2009.06.05. 18:25 | Szerző: -Ani-

Gábornál a National Geographic újságban találtam egy cikket, kétszer is elolvastam:

"Néha a legrosszabbnak kell bekövetkeznie, hogy mi emberek, a legjobb arcunkat mutassuk. Fotográfus kollégánkkal, Bobby Modellel két éve rettenetes dolog történt. Húgával, Faithszel a dél-afrikai Fokvárosban autózgatott, amikor a szélvédőt beszakította egy betondarab, és fejen találta Bobbyt. A fiú súlyos agykárosodást szenvedett, az orvosok nem hitték, hogy valaha is felépül. A tettest, aki a kocsihoz vágta a nehéz tömböt, sosem találták meg, a rendőrségi aktában csak annyi került: "értelmetlen erőszak". Íme, az ember legrosszabb arca..
Most pedig lássuk a legjobbat: a szemtanúk elfutottak, egyet kivéve, aki viszont kihívta a mentőket és gondoskodott arról, hogy Bobby a legjobb kórházba kerüljön.
Bobby Model, megannyi hegymászó-expedíció veteránja, élete legnehezebb útjára indult ekkor.
Egy hónappal később - még mindig kómában - átszállították New Yorkba, ott megoperálták, majd a denveri Craig Kórházba vitték rehabilitációra.
A családja jelenti az élete értelmét.
A húga szerint adománynak kell éreznünk, ha segíthetünk valakin, akit szeretünk.
Bobby nagyon tud szerertni, s most mások is megmutatták, mennyire szeretik őt.
Szülővárosa, a wyomingi Cody iskolásai képeslapokat küldtek, az egyik hegymászó blogról ezrével jöttek a Bobby gyógyulását kívánó üzenetek. Özönlöttek a barátok, elhalmozták szeretettükkel.
"Néha, amikor természetesnek veszem, hogy élek, elszoktam szégyellni magam - írta egyszer Bobby. - Szerencsés vagyok, hogy annyi sok csodás emberi pillanatnak lehettem tanúja." Mostanság Bobbyt egyik csodás pillanattól a másikig hajtja óriási akaratereje.
"Látszik a tekintetén, hogy sikerülni fog neki" - lelkendezik édesanyja.
Bobby még kerekes székkel közlekedik, de már tud nevetni.
bal kezében még nincs annyi erő, hogy fogni tudjon vele, a jobbjával azonban már fotózni is tud, ügyesen használja kompakt gépét. Folytathatja tehát nagy expedícióját."

Hogy miért is jegyeztem be ezt a cikket?
Múlt héten a hírdóban hallottam, egy vonatot dobtak meg és egy kislány szeme sérült meg.
Miért-e gonoszság? Miért tesznek ilyet emberek? Emberek? Sokszor gyerekek, akik nincsenek tisztában tettük súlyával! Mert nem tanítanak nekik semmit otthon, sem emberséget, sem hitet, sem szeretetet! Mert azt is meg kell tanítani, tanulni!
Viszont ez a szomorú történet a magamódján mégis szép, és példaértékű.
Szerintem...



 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr141165914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

androméda 2009.06.05. 19:39:22

Igen, példaértékű. És szörnyű, miket tudunk mi, emberek művelni.
süti beállítások módosítása