Ezeregy dolgom volt ma, rohanás Celldömölkre, Tokorcsra, Sárvárra, és készülődés a holnapi (vagyis már lassan az van) gyermeknapra.
Szombaton rendezzük meg Pünkösd miatt.
Játékos vetélkedőket találtam ki, akárcsak tavaly disco is lesz a gyerekeknek.
Nagyon ritkán van nálam ilyen, de bizony ma délután eltört a mécses.
Lelkileg kimerültem, és bőgtem egy hatalmas nagyot. Nem érzem, hogy jobban lennék, pedig azt mondják ilyenkor megkönnyebbül az ember.
Nehéz ez a nyavalyás "földi élet"! Nagyon szép, csak tele van megpróbáltatásokkal.
Nem könnyű a dolga az életben annak az embernek, akinek lelke van.
Hogy miért írtam ezt le? Mert én sem mindig szárnyalok. Egyszer fenn, egyszer lenn.
Ülök a gépnél, zenét hallgatok, blogolok, végignéztem már egy csomó érdekes oldalt, találtam néhány bölcsességet, ami megragadott és ma be is teszek belőlük egyet.


A csöndben megismerjük önmagunkat!

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.


Erhart Kaestner