Úgy gondoltam, hogy rátok zúdítok egy kis hülyeséget abból, ami engem nap, mint nap ér.
Ülök a gépnél, kellemes zenét hallgatok, és már derűsebben nézek vissza a mai napra, nem várok az írással reggelig, mert meggondolom magam. :) (reggelre élesítve)
Mint azt már többször leírtam, reggelente időben megyek nyitni, de nem lehet elég korán, mert már állnak a boltajtó előtt. Nincs ennél bosszantóbb. Persze ettől én is morcosabban kezdem a napot, de már megtanultam, hogy csak a lényegre figyelek, nem hallgatom a pesszimista szövegelést, mert semmi sem jó.
Ha meleg van, az a baj, ha hideg, akkor az, aki a legegészségesebb, az állandóan siránkozik a romló egészségi állapotáról. Ritka a mosolygás, a jókedv.
Aztán kezdődik, a ki-mit főz, mit főzzek, útálok főzni szindróma. Ma egy fiatal nő derített jó kedvre, amikor sörétes tarhonyát kért (gépi tarhonya). Azt hittem meghalok, nem mertem nevetni! Van egy bácsi, aki haragszik a verebekre, mert esznek a tyúkok kajájából, ezért már szegény tyúkokkal tolt ki, olyan mély rácsos etetőt fabrikált, nem is fér bele a csőrük.
Nem ad az állatoknak csak keveset inni, nehogy a verebek igyanak, sőt a csatornánál, ahol felgyülemlik a víz és verebek látogatják, oda mérget tett, hátha isznak belőle. Kilyukasztja a gyerekek labdáját, ha bedobják és folyton zsörtölődik.
Nem Ő az egyetlen ilyen idős ember errefelé.
Lemondtam a kultúros posztomról, de a gyerekek naponta panaszkodnak:
Elzárták előlük a klubhelységet, sehová nem mehetnek, még a buszmegállóból is elzavarják őket. Ez aztán a gyermekcentrikus falu, és faluvezetés!
A hab a tortán ma az volt, amikor betért egy nagymama a lányával és unokáival délután. Borgátáról, a strandról jöttek, és bizony nagymama kétrészes fördőruciba jött be vásárolni. Majdnem elájultam! Kikent-kifent, hájas, beképzelt nő, meztelenül kb. 60 évesen, jó lekezelő modorral! Nemcsak én voltam zavarban, de az utánuk érkező férfi is. Végül is, jó ez az üzlet, mert sosem unatkozom, mindenről tudomást szerzek, ha akarok, ha nem, ez által tüzetesebben megismerhetem a kis falut, amelyben élek, gyakorolhatom a türelmet, rejtett színészi képességeimet, „fejlődik a szókincsem”, új recepteket ismerhetek meg stb…..hát a stb. amiről nem is beszélek, van az is rengeteg de nem publikus. :)))) 

 

Hétfőn hajnalban bekapcsoltam a tv-t, és mindjárt le is ragadtam a Duna Televízióban, Magyarnémetek című dokumentumfilmnél.
Két idős néni mesélt a Kaukázusban eltöltött rabszolga éveikről.
1945-ben elhurcolták őket az oroszok „málenkij robotra” sváb származásuk miatt.
A hajósi asszonyt pici kislánya mellől, ráadásul a férje hadifogságban volt.
Azt ígérték nekik, hogy csak három hétig fog tartani, évek lettek belőle.
A soroksári néni a táborban találkozott édesapjával. Szénbányában dolgoztak, fekve fejtették a szenet, és amikor robbantottak, akkor sem vitték fel őket csak utasították, hogy feküdjenek hasra. Ruhát 1947-ben kaptak először, egy pufajkát. Betegség tizedelte őket, rengeteg halott volt, akiket tömegsírban hantoltak el.
1948-ban hazaengedték a túlélőket, visszatértük után szembesültek avval a szomorú ténnyel, hogy szeretteiket kitelepítették, és az otthonaikban idegenek laknak.
Szívszorító, ahogy a hajósi néni elmesélte, hogyan találkozott annyi év után az állomáson akkor már iskolás kislányával. Két kis nénike, mennyi szenvedésen mentek át, és mégis gyűlölködés nélkül tudták elmondani történetüket.

kitelepítés

Szerintem...
Elgondolkodhatunk, amikor csip-csup ügyeken kiakadunk, elégedetlenkedünk, és nem vagyunk kibékülve a sorsunkkal.......

