Egy nagyon szép helyen jártunk kedden, Hofkirchenben.
Felső Ausztriában, Linztől 12km-re van ez a bájos kis falu.
Apci jövő hónaptól itt fog dolgozni, a repülőtéren, repcsiket fog szervizelni.
Megszakad a szívem, mert Tamáska még nem volt hosszabb ideig távol tőlünk, el sem tudom képzelni milyen lesz. Viszont azt fogja csinálni, amihez ért, jóemberek közt, rendes helyen, rendes fizetésért.
Sajnos olyan világot élünk, ahol semmi nem biztos, és ha az embernek családja van, bizony sokkal nehezebb, nem maradhat munka nélkül.
Borzasztó, amit mostanában látok, az itteni munkáltatók cudarul bánnak az emberekkel, tisztelet a kivételnek! Rengeteg ember dolgozik fillérekért, szinte rabszolga sorban a multiknál, magáncégeknél, senki nem védi az érdekeiket.
Nem számít az ember, ha nem tetszik valami elküldik, van helyette másik!
Csupa fásult, bizonytalansággal küzdő, fáradt, kizsigerelt ember száll le a vállalati buszokról.
Gyalázat, ahogy diplomás emberekkel bánnak egyes vállalkozók, minden szégyenérzet nélkül, és milyen munkákat végeztetnek velük, persze ez is IQ függő, mert hiába van valakinek sok pénze, ha az intelligencia és az emberség hiányzik belőle.
Sajnos ezekből az emberekből van több, elfelejtik honnan jöttek, észre sem veszik, mivé válnak, csúfnevükön „újgazdagok”.
A munkaügyi központokban sem segítenek, csak berendelgetik az embereket, bürokrácia keményen, azoknak a tanfolyamoknak elvégzése, amiket kínálnak, azok sem ígéretesek.
No ennyi a dohogás mára, rakok be néhány ausztriai képet.

Testünk olyan, mint egy ház, egy idő után szükség van állagmegóvásra.
Az ember elmegy saját pénzen, nem a TB-t terhelve arteriográfos vizsgálatra, mely szerintem nagyon jó dolog, meg lehet előzni vele a bajt, sőt a nagyon nagy bajt is.
Ha a műszer intő jeleket talál, és az orvos továbbküldi a „beteget” háziorvosához, további vizsgálatokat javasolva, akkor falakba ütközünk, süket fülekre találunk.
Sőt azt is mondhatnám, zokon veszik, hülyének néznek, pedig a tény, tény marad ezt az illető orvos is tudja, de hát a bürokrácia az, az egészségügyben is nagyúr.
Gyalázat, hogy komoly életmentő vizsgálatokhoz, amit persze percek alatt el tudnak végezni, pontokat kell gyűjteni.
Az artriogram szerint az aorta fal merevsége kórosan fokozott, atherosclerosis (érelmeszesedés) súlyos veszélye áll fenn.
Javasolt terheléses EKG vizsgálat, nyaki verőerek Doppler vizsgálata, 24 órás ABPM vérnyomás monitorozás.
Mindez az embert megilletné, ha már fizeti azt a nyavalyás TB-t.
Nem! Pontok kellenek, a körzeti orvos szerint, először is 50 éves kor, egy infarktus, dohányzás stb.
Felháborító! Ahelyett, hogy örülnének, hogy az ember törődik az egészségével és nem akkor megy, ha már műteni kell, ami sokszorosan több pénzébe kerül az államnak!
Vagy meg kell halni? Hol itt az igazság?!
Végül, ha sikerül elintézni a beutalót, lehet hálálkodni az orvosnak…..
Ej, de pocsék ez az egész!
Rájöttem, nem is kéne TB-t fizetni, mert nincs értelme, ha normális ellátást akar az ember, egyáltalán ellátást, akkor paraszolvenciával kell kezdenie. Aztán újra meg újra és végül ott tartunk gyógyuláskor, ha egyáltalán meggyógyultunk, hogy egy magánklinikán is otthagyhattuk volna ugyanezt a pénzt, különb ellátásért.
Sajnos belőlem már a tapasztalat beszél, de makacs vagyok, mert én is ragaszkodom hozzá, hogy ami jár, az jár!
Ennek ellenére senkinek ne menjen el a kedve és igenis ellenőriztesse az egészségi állapotát, akár modern műszerekkel, akár beutalóval laboratóriumi vizsgálattal!
Ne feledjük el, az egészségünk a miénk, a mi érdekünk és legnagyobb kincsünk az életben

 

Úgy egy hónappal ezelőtt találkoztam a témával, Dody barátom küldte el Rudolf herceg blogjának linkjét. Nagyot néztem, akkor még nem tudtam minek véljem a dolgot, iciri-picirit igaznak tűnt, mert miért fektetne be valaki ennyi munkát hülyeségbe.
A blogon lévő hozzászólásokból ki is tűnik, hogy van aki bedőlt a mesének..
A weboldalon rövidfilmeket is láthatunk arról, ahogy "Erbeheim herceg" felfedezi a mai Herceghalmot. Megtudjuk azt is, hogy mennyi minden megújult a településen.
El is feledtem az egészet, aztán néhány napja olvastam, hogy a fővárost ellepték a herceg óriásplakátjai. Utánanéztem a neten, ahol kiderült, hogy egy gerillatípusú kampányról van szó, amit a Zsámbéki – medencében épülő Vitalis Lakópark finanszíroz.
„A gerillakampányok egyébként azokat a fogyasztókat igyekeznek megszólítani, akikről leperegnek a hagyományos reklámok (amelyekről ordít, hogy reklámról van szó).
Ilyenkor a márka ideiglenesen háttérbe húzódik, a fogyasztónak első lépésben fel sem tűnik, hogy reklámot lát, de később a fejében - a kampány későbbi szakaszában - összeáll a kép.”
Most már azt is tudom, hogy a megnyerő herceget Horváth Andor színművész alakítja.
Nem rossz, de nagy marhaság, mert biztosan vannak olyan emberek, akik ha néhány napig is, de komolyan vették, talán meg is ijedtek.
Felköthetjük a gatyát ha a XXI. Században ehhez hasonló reklámok lesznek!
Döntsétek el magatok, a "hercegi blog" itt látható:
rudolfherceg.blog.hu/tags/tag/erbeheim 

Horváth Andor színművész


 

Érdekesen telnek mostanság a napjaim. Állati meleg van, kánikula, de a boltban klíma üzemel és ezért a szomszéd építkezésről szeretnek be jönni a melósok.
Megisznak egy-egy hideg sört és közben egymás közt beszélgetnek, vagy nekem mesélnek. Még hogy a nők pletykásak! Ha, ha, ha….
Annyi pletykát nem tudok meg nőktől fél év alatt, amit a pasiktól egy-két óra alatt.
Tisztelet a kivételnek, az én Apcim sem pletykálkodik soha.
Elég ronda, kiábrándító dolog ez az erősebb nemtől, rengeteg olyan infót gyűjtöttem be, amire igazából nem lennék kíváncsi. Pokolian fárasztó!
Az ember azt gondolná, hogy falun csupa jámbor emberek laknak, hát évek óta nem győzök csodálkozni.
Úgy vágyom egy kis nyugalomra, csendre, elfáradtam, ennyire még nem vártam a szabadságot. Fogok egy tucat könyvet és irány Balaton!
Ha választhatnék, valahová messzire mennék az emberek elől, egy erdő közepébe, vagy egy gyönyörű hegyoldalba, kicsi házba, az sem lenne baj ha, nincs áram.
Egy hét teljes nyugalom és csend gyógyír lenne a lelkemnek.
Ma úgy raktam ki egy papírt, hogy fordítva tűztem be az egyik rajzszeget, bele az ujjamba, tövig. Nagyon fájt, vérzett, ilyet még nem csináltam, ez is a fáradtságom miatt történt.

Szombaton elkísértem Tónit Veszprémbe.
A Veszprém Classic Oldtimer Szuperkupa versenyzőit mentünk megnézni, akik az utolsó versenynapon még egyszer felvonultak az Óváros téren.
Több mint 60 autó indult, veterán oldtimer, veterán youngtimer, veterán histo és veterán túra kategóriában.
Gyönyörűek voltak az autók, vagy 24 márka képviseltette magát:
Alfa Romeo, Austin Healey, Citroën, Ferrari, Fiat, Ford, Jaguar, Lada, Lancia, Mercedes-Benz, MG, NSU, Opel, Peugeot, Polski Fiat, Porsche, Renault, Rolls-Royce, Skoda, Toyota, Triumph, Volkswagen, Volvo, Zsiguli.
Fiókám cikke és a nagyon szupi videó itt látható:
vasnepe.hu/fooldal-legfrissebb_hirek/20090713_oldtimer_szuperkupa

Ismét nincs internet Kissomlyón. Azt már megszokhattuk, hogy lassú, és egy erősebb szélben megszűnik a szolgáltatás, ugyanis a kiépített rendszer egy olyan vékony szálon függ, hogy azt még a legkisebb békafing is sűrűn elszakítja. Anya jelenleg emiatt mérgelődik, közben lekvárt főz, e kettő tevékenység nem keverendő össze azzá, hogy: mérgezett lekvárt főz.

A világ talán (szerintünk) legfinomabb sárgabaracklekvárja az Ő kezei közül kerül ki, így van mit az "éhező" városi gyereknek (mint én), szép lassan üvegenként elhordani otthonról. Szóval internet nincs, Anya pedig blogolna, ezért én magyarázom innen a "nagyvárosból" a blog átmeneti bejegyzéstelenségét, ami remélhetőleg pár órán belül azért megoldódik.

Atom (bár e blogon csak Tóni)
 

Haláli jópofa fotókra bukkantam, Dina Goldstein amerikai fotóművész "követte el őket".
A mesebeli hercegnőket némelyiküket kicsit lepukkant, mai, hétköznapi, szituációban mutatja be.
Hófehérke, szegényke mint "letaglózott" családanya, királyfi meccset néz, sörözik. Sajna biztosan ismerős képek ezek némely fiatalasszonynak. :(

Csipkerózsika, szegény nem ébredt fel, a királyfi sajnos már megöregedett, egy öregek otthonában várja kedvese ébredését.

Hamupipőke, hm.... kocsmában üldögél.

Rapunzel, szegényke úgy látszik beteg, a chemoterápiától kihullott a haja. Azért ez kicsit, nagyon morbid.

Piroska, szépen meghízott a sok "mekis" kajától! Ejnye, a kis gonosz még a nagymamának is azt visz!

Jázmin, vajon hol lehet? Talán az iraki háborúban?

Szépség... Belle a "Szépség és a szörnyeteg"-ből. Való igaz, hogy a szépség mulandó! Sokan próbálnak ezen változtatni. :)

Jó, jó, érdekes így látni gyermekkorom és sok kislány rajongva szeretett mesehősét, de ez most olyan illúzió romboló! Rák, háború, megalázott feleség, fiatalító műtét stb.
Nem kell a valóság! Maradjunk inkább a meséknél!

"Augusztus van. Egy dél franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban, a turistaidény kellős közepén. De már régóta esik az eső, ezért elég rosszul megy a bolt.
S persze mindenki el van adósodva. Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát. Letesz egy százeuróst az asztalra, majd elirányítják a szobájába, amely a harmadik emeleten van.
A hotel tulajdonosa fogja a százeuróst, és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását. A hentes azonnal fogja a százeuróst, és siet a nagykereskedőjéhez, hogy megadja neki a pénzt. A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat, amelyeket még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malacvágtában viszi Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.
Sophie pedig boldogan sétál be a százeuróssal a mi kis hotelunkba, hogy kifizesee végre a szobákat, ahova felvitte a pasikat az elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a százast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy a szoba neki nem felel meg, és azonnal kéri vissza a pénzét.
A tulaj odaadja, ő pedig fogja a százast és távozik.
Nos, végül nincs kiadás és nincs bevétel, mégis mindenki kifizette az adóságát!
Ennyire egyszerű lenne megoldani a gazdasági válságot?"
(Vas Népe)

 

Elég nem normális hetem volt, nem is blogoltam, egyszerűen nem volt kedvem.
És hogy vannak-e boszorkányok? :))
Csütörtökön megint úgy ébredtem, hogy jósló álmom volt.
Elmeséltem Apcinak, az álmot, ami szerintem betegséget jelent, sajnos be is jött, Marci megérkezett a nyaralásból tegnap lázasan, betegen. Előfordul ilyesmi nyaraló gyerekeknél, mert semmiben nem ismernek határt, amúgy a nyaralása nagyon jól sikerült.
Kicsit uncsi volt nélküle, olyan jó, hogy újra itthon van velünk! :)
A hét leg hajmeresztőbb dolga az „áfás buli” volt, ekkora marhaságot!
Fél napig ültem a gép előtt, Magyar Közlöny stb. böngészése, mi a 18%-os, mindenhol vtsz. számokat találtam, jó buli, főleg ha tele van a bolt áruval és a számlák a könyvelőnél vannak, mert ki az a nagyokos, aki fejből vágja a vámtarifa számokat.
Őrület! A gabona neműk pl.: kenyér, péksütemény, száraztészta 18%, a liszt viszont NEM!
Mert miből van a liszt?? Szerintem ez megint fejetlen döntés volt!
Szóval volt stressz a héten rendesen.
Tegnap könyvtárban nem kis meglepetés ért, Ferenc, akiről már írtam, kicsit alkesz, kicsit hajléktalan, könyveket jött kölcsönözni. Ki vett öt könyvet, és jól el is beszélgettünk.
Érdeklik a tudományos és fantasztikus könyvek, szereti a régi ifjúsági Delfin könyveket. Mesélte, hogy régebben milyen sokat olvasott.
Sajnos nagyon kevés a könyvtári látogató, felnőttek pedig a családomon kívül alig-alig térnek be.
Én most egy állati jó könyvet olvasok, Tóni hozta: Réz Andrástól „Válogatott szorongásaim”.
Már ki néztem egy-két oldalt, amit valamikor be fogok blogolni mert annyira jók.
Mostanság olvasós, zenehallgatós, filmnézős és alig netezős formában vagyok.
Mert annyi jó dolog van, és annyi mindent kéne csinálni, és annyira rohan az idő.......

 

Mozgalmasra sikerült a hétvége. Tónika is hazajött egy napra pénteken, szegény, hulla fáradtan, az árvizekről tudósított a héten „percről-percre”,
vasnepe.hu/cimlapon/20090624_arvizveszely_ronok_es_koszeghegyalja/2
és pénteken még börtönkoncerten is volt.
atom.blog.hu/2009/06/29/ganxstaval_a_sitten
Tegnap Marcust csomagoltam össze, táborba ment ma reggel. Utálom, ha elmegy és nincs anya közelben, péntekig tutira aggódni fogok.
Vasárnap ketten voltunk itthon, sokáig lustiztunk, persze a tv előtt, egy show műsor ment, ahol a 45 éves nőt megdicsérte a műsorvezető, hogy milyen jól néz ki, Marcus felháborodott:
- Persze, mert nem látott még téged! Anya max., de nagyon max. 35-37-nél nem nézel ki többnek! Tök jó, hogy ilyen anyukám van.
Hű de jól esett! Főleg Marcitól, soha nem szokott ilyesmivel hízelegni.
Délután kicsit haverozott, én megnéztem a Tóni cikkét a Gangxsta koncertről, és persze a YouTubeon megkerestem az eredeti Vato Loccot, nagyon szeretem.
Marcus, amikor a Krisztiánnal belépett pont ez ment. – Öcsém mit hallgat a muterod!
Jól leszólták, hogy mit szeretek ebben, de kicsit díjazták is mindketten, mégsem lakodalmas vagy hasonlóműfaj, ami azért itt rendesen dívik.
(Pár évvel ezelőtt az egyik környékbeli diszkóban léptek fel Zoliék persze, hogy ott voltam, a fiókáimmal.)
Bizony anyjára ütött a gyermek, eleve mert utolsó percekben csomagol, és mert az öt napra tíz pólót vitt el, és becsomagoltatta volna velem az egész ruhásszekrényt. No problem inkább legyen igényes, mint igénytelen. Holnaptól csütörtökig Balatont terveztem kettesben az anyukámmal, de az még nem biztos, természetesen Ani módra az utolsó percben eldöntöm.
Ez a mai bejegyzés elég kesze-kusza, de alig volt rá néhány percem.

Király ez a nóta!


 

A napokban olvastam egy cikket a neten, érdekes volt és engem is erősen meggondolkodtatott. A párkapcsolati magányról volt benne szó.
Szerintem ez a dolog még a szakembereknek is feladja a leckét, ha valaki azért fordul párterapeuta segítségéhez, mert úgy érzi, hogy a másik fél nem figyel rá, vagy legalább is alig kommunikál. Márpedig idővel rájön az ember, hogy egy házasságban is szüksége van az „egyedüllétre”, jó néha magunkban lenni, ettől még nem zavar a másik, nincs vele semmi bajunk. Sok fiatal nő hajlamos félreérteni a dolgot, és kétségbe esik, azt gondolja, hogy „nem szeret már, vagy esetleg van valakije”.
Mi nők, ha a munkából hazamegyünk, vagy ha otthon vagyunk és megérkezik a párunk, szeretjük azonnal „letámadni”, és be nem áll a szánk napestig.
Szegény pasinak ideje sincs kiengedni a szuflát, épp hogy leszámolt a munkahelyi gondokkal, az asszony máris traktálja őt az itthoniakkal, vagy a kivel, mikor, hogyan mi történtekkel.
Persze, hogy a csacsogó nőt megpróbálja egy vállrándítással, vagy egy „Fáradt vagyok, hagyjál békén” kijelentéssel „leállítani”. Szerencsére ez velem még nem történt meg, rettenetesen megsértődnék. Pedig nem szabad!
Egy jó kapcsolat mindkét féltől rengeteg toleranciát igényel, és állati nehéz.
A nők többsége magas fordulatszámon pörög még sokszor a nap végén is, ami nem baj, kell ez a felfokozott energia a családnak. A férfiak inkább lecsendesednek, bölcsen ki kell várni azt a kis időt, amíg ebben a másik légkörben, az otthon nyugalmában „akklimatizálódnak”.
”A férfiak hányavetisége, időnként bicskanyitogató nemtörődömsége valóban utalhat arra, hogy a szó szoros értelmében nincsenek többé jelen a párkapcsolatban.”  
Annyi minden rejtőzhet a háttérben, egyáltalán, már maga az, hogy mennyi munkát vállal, vagy van-e munkája, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.
Mindenképp szükség van kommunikációra, csak mindennek megvan a maga ideje.
Nem csak pasi szemmel, szerintem is egy élhető kapcsolat szabad mozgásteret hagy a másiknak.
Tegnap táskákat nézegettem, közben a tulajdonosnővel beszélgettem. Általában a férjével ketten vannak az üzletben, de most büszkén mondta, adott neki egy kis munkát, füvet vág a gyerekeknél, utána főzni fog. Megfullad a 24 órás együtt léttől!
Este már nincs miről beszélni, mit meséljen neki, ha folyton együtt vannak, ez a kommunikációs zsákutca.
A másik, a nők hajlamosak „röntgen” alá vetni a párjukat (én mellesleg nem), mi volt az előttük lévő kapcsolatában, mennyi volt stb. kíváncsiság felsőfokon.
Mi a fenének, kit érdekel? Én sem örülnék ha engem ezzel zargatnának, marhaság!
Ahogy marhaság a gondok túlspilázása is, attól még a gond, gond marad, a felesleges szájtépés esetleg ebből kikerekedő vita, meg visszataszító.
Idézek a neten olvasottakból egy részt, amit én is helyénvalónak tartok:

”Ha a társunk igénye időnként az, hogy az egész napos, megfeszített koncentrációt követően a korai '80-as években készült videoklipeket bámuljon üveges szemekkel a Youtube-on, akkor időnként kihagyhatjuk az idegen nyelvű csacsogóklubba való elráncigálását. A legfontosabb, hogy jól olvassunk a jelekből – a kussolás, mint mondottam volt, nem feltétlenül nemtörődömséget vagy gyűlöletet jelent –; ugyanakkor ha tartósan nem kapunk meg semmit abból, amit szeretnénk – mert a végeláthatatlan csöndeket sohasem töri meg egy-egy közös séta vagy színházlátogatás –, akkor gondolkozzunk el azon, hogy a közös szótár ránk eső részét vajon mi magunk írjuk-e még. Hogy nem volna-e itt az idő számos meddő próbálkozás után olyasvalakivel továbbállni, akivel tolmács nélkül is gördülékenyek a mindennapok.”   


 

"Zsoltároskönyv mentette meg egy lelkész életét Argentínában. A 38 éves pap templomát két férfi próbálta kirabolni. A lelkész megpróbált a rablók lelkére beszélni, ám kevés sikerrel:
az egyik férfi két méterről mellbe lőtte, aztán a duó elmenekült.
A papot leterítette a lövés, de csak felületes sérülést szenvedett, mert a maga elé tartott imakönyv felfogta a lövedéket."
(Szabad Föld)

Ma is szorgalmasan esett az eső, nem kellett dolgozni mennem de korán felkeltem mert elhatároztam, hogy ma végre kiolvasom Lángh Júlia: Közel Afrikához című könyvét.
Holnap a Szombathelyi könyvtár lecseréli a könyveket és ezt is elviszik, viszont olyan régen kinéztem magamnak, nem engedhetem, hogy elolvasás nélkül vigyék el.
Ügyes voltam még a vasalást, pici főzést, és még egy-két dolgot elintéztem az olvasás mellett.
Egy párizsi lap apróhirdetésében talált rá, és jelentkezett az írónő egy nigeri bozótfaluban az óvónői állásra.
A bozótfalu jelentése, sivatag, vöröslő homok, itt-ott egy-egy fa, tüskés cserje.
Illéliának hívják a falut, tizenkét darab 3-5 éves gyermeket kell tanítania.
Nekünk európai embereknek pokol az a helyzet amibe csöppent, de elégedett, és hamar rengeteg barátra tesz  szert a tuaregek, szuniták és a hausszák közt.
A könyvben bemutatja a szokásaikat, megismerteti gasztronómiájukat, beszámol a politikai helyzetről, egyszerűen fantasztikus „utazásban” volt részem.
A mosás, varrás itt a férfiak dolga, a piacokon varrógépsoroknál dolgoznak a férfiak.
A muzulmán ország nyolcvan százaléka írástudatlan.  Mielőtt elhagyja a fővárost, Niameyt egy botrány tanúja volt az írónő, meghalt a kórházban egy fiatalember, mert visszautasították a kezelését. A jó muzulmán, még ha orvos is, hagyja meghalni azt, akit alkoholfogyasztás miatt ütött el az autó, Mohamed erősebb, mint Hippokratész.
A piacon minden megtalálható, de fehér nőnek, sokkal drágábban árulják a portékájukat.
„A húsárusoknál is körülnézünk. Papírvékonyra nyújtott, szakadozó húslapok száradnak a tűző napon, ez az egyetlen tartósítási mód. Ezt már nem kell főzni, lehet enni úgy, ahogy van. A földön a birkák lenyúzott bőre kiterítve. Legyek, legyek, legyek mindenütt. A rögtönzött asztalkán a birka friss darabjai annyira feketéllenek tőlük, hogy csak akkor látszik ki a hús vörös színe, ha az árus hessint egyet mielőtt lecsap a bárdjával.”
Áram és vezetékes víz a faluban nincs, a patikában aszpirint és nivakint adnak minden bajra.
Egy ott élő és ott dolgozó francia nő ezt mondja: „Franciaország egyre önzőbb, csak a pénz, csak a pénz, míg itt Afrikában, elképzelhetetlen, hogy valaki éhen haljon, amíg a többieknek még akad egy falatjuk, és itt nem hagyják magukra az öregeket, betegeket sem. Persze a pénz az itt is úr, folytatja, kezd belemelegedni, a nigerieket csak ez érdekli, sok pénzt keresni, akárcsak a fehérek, és nem csinálni érte semmit. Az örökös segélyezés mindent elrontott Afrikában, ezt most már kijáró jussnak tekintik, a Nyugat meg fizet, mert rossz a lelkiismerete, de ha nem fizetne, a Dél emlékeztetné rá, hogy ez a dolga. Aztán a segélyekből mennyi jut el azokhoz, akiknek kellene, az megint jó kis téma, útközben mindenki leveszi belőle magának és népes családjának valót.”
„Az afrikás fehérek mind, vagy majdnem mind, a pénzért vannak itt, ugyanazért a munkáért sokkal több fizetést kapnak, mintha Európában maradtak volna, és szemérmetlenül sokszorosan többet, mint a helybéli feketék. Többfős személyzet, kiszolgálás, kényelmes élet, a zaftos fizetés kétharmada, háromnegyede eleve az európai bankszámlára megy, mégcsak nem is Afrikában költik el. Párizsban külön minisztérium van az afrikai együttműködés irányítására, rengeteg ember él meg ebből.”
A börtöntöltelékeknek a megalázó büntetés, hogy famozsárban törik a kölest, ami kizárólag női munka, este hazamehetnek aludni a családjukhoz. Svábbogarak, csótányok, skorpiók mindenhol, mégis a szabadég alatt, a szúnyogháló védelmében édes a pihenés, gyönyörű az afrikai éjszaka.
A parázson készült tuareg tea, keserű is, édes is. Az első főzet iszonyú erős, a többi gyengébb.
„Azt mondják: az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.”
Az első szülésnél a nőknek kötelező visszamenni az anyai házba, a többi gyermeket megszülheti akár kórházban is. A gyerekek jelentik az öregkori biztosítást. Ha az édesanya meghal, meghal a csecsemő is, a mesterséges táplálástól, TBC-vel fertőzött tehéntej, és megannyi kórokozó miatt.
Júlia a nyolcéveseknek szóló tankönyvben – Afrique, mon Afrique, ebből tanulnak az összes volt francia gyarmaton, a következő olvasmányra bukkant:
„Miért marad az asszony a tűzhely mellett?
Kezdetben Isten elhelyezte a férfit és az asszonyt a földön. Egy nap egy kést adott a férfinak, és azt mondta: - Ma éjjel álmában elvágod az asszony nyakát.
A férfi bánatosan elballagott. „Méghogy elvágjam a nyakát! Ez lehetetlen! Soha meg nem tenném!” Bedobta a kést a folyóba. „Majd azt mondom, hogy elvesztettem.”
És látta Isten, hogy a férfi jó.
Hívta ezután az asszonyt, és azt mondta neki:
- Ma éjjel álmában elvágod a férjed nyakát.
- Rendben van. Megteszem.
Amikor eljött az éj, fogta a kést, hogy megölje alvó férjét. De Isten megjelent.
- Nyomorult! A szíved túlontúl gonosz. Többé soha nem nyúlhatsz vashoz. Helyed a tűzhely mellett és a mezőn van.
Fölébresztette a férfit, és azt mondta neki:
- Te leszel az úr. Fegyvert fogsz viselni, hogy vadássz és megvédd az otthonodat.”
(No komment.)
A tuareg nők függetlenebbnek látszanak, mint a muzulmán társadalmak asszonyai, ők a kultúrának továbbvivői, az anyák dolga megtanítani, írni-olvasni a gyermekeket.
Általában minden növény vagy ehető vagy gyógyító, azt mondja az írónő, hogy így lehetett ez Európában is, csak már megfeledkeztünk róla. Az olvasószemfa apró ágacskáit fogkefének használják, nedvei fertőtlenítőhatásúak, a fa kérge teának főzve, lázcsillapító, leveleit borogatásnak használják kelésekre.
Februárban tartják a Ramadant, egy hónapon keresztül reggel fél hattól este hétig nem szabad enni, egy korty vizet sem inni, sem dohányozni vagy bagót rágni. Megviseli az embereket, de beindul az éjszakai élet, sétálgatás a holdfényben, teázgatás, együtt evés és beszélgetés. Ha megkordul a gyomruk, a Prófétára, Allahra és szent dolgokra gondolnak, hogy a hit segítse őket a szabályok betartására.
És végül egy német konferencia küldöttségétől hangzott el:
„Az afrikaiak átlagintelligenciája alacsonyabb más embercsoportokénál.”
Az írónő erre így reagált:
„Tessék. És akkor ne szégyelljem a fehér pofámat, itt a bozótban, ahol az írástudatlan bororó Doula beszéde igazi szellemi örömöt okoz, nemcsak, amikor a szabadságról, Istenről, szeretetről van szó, de minden más kérdésnél is; itt a bozótban, ahol erőslelkű és finom emberekkel vagyok körülvéve, akik, meglehet, nem tudják, vagy csak lassan, összekevert betűkből kirakni a világvárosok nevét, egy számsorban fölfedezni a szabályszerűséget, de saját életükre vonatkozóan pontosan látják a dolgok összefüggéseit, értenek ahhoz, hogyan ítéljék meg a tényeket, és nem keverik a lényegest a lényegtelennel. Ez az intelligencia nem?”
Az íróval együtt én is szomorúan búcsúzom Afrikától, nagyon tetszett a könyv.  






 

Nagyon lehűlt az idő, hétvégére egy csomó programot néztünk ki, de az eső és a hűvös idő miatt maradt az olvasás, filmnézés itthon.
Az egyik újságban találtam egy érdekes cikket, „Halványul a harcos férfi” címmel.
Tizenöt európai ország 12 ezer fiatalemberének bevonásával készült egy átfogó vizsgálat, magánéleti és vásárlási szokásaikról.

”Korunk férfiembere minden eddiginél több és összetettebb kihívásnak kell, hogy megfeleljen – így summázható a vizsgálat egyik fontos tanulsága.
Kiderült: manapság nincs egyértelmű minta, példa, példakép, hanem az egyéni útkeresés jellemző abban (is), hogyan lehet a hagyományos és modern szokás-, illetve értékrendet összehangolva választ adni a kihívásokra. Ez jellemző a családfenntartó, a házastárs és a szülő szerephez való viszonyulásban is: ahány férfi, annyiféle hozzáállás a feladatokhoz.
Ami leginkább közös ezekben, az a kényelem: korunk fiatal férfijai otthon, a munkahelyükön, de bárhol az életben azt a helyzetet, szerepet keresik, amelyben jól és kényelmesen érzik magukat. Az erős, harcos férfi hagyományos modellje, aki
„erőből ”oldja meg például a házastársi, családi konfliktusokat is, halványulóban van. Helyette az elfogadóbb, demokratikusabb hozzáállás nyer teret a gyengébb nemmel való kapcsolatban is, amiben kitűnnek a honfitársaink. Ezzel függ össze a nagyobb érzelmi nyitottság a korábbi, leginkább önmaguk túlértékeléséből adódó, férfiasnak tartott zárkózottsághoz képest.
A kényelmes élet iránti igény mellett a saját imázs építése és persze a modern kor elvárásainak megfelelő férfiassági modell kialakítása, illetve arra való törekvés is jellemzi a ma ifjú férfijait.
Ami nyilvánvalóan az énközpontúságot erősíti, aminek tipikus megnyilvánulása a hedonizmus, vagyis az érzéki örömök előtérbe helyezése (érzékletesebb szóval: élvhajhászás).
Ez utóbbi ellen hat viszont a sok munka, olykor a stresszes munkakörnyezet, illetve az egészséges, kiegyensúlyozott életstílusra való törekvés. Sokak számára ez ma tipikus konfliktushelyzet, amelynek gyakori vesztese az egészséges életmód. E tekintetben az olasz férfiak jelentenek kivételt (mondhatnánk: leginkább az ő eszük van a helyén).
Minden másesetben jellemző, hogy a megkérdezettek nagyon jól tudják: nem ügyelnek eléggé az egészségükre. És „csak” az egészségükért nem hajlandók kevesebb alkoholt inni, pörgős életüket visszafogni, a hedonizmusukat megzabolázni.
Hiúság asszony a neved – fordította a jó öreg Arany Jánosunk Shakespeare egyik művéből.
Korunk férfija egyre inkább rácáfol erre: edzőtermekbe jár, kozmetikai szalonokat látogat (ámbár az utóbbiról mélyen hallgat, mert úgy gondolja, az nagyon nőies dolog).
Mindezek ellenére nem sok időt tölt a tükör előtt; igaz, az sem zavarja, ha szutykos a cipője és már napok óta nem látott borotvát az ábrázata. Elvégre a férfiasság egyik fő ismérve, hogy az ember laza és gondtalan legyen.”

Valló László cikke elgondolkodtató, felmérések alapján íródott, tehát ezek a tények.
Ha körülnézünk tényleg, ez van! Jó ez-e vagy rossz, hát nem is tudom!
Egy biztos, már kislánykoromban igazi férfit képzeltem magamnak eljövendő férjnek.
És, hogy akkor ez mit jelentett: erős, szőrös (mert apukám is szőrös volt), izmos.
Azt hiszem férjhez menéskor sikerült is így választanom.
Viszont nézem a mai férfiideállt, és jaj annyi minden nem tetszik!
Miért szőrtelenítik még a mellkasukat is ( a többi mellett)? Kinek tetszik ez? Szemöldökszedés, szolárium, hajfestés stb. Jó, oké, ha egy férfi „ad magára”de azért tök jó az is ha egy kicsit férfias marad.
Szóval most keresztbe lenyelnek a fiaim! DE ha én mai, fiatal pasi lennék:
Nem a szoláriumban perzselném magam, nem az edzőteremben izzadnék egy kis izomért.
Például: vágnék fát a nagyanyónak, és füvet nyírnék a szabadban stb.
Persze és a városi ember mit csináljon? Hm nem tudom, biztosan arra is van „természetesen férfias” megoldás.

Megint egy olyan filmet néztem, aminek nem csak a végén, de már közben is bőgnöm kellett.
A”Hét élet”, Vill Smith főszereplésével.
Én most nem ajánlót írok, szeretném elmesélni a történetet, ezért le fogom lőni az összes poént. Tehát, aki film nézés előtt nem akarja megismerni a végét, az ne olvassa el.

A film úgy kezdődik, hogy Ben felhívja a 911-et, kéri, hogy küldjenek mentőt, mert valaki meghalt, kérdik, hogy ki az áldozat, válasz: - Én vagyok!

Úszik az óceánban, csodaszép ház a parton, körülötte csupa-csupa virág minden…..
”Isten hét nap alatt teremtette meg a világot, én hét másodperc alatt pusztítottam el az enyémet.”
Vill Smith (Ben Thomas) adóellenőrt alakít, de érezni lehet, hogy sántít a dolog valahol, ez csak egy alibi.
Hét különböző embert keres ki egy listából, és ezeken az embereken próbál meg segíteni, érezni lehet, hogy valamiféle titokzatos terv részesei.
Először azt gondoltam, hogy rákos beteg, haldoklik, aztán a flaschbackek, (látomások) amivel tele van tűzdelve a film, szép lassan megvilágítják a tényeket.
Felhívja Ezrát a vak embert, aki telefonos húsértékesítőként dolgozik, esténként zongorázik.
Megkeresi Emilyt, aki szívbeteg. Akad köztük gonosz ember is, aki a betegeit kínozza, a tisztálkodás megvonásával fenyíti, itt segít egy idős asszonyon, na és persze vele együtt a többi betegen. Elköltözik a nyaralóból egy motelba, megkeresi egy szociális gondozóban dolgozó barátját, Connit és kéri őt, hogy adjon egy olyan nevet, aki a legnagyobb bajban van.
Egy spanyol nő a kiválasztott, akit üt-ver a barátja, nem tud tőle elmenekülni és beperelni sem meri, mert félti két gyermekét. Amikor a nőt felkeresi, az majdhogynem kidobja, de ott marad a névjegykártya, nemsokára megszólal a mobil, a spanyol nő van a vonalban, átadja neki és gyermekeinek a nyaraló kulcsait, egy érvényes adásvételi szerződéssel, amit a nőnek már csak alá kell írnia, ezáltal szabad és boldog emberek lettek.
Segít egy kisfiúnak, csontvelőt ad. Egy idős edzőt faggat, annak jótetteiről, és vesét ad neki, mert jóember.
Közben a látomások már engedik tudni, hogy anno egy autóbalesetet okozott, ahol a szerelmével együtt hét ember meghalt. Üvöltve sorolja a neveket.
Egy hatalmas üveghengert cipel a szobájába, amiben egy medúzát helyez el.
Iszonyú fájdalom az arcán, készülődik, de vajon mire? Emily egy napon rosszul lesz, telefonál a kórházból Bennek, aki mesél neki a telefonban mire az elalszik, addigra már ott is áll Emily ágya mellett, a reggel ott találja a széken az alvó férfit a lány ágya mellett. Kiderül, hogy Emily szíve egy hónapon belül bármikor leállhat.
Amíg az kórházban van, Ben magához veszi a lány kutyáját. Emilyt hazahozza a kórházból, elviszi kirándulni, a lány mesél, képeslap és névjegykártya nyomtatással foglalkozott. Elromlott a gép, ami már nagyon régi, nincs szerelő, már nem foglalkoznak vele, Ben egy éjszaka titokban megjavítja. Együtt vacsoráznak, szerelem alakul ki köztük. Megható, gyönyörű, fájdalmas, táncolnak, szeretkeznek. Emily látja, végigsimítja Ben testén lévő műtéti hegeket.
Végig drukkol az ember, csak ne haljon meg közben a lány.
”Nem, nem, az nem lehet! Emilynek fogja adni a szívét?” Itt már sírni kell….
Szakadó esőben fut Ben a kórházig, ahol újra elmondja a doktornő Emily esélyeit, ritka vércsoport stb. nagyon kevés. Futás a motelbe, ahol a film elején lévő telefonálás elhangzik.
Felhívja a jó barátot Dant, aki az ő akaratának megfelelően intézkedni fog. Az sír.
Felhívja Ezrát, akinek elmondja, hogy kap tőle valamit, ami megváltoztatja az életét, majd keresni fogják.
Egy nagy zsák jeget tölt a kád vízbe, mellétesz egy vödröt, beül a kádba és beleönti a vödör tartalmát, a gyilkos medúzát. Újra látomás, kín és gyötrelem. Biztos halál.
Megmenteni nem tudják, Emilynek megszólal a személyi hívója, keresi Bent de az már nincs mellette, az ágyban. Következő képsor már a műtőasztalon, átültetik Ben szívét Emilybe, ami szépen működni kezd.
Ben öccse mesél Emilynek, hogy a baleset után kiderült, hogy tüdőrákja van, a bátyja adta oda a tüdőlebenyét, félévre rá a szociális munkás Conninak a májából adott.
Mesélt Ezráról és a többiekről is. Önfeláldozása tulajdonképpen önmagára mért büntetés volt, a hét életért, amit vezetés közben egy telefonfelvételével kioltott.
Emily a film végén megkeresi a zongoristát, aki gyerekekkel koncertet ad a szülőknek, odamegy hozzá és a nagy, ismerős barna szem néz rá.
Ezra rá kérdez: - Ugye te vagy Emily? Örül, hogy megismerheti, könnyek közt átölelik egymást.
Ezt a filmet nem lehet száraz szemmel végig nézni.









 

"Egy egyetemista fiú az egyetem ebédlőjében le szeretett volna ülni egy üres helyre,
épp az egyik pedagógusa mellé, engedélyt kér,hogy leülhessen, de a tanár mogorván így válaszol: - Tudja, fiam egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó akkor tovább repülök! - felelte a diák.
A tanár ezen vérig sértődött, és elhatározta, hogy a vizsgán megbuktatja a fiút, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad: - Mész az úton találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod? - Az aranyat - mondja a diák.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot.
- Mindenki azt, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül, és azt írja a dolgozatra: "szamár".
A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből.
Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést, tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet!" :)))
 

Tóni rengeteget fotózott, videózott, légifelvételeket is készített.
Ebben a videóban egy percnél én szállok fel a fehér sárkányrepülővel.

A második videón Csaba a Kamovval csodákat művelt.

Régóta repül, Tamásnak kollegája volt, a fenti összefoglalóban a narancsszínű Morannal az is az övé. Nagyszerű repülős és, jó barát.

Nagyon jól sikerült ez a két nap, Tamáskám a sok régi jó barát, és kollega révén tudta ilyen jól megrendezni. Mozgosított mindenkit, és volt a levegőben jó pár osztrák és német repcsi, ők is tüneményes emberkék. Tanulni lehetne a pilótáktól, nem csak a levegőben rádión, hanem a földön is összetartanak és segítik egymást.
A Hummer H1-es dzsip, és a régi Lincoln azok Eddy barátunk autói.
Egy kis offroad kiállítás is volt a hangár mellett.

Szombaton kezdődött, rengeteg gép volt.
Még mindig nagyon fáradt vagyok. :)
Repültem sárkánnyal,amit az előző bejegyzésben láttatok. Ráadásul szombat este még Répcelakon is voltam, Répce fesztiválra küldték a Tónit tudósítani és elkísértem.
A Boglya zenekar játszott, amikor oda értünk, néptánc együttesek szórakoztatták a népet, de a legjobb, valami csodálatos a Csík zenekar koncertje volt.
Vasárnap a reptéren folytatódott a buli, fittyet hányva a diétámnak ettem, vaddisznópörköltet és szarvasborjúból is, pedig vadat sosem eszem, szőrnyű.... nem bírtam ellenállni!
Apci szegény nagyon elfáradt, kint aludt a reptéren mert este a hangárban még Lord koncert is volt.
Repcsiztem tegnap is egy motoros vitorlázó repülővel, Falke-val, ezvolt a nyolcadik géptípus, amit kipróbáltam.
Csodálatos élményben volt részem, naplemente előtt a Ság hegy és a Pannónia Ring felett.

Repülőnap Tokorcson. Apci mellett kint vagyunk mi is, ezért nem tudok írni, majd bővebben holnap. De felteszem a legújabb sárkányos élményemet képekben.












Nem mertem a kamerába nézni, akkora volt fent a szél, billegtünk, és persze kicsit féltem.
De szuper jó érzés, főleg megérkezni! :)))

 

Ezer fokon égtem tegnap, remélem maradt mára is belőle, rengeteg dolgom lesz.
Sárváron voltam Anyával és Marcival bevásárolni, nem győztek futni utánam.
Hazafelé elkezdett esni az eső, eszembe jutottak a kiteregetett ruhák, megelőztem a felhőt, sikerült, pillanatok alatt beszedtem és már ide is ért, zuhogott.
Szombat vasárnap repülőnap, Tamáska utoljára rendezi meg Tokorcson.
Kimegyek, repülni fogok, elég sok repcsi jön idén, kirakodóvásár, festménykiállítás és koncert is lesz.
Este Nettyvel beszélgettem msn-en web kamerával, német barátja kiszúrta, hogy elég lassú a rendszerem, programozó lévén „távgyógyította” a gépem.
Ma este még folytatja, 30%-al erősebb lesz.
Félelmetes volt, amikor átadtam neki a gépet, hátradőlve a székemben figyeltem, hogy nyitja meg a fájlokat, több mint 100km távolságból.
Marci iszonyúan leterheli a gépet, minden vackot letölt a net-ről, én éppen ezért saját laptopot használok. No, meg lehetetlen lenne a géphez ülnöm, amikor itthon van.
Elkezdődött a szünet, vasárnap az évzáró szentmise, szerdán bizonyítványosztás.
Hogy könnyebb lesz-e, mert nem kell leckét ellenőrizni, vele tanulni, kikérdezni, nem vagyok benne biztos. Most az egész napos haverozás kezdődik, és az unatkozom, nem tudom mit csináljak szindróma. Ki kell találnom neki közbe-közbe valami értelmes elfoglaltságot.
Mindig az olvasásra bíztatjuk, de nagyon nehéz, a mai gyerekek nem igazán akarnak olvasni.
Kénytelen leszek valami cselhez folyamodni, töröm a fejem rajta. :)