Ezen a héten ma dolgoztam először a boltban. Érdekes volt ez a nap idáig.
Megérkezett Árnyék kutya, aki milliomosék kutyája, nyáron itt vannak, etetik, télen etesse, aki akarja. Egyszer Gábor szerette volna befogadni, de kiverték a balhét, hogy az, az ő kutyájuk.
Azóta vagy eszik, vagy nem. Hozzám jár fel a boltba, néha hozza kajálni a pasijait is magával.
Van négy macskám, egy kutyám, sőt a Gabinak is van kutyája, de én azért mindig megetetem őket, így történt ez ma is.
Ha most engem kérdezne egy fiú, hogy mi az a szakma, amitől „döglenek” a nők, nem azt válaszolnám, hogy focista, színész vagy pop énekes. Kőműves, és miért?
Mert hat ablakom van, ami az utcára nyílik és azt is látom, amit nem akarok.
A szomszédban házfelújítás folyik, a másik szomszédban lakó fiatal asszonyka, akinek két kicsi gyereke van, egész nap zenél a mestereknek, könyököl az ablakban és mutogatja magát.
Szegény férje, van vagy „húsz kiló”, dolgozik, és szerintem fogalma sincs róla, milyen „rendes” felesége van.
Ez a nő elküldte ma, hozzám a pici kislányát egy hátizsákkal és egy cetlivel, hogy hitelben vásároljon be neki, mert ő nincs jól. (Elég szép tartozása van.) Na, erre mit tesz az ember? Persze, hogy adtam neki! Közben sajnáltam a kislányt, aki alig bírta hazavinni a cuccokat, szimuláló édesanyjának.
Aztán zárás előtt bejött, Ferenc, aki egy „kicsit alkoholista”.
Hozott egy gurulós bőröndöt magával, és azt mondta:
- Anikó néni, elmegyek a faluból, elmegyek valamerre, világgá!
- Mondja Ferenc, mi a baj?
Erre ő kinyitotta a bőröndöt és egy ütött-kopott magnót vett ki belőle.
- Anikó néni, ez jól működik, itt hagyom, vagy kidobom a szemétbe!
- Ferenc, nekem nem kell a magnó, de ne dobja ki, adja oda valakinek.
- Ferenc, mi baj van?  Van mit ennie? Egy kis ennivaló kéne?
Nem válaszolt, csupa könny volt a szeme.
Összeraktam neki egy kis csomagot, megsimogattam a vállát.
- Ferenc, ne menjen maga sehová! Itt egy kis kaja, és maradjon csak szépen a faluban.
Könnyes szemekkel köszönte, és Isten áldását kérte rám.
Tényleg nagyon sajnálom! Máskor is szoktam neki adni, de ő soha nem kért!
Most, hogy ezt leírtam, elgondolkodtam e három esten.
A szegény állat nem tehet róla, hogy ilyen sorsa van.
A szomszédasszony szégyellje magát, mert hajfestékre, szuper zenetelefonra és cigarettára telik, de ételre nem tesz félre, pedig két kisgyermeke van.
Szegény Ferkónak pedig így alakult a sorsa, nem tartozik senkihez, nincs gyermeke, se kutyája, se macskája, semmije nincs, és az ital rabja lett.
Nehéz ezekhez a dolgokhoz alkalmazkodni, sőt nem is lehet, néha sikítanom kell!


 

Elindult a busz, Krisztina gyomrában lassan oldódott a feszültség.
Még mindig a gyerekek jártak az eszében, aggódott, mert még sosem ment nélkülük sehová. A sofőr mögötti székben foglalt helyet és már az első félórában észrevette a férfi, érdeklődő tekintetét a tükörben.
Jóképű ötven körüli lehetett, kellemes hanggal, ápolt külsővel, hatással volt rá a férfi eleganciája is. Szemük mind sűrűbben találkozott a tükörben, miközben Krisztina találgatta magában, ki lehet ez az ember.
Szlovákia határának átlépésekor már hangzavar uralkodott a buszon, mindenki beszélgetett valakivel volt, aki most hagyta el először Magyarországot.
Csak Krisztinának nem akadt beszélgetőpartnere, neki megmaradt a szemkontaktus, amit némi mosoly is kísért már.
Pozsonyban esett az eső, azért leszálltak, és az asszony lopva mérte végig az utasokat udvariasan eligazító férfit: Magas, karcsú, és kifogástalanul elegáns volt.
A férfi, amint végzett feladataival, bezárta a buszt, odalépett Krisztinához felajánlva az ernyőjét és együtt indultak városnézőbe. Krisz megborzongott a férfi közelségétől, valami furcsa érzés járta át minden porcikáját, egy érzés, amit oly régen nem érzett már.
Viktor a bemutatkozás után elmesélte, hogy vállalkozó, övé a busz, ez egy családi vállalkozás, a veje vezeti a másik buszt és felesége az utazási irodát. Krisztina is mesélt magáról, a két gyerkőcről, munkájáról, miközben a férfi kezébe nyomta a fényképezőgépét, aki aztán szorgalmasan kattintgatott. Tetszett neki a legalább húsz évvel fiatalabb nő, fekete ruhájából kivillanó formás lába, vékony kis alakja, dús keblei, fényképezte volna a végtelenségig.
Következő állomásuk Cseh-medence, Morvaország fővárosa, Brno.
A Kapucinusok Szent Kereszt templomában nem csak a szerzetesek kiszáradt maradványai voltak hátborzongatóak, nagyon hűvös volt. Viktor Krisztina mellett lépdelt, levette bőrkabátját és gyengéden az asszony vállára terítette, aki ezután már nem is figyelt az idegenvezetőre, egészen máshol járt az esze.  
A csoport tagjai hangos álmélkodással, csodálkoztak rá mindenre, legtöbbjük idős ember, az idegenvezetőt, Kingát és még egy-két embert kivéve.
Városnézés újra, majd Kinga sörözni és a vicces nevű fagylaltot, zmrzlinát enni vitte őket.
Viktor és Krisztina már elválaszthatatlanok voltak, felszabadultan meséltek egymásnak, mint két jó barát, akik rég óta nem találkoztak.
Estére egy fantasztikus városkában várta őket a szállás, egy olyan helyen, ahol látszatra megállt az idő legalább 2-300 évvel ezelőtt. A kis hangulatos szállodában Kinga szétosztotta a kétágyas szobácskák kulcsait, addigra már mindenki tartozott valakihez, vagy együtt jöttek erre az útra, vagy a buszon barátkoztak össze, vagy férj és feleség volt.
Elfoglalták a szobákat, és senki sem csodálkozott, amikor Krisztina Viktorral egy szobába költözött. Másodpercek alatt hozták meg a döntést.
Krisztina szégyenlősen rejtette kezét a férfi erős markába, úgy lépdeltek a közeli vendéglőbe vacsorázni. Jól esett újra valakihez tartozni, maga mellett tudni a biztonságot nyújtó férfitestet, beszippantani a férfi kellemes illatát, hallgatni a bársonyos baritont, nagyon boldognak érezte magát. Sokáig beszélgettek, mindketten mindent tudni akartak a másikról, itták egymás szavait. Visszafelé a sörtől és szerelemtől kipirult arccal hagyta, hogy Viktor átölelje, szorosan bújt hozzá a sötétbe burkolózott kis utcákon.  
A szállodában mindenki lepihent már, a homályos folyosón, lábujjhegyen osontak végig szobájukig, a férfinak megremegett a keze a zár nyitásakor, és belecsókolt az asszony nyakába.
Krisztina előzékenyen átengedte a fürdőszoba használatát, és végignézte amint a férfi kibújik ruháiból. Vetkőzött és hajtogatott, mindene kifogástalan volt, szép izmos felsőteste, formás napbarnított lábak. Viktor az alsónadrág levétele előtt ránézett a szégyenlősen elpirult arcocskára, elmosolyodott, felkapta a székről a törölközőjét, és magán hagyva nadrágját vonult be a fürdőszobába.
Meztelenül, fürdőlepedőbe bújva várt, és félig nyitott ajkakkal bámulta, ahogy Viktor felsőtestén csillogó vízcseppekkel, ágyéka fölött megkötött törölközőben lépett a szobába, elvarázsolta a látvány. Akár egy görög isten! – gondolta.
A férfi felkapta őt az ágy széléről, karjában vitte a zuhanykabinig, lehámozta róla a lepedőt, csókolta, ledobta magáról a törölközőt és együtt álltak a vízsugár alá.
Olthatatlan szenvedéllyel, csókolták egymást, testük egybeolvadt, és az asszony szerelemre kiéhezett teste, mámortól ittasan adta át magát a férfi szerelmének.
Hajnalban Krisztina tűnődve nézte a férfi arcát, néha meg, meg rezzenő szempilláit, bársonyos ajkát, a finom barázdákat, amit az idő arcába vésett, és elkeseredetten gondolt arra, hogy most hogyan tovább.
Komor gondolatait elűzte az ébredező férfi lágy ölelése, mindketten azt érezték, hogy legszívesebben ágyban töltenék a napot.
Elindult a kis csoport, Ceské Budejovice volt a következő állomás.
A város főterén több tucatnyi gyönyörű reneszánsz épület, ezeknek nagy része a XVI. században épült. A tér közepén álló Sámson szökőkutat, Krisztina önfeledten fényképezte, boldog volt, hogy most itt lehetett. A szökőkút közelében van egy kő, ami a régi akasztófahelyét jelöli. Kinga elmesélte, hogy a legenda szerint, aki rálép, az nem talál utána haza. Krisz fejében megfordult, ha a gyerekei nem lennének, ma biztosan rálépne erre a kőre, de Viktor kezét fogva.
A Dominikánus Kolostorhoz tartozó templomban a hatalmas freskók látványa szinte lebénította, mindannyian leültek a padokba és csendes imádkozásba fogtak.
Krisztina szemét könnyek borították el, felderengett benne a közelmúlt fájó emléke,
így botorkált ki a templomból, reszkető lábakon.
A férfi, aki ismerte az asszony bánatát, lassan utána kullogott.
Ebéd után buszra szálltak, majd hajókázás következett Linzbe.
Szerelmesen sétáltak kéz a kézben, a Duna partján bámulták a hattyúkat, Linzből semmit nem láttak csak egymásra figyeltek.
Este a vacsoránál, hallgatták Kingát, aki az asztaluknál ült, de a szavak értelme nem jutott el az agyukig, az udvarias válaszok és bólogatások mellett, minden rezzenésük egymásnak szólt.
Nyugovóra térve, a kis szobában, apadhatatlan vágyaik poklának tűzében égett a testük hajnalig.
Másnap, Kinga már korán reggel kopogtatott a szobák ajtaján, hosszú az út hazafelé, indulni kell!
Lázasan csomagoltak, rakosgatták a bőröndöket, utazótáskákat a busz feneketlen pocakjába, csak Krisztinának esett mindez nehezére.
Hazafelé hallgatta a mikrofonba beszélő Kinga, hangját, de csak a hangfoszlányok, a mondanivaló már nem jutott el a tudatáig. A szíve, a lelke, annak a tükörnek a rabja volt, melyben Viktor szeme nézett vissza rá.
Magyarország, a búcsú fájdalmas percei, az ő reá váró szerettei ölelése, és még egy utolsó pillantás vissza egymásra, véget ért egy út, a test és lélek szárnyalása.
Párnap múlva csörrent a telefon, a vonal túlsó végén kellemes bariton mely randevút kért, Krisztina határtalan örömmel fogadta és ugyanígy várta az estét.
A gyerekek már lefektetve, a jó éjt puszi is megvolt, csak a lelkében forrongott egy furcsa érzés, valami megmagyarázhatatlan.
Viktor kezében egy csokor rózsával, érkezett.
Krisztina állt a sötétben, a félig nyitott redőny mögött, és ömlöttek a könnyei.
Viktor megpróbálta még egyszer, újra megnyomta a csengőt, majd bedobta a kerítésen a virágot és szomorúan elballagott.
Az asszony kiment, felszedte a csokrot a földről és zokogva szorította magához a vörös rózsákat.

Kicsit a szürrealizmus szerelmese vagyok, szeretem Dalit, és nemrég találtam egy másik festőt, akinek a képei elvarázsolnak.
„Jacek Yerka. 1952-ben született egy kisvárosban Lengyelország északi részén. Képzőművészetet tanult az egyetemen és útját a sárgaköves úton haladva folytatta.
Yerka úgy kombinálja a színeket, mint egy varázsló, gyermekkora látványai, helyei, mindennapi tárgyak és fantasztikus lények.
Yerka elvisz bennünket az álmok birodalmába, a megdöbbenésbe, a bűbáj világába, elképzelt szigetekre, csak a gyermekszemek számára nyitott országokba.
Yerka kinyújtja a kezét, hogy beléphessünk Tükör országba és elvezet bennünket egy tengeri, vagy egy égi világba, erdőkbe, vagy színekkel teli városokba, az álmok világába, a döbbenetbe és a misztériumba, az ő saját, csodákkal teli világába.”

Családom délelőtt a dákai reptéren volt, ahol megrendezték az idei Köztársaság kupát.
Férjem mint a Free Wings repülőegyesület elnöke volt jelen, sajnos a klub versenyzője Kiss Balázs lebetegedett, és ő így nem vett részt a versenyben.
Tóni fiam az újságnak fotózott, Marci pedig "bámészkodni" ment.
Nagyon szeretek repülni, sok gépet kipróbáltam már, valahogy úgy alakult, hogy sárkányrepülőn még nem ültem. Minden repülést élveztem egyet kivéve, tavaly egy AN 2-es repcsivel ejtőernyősöket vittünk fel, miután kiugrottak több száz métert zuhanórepülésben tettünk meg. Júj, nagyon rossz volt, pedig már műrepültem is.
Itt látható egy amatőr felvétel erről, amikor a Corvusban ültem: videa.hu/videok/jarmuvek/murepules-repules-b1zcZMpBjXABPcDR
Sőt tavaly volt egy bejegyzésem filmmel együtt, amikor először ültem gírocopterben.
szerintem.blog.hu/2008/06/02/kezmuves_vasar_repulessel
Jó dolog a repülés, csodálatos fentről a "világ"!
Ma itthon maradtam, nem unatkoztam. :))
Itt volt Kalózka is, mert Gábornak osztálytalálkozója volt tegnap Kőszegen, ott maradt éjszakára, kutyuska pedig nálunk vendégeskedett. Bandika, a pulink nagyon örült neki, ami nem mondható el a cicáimról.
Ha itt a Kalóz, kerítésfal tetjén, vagy a tetőn járnak. :)


És egy jó dolog! Kölcsön adtam a szomszédbácsinak az öreg Gyuri kakast, megmenekült a "kivégzéstől", az ő tyukocskáival van, és nagyon boldog...szerintem.
Apci beleolvasott, az írásomba, és rögtön leszögezte, hogy csak ideiglenesen menekült meg. Úgy is kitalálok valamit, hogy minél tovább élhessen!

Tegnap kultúros napom volt, még a gyerkőceim is érezték, sőt ma a vevőim is kaptak a tegnap délelőtti hangulatomból. :)
Számítógépteremben voltunk, amikor elkezdett zuhogni az eső, dörgött, villámlott. Lekapcsoltuk a gépeket, és nyolc körül csodaszép látvány tárult elénk.
Az ég arany színben ragyogott, esett az eső és két szivárvány nyújtózkodott a falu felett. Nekem sem kellett több, hazarohantam, és mit nekem eső, bőrigázva kattintgtattam a gépemet.

 

Gyorsan kihasználom az időt, hogy ilyen nyugis délelőtti órában itt ülhetek, mert holnap dolgozom, most pedig az itthoni munka kicsit ráér. Megvár, nem kell félnem, hogy valaki megcsinálja helyettem.
Blogolok miközben nyitva egy másik ablak is, YouTube-on zenét hallgatok, így sokkal jobban megy. Hétágról süt kint a nap, bodza illat árad be a nyitott ablakon, jó a zene és szárnyal a lelkem! Nem gondolok semmire, ami rossz, ami gond, majd később, futnak az ujjaim a billentyűzeten. Részeg a lelkem, itt torlódnak a fejemben a szebbnél szebb gondolatok, nem tudom őket ráncba szedni, úgy érzem, csak szavakban tudom kifejezni: Szeretet, boldogság, szerelem, virág, vörös, álmok………
Így van ez jól, higgyétek el, hogy kell ilyen napoknak is lenni, és hagyni hadd jöjjön ki minden, ami ott bent van, a lelkünk mélyén. Ki így, ki úgy én írok, de van olyan, amikor azt érzem, ki kell szaladnom és átölelni egy fát, vagy kirándulni gyorsan egy nagyot és akkor megyek! Nem szabad félni érzelmeinktől, belőlünk vannak, egyek vagyunk velük, ne rejtegessük, ha düh azt sem!
Tárd ki a lelked, tárd ki a szíved, ne zsémbeskedj, mosolyogj, szeress!
Vedd észre a virágokat, szippantsd magadba illatukat, szippantsd magadba velük az élet összes szépségét!  
Ne görcsölj a vágytól, melynek tüze felemészti lelked, engedd szabadjára, hadd lobogjon, rövid az élet, sajnos nagyon rövid!
Vannak kötelességeink, tennünk kell, de nem szabad hagyni, hogy megfojtsanak!
A Jóisten így teremtett meg minket, gyarló embernek, a hibáinkkal, szenvedélyeinkkel és nem kell félni megélni azokat sem, féltő szeme mindig rajtunk.
Na, most aztán le lehet vonni a konzekvenciát: Kerge tyúk! Nem baj, ÉN ilyen vagyok!
”Szerelmes a Nap a Holdba, a Hold meg a csillagokba..” Én meg az életbe, minden rákfenéjével együtt! Wonderful Life!
Ugye, hogy lehet mindennemű kellék ital, drog stb. nélkül lerészegedni?!
A mai napom ennek jegyében fog eltelni, munkaközben zenét fogok hallgatni, táncra fogok perdülni, behozok egy csokor virágot, tele van a kert pünkösdi rózsával, hadd ontsa itt bent is az illatát. Mire hazajön a családom, kicsit rendet teszek a lelkemben is, és megpróbálok valamit átadni nekik ebből a fenejó életérzésből.
Aki most olvasod remélem téged is megrészegített a leheletem, hagyd, hogy hasson, ez volt a célom, kinyitni a szíveket.
Most épp a Where is the Love szól a Black Eyed Peas-tól, ringatózik a testem írás közben a zene ütemére, néhány könnycseppet csal ez a dal a szemembe, nem baj, hadd folyjék! Nem, nem ment el a jókedvem... ez is hozzá tartozik.
Befejezem mielőtt a gépem is elolvad, kicsapja a biztosítékot, utat enged az érzéseinek.
Szép napot!
 

kedvmutató: 16:00 :)))

Korán reggel ideültem a géphez, hogy majd írok. Nem lett belőle semmi, elkalandoztam.
Aztán Sárvár, bevásárlás stb. most újra itt, és írás helyett zenét hallgattam.
Rákerestem Zuccherora, szeretem és olyan régen hallottam.
Olasz blues énekes, és biztosan emlékeztek a 80-as évek végén megjelent nagysikerű dalára, amit Paul Young-al is énekelt: "Senza una donna". Nagyon szerettem.
Énekelt Pavarottival és Bocellivel, de most egy olyat találtam.....
Szeretem Verditől a Nabuccot, abból is a zsidók kórusát, Va' pensiero, még a telefonom csengőhangja is egy ideig ez volt.
1848-ban hazafias szövege miatt az olaszok kedvenc dala.
Tetszik ebben a kivitelben is.......

ez pedig fantasztikus:
www.youtube.com/watch

Nagyon fáradt vagyok! Tegnap két fiókámal Érden és Budapesten voltunk, éjjel jöttünk haza.
Amikor átléptük Érd határát megkérdeztem a Tónitól, hogy most mit érez?
Már nem is tudom mit válaszolt, csak arra a furcsa érzésre emlékszem, ami engem elragadott. Pár másodpercben feltörtek az emlékek, kicsit fájón, de jó lenne, de nem lenne jó visszatérni a múltba. A temetőben is a könnyeimmel küszködtem, szeretteim: Apósom, anyósom, Gáborom, apukám annyira hiányoznak! Szegény Juci, anyósom testvére, (egy hónap különbséggel mentek el) egymás mellett nyugodnak, az ő sírjára is csak én viszek virágot.
Egy ilyen látogatás után mindig megnyugszik a lelkem, hazafelé érzem, hogy ők vigyáznak ránk.

Dédikét is meglátogattuk, aki 98 éves, tavaly már írtam róla itt:
szerintem.blog.hu/2008/09/07/erd_2
Aranyos, nagyon szeretem! Boldog szülinapot kívántam neki, erre ő: - Pannyi én már nem tudom, mikor van a születésnapom, nem júniusban születtem?
- Oda se neki Dédi, én is irtó feledékeny vagyok már! ( Fenébe! Én tévedtem! Júniusban van a szülinapja.) Ültünk és beszélgettünk, elpanaszolta, hogy fáj a veséje pedig sose fájt.
- Pannyi mitől lehet ez? – kérdezte.
- Mama, mitől? – A kor. – és közben megsimiztam a kis kezét.
- Tényleg Pannyi, öregszem!
Hát nem aranyos?  fogtam a kis sovány kezét és majd megszakadt a szívem.
Megbeszéltük azt is, hogy őt nagyon szereti a Jóisten és azt is, hogy miért.
Elhúzódott az érdi kirándulás, Tóninak 3-kor a Róbert Károly krt.-on kellett lennie egy sajtó tájékoztatón. Megkerestük Gyöngyös barátnőmet elvittük a Tónit, és elmentünk az Aréna plázába.
Imax mozi volt a cél, Tóni már látott ilyet, de Marci még nem.
atom.blog.hu/2009/04/10/szornyek_az_urlenyek_ellen_imax_3d_ben
Későn indultunk hazafelé, én voltam a sofőr és szégyen ide-szégyen oda, majdnem sírtam éjfélkor Veszprémnél, mert úgy villámlott, esett az eső, és én nagyon féltem.
Marci aludt, Tóni csak mosolygott, szerencsésen hazaértünk.
Lelkemnek jólesett ez a kis kiruccanás.

Este bóklásztam a net-en és találtam ezt a szép mesét, nagyon tetszik, nem bírtam ki, meg kell, hogy mutassam nektek is!

Szerző : Tan
Ha szeretsz és szeretnek

Tanmese egy kisleányról... Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerõs és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vetõ házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszó társai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elõl egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnõnek nevezte. A nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, õ azt mondta: - én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentõ nagy szeretettel akar át ölelni engem Napanyukám. Lassan-lassan meg tanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenbõl hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: - Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdõszobám. A szomszédok közül sokan bolondnak tartották õt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét. Teltek az évek. A kislány felnõtté vált. A falu bírója ki hirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amibõl úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belõle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnõtt gyerekei is. Batyujuk betegségtõl, válópertõl, könnyektõl, és elégedetlenségtõl duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Meg kérdezték tõle: - Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belõlük? - Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megõriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.  "Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden!"                  

Marci tegnap második helyezett lett a gyermek kategóriában, a sümegi horgászversenyen!
Nagyon büszke volt, 4,5 kg halat fogott ki, egy márkás orsó volt az ajándéka.
Nem tudtam ott lenni, dolgoztam.

Közben itthon trónfosztás történt a baromfiudvarban.
Megérkezett II. György, aki pont úgy néz ki, mint az első.

Sajnos együtt nem tudtam lefotózni őket, mert rögtön párbajozásba fogtak.
Tegnap II. György élvezhette a hölgyek társaságát, fenemód büszke volt magára.

Kétségbe vagyok esve, mert az előző uralkodó igen a szívemhez nőtt, és képtelen vagyok a kivégzésének gondolatával megbékülni. Apci átvette Cromwell szerepét, ezek a férfiak....
Ha jól számolok legalább három évesek a baromfiudvar lakói, (úgyis ehetetlenek már) nem engedem őket bántani!
A hóhér neve Marika, már leszokott a kérdezősködésről, hogy: - Anikó, mikor vágjam le a tyúkokat?
Ügyes asszony, sec-perc alatt konyhakész állapotban látnám őket viszont.
Képtelen vagyok efféle vérengzésre parancsot adni!
Azonnal felhívtam családunk másik megrögzött állatvédőjét, Tónit, aki azt tanácsolta, lobbizzak a kakas érdekében, nyújtsak be egy petíciót Apcinak.
Legfeljebb veszünk még néhány udvarhölgyet. :)))
I.György..... öregecske, aranyos és szelíd.

Én nem azért tartok állatkákat, hogy megegyem őket!
Arra ott a hentes üzlet vagy a piac!


 

Sok pps landol a postafiókomban, van amit továbbítok mert tetszik. De vannak csapnivaló giccses marhaságok, nem fér a fejembe miért pazarolt rá időt az, aki megcsinálta.
Ha idézetet tartalmaz, utána szoktam nézni mennyire hiteles, most is próbáltam.
Vajon tényleg dr Drauzio Varella vetette papírra ezeket a bölcsességeket? Nem tudom, nem lehet kideríteni.
No, mindegy! A mondanivaló remek! Tovább adom:

"A jó közérzet művészete
Ha nem szeretnél megbetegedni...

...Juttasd kifejezésre érzéseidet!

A rejtett, visszafolytott, elnyomott emóciók és érzések megbetegítenek -
gyomorhurutot, fekélyt, gerincfájdalmat okoznak.
Az érzelmek visszafolytása idővel rákos megbetegedéshez vezet.
Nem gondolunk erre, féltve őrizgetjük intimitásunkat, "titkainkat", tévedéseinket!
Pedig a párbeszéd, a beszéd, a szó - nagy erjű gyógyító, kitűnő terápia!

...Hozz döntéseket!

A határozatlan ember kétségek közt vergődik - aggódó, kétségbeesett.
Döntési készség hiányában torlódnak teendői, problémái.
Dühös lesz és agresszív.
Az emberiség történelmét döntések szövik át.
Aki tud dönteni, az képes lemondani előnyökről, értékekről, hogy cserében más hasonlókat elnyerjen.
A határozatlan ember viszont gyomorbetegségek, idegfájdalmak és bőrbetegségek áldozatává válik.

...Keresd a megoldást!

A negatív emberek nem találnak megoldásra, s ezzel megsokszorozzák problémáikat.
Pesszimisták. Panaszkodnak, siránkoznak, pletykálnak.
Pedig jobb dolog gyertyát gyújtani, mint félni a sötétben.
A méhecske apró, mégis a létező legédesebbet teremti meg.
AZ VAGY AMIT GONDOLSZ!
A negatív gondolatok negatív energiát termelnek, amely betegségbe torkollik.

...Ne a külsőségekért élj!

Aki rejtegeti az igazságot, az színlel, pózol és mindig azt a látszatot akarja kelteni, hogy remekül érzi magát.
Tökéletesnek, könnyednek akar látszani, miközben tonnás terhet cipel.
Bronzszobor - agyag lábakon.
Nincs károsabb dolog az egészségre, mint külsőségekért, álarc mögött élni.
Az ilyen ember gyökértelen, és lényét máz vonja be.
Sorsa a gyógyszertár, a kórház és a fájdalom.

...Tanulj meg elfogadni!

Az elfogadástól való idegenkedés, és az önbecsülés hiánya önmagunktól is elidegenít bennünket.
Az egészséges élet titka az, hogy összhangban legyünk önmagunkkal.
Aki ezt nem képes elfogadni, irigy lesz, féltékeny, megjátssza magát, eszeveszetten vetélkedik, és rombol.
Légy elfogadott mások által, értékeld, hogy elfogadnak, és fogadd el a kritikát is!
Ez bölcsesség, jószándék, és egyben terápia.

...Élj bizalommal!

Aki nem bízik meg másokban, nem kommunikál, nem nyitott, nem kapcsolódik, nem hoz létre mély és stabil emberi kapcsolatokat, az igaz barátságra sem képes.
Bizalom nélkül nincs kapcsolat.
A bizalmatlanság nem más, mint hitetlenség,és az önmagunkba vetett hit teljes hiánya, amely megbetegít.

...Gazdagítsd életedet!

Jó humor. Nevetés. Kikapcsolódás. Boldogság.
Mindezek egészséggel töltenek el,és hosszú élettel ajándékoznak meg.
A boldog ember képes boldoggá tenni környezetét, akárhol él.
"A jó humor megment az orvostól. A boldogság nem más, mint jó egészség, és a leghatásosabb terápia."



 

Ezt a zenét Tóni fiam küldte az adrenalinos bejegyzésem után.
Tényleg nagyon jó! Kicsit a reggae muzsika szerelmese vagyok.



Egy ilyen zene hallatán tényleg fürdik a lelkem, és nagy szükségem is van rá.
Reggelente, mielőtt dolgozni megyek szoktam olyant csinálni, hogy hallgatok egy kis finom zenét, utána könyebb felvenni a rohanó tempót.
Belopja magát a ritmus a lelkembe, minden porcikámat jólesőn járja át, kicsit talán meg is szépíti a napom.
 

"Leállítaná az Afrikának szánt segélyezést egy zimbabwei közgazdász, Dambisa Moyo.
A felvetés azért is mellbevágó, mert ha ez megtörténne, valószínűleg milliók halnának éhen.
Vélhetően maga sem gondolja komolyan, amit ír, csupán egy paradoxonra szeretné felhívni a figyelmet. Arra, hogy a  hatvanas évek óta 1000 milliárd dollár értékű segítség érkezett a fekete kontinensre, ám az egy főre jutó nemzeti össztermékük alig növekedett, sőt a leginkább segélyezett országok esetében némileg csökkent is.
Közben Kelet-Ázsiában ötszörösére növekedett az egy főre jutó nemzeti össztermék, jóllehet fél évszázada az afrikaival egy szintről indultak.
Egyszerűbben fogalmazva: amíg az afrikaiak a kezüket nyújtották a helybe szállított rizsért, addig az ázsiaiak szorgos hangya módjára görnyedtek a földeken.
A helyzeten csupán a segélyek leáálításával lehetne segíteni, véli a közgazdász.
Akkor végre felegyenesednének a kontinens lakói, s elkezdenének gondolkozni azon, hogy miképpen termelhetnék meg a saját szükségleteiket.
És mi volna ha nálunk is hasonló ötlettel állna elő egy közgazdász?
Persze nem gondolom én ezt komolyan, csupán egy paradoxonra szeretném felhívni a figyelmet. A bevetetlen kertek - és a segélyért kuncsorgás paradoxonára.
Így tavasz tájékán."
Hardi Péter / Szabad Föld

Igen és rögtön megoldódna a sz*r helyzet Magyarországon!
Nem kéne, hogy a beavatkozás fájjon minden magyar családnak!
 

Rájöttem, hogy adrenalin függő vagyok! Szeretem a csekkeimet magam feladni és nem számláról utalni, mert így látom, hogy mit, mennyit, miért, ez már maga adrenalin növelő.
Hátha még úgy járok mint a múlt hónapban! Elfelejtettem feladni a villanyszámlát és jött a fizetési emlékeztető, ez már sokkoló!
De vajon miből gondolják, hogy emlékezni akarok rá?! :))
No, és amikor össze vissza küldözgetnek mindenféle hülyeséget, az az igazi!
Nyomozás fél napig, telefonok, gépi hang, zene, ügyintéző nuku, nem kell bungeejumping, adrenalin az egekben!
Végül is rengeteg marhaságért felhúzzuk magunkat naponta, akkor is ha tudjuk, hogy ez mennyire árt. Mindennap megfogadom, hogy holnap másként lesz, semmi nem fog kihozni a sodromból, nem fogok semmin aggódni, ideig-óráig sikerül aztán bumm, nem tagadhatom meg önmagam. :( Persze ez nem azt jelenti, hogy dúlok-fúlok, morgok, vagy siránkozok!
A fenét! Mosolyogva is lehet stresszelni, amíg ki nem borul a bili.
Szakemberek azt mondják, olykor nem árt "kiordítani" magunkból a feszültséget, hm. na de az hogy néz ki...
Az tudja csak igazán ezeket a dolgokat, aki a kereskedelemben dolgozik!
- Ha full tele van a pult a kedves vevő oda sem néz, most nem kő, vettünk a "Lidlibe".
- Ha nincs, akkor mé nincs, mikor lesz stb.
Na és ilyenkor kéne leordítani a fejét, hogy nincs és nem is lesz! Aztán szépen bocsánatot kérni. :))) Tuti nem kerülgetne az infarktus! De ez már a múlté!
Ezért aztán mielőtt megütne a guta, bevezettem néhány óvintézkedést:
- Csekkek összeadása közben, forró csokoládét kortyolgatok, feladás közben kitöltök egy lottót.
- Süket duma hallgatás közben, udvariasan bólogatva másra gondolok.
- Utálom, utálom munka közben, zenét hallgatok és, hogy a sok forrócsoki ne hagyjon nyomot a fenekemen, táncolgatok.
- Vasalás közben, filmet nézek, az nagyon frankó!
- Bevásárlás közben, veszek egy-két dolgot, aminek örülök.
- Ellenőrző lapozgatása közben arra gondolok, hogy milyen cuki kisbaba volt és hajjaj, tiszta anyja lett a gyerek!
- Ha rendezett a környezetem, mondjuk rá az agyamban is rend van. :))
Szerintem mindenkinek ki kell találni efféle furfangokat a nagy túlélés érdekében.
Ja, és tényleg vannak energia vámpírok!
Olyan, aki mellett érzed, hogy leeresztesz, elfáradsz, elálmosodsz, ezeket az embereket messzire el kell kerülni különben teljesen leamortizálódsz!
Barátkozz olyannal, aki mellett érzed, hogy feltöltődsz, újjászületsz, jól érzed magad.
Feltöltődni még a szabadban lehet nagyon jól, amint időm engedi, repülök a Jeli arborétumba. Virágzik a rododendron!

Szombaton kiruccantunk Oberwartba.
Kis bolhapiac nézés volt tervbe véve no, és persze kiváncsi voltam a nemrég megnyílt
Einkaufszentrumra. vasnepe.hu/cimlapon/20090402_einkafszentrum_oberwart
Igazából nem is nagyon vásároltam, csak Marcusnak néhány dolgot, de ez érthető a mai euró árak mellett. Végül is a plázában lévő összes üzlet megtalálható nálunk, és talán itthon még olcsóbban vásárolhatunk.
Készült néhány bolhapiaci képecske, amit nem lehetett kihagyni:

A szeles idő ellenére elég sok nézelődő akadt....


gazdira várva.....


ejnye, ez aztán a vicces dugóhúzó.....


Lehet, hogy Aladin csodalámpája?..olyan csábítást éreztem, hogy megdörzsöljem....


volt szép gramafon is.....


szerencsés volt, aki nem törékeny dolgot árult mert mindent felkapott a szél...


akadtak érdkes dolgok bőven, akárcsak ez a kép...


majdnem lemaradt.... pedig olyan "trendi"...

Szeretek régiségek közt bogarászni, varázsa van.
Érdekes dolgokat lehet találni, érdekes árusokat látni, egyszóval az egész "tök jó" buli!

Minden édesanyának Kívánok egy nagy csokor szeretetet!


 

Elkészült az Álom. net című új magyar film, egy igazi tiniknek szóló limonádé.
Nekem van a legszerényebb fiam a világon, mert ma egy egész napot töltöttünk együtt, mégsem dicsekedett a rendezővel való interjuról.
Viszont én nem kis anyai büszkeséggel, most ezzel szeretnék nektek dicsekedni.
Itt olvashatjátok: vasnepe.hu/cimlapon/20090430_interju_alomnet_rendezo
Az ajánlót pedig itt:
vasnepe.hu/fooldal-legfrissebb_hirek/20090430_alomnet_kozonsegtalalkozo
 

Készítettem néhány fotót Balatonon pénteken....

tele volt a móló horgászokkal.....

a gyönyörű virágzó gesztenyesor, ami a nyaralónkhoz vezet....

mennyire más így üresen a strand....

és csodaszép zöld visszafelé az út a strandról......

Apci és Marci természetesen fürdött is.....

Tegnapelőtt ünnepelték a Föld napját. Újságok a televízió, mind-mind tele volt szemétszedő emberekkel. Elég szomorú az "ünneplésnek" eme formája!
Pedig vannak olyan országok, ahol ilyesmikkel nem kell foglalkozni! Nyilván azért, mert nincs mit összeszedni. Ők tényleg ünnepelnek!
Esetleg nálunk ezt nem lehetne bevezetni?
Jobban oda kéne figyelni szemetelő honfitársainkra, "divatba" kéne hozni a beszólást nekik.
Persze amíg a gyerek azt látja, hogy az anyja vagy, az apja csak úgy elhajítja az üres cigis dobozt az utcán, akkor ő miért ne tenné ugyanezt a csoki papírral!
Nem egyszer írtam, hogy milyen jókat kirándulunk itt a hegyen, sajnos nem csak a természet szépségeiben gyönyörködhetünk, rengeteg szeméttel találkozunk a kirándulás során.
Jönnek a nyarló és pince tulajdonosok, szépítgetik a környezetüket, a szemetüket pedig néhány méterrel arrébb ledobálják a növényekkel benőtt, régmúltat idéző, használaton kívüli kőfejtőbe.
Már régen meg kellett volna szűntetni a szeméttelepeket, a kezeletlen szeméttelepeket! Mégis ha autózunk, egy-egy falut elhagyva, (nem csak Vas megyében) iszonyú látvány tárul elénk, mindez a 21. században!
Ha nincs tábla, amikor átlépsz a határon, akkor is tudod, hogy hazaértél Ausztriából, csak az út szélét kell figyelned!
Nem csodálni kéne nyugati szomszédunkat, hanem példát venni róla! Szerintem...


kedvmutatóm....