(fotó: Google)

Frigyes kandúr új alvóhelyet választott magának az utóbbi napokban a muskátlik között. Annyira édesen aludt, hogy a vaku fényére sem ébredt fel.








 

„Aki nem ismeri a fenti kifejezés jelentését, annak az alábbi történet megvilágítja:
Egy nagyvállalat igazgatója szól a titkárnőjének:
- Elmegyünk kettesben egy külföldi kongresszusra a jövő hónapban, ahol jól fogjuk magunkat érezni. Foglalj szállást, tedd meg az előkészületeket.
A titkárnő felhívja a férjét:
- A jövő hónapban egy hétre külföldi kongresszusra kell mennem. Kérlek vigyázz magadra ezalatt.
A férj felhívja a szeretőjét:
- A feleségem nem lesz itthon egy hétig! Töltsük együtt ezt a hetet, királynőm!
A szerető, aki egy magániskolában tanítónő, azt mondja a gyerekeknek:
- Jövő hónapban nem lesz tanítás egy hétig, mert valami fontosat kell elintéznem.
Az iskola egyik gyereke este felhívja a nagyapját, aki történetesen éppen a nagyvállalat igazgatója:
- Nagyapa, jövő hónapban egy hétig nem kell suliba mennem! Most végre elmehetnénk kettesbe a hegyekbe sátorozni.
A nagyapa imádja az egyetlen unokáját, szívesen megy vele kirándulni. Így hát szól a titkárnőjének:
- Mégsem megyünk külföldre a jövő hónapban, az unokám megkért, hogy legyek vele.
Légy szíves lemondani az utat.
A titkárnő máris felhívja a férjét:
- Drágám, mégsem utazom a jövő hónapban, úgyhogy együtt leszünk.
A férj felhívja a szeretőjét:
- Mégsem utazik a nejem, sajnos nem tudjuk együtt tölteni azt a hetet.
A szerető az iskolában szól a gyerekeknek:
- Megoldódott a dolog, amivel foglalkozni akartam egy hetet a jövő hónapban, úgyhogy lesz tanítás.
A gyerek szomorúan hívja a nagyapját:
- Papi, mégsem lesz szünet, nem tudunk elmenni a hegyekbe.
A nagypapa/igazgató szól a titkárnőjének:
- Az unokámnak nem lesz szünet az iskolában, mégiscsak el tudunk menni arra a konferenciára. Légy szíves, folytasd az előkészületeket!
Most már világos, ugye, hogy mi az a hurok?”
(Vas Népe)

Jó ideje ültem már a filmen, hogy majd megnézem, végül rászántam magam, de az első öt percben abba akartam hagyni. A mesés India ahová én is néhanapján elvágytam percek alatt omlott össze bennem. Mumbai nyomornegyede ahol minden csupa mocsok, bűnözés, mészárlás, gyermekkereskedelem, gyermekek megvakítása, szeméthegyek, egyszerűen borzalommal töltött el. Bollyvood, az indiai Hollyvood „odarakta” rendesen, tanúsítja ezt a 8 Oscar, amit a film kapott. Persze ez még mindig nem azt jelenti, hogy nekem feledhetetlent alkotott, láttam már sokkal jobb filmeket is.
A Legyen Ön is milliomos stúdiójában a tizennyolc éves gettóból származó teahordó fiú Jamal Malik játszik a húszmillió rúpiáért. A műsor ellenszenves házigazdája, Prem Kumar nem szimpatizál a fiúval, amikor megnyeri a tízmillió rúpiát, és vége az aznapi vetélkedőnek, még egy kérdés vár rá a főnyereményig, kialszanak a reflektorfények, búcsúképpen csalás vádjával átadja a fiút a rendőrségnek. Kínvallatás következik, majd egy nyomozóval átveszik újra a kérdéseket, a kérdésekre adott válaszokkal bontakozik ki Jamal élete.
Édesanyját szemeláttára mészárolták le, bátyjával Salimmal és az árva kislány Lattikával tengették az életüket magukra hagyva, szeméthegyeken. A kislány és a két fiú sorsa kettévált, tinédzser korukban találkoztak a lánnyal újra. Salim rossz társságba keveredett, gazdagságot választja becsület helyett, igazi maffiózó, útjaik teljesen különváltak.
Jamal semmit nem tudott róla és a lányról sem.
Évek múltán találkozik a két tesó, Lattika akarata ellenére a gengszter főnök felesége lett, Jamal megpróbálja kiszabadítani szerelmét. (De, hogy a szerelem mikor alakult ki kettejük közt?...) A megoldást a Legyen Ön is milliomos nyújtja, amit a lány mindig megnéz.
A bátyóban megszólal a lelkiismeret, feláldozza magát a szerelmesekért.
A nyomozó kénytelen visszaengedni az ártatlan fiút, hogy válaszoljon az utolsó kérdésre.
Jamal karmája a nyerés, övé a pénz, a lány, hosszú film révén a türelmes nézőé pedig a happy and.

Szokás szerint megint "felboncoltam" egy pps-t amit kaptam, mert nagyon tetszenek a képek.

Először is ez a tábla:
- Jól néznénk ki ha ilyenek lennének! Végül is biztos van akinek elkelne ez az egyszerű érthetőség....... nem, nekem neem!


Ez király! Szerintem még Pressernek is tetszik! :)


Hm... falusi turizmus? Bizony vannak területek, amiket erősen érintett a gazdasági válság.


Aha! Gondolom ezt a szülőknek kínálják feszültségoldónak, ha meglátják a tanszerárakat.
A tanároknak szintúgy, a mai "diákfelhozatal" mellett, talán így könyebb átvészelni a tanévet. :(


Ez egyáltalán nem vicces, de néha jellemző a felkészültségre, egy egyszerű de biztos megoldás.


Tele van a net hasonlóképekkel, néha elgondolkodom rajta, vajon melyik igazi és melyiket gyártották csak úgy viccből. :)

Pénteken Tamáskát biciklizés közben egy kis baleset érte, szó mi szó csúnyán megsérült a lába. Megérkezett Tóni is, és Marcussal este Balatonfüredre éjszakai rodeóra mentek, nem kísértem el őket, ez a műsor valahogy nem az én műfajom, inkább olvastam helyette.
Rohamosan fogy az olvasnivalóm!
Szombaton a füredi borfesztiválon voltunk, azt sosem hagyom ki, viszont a borkóstolást most mellőztem, nem kívántam, pedig ilyenkor lehet igazán megkóstolni a sok-sok finomságot egyhelyen. Ahhoz képest, hogy első nap volt, ráadásul szombat, alig voltak művészek kint, a Kisfaludy színpadon a műsor sem volt egy hű de nagy produkció.
A borivászatban foglalatoskodó vendégek észre sem vették a borkimérés tetején potyázó betyárokat. :)

ilyen állapotban csoda, hogy le nem gurul.... :)

No, és a szellemek? Vagyis... izé.... a szobrok, kicsit ijesztőek voltak. :))

Ez itt a kinézete ellenére még bort is elfogadott a nézőktől, sőt a fotósnak még az email címét is megsúgta. Hogy mit kezd vele?

Hiányoltam az indián zenészeket, valószínű a nyaralás alatt még legalább egyszer elnézünk a sétányra, bízom benne, hogy bővül még a mutatványosok palettája.

Tóni képgalériája a Borhetekről ide kattintva.

Csütörtökön, egy nagyszerű koncerten voltunk Révfülöpön.
A nyíregyházi Folkfusion Band volt a Fülöpkert vendége.
A plakátokon ez volt olvasható:

„A zenekar népzenei elemekre épülő, de modern hangzású muzsikát játszik. A magyar népzene minél szélesebb körben való terjesztése mellett a mai hangzást valamint a modern technika népzenébe való beillesztését tűzték ki célul. Zenéjükben egyszerre van jelen a hagyományos népzenei hangzás és a mai zenére jellemző groove jellegű sound.”

No, hát ezek elolvasása után nem kis várakozással néztünk a koncert elébe.
Már az első nótánál csillogott a szemünk, nagyon jó, és minden korosztálynak ajánlom, hihetetlen jól szórakoztunk!
A színpadon mindenféle „zeneszerszám” hegedű, brácsa, gitár, basszusgitár, harmóna, csörgők, dob, dudora, konga megtalálható volt.
Figyeltem a közönséget: először mindenki a bejáratnál ácsorgott, hallgatózott, aztán szép lassan beljebb jöttek a kertbe, leültek a székekre, aztán már együtt tapsoltak Cserepánya Miroszlávval az együttes énekesével. Fél szememmel 12 éves fiókámat, Marcit vizslattam néha, és csodák-csodája élvezte ő is, pedig zeneileg igen válogatós fajta, most van abban a korban, hogy „semmi sem jó”, ami nekünk jó. :)
A műsor végén alig akarta a közönség elengedni őket, legalább háromszor vissza lettek tapsolva.
Készítettem képeket is, nagyon sajnálom, valamit elszúrtam a beállításokon, mert egyik sem lett használható minőségű. A kutyafáját!!! :(
Egy szó, mint száz, ha valahol meglátjátok, hogy Folkfusion Band műsor, ne gondolkodjatok rajta, menjetek el!



 

K-Maro, eredeti nevén Cyril Kamar, 1980. január 30-án született a libanoni Beirutban. Gyermekkorára rásütötte a bélyegét a libanoni háború. Elszakították családjától, 11 évesen találkozhatott velük újra Párizsban.
Tizenhárom évesen már együttest alapított, azt lehet mondani, hogy sikeres az első perctől fogva.
Miután szólókarrierbe kezdett, 1999-től Montrealban már úgy emlegették őt mint „ az élő koncertek nagymesterét”.
Nekem igazán egy kedvencem van tőle: „Femme Like You”, szerintem  nagyon jól sikerült dal és a klip is szuper.

A nyaralás miatt nagyon keveset vagyok net közelben, amikor sikerül infóéhségemet igyekszem kielégíteni, először végigvadászom a jól megszokott oldalakat.
Érdekes dolgokat olvastam:
Patricia Field New York-i stylist szerint úgy hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, ha beszerzünk egy jó háremnadrágot.

Szerintem is jól néz ki, bár még nem próbáltam, nem tudom én, hogy festenék benne.
De, amikor olvastam a cikket elmosolyodtam, mert eszembe jutott a férjem fancsali képe, ahogy szombaton a Tagore sétányon előttünk sétáló épp ilyen bugyogós csajt megnézte.

Aztán egy tündéri pasi (aki ilyet ír az) a nők deréktáji súlyfeleslegét méltatta:
”Az viszont egyáltalán nem urbánus legenda, hogy vannak – vagyunk – férfiak, akik a bővített kiadásokat (is) szeretjük, úgyhogy nem csak hiszti- és vitakerülő taktika, ha azt mondjuk, hogy "jó vagy így", mikor vélt vagy valós súlyfeleslegre terelődik a szó. És nem kárörvendő az a kaján vigyor akkor sem, ha nem sikerül a fogyókúra, hanem éppen ellenkezőleg: nagyon is elégedett.”
- Ugye nagyon szeretjük az ilyen pasikat, főleg negyvenen felül?! :)

És, egy nagyon érdekes dolog:
Tudósok szerint a csúnya pasiktól könnyebb teherbe esni, mint egy Casanovától.
”Ha egy nő teherbe akar esni, a legjobb amit tehet, ha egy kevésbé vonzó férfival áll össze. Úgy tűnik ugyanis, hogy a csúnya pasik a legtermékenyebbek. A sok szeretővel rendelkező jóképűek ezzel szemben kevésbé sikeresek az utódnemzésben. A tudósok szerint a jelenséget az úgynevezett "spermanyomás" magyarázza - írja a Daily Mail.
”Azok a hímek, akiknek sok nősténnyel van lehetőségük párosodni, valószínűsíthetően kevesebb spermát termelnek egy-egy alkalommal, mint azok, akiknek kevesebb szexuális hódítás jut.”
Remélem ez a hír megnyerte néhány „hím” tetszését, és szerintem minden csúnya pasi szép valakinek. Sőt vannak híres csúnya férfiak, akik egyenesen gyönyörűek! :)

 

Szombaton este lehetőségünk lett volna újra a fövenyesi kápolnában Light Haus koncertet hallgatni, de helyette Füreden a Gospel fesztivált választottuk. Kár volt.
Örültem, már láttam magam előtt az  Apáca-showból Delorist (Whoopi Goldberg) és a nővéreket, a fülemben csengett Angels in Harlem Gospel Kórustól az  „O happy day”.
Na jó, tisztában voltam vele, hogy magyar előadók fogják Istent és Jézust dicsőíteni.
Viszont ha valaki hallotta már a kitűnő hazai gospel zenekart, Lumen Christit, fantasztikus!
Érdemes beütni a YouTube keresőjébe, király dalokat hallgathatsz tőlük.
Jól kezdődött a műsor Pajor Tamás és barátai zenéltek, nagyon tetszett, sajnos szép lassan átment a műsor „Vidám Vasárnapba”.
Akkor még nem tudtam, hogy Pajor Tamás a Hit gyülekezet tagja, evvel nincs is semmi baj, de a plakátokon gospel fesztiválról, koncertről volt szó és nem térítésről
Néhány nóta után afféle evangélium hirdetés következett, majd Pajor számomra zavarba ejtő módon (nem lehetett mást tenni) kérte a közönséget, hogy imádkozzanak vele, mondják utána, fogadják be a szívükön kopogtató Jézus Krisztust. Hívő katolikus vagyok, hívő a magam módján, templomba is járok néha, imádkozom is, a gyermekeimet is ebben a szellemben neveltem, ezért nekem egy olyan este, amikor én szórakozni megyek ne akarják „Top Shop” formában „eladni” a hitet. Kemény szavak ezek tőlem, lehet, de nem erre készültem, kicsit becsapva éreztem magam.
A Pajorékat követő műsorszámok silányak voltak, legalább is nem eladhatók, csak szűk körben, és nem koncerten hallgathatók.
Amikor feladtuk a reményt, és felálltunk, hogy elmenjünk, akkor ismételték Pajorék az előzőleg előadott számokat és újra hirdette az igét, újra imádkozásra szólította fel a közönséget…… Imádkozásra, olyan volt az, mint egy hűség eskü, fogadalom.
Pajor Tamás szimpatikus, őszintén beszélt a múltjáról, megtért, mert neki meg kellett, elolvastam róla egy csomó dolgot a neten, film is készült az életéről Rocktérítő címmel.
Nem akarom ezt a számomra balul sikerült szombatestét ragozni, én azt javasolnám a szervezőknek, máskor írják ki nyugodtan, hogy mire számíthatunk.


 
 „Xantus János VHS-re írt kortörténete Pajor Tamás hittérítő ragu-guru hiteles pálfordulásakor íródott, bár a film forgatásának kezdetén még senki nem gondolta, hogy a történet efféle fordulatot vesz.

Deus ex machina - mondaná a művelt angol, de az angolnak annyi köze van ehhez az életérzéshez, mint Kozsónak a Neurotichoz, vagyis az égvilágon semmi.

Neurotic. Balaton. Trabant. URH. Európa Kiadó. Ez abban az időben történt, amikor rajtuk kívül a többi csak félre duma volt. Amikor Amerikából bejött a zene, csak a közönség nem, amikor Európa kiadó volt, bár Európa leginkább itt volt jelen, ezekben a zenekarokban, az általuk közvetített életérzésben, ami köré viszont a hatalom fura ura olyan vasfüggönyt húzott, amelyet csak a Neoton Família tudott kis hátszéllel átlépni, de ahhoz is a Santa Maria kellet, hogy a Nagy Óceánt átszelve, vigyék a magyar ócska gagyit.

A nem gagyi pedig kis füstös klubokban húzta meg magát, hirdetve, hogy a rock'nd'roll nem egy tánc. Ők voltak azok, akiknek nem a divat mondta meg... Ők voltak az antisztárok, és úgy is maradtak. Ők voltak a lemez nélküli bandák, a feketelistások (kivétel az Európa Kiadó, nekik valamiért sikerült). Ők voltak az utