Nőci I.
Miből lesz a cserebogár? Nőcivé érlelődésem már az általános iskolában is sok gondot okozott. Nelli néni az osztályfőnököm nyolcadik év végéig egy kész tükör gyűjteményt szedett be tőlem. Rejtegettem őket a tolltartóban, felnyitva nézegettem magam az órákon, és még mindig itt cseng a fülemben: - Nusi, hozd ki a tükröt! Majd évvégén visszakapod!
Ha nem voltak otthon a szüleim suliba induláskor, felkerült a falatka, elől gombos bőrszoknya, amitől Nelli néni szintén a falra mászott. Egyszer jó vörös körömlakkal is próbálkoztam, Apa kiszúrta, összetörte az üveget. Volt, hogy kaptam pénzt, és rám bízták, hogy vegyek szandált magamnak. Hát vettem…. Iszonyú magas sarok stb. Apa szétvágta, másnap kaptam egy koromhoz illőt.
Nőci II.
Középiskolában csak tükörbabának hívtak, ez a szokásom megmaradt máig, ha tükröt látok meg kell nézni magam benne, sajna a visszapillantónak sem tudok ellenállni vezetés közben. Suliból hazafelé Pesten, Aranypók kirakat, fekete Triumph garnitúra. Naná, hogy megvettem! ( ezt már valamelyik bejegyzésemben megírtam)
Megvarrtuk barátnőmmel a combig felhasított szoknyát, Apa szorgalmasan szelektált és darabolt. Tizenhat évesen egy barátnőm megkért, legyek a modellje fodrász vizsgán, lettem.
Aznap hatalmasra dauerolt, vörös frizurával mentem haza.
Volt öröm a családban bőven! Másnap fodrász, visszafestés, félév múlva platina szőkén, rövidhajjal mentem haza…..beletörődtek. Reggeli egyórás fürdés, hajsütés, télen mínuszokban frissen mosott haj, persze sapka nélkül, nehogy tönkre menjen a frizurám.
Na és az első próbálkozás a műszempillával! Az sem volt piskóta. Összeragacsoztam mindent, szempilla pödrő stb. úgy néztem ki, mint valami öreg díva, a végén lemondtam róla.
Nagyon ápolt leányka voltam midig, utáltam az ápolatlan csajokat, fiúkat.
Pattanásaim sosem voltak, ki sem tudtak volna jönni, állandóan pakolásztam, kezeltem a bőrömet.
Nőci III.
Fiatal nőként kihasználva, hogy már Apa nem szólhat bele, volt igazi hajból pepim, kipróbáltam az épített, hosszú porcelán körmöt. A pepit csak egyszer-kétszer tettem fel, az egyik porcelánköröm egy hét után Lengyelországban úgy tört le, hogy leszakította az igazi körmömet. Soha többéilyen hülye mű dolgokat!
Azért felnőttként is Apa mindig figyelt, ő volt a legjobb kritikusom, Anya elnézőbb volt.
Már egyedül voltam a gyerekekkel, amikor rosszul lettem, elmentem a dokihoz, aki közölte:
- Gyerek, gyerek neked vakbélgyuszid van, hívom a mentőt!
- Csak azt ne!- mondtam, és megfogadtam elrendezem a gyerkőcöket és bemegyek a kórházba taxival. Vágta haza, telefon Apának, mosógép bepakol, takarít, elugrás egy félórára a közeli szoláriumba, hajmosás, manikűr, gyerekektől egy óráig sírva búcsúzkodás, taxi. Iszonyú érzés volt a gyermekeimet otthon hagyni, majd megszakadt a szívem!
A vakbelem a műtőasztalon perforált, szerencsém volt!
Nőci IV.
Pár évvel ezelőtt volt egy autóbalesetem, bal első defekt, nem tudtam megfogni, az autó többször is bukfencezett, totálkáros lett, szerencsémre nem voltam bekötve.
Kimásztam, hazahozattam magam, csak itthon ájultam el Apci karjaiban, haza kellett jönnöm, hogy míg jön a mentő mindent elrendezzek. Saját lábon jöttem, ők már nem mertek megmozdítani.
A mentőautó, amikor a kocsimhoz ért, azt mondták írjam fel ezt a napot második születésnapomnak. Nem sopánkodtam, hanem örültem, hogy élek és hálás vagyok az Isteni sugallatnak, hogy megéreztem, nem vittem magammal a hároméves kisfiamat.
A röntgen alatt nem azzal foglalkoztam, hogy mim tört el, hanem nagyító alá vettem a külsőmet….. megelégedve nyugtáztam, minden tökéletes rendben, jöhet a combig gipsz. :)
El is süllyedtem volna ha mondjuk szőrös a lábam! Ez a nőci!
Nőci V.
A gyerekeimnek is elmagyaráztam, ha valami bajom történne és kómában fekszem, szemöldököm szedni (bár szerencsés vagyok, nem igazán kell) lábamat szőrteleníteni, ne hagyjanak csubakkává fejlődni. :)
Utálok mindent, ami mű, szeretek mindig csinos lenni, szeretem bezsebelni az elismerő pillantásokat, jó amikor a koromat elárulom, látni a meglepődött arcokat és azt hallani:- Mennyi?? Az nem lehet!
Nagyon jó! Lótok-futok, intézkedek, teszem a dolgom, gondoskodom, tele a lelkem szép dolgokkal, szeretettel, talán ez is fiatalít.

A gyerkőceim is nagyon ápoltak, mindig rajtuk volt, van a fél szemem, ezt látták tőlem, én is a szüleimtől lestem el.
Nem másoknak kell megfelelni, hanem önmagunknak, az ápolt külső önbizalmat ad!
Leszögezem az ápoltság nem a welness szalonokban történő nyafogást, nyávogást jelenti sok ezer forintért. És nem utolsó sorban a belső szépség kívül is szépít!

Nőci