Szombaton elkísértem Tónit Veszprémbe.
A Veszprém Classic Oldtimer Szuperkupa versenyzőit mentünk megnézni, akik az utolsó versenynapon még egyszer felvonultak az Óváros téren.
Több mint 60 autó indult, veterán oldtimer, veterán youngtimer, veterán histo és veterán túra kategóriában.
Gyönyörűek voltak az autók, vagy 24 márka képviseltette magát:
Alfa Romeo, Austin Healey, Citroën, Ferrari, Fiat, Ford, Jaguar, Lada, Lancia, Mercedes-Benz, MG, NSU, Opel, Peugeot, Polski Fiat, Porsche, Renault, Rolls-Royce, Skoda, Toyota, Triumph, Volkswagen, Volvo, Zsiguli.
Fiókám cikke és a nagyon szupi videó itt látható:
vasnepe.hu/fooldal-legfrissebb_hirek/20090713_oldtimer_szuperkupa

Ismét nincs internet Kissomlyón. Azt már megszokhattuk, hogy lassú, és egy erősebb szélben megszűnik a szolgáltatás, ugyanis a kiépített rendszer egy olyan vékony szálon függ, hogy azt még a legkisebb békafing is sűrűn elszakítja. Anya jelenleg emiatt mérgelődik, közben lekvárt főz, e kettő tevékenység nem keverendő össze azzá, hogy: mérgezett lekvárt főz.

A világ talán (szerintünk) legfinomabb sárgabaracklekvárja az Ő kezei közül kerül ki, így van mit az "éhező" városi gyereknek (mint én), szép lassan üvegenként elhordani otthonról. Szóval internet nincs, Anya pedig blogolna, ezért én magyarázom innen a "nagyvárosból" a blog átmeneti bejegyzéstelenségét, ami remélhetőleg pár órán belül azért megoldódik.

Atom (bár e blogon csak Tóni)
 

Haláli jópofa fotókra bukkantam, Dina Goldstein amerikai fotóművész "követte el őket".
A mesebeli hercegnőket némelyiküket kicsit lepukkant, mai, hétköznapi, szituációban mutatja be.
Hófehérke, szegényke mint "letaglózott" családanya, királyfi meccset néz, sörözik. Sajna biztosan ismerős képek ezek némely fiatalasszonynak. :(

Csipkerózsika, szegény nem ébredt fel, a királyfi sajnos már megöregedett, egy öregek otthonában várja kedvese ébredését.

Hamupipőke, hm.... kocsmában üldögél.

Rapunzel, szegényke úgy látszik beteg, a chemoterápiától kihullott a haja. Azért ez kicsit, nagyon morbid.

Piroska, szépen meghízott a sok "mekis" kajától! Ejnye, a kis gonosz még a nagymamának is azt visz!

Jázmin, vajon hol lehet? Talán az iraki háborúban?

Szépség... Belle a "Szépség és a szörnyeteg"-ből. Való igaz, hogy a szépség mulandó! Sokan próbálnak ezen változtatni. :)

Jó, jó, érdekes így látni gyermekkorom és sok kislány rajongva szeretett mesehősét, de ez most olyan illúzió romboló! Rák, háború, megalázott feleség, fiatalító műtét stb.
Nem kell a valóság! Maradjunk inkább a meséknél!

"Augusztus van. Egy dél franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban, a turistaidény kellős közepén. De már régóta esik az eső, ezért elég rosszul megy a bolt.
S persze mindenki el van adósodva. Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát. Letesz egy százeuróst az asztalra, majd elirányítják a szobájába, amely a harmadik emeleten van.
A hotel tulajdonosa fogja a százeuróst, és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását. A hentes azonnal fogja a százeuróst, és siet a nagykereskedőjéhez, hogy megadja neki a pénzt. A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat, amelyeket még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malacvágtában viszi Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.
Sophie pedig boldogan sétál be a százeuróssal a mi kis hotelunkba, hogy kifizesee végre a szobákat, ahova felvitte a pasikat az elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a százast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy a szoba neki nem felel meg, és azonnal kéri vissza a pénzét.
A tulaj odaadja, ő pedig fogja a százast és távozik.
Nos, végül nincs kiadás és nincs bevétel, mégis mindenki kifizette az adóságát!
Ennyire egyszerű lenne megoldani a gazdasági válságot?"
(Vas Népe)

 

Elég nem normális hetem volt, nem is blogoltam, egyszerűen nem volt kedvem.
És hogy vannak-e boszorkányok? :))
Csütörtökön megint úgy ébredtem, hogy jósló álmom volt.
Elmeséltem Apcinak, az álmot, ami szerintem betegséget jelent, sajnos be is jött, Marci megérkezett a nyaralásból tegnap lázasan, betegen. Előfordul ilyesmi nyaraló gyerekeknél, mert semmiben nem ismernek határt, amúgy a nyaralása nagyon jól sikerült.
Kicsit uncsi volt nélküle, olyan jó, hogy újra itthon van velünk! :)
A hét leg hajmeresztőbb dolga az „áfás buli” volt, ekkora marhaságot!
Fél napig ültem a gép előtt, Magyar Közlöny stb. böngészése, mi a 18%-os, mindenhol vtsz. számokat találtam, jó buli, főleg ha tele van a bolt áruval és a számlák a könyvelőnél vannak, mert ki az a nagyokos, aki fejből vágja a vámtarifa számokat.
Őrület! A gabona neműk pl.: kenyér, péksütemény, száraztészta 18%, a liszt viszont NEM!
Mert miből van a liszt?? Szerintem ez megint fejetlen döntés volt!
Szóval volt stressz a héten rendesen.
Tegnap könyvtárban nem kis meglepetés ért, Ferenc, akiről már írtam, kicsit alkesz, kicsit hajléktalan, könyveket jött kölcsönözni. Ki vett öt könyvet, és jól el is beszélgettünk.
Érdeklik a tudományos és fantasztikus könyvek, szereti a régi ifjúsági Delfin könyveket. Mesélte, hogy régebben milyen sokat olvasott.
Sajnos nagyon kevés a könyvtári látogató, felnőttek pedig a családomon kívül alig-alig térnek be.
Én most egy állati jó könyvet olvasok, Tóni hozta: Réz Andrástól „Válogatott szorongásaim”.
Már ki néztem egy-két oldalt, amit valamikor be fogok blogolni mert annyira jók.
Mostanság olvasós, zenehallgatós, filmnézős és alig netezős formában vagyok.
Mert annyi jó dolog van, és annyi mindent kéne csinálni, és annyira rohan az idő.......

 

Mozgalmasra sikerült a hétvége. Tónika is hazajött egy napra pénteken, szegény, hulla fáradtan, az árvizekről tudósított a héten „percről-percre”,
vasnepe.hu/cimlapon/20090624_arvizveszely_ronok_es_koszeghegyalja/2
és pénteken még börtönkoncerten is volt.
atom.blog.hu/2009/06/29/ganxstaval_a_sitten
Tegnap Marcust csomagoltam össze, táborba ment ma reggel. Utálom, ha elmegy és nincs anya közelben, péntekig tutira aggódni fogok.
Vasárnap ketten voltunk itthon, sokáig lustiztunk, persze a tv előtt, egy show műsor ment, ahol a 45 éves nőt megdicsérte a műsorvezető, hogy milyen jól néz ki, Marcus felháborodott:
- Persze, mert nem látott még téged! Anya max., de nagyon max. 35-37-nél nem nézel ki többnek! Tök jó, hogy ilyen anyukám van.
Hű de jól esett! Főleg Marcitól, soha nem szokott ilyesmivel hízelegni.
Délután kicsit haverozott, én megnéztem a Tóni cikkét a Gangxsta koncertről, és persze a YouTubeon megkerestem az eredeti Vato Loccot, nagyon szeretem.
Marcus, amikor a Krisztiánnal belépett pont ez ment. – Öcsém mit hallgat a muterod!
Jól leszólták, hogy mit szeretek ebben, de kicsit díjazták is mindketten, mégsem lakodalmas vagy hasonlóműfaj, ami azért itt rendesen dívik.
(Pár évvel ezelőtt az egyik környékbeli diszkóban léptek fel Zoliék persze, hogy ott voltam, a fiókáimmal.)
Bizony anyjára ütött a gyermek, eleve mert utolsó percekben csomagol, és mert az öt napra tíz pólót vitt el, és becsomagoltatta volna velem az egész ruhásszekrényt. No problem inkább legyen igényes, mint igénytelen. Holnaptól csütörtökig Balatont terveztem kettesben az anyukámmal, de az még nem biztos, természetesen Ani módra az utolsó percben eldöntöm.
Ez a mai bejegyzés elég kesze-kusza, de alig volt rá néhány percem.

Király ez a nóta!


 

A napokban olvastam egy cikket a neten, érdekes volt és engem is erősen meggondolkodtatott. A párkapcsolati magányról volt benne szó.
Szerintem ez a dolog még a szakembereknek is feladja a leckét, ha valaki azért fordul párterapeuta segítségéhez, mert úgy érzi, hogy a másik fél nem figyel rá, vagy legalább is alig kommunikál. Márpedig idővel rájön az ember, hogy egy házasságban is szüksége van az „egyedüllétre”, jó néha magunkban lenni, ettől még nem zavar a másik, nincs vele semmi bajunk. Sok fiatal nő hajlamos félreérteni a dolgot, és kétségbe esik, azt gondolja, hogy „nem szeret már, vagy esetleg van valakije”.
Mi nők, ha a munkából hazamegyünk, vagy ha otthon vagyunk és megérkezik a párunk, szeretjük azonnal „letámadni”, és be nem áll a szánk napestig.
Szegény pasinak ideje sincs kiengedni a szuflát, épp hogy leszámolt a munkahelyi gondokkal, az asszony máris traktálja őt az itthoniakkal, vagy a kivel, mikor, hogyan mi történtekkel.
Persze, hogy a csacsogó nőt megpróbálja egy vállrándítással, vagy egy „Fáradt vagyok, hagyjál békén” kijelentéssel „leállítani”. Szerencsére ez velem még nem történt meg, rettenetesen megsértődnék. Pedig nem szabad!
Egy jó kapcsolat mindkét féltől rengeteg toleranciát igényel, és állati nehéz.
A nők többsége magas fordulatszámon pörög még sokszor a nap végén is, ami nem baj, kell ez a felfokozott energia a családnak. A férfiak inkább lecsendesednek, bölcsen ki kell várni azt a kis időt, amíg ebben a másik légkörben, az otthon nyugalmában „akklimatizálódnak”.
”A férfiak hányavetisége, időnként bicskanyitogató nemtörődömsége valóban utalhat arra, hogy a szó szoros értelmében nincsenek többé jelen a párkapcsolatban.”  
Annyi minden rejtőzhet a háttérben, egyáltalán, már maga az, hogy mennyi munkát vállal, vagy van-e munkája, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.
Mindenképp szükség van kommunikációra, csak mindennek megvan a maga ideje.
Nem csak pasi szemmel, szerintem is egy élhető kapcsolat szabad mozgásteret hagy a másiknak.
Tegnap táskákat nézegettem, közben a tulajdonosnővel beszélgettem. Általában a férjével ketten vannak az üzletben, de most büszkén mondta, adott neki egy kis munkát, füvet vág a gyerekeknél, utána főzni fog. Megfullad a 24 órás együtt léttől!
Este már nincs miről beszélni, mit meséljen neki, ha folyton együtt vannak, ez a kommunikációs zsákutca.
A másik, a nők hajlamosak „röntgen” alá vetni a párjukat (én mellesleg nem), mi volt az előttük lévő kapcsolatában, mennyi volt stb. kíváncsiság felsőfokon.
Mi a fenének, kit érdekel? Én sem örülnék ha engem ezzel zargatnának, marhaság!
Ahogy marhaság a gondok túlspilázása is, attól még a gond, gond marad, a felesleges szájtépés esetleg ebből kikerekedő vita, meg visszataszító.
Idézek a neten olvasottakból egy részt, amit én is helyénvalónak tartok:

”Ha a társunk igénye időnként az, hogy az egész napos, megfeszített koncentrációt követően a korai '80-as években készült videoklipeket bámuljon üveges szemekkel a Youtube-on, akkor időnként kihagyhatjuk az idegen nyelvű csacsogóklubba való elráncigálását. A legfontosabb, hogy jól olvassunk a jelekből – a kussolás, mint mondottam volt, nem feltétlenül nemtörődömséget vagy gyűlöletet jelent –; ugyanakkor ha tartósan nem kapunk meg semmit abból, amit szeretnénk – mert a végeláthatatlan csöndeket sohasem töri meg egy-egy közös séta vagy színházlátogatás –, akkor gondolkozzunk el azon, hogy a közös szótár ránk eső részét vajon mi magunk írjuk-e még. Hogy nem volna-e itt az idő számos meddő próbálkozás után olyasvalakivel továbbállni, akivel tolmács nélkül is gördülékenyek a mindennapok.”   


 

"Zsoltároskönyv mentette meg egy lelkész életét Argentínában. A 38 éves pap templomát két férfi próbálta kirabolni. A lelkész megpróbált a rablók lelkére beszélni, ám kevés sikerrel:
az egyik férfi két méterről mellbe lőtte, aztán a duó elmenekült.
A papot leterítette a lövés, de csak felületes sérülést szenvedett, mert a maga elé tartott imakönyv felfogta a lövedéket."
(Szabad Föld)

Ma is szorgalmasan esett az eső, nem kellett dolgozni mennem de korán felkeltem mert elhatároztam, hogy ma végre kiolvasom Lángh Júlia: Közel Afrikához című könyvét.
Holnap a Szombathelyi könyvtár lecseréli a könyveket és ezt is elviszik, viszont olyan régen kinéztem magamnak, nem engedhetem, hogy elolvasás nélkül vigyék el.
Ügyes voltam még a vasalást, pici főzést, és még egy-két dolgot elintéztem az olvasás mellett.
Egy párizsi lap apróhirdetésében talált rá, és jelentkezett az írónő egy nigeri bozótfaluban az óvónői állásra.
A bozótfalu jelentése, sivatag, vöröslő homok, itt-ott egy-egy fa, tüskés cserje.
Illéliának hívják a falut, tizenkét darab 3-5 éves gyermeket kell tanítania.
Nekünk európai embereknek pokol az a helyzet amibe csöppent, de elégedett, és hamar rengeteg barátra tesz  szert a tuaregek, szuniták és a hausszák közt.
A könyvben bemutatja a szokásaikat, megismerteti gasztronómiájukat, beszámol a politikai helyzetről, egyszerűen fantasztikus „utazásban” volt részem.
A mosás, varrás itt a férfiak dolga, a piacokon varrógépsoroknál dolgoznak a férfiak.
A muzulmán ország nyolcvan százaléka írástudatlan.  Mielőtt elhagyja a fővárost, Niameyt egy botrány tanúja volt az írónő, meghalt a kórházban egy fiatalember, mert visszautasították a kezelését. A jó muzulmán, még ha orvos is, hagyja meghalni azt, akit alkoholfogyasztás miatt ütött el az autó, Mohamed erősebb, mint Hippokratész.
A piacon minden megtalálható, de fehér nőnek, sokkal drágábban árulják a portékájukat.
„A húsárusoknál is körülnézünk. Papírvékonyra nyújtott, szakadozó húslapok száradnak a tűző napon, ez az egyetlen tartósítási mód. Ezt már nem kell főzni, lehet enni úgy, ahogy van. A földön a birkák lenyúzott bőre kiterítve. Legyek, legyek, legyek mindenütt. A rögtönzött asztalkán a birka friss darabjai annyira feketéllenek tőlük, hogy csak akkor látszik ki a hús vörös színe, ha az árus hessint egyet mielőtt lecsap a bárdjával.”
Áram és vezetékes víz a faluban nincs, a patikában aszpirint és nivakint adnak minden bajra.
Egy ott élő és ott dolgozó francia nő ezt mondja: „Franciaország egyre önzőbb, csak a pénz, csak a pénz, míg itt Afrikában, elképzelhetetlen, hogy valaki éhen haljon, amíg a többieknek még akad egy falatjuk, és itt nem hagyják magukra az öregeket, betegeket sem. Persze a pénz az itt is úr, folytatja, kezd belemelegedni, a nigerieket csak ez érdekli, sok pénzt keresni, akárcsak a fehérek, és nem csinálni érte semmit. Az örökös segélyezés mindent elrontott Afrikában, ezt most már kijáró jussnak tekintik, a Nyugat meg fizet, mert rossz a lelkiismerete, de ha nem fizetne, a Dél emlékeztetné rá, hogy ez a dolga. Aztán a segélyekből mennyi jut el azokhoz, akiknek kellene, az megint jó kis téma, útközben mindenki leveszi belőle magának és népes családjának valót.”
„Az afrikás fehérek mind, vagy majdnem mind, a pénzért vannak itt, ugyanazért a munkáért sokkal több fizetést kapnak, mintha Európában maradtak volna, és szemérmetlenül sokszorosan többet, mint a helybéli feketék. Többfős személyzet, kiszolgálás, kényelmes élet, a zaftos fizetés kétharmada, háromnegyede eleve az európai bankszámlára megy, mégcsak nem is Afrikában költik el. Párizsban külön minisztérium van az afrikai együttműködés irányítására, rengeteg ember él meg ebből.”
A börtöntöltelékeknek a megalázó büntetés, hogy famozsárban törik a kölest, ami kizárólag női munka, este hazamehetnek aludni a családjukhoz. Svábbogarak, csótányok, skorpiók mindenhol, mégis a szabadég alatt, a szúnyogháló védelmében édes a pihenés, gyönyörű az afrikai éjszaka.
A parázson készült tuareg tea, keserű is, édes is. Az első főzet iszonyú erős, a többi gyengébb.
„Azt mondják: az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.”
Az első szülésnél a nőknek kötelező visszamenni az anyai házba, a többi gyermeket megszülheti akár kórházban is. A gyerekek jelentik az öregkori biztosítást. Ha az édesanya meghal, meghal a csecsemő is, a mesterséges táplálástól, TBC-vel fertőzött tehéntej, és megannyi kórokozó miatt.
Júlia a nyolcéveseknek szóló tankönyvben – Afrique, mon Afrique, ebből tanulnak az összes volt francia gyarmaton, a következő olvasmányra bukkant:
„Miért marad az asszony a tűzhely mellett?
Kezdetben Isten elhelyezte a férfit és az asszonyt a földön. Egy nap egy kést adott a férfinak, és azt mondta: - Ma éjjel álmában elvágod az asszony nyakát.
A férfi bánatosan elballagott. „Méghogy elvágjam a nyakát! Ez lehetetlen! Soha meg nem tenném!” Bedobta a kést a folyóba. „Majd azt mondom, hogy elvesztettem.”
És látta Isten, hogy a férfi jó.
Hívta ezután az asszonyt, és azt mondta neki:
- Ma éjjel álmában elvágod a férjed nyakát.
- Rendben van. Megteszem.
Amikor eljött az éj, fogta a kést, hogy megölje alvó férjét. De Isten megjelent.
- Nyomorult! A szíved túlontúl gonosz. Többé soha nem nyúlhatsz vashoz. Helyed a tűzhely mellett és a mezőn van.
Fölébresztette a férfit, és azt mondta neki:
- Te leszel az úr. Fegyvert fogsz viselni, hogy vadássz és megvédd az otthonodat.”
(No komment.)
A tuareg nők függetlenebbnek látszanak, mint a muzulmán társadalmak asszonyai, ők a kultúrának továbbvivői, az anyák dolga megtanítani, írni-olvasni a gyermekeket.
Általában minden növény vagy ehető vagy gyógyító, azt mondja az írónő, hogy így lehetett ez Európában is, csak már megfeledkeztünk róla. Az olvasószemfa apró ágacskáit fogkefének használják, nedvei fertőtlenítőhatásúak, a fa kérge teának főzve, lázcsillapító, leveleit borogatásnak használják kelésekre.
Februárban tartják a Ramadant, egy hónapon keresztül reggel fél hattól este hétig nem szabad enni, egy korty vizet sem inni, sem dohányozni vagy bagót rágni. Megviseli az embereket, de beindul az éjszakai élet, sétálgatás a holdfényben, teázgatás, együtt evés és beszélgetés. Ha megkordul a gyomruk, a Prófétára, Allahra és szent dolgokra gondolnak, hogy a hit segítse őket a szabályok betartására.
És végül egy német konferencia küldöttségétől hangzott el:
„Az afrikaiak átlagintelligenciája alacsonyabb más embercsoportokénál.”
Az írónő erre így reagált:
„Tessék. És akkor ne szégyelljem a fehér pofámat, itt a bozótban, ahol az írástudatlan bororó Doula beszéde igazi szellemi örömöt okoz, nemcsak, amikor a szabadságról, Istenről, szeretetről van szó, de minden más kérdésnél is; itt a bozótban, ahol erőslelkű és finom emberekkel vagyok körülvéve, akik, meglehet, nem tudják, vagy csak lassan, összekevert betűkből kirakni a világvárosok nevét, egy számsorban fölfedezni a szabályszerűséget, de saját életükre vonatkozóan pontosan látják a dolgok összefüggéseit, értenek ahhoz, hogyan ítéljék meg a tényeket, és nem keverik a lényegest a lényegtelennel. Ez az intelligencia nem?”
Az íróval együtt én is szomorúan búcsúzom Afrikától, nagyon tetszett a könyv.  






 

Nagyon lehűlt az idő, hétvégére egy csomó programot néztünk ki, de az eső és a hűvös idő miatt maradt az olvasás, filmnézés itthon.
Az egyik újságban találtam egy érdekes cikket, „Halványul a harcos férfi” címmel.
Tizenöt európai ország 12 ezer fiatalemberének bevonásával készült egy átfogó vizsgálat, magánéleti és vásárlási szokásaikról.

”Korunk férfiembere minden eddiginél több és összetettebb kihívásnak kell, hogy megfeleljen – így summázható a vizsgálat egyik fontos tanulsága.
Kiderült: manapság nincs egyértelmű minta, példa, példakép, hanem az egyéni útkeresés jellemző abban (is), hogyan lehet a hagyományos és modern szokás-, illetve értékrendet összehangolva választ adni a kihívásokra. Ez jellemző a családfenntartó, a házastárs és a szülő szerephez való viszonyulásban is: ahány férfi, annyiféle hozzáállás a feladatokhoz.
Ami leginkább közös ezekben, az a kényelem: korunk fiatal férfijai otthon, a munkahelyükön, de bárhol az életben azt a helyzetet, szerepet keresik, amelyben jól és kényelmesen érzik magukat. Az erős, harcos férfi hagyományos modellje, aki
„erőből ”oldja meg például a házastársi, családi konfliktusokat is, halványulóban van. Helyette az elfogadóbb, demokratikusabb hozzáállás nyer teret a gyengébb nemmel való kapcsolatban is, amiben kitűnnek a honfitársaink. Ezzel függ össze a nagyobb érzelmi nyitottság a korábbi, leginkább önmaguk túlértékeléséből adódó, férfiasnak tartott zárkózottsághoz képest.
A kényelmes élet iránti igény mellett a saját imázs építése és persze a modern kor elvárásainak megfelelő férfiassági modell kialakítása, illetve arra való törekvés is jellemzi a ma ifjú férfijait.
Ami nyilvánvalóan az énközpontúságot erősíti, aminek tipikus megnyilvánulása a hedonizmus, vagyis az érzéki örömök előtérbe helyezése (érzékletesebb szóval: élvhajhászás).
Ez utóbbi ellen hat viszont a sok munka, olykor a stresszes munkakörnyezet, illetve az egészséges, kiegyensúlyozott életstílusra való törekvés. Sokak számára ez ma tipikus konfliktushelyzet, amelynek gyakori vesztese az egészséges életmód. E tekintetben az olasz férfiak jelentenek kivételt (mondhatnánk: leginkább az ő eszük van a helyén).
Minden másesetben jellemző, hogy a megkérdezettek nagyon jól tudják: nem ügyelnek eléggé az egészségükre. És „csak” az egészségükért nem hajlandók kevesebb alkoholt inni, pörgős életüket visszafogni, a hedonizmusukat megzabolázni.
Hiúság asszony a neved – fordította a jó öreg Arany Jánosunk Shakespeare egyik művéből.
Korunk férfija egyre inkább rácáfol erre: edzőtermekbe jár, kozmetikai szalonokat látogat (ámbár az utóbbiról mélyen hallgat, mert úgy gondolja, az nagyon nőies dolog).
Mindezek ellenére nem sok időt tölt a tükör előtt; igaz, az sem zavarja, ha szutykos a cipője és már napok óta nem látott borotvát az ábrázata. Elvégre a férfiasság egyik fő ismérve, hogy az ember laza és gondtalan legyen.”

Valló László cikke elgondolkodtató, felmérések alapján íródott, tehát ezek a tények.
Ha körülnézünk tényleg, ez van! Jó ez-e vagy rossz, hát nem is tudom!
Egy biztos, már kislánykoromban igazi férfit képzeltem magamnak eljövendő férjnek.
És, hogy akkor ez mit jelentett: erős, szőrös (mert apukám is szőrös volt), izmos.
Azt hiszem férjhez menéskor sikerült is így választanom.
Viszont nézem a mai férfiideállt, és jaj annyi minden nem tetszik!
Miért szőrtelenítik még a mellkasukat is ( a többi mellett)? Kinek tetszik ez? Szemöldökszedés, szolárium, hajfestés stb. Jó, oké, ha egy férfi „ad magára”de azért tök jó az is ha egy kicsit férfias marad.
Szóval most keresztbe lenyelnek a fiaim! DE ha én mai, fiatal pasi lennék:
Nem a szoláriumban perzselném magam, nem az edzőteremben izzadnék egy kis izomért.
Például: vágnék fát a nagyanyónak, és füvet nyírnék a szabadban stb.
Persze és a városi ember mit csináljon? Hm nem tudom, biztosan arra is van „természetesen férfias” megoldás.

Megint egy olyan filmet néztem, aminek nem csak a végén, de már közben is bőgnöm kellett.
A”Hét élet”, Vill Smith főszereplésével.
Én most nem ajánlót írok, szeretném elmesélni a történetet, ezért le fogom lőni az összes poént. Tehát, aki film nézés előtt nem akarja megismerni a végét, az ne olvassa el.

A film úgy kezdődik, hogy Ben felhívja a 911-et, kéri, hogy küldjenek mentőt, mert valaki meghalt, kérdik, hogy ki az áldozat, válasz: - Én vagyok!

Úszik az óceánban, csodaszép ház a parton, körülötte csupa-csupa virág minden…..
”Isten hét nap alatt teremtette meg a világot, én hét másodperc alatt pusztítottam el az enyémet.”
Vill Smith (Ben Thomas) adóellenőrt alakít, de érezni lehet, hogy sántít a dolog valahol, ez csak egy alibi.
Hét különböző embert keres ki egy listából, és ezeken az embereken próbál meg segíteni, érezni lehet, hogy valamiféle titokzatos terv részesei.
Először azt gondoltam, hogy rákos beteg, haldoklik, aztán a flaschbackek, (látomások) amivel tele van tűzdelve a film, szép lassan megvilágítják a tényeket.
Felhívja Ezrát a vak embert, aki telefonos húsértékesítőként dolgozik, esténként zongorázik.
Megkeresi Emilyt, aki szívbeteg. Akad köztük gonosz ember is, aki a betegeit kínozza, a tisztálkodás megvonásával fenyíti, itt segít egy idős asszonyon, na és persze vele együtt a többi betegen. Elköltözik a nyaralóból egy motelba, megkeresi egy szociális gondozóban dolgozó barátját, Connit és kéri őt, hogy adjon egy olyan nevet, aki a legnagyobb bajban van.
Egy spanyol nő a kiválasztott, akit üt-ver a barátja, nem tud tőle elmenekülni és beperelni sem meri, mert félti két gyermekét. Amikor a nőt felkeresi, az majdhogynem kidobja, de ott marad a névjegykártya, nemsokára megszólal a mobil, a spanyol nő van a vonalban, átadja neki és gyermekeinek a nyaraló kulcsait, egy érvényes adásvételi szerződéssel, amit a nőnek már csak alá kell írnia, ezáltal szabad és boldog emberek lettek.
Segít egy kisfiúnak, csontvelőt ad. Egy idős edzőt faggat, annak jótetteiről, és vesét ad neki, mert jóember.
Közben a látomások már engedik tudni, hogy anno egy autóbalesetet okozott, ahol a szerelmével együtt hét ember meghalt. Üvöltve sorolja a neveket.
Egy hatalmas üveghengert cipel a szobájába, amiben egy medúzát helyez el.
Iszonyú fájdalom az arcán, készülődik, de vajon mire? Emily egy napon rosszul lesz, telefonál a kórházból Bennek, aki mesél neki a telefonban mire az elalszik, addigra már ott is áll Emily ágya mellett, a reggel ott találja a széken az alvó férfit a lány ágya mellett. Kiderül, hogy Emily szíve egy hónapon belül bármikor leállhat.
Amíg az kórházban van, Ben magához veszi a lány kutyáját. Emilyt hazahozza a kórházból, elviszi kirándulni, a lány mesél, képeslap és névjegykártya nyomtatással foglalkozott. Elromlott a gép, ami már nagyon régi, nincs szerelő, már nem foglalkoznak vele, Ben egy éjszaka titokban megjavítja. Együtt vacsoráznak, szerelem alakul ki köztük. Megható, gyönyörű, fájdalmas, táncolnak, szeretkeznek. Emily látja, végigsimítja Ben testén lévő műtéti hegeket.
Végig drukkol az ember, csak ne haljon meg közben a lány.
”Nem, nem, az nem lehet! Emilynek fogja adni a szívét?” Itt már sírni kell….
Szakadó esőben fut Ben a kórházig, ahol újra elmondja a doktornő Emily esélyeit, ritka vércsoport stb. nagyon kevés. Futás a motelbe, ahol a film elején lévő telefonálás elhangzik.
Felhívja a jó barátot Dant, aki az ő akaratának megfelelően intézkedni fog. Az sír.
Felhívja Ezrát, akinek elmondja, hogy kap tőle valamit, ami megváltoztatja az életét, majd keresni fogják.
Egy nagy zsák jeget tölt a kád vízbe, mellétesz egy vödröt, beül a kádba és beleönti a vödör tartalmát, a gyilkos medúzát. Újra látomás, kín és gyötrelem. Biztos halál.
Megmenteni nem tudják, Emilynek megszólal a személyi hívója, keresi Bent de az már nincs mellette, az ágyban. Következő képsor már a műtőasztalon, átültetik Ben szívét Emilybe, ami szépen működni kezd.
Ben öccse mesél Emilynek, hogy a baleset után kiderült, hogy tüdőrákja van, a bátyja adta oda a tüdőlebenyét, félévre rá a szociális munkás Conninak a májából adott.
Mesélt Ezráról és a többiekről is. Önfeláldozása tulajdonképpen önmagára mért büntetés volt, a hét életért, amit vezetés közben egy telefonfelvételével kioltott.
Emily a film végén megkeresi a zongoristát, aki gyerekekkel koncertet ad a szülőknek, odamegy hozzá és a nagy, ismerős barna szem néz rá.
Ezra rá kérdez: - Ugye te vagy Emily? Örül, hogy megismerheti, könnyek közt átölelik egymást.
Ezt a filmet nem lehet száraz szemmel végig nézni.









 

"Egy egyetemista fiú az egyetem ebédlőjében le szeretett volna ülni egy üres helyre,
épp az egyik pedagógusa mellé, engedélyt kér,hogy leülhessen, de a tanár mogorván így válaszol: - Tudja, fiam egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó akkor tovább repülök! - felelte a diák.
A tanár ezen vérig sértődött, és elhatározta, hogy a vizsgán megbuktatja a fiút, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad: - Mész az úton találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod? - Az aranyat - mondja a diák.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot.
- Mindenki azt, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül, és azt írja a dolgozatra: "szamár".
A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből.
Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést, tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet!" :)))
 

Tóni rengeteget fotózott, videózott, légifelvételeket is készített.
Ebben a videóban egy percnél én szállok fel a fehér sárkányrepülővel.

A második videón Csaba a Kamovval csodákat művelt.

Régóta repül, Tamásnak kollegája volt, a fenti összefoglalóban a narancsszínű Morannal az is az övé. Nagyszerű repülős és, jó barát.

Nagyon jól sikerült ez a két nap, Tamáskám a sok régi jó barát, és kollega révén tudta ilyen jól megrendezni. Mozgosított mindenkit, és volt a levegőben jó pár osztrák és német repcsi, ők is tüneményes emberkék. Tanulni lehetne a pilótáktól, nem csak a levegőben rádión, hanem a földön is összetartanak és segítik egymást.
A Hummer H1-es dzsip, és a régi Lincoln azok Eddy barátunk autói.
Egy kis offroad kiállítás is volt a hangár mellett.

Szombaton kezdődött, rengeteg gép volt.
Még mindig nagyon fáradt vagyok. :)
Repültem sárkánnyal,amit az előző bejegyzésben láttatok. Ráadásul szombat este még Répcelakon is voltam, Répce fesztiválra küldték a Tónit tudósítani és elkísértem.
A Boglya zenekar játszott, amikor oda értünk, néptánc együttesek szórakoztatták a népet, de a legjobb, valami csodálatos a Csík zenekar koncertje volt.
Vasárnap a reptéren folytatódott a buli, fittyet hányva a diétámnak ettem, vaddisznópörköltet és szarvasborjúból is, pedig vadat sosem eszem, szőrnyű.... nem bírtam ellenállni!
Apci szegény nagyon elfáradt, kint aludt a reptéren mert este a hangárban még Lord koncert is volt.
Repcsiztem tegnap is egy motoros vitorlázó repülővel, Falke-val, ezvolt a nyolcadik géptípus, amit kipróbáltam.
Csodálatos élményben volt részem, naplemente előtt a Ság hegy és a Pannónia Ring felett.

Repülőnap Tokorcson. Apci mellett kint vagyunk mi is, ezért nem tudok írni, majd bővebben holnap. De felteszem a legújabb sárkányos élményemet képekben.












Nem mertem a kamerába nézni, akkora volt fent a szél, billegtünk, és persze kicsit féltem.
De szuper jó érzés, főleg megérkezni! :)))

 

Ezer fokon égtem tegnap, remélem maradt mára is belőle, rengeteg dolgom lesz.
Sárváron voltam Anyával és Marcival bevásárolni, nem győztek futni utánam.
Hazafelé elkezdett esni az eső, eszembe jutottak a kiteregetett ruhák, megelőztem a felhőt, sikerült, pillanatok alatt beszedtem és már ide is ért, zuhogott.
Szombat vasárnap repülőnap, Tamáska utoljára rendezi meg Tokorcson.
Kimegyek, repülni fogok, elég sok repcsi jön idén, kirakodóvásár, festménykiállítás és koncert is lesz.
Este Nettyvel beszélgettem msn-en web kamerával, német barátja kiszúrta, hogy elég lassú a rendszerem, programozó lévén „távgyógyította” a gépem.
Ma este még folytatja, 30%-al erősebb lesz.
Félelmetes volt, amikor átadtam neki a gépet, hátradőlve a székemben figyeltem, hogy nyitja meg a fájlokat, több mint 100km távolságból.
Marci iszonyúan leterheli a gépet, minden vackot letölt a net-ről, én éppen ezért saját laptopot használok. No, meg lehetetlen lenne a géphez ülnöm, amikor itthon van.
Elkezdődött a szünet, vasárnap az évzáró szentmise, szerdán bizonyítványosztás.
Hogy könnyebb lesz-e, mert nem kell leckét ellenőrizni, vele tanulni, kikérdezni, nem vagyok benne biztos. Most az egész napos haverozás kezdődik, és az unatkozom, nem tudom mit csináljak szindróma. Ki kell találnom neki közbe-közbe valami értelmes elfoglaltságot.
Mindig az olvasásra bíztatjuk, de nagyon nehéz, a mai gyerekek nem igazán akarnak olvasni.
Kénytelen leszek valami cselhez folyamodni, töröm a fejem rajta. :)

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről a kényes témáról vagy ne, az írás mellett döntöttem, had jöjjön, ami kikívánkozik belőlem.
A rendszerváltás óta, tele van az ország boszorkányokkal, jósokkal, asztrológusokkal, sámánokkal, parafenomén emberekkel, látnokokkal, stb.
Némelyik fel is van szerelkezve mindenféle kütyükkel auralátó szerkezet, energia visszaállító masinák stb. Legálisan fejik a népet!
Irodalma van a New Age-nek, könyvekből szerezheted meg hozzá a tudást, amik „próféciaként” szólnak hozzád.
Komoly profitot termelő „iparággá” nőtte ki magát a népámítás!
Munkanélküli, elszegényedő emberek fedezik fel magukban a „képességet”, és utolsó pénzüket feltéve erre a bizonytalan lottóra, tanfolyamokra iratkoznak be, hogy egyszer majd ők mondják meg neked, jósolják meg neked, mit kell csinálnod a jövőben, avagy milyen sors vár rád. Rémisztő!
Hogyan keresheti a kenyerét hivatalosan, boszorkány címen valaki?
Megőrült ez a világ?! A XXI. Században, ahol a tudomány olyan fejlett, hiszünk a középkori marhaságokban!
Anno én is jártam sámánnál, betegséggel az orosz származású „sztár parafenomént” is felkerestem.
Végül belegondoltam, a sámán azt mondja, amit akarok, jó empátiával rendelkezik, persze, hogy beteljesülhetnek a jövőben azok a dolgok, amikről beszélt, hisz ez lebeg előttünk, törekszünk rá, hogy így legyen. A parafenomén pasinak köszönhetően, lassan gyógyulást könyvelhettem el magamnak, persze mert az egész, amit mondott, (és sajnos az orvosok ezt nem teszik meg) bármelyik tudományos szaklapban fellelhető.
Hiszek a véletlenekben, a sorsban, a meg érzésekben, ami nálam működik is, sőt az álmokban is kénytelen vagyok, mert rengeteg jósló álmom van, általában rossz dolgok előjele, amik meg is történnek. De ezek velem és családommal kapcsolatosak, lehet egy jel, figyelmeztetés Istentől, az én javamat szolgálják.
Reggel kezetekbe veszitek az újságot és sokan rögtön a napi horoszkópnézéssel kezditek, egy ideig én is ezt tettem. Meghatározza az egész napodat, megpróbálsz úgy tenni, hogy az valóra váljék.
Akkor most ki a „nagy okos”? Az, aki azt leírta, persze, mert ő veszi fel érte a pénzt, Te hiszel és szót fogadsz!   
Olvass ki egy orvosi kislexikont a betegségekről és tüneteikről, ha jó megfigyelő vagy, jó empatikus képesség birtokában vagy, nyertél! Ránézel a „páciensre”, hallgatod, úgyis elkottyant infókat, ha van még valami csodaszerkentyűd, némi füstölő, jaj, az ingát ki ne felejtsük, nyert ügyed van! Lóvé a zsebbe (nem kevés), páciens elégedett, és észre sem veszi, hogy onnantól saját maga doktora, te csak meghallgattad és a kézenfekvő instrukciókkal elláttad.
Mert a rákból is ki lehet gyógyulni, hisz ismerjük már a sejtek kiéheztetésének titkát, rendelkezésünkre áll tényleg komoly tudósok által kifejlesztett megannyi szer, homeopátia, gyógynövények stb. Ehhez nem kell parafenomén vagy bárminemű sátán…. bocsánat, sámán tanácsa, kezelése!
Nagy az Isten állatkertje, telis-tele van hiszékeny ökrökkel!
Itt most én a szemfényvesztők ellen rohantam ki, máslapra tartozik az önmagunkban rejtőző tudás, „hatalom” megkeresése.
Vannak mesterek (bölcsek), tanítók, akik segíthetik a benned lévő jót kiaknázni, megtanulhatod, szolgálni vele az emberiséget, bölcsülhetsz általuk (bár ez is ? dolog). Akár testi-lelki zarándoklattal megváltoztathatod jó irányba életfilozófiádat, ez mind, mind jó! Mert magadnak csinálod, magaddal teszed, intim kapcsolat önmagaddal melynek végkifejlete, egy letisztult, jó ember, aki a környezetében élő emberek életét is jobbra változtathatja.
Hát ennyi a „füstölgés” mára, bár számomra ez a téma kiapadhatatlan, a jövőben lehet, hogy írok még róla.


"A New Age elnevezés maga az amerikai tömegmédia szüleménye, mely az 1980-as években feltűnő, a meditáció, „channeling”, reinkarnáció, kristályok, pszichikus tapasztalatok, holisztikus egészség, környezetvédelem, különböző „megoldatlan rejtélyek” (például UFO), „Föld-titkok”, ún. gabonakörök jelenségeivel foglalkozó spirituális alkultúrát írta le. E szubkultúrának tipikus tevékenységei közé tartoznak a meditációs csoportokban való részvétel, az előadásokra és kiállításokra járás, könyvek-, zene és más termékek (például kristályok és füstölők) vásárlása, jövendőmondók, jósok, gyógyítók és spirituális tanácsadó szolgálatok igénybevétele.
A New Age szubkultúra már az 1970-es években is létezett, és egyes elemei kétségtelenül az 1960-as évek ellenkultúrájából származnak. Korábbi generációk felismerték volna a New Age néhány, de nem minden elemét, például a 19. századi spiritualizmust, teozófiát, az Új-Gondolat bizonyos részeit, a metafizikus mozgalmat és az alternatív gyógymódokat. Ezek a mozgalmak a transzcendecializmuson, a mesmerizmuson és a svedenborgianizmuson keresztül természetesen a különböző korai nyugati ezoterikus-, vagy okkult hagyományokig (mint az asztrológia hermetikus (Hermész Triszmegisztosz) művészet, mágikus varázslás, alkímia és kabala) nyúlnak vissza."
(Wikipédia)
 
(Utóirat: Mamám azt mondta az írásomról, felakasztanak érte. Remélem nem!)

Ezt a verset ajánlom szeretettel a Férfivilág blog, "Férfifelszabadulás" című bejegyzéséhez.

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra

Postámban volt, meghaltam a nevetéstől....
Nem éppen a blogomra való, nem virágnyelven íródott, de felteszem. :)



A milliomosnak az autó kiállításon megtetszik egy olyan kocsi, amelyik vazelinnel megy. Hiába mondja neki a feltaláló, hogy ez csak egy
prototípus, a milliomost nem érdekli, megveszi ott rögtön. Ahogy aztán
megy hazafelé, a pusztaságban kifogy a tankból a vazelin.
Emberünk körbenéz, honnan lehetne segítséget kérni, mikor a távolban észrevesz
egy tanyát. El is indul arra felé.

Eközben a tanyán épp a vasárnapi ebédet fejezte be a család, apuka, anyuka, meg a 18 éves lányuk.
Azt mondja az anyuka:
- Jaj, én úgy elfáradtam, ma nincs kedvem elmosogatni. Majd elmosogat a
gyerek.
- Na, anyu! Ma van a szülinapom, nehogy már én mosogassak el!
Majd elmosogat az apu!
Az apának bedurran az agya, és az asztalra csap.
- A kurva életbe, ilyet nem játszunk! Akkor, az fog mosogatni, aki először
megszólal! És addig itt fogunk ülni az asztalnál!
Ülnek, nézik egymást, mikor odaér a házhoz a milliomos és bekopogtat:
- Jó napot! Ne haragudjanak a zavarásért, de lerobbantam a kocsival és
szeretnék segítséget kérni.
Csend.
- Bocsánat! Mondom, segítséget kérnék!
Csend.
Gondolja a milliomos, hogy ezek biztosan nem teljesen normálisak.
Beljebb lép, és észreveszi az ételt az asztalon.
- Hú, de megéheztem! Megengedik, hogy harapjak valamit?
Csend.
A milliomos megvonja a vállát és letelepszik enni. Amikor készen
van, végignéz a családon.
- Hmm! Milyen csinos lányuk van! Megengedik, hogy megcsókoljam?
Csend.
Megcsókolja. - Megfoghatom a mellét is?
Csend.
Megfogja.
- Fel is vihetem a szobába megdugni?
Csend.
Elviszi és jól megdugja. Mikor visszajön, ismét kérdez:
- A felesége is csinos. Őt is elviszem megdugni.
Csend.
Vele is elmegy, aztán amikor végzett odafordul az apához.
- Hanem most már arra válaszoljon, van-e itthon vazelin?
Az apa dühösen felpattan az asztaltól és felkiált:
- A büdös kurva mindenit! Akkor inkább mosogatok!!

A mai napom elég pörgősre sikerült. Marci osztálykirándulásra ment, szerettem volna velük menni, Pannonhalmán csak átutazóban jártam idáig, és boboztak is Fűzfőn.
A bobot is kipróbáltam volna szívesen, de ma dolgoznom kellett.
Reggel ötkor ébredtem, (apci meg is jegyezte, hogy biztos beteg vagyok) blogoltam egy picit, és azóta talpon vagyok.
Tegnap megkérdeztem a gyereket, hánykor van gyülekező, azt mondta 8:40-kor. Félnyolckor végeztem a hajmosással, Marci kérdezi:
- Mikor indulunk? Ő már készen várakozott.
- Még bőven ráérünk, de Marci 8:40-et mondtál nem?!
- Mit tudom én, valamilyen 40! – válaszolt.
Na, beindultam, kocsiba be, vágta ezerrel, „Janóházán” voltunk 7:40-kor, már sorakoztak.
Megkérdezte tőlem ma valaki, hogy mikor írok, és de jó nekem, mert annyira ráérek.
Egy napomról egyszer írtam már, itt olvasható:
szerintem.blog.hu/2008/04/12/blogger_anyuka_dolgos_napja
A mai is hasonló volt:
Boltot nyitottam 8-kor, 11-kor haza. Szokásos „gépvizit”, pont akkor érkezett egy komment, örültem neki. Cseresznye elrakás, Apci tegnap előkészítette, nekem már nem volt olyan sok dolgom vele. Közben mosógép bepakolás, rendrakás, rakott kel előkészítése, cseresznye befejezése, teregetés, rohanás 3-kor nyitni.
Üzlet ezerrel, áruátvétel, pakolás, szabad percekben írtam egy novella piszkozatot, aminek a végén elbőgtem magam, nagyon szomorú történet. Közben Tamáska megjött, átadtam pár percre a boltot, kocsiba ugrás, haza, rakott kel befejezése, sütőbe rakása. Boltba vissza, 6-kor zárás, takarítás, vágta haza.
Férj etetés, kutyák-cicák etetése, ruhabeszedés, „Janóházára” Marciért menés.
Gabi kutyuskáját haza sétáltattam, nagyon szép alkonyatkor a falu, csend, madárfütty, virágok, apró házak, élveztem a sétát. Most 23 óra, ülök a gépnél, pötyögök, és nem vagyok fáradt….vagyis nem érzem, majd holnap.
Hát ennyit a folyton írogató, ráérő Ani egy napjáról. Szerencsére vannak lustizós napok is!
Mindent meg lehet csinálni, ha a két munkafázis közti időt is kitöltjük.
Mindezt zenehallgatással spékelem, közben a fejemben íródik a blog, vagy egy novella, akármi, álmodozni is lehet, akkor repül az idő, persze beiktathatunk tánclépéseket, hasznosak, torna helyett. Nem árt a "pörgés" néha! :)
Kezdek úgy csinálni mint a Tóni, alszom írásközben egyet, azt hiszem itt be is fejezem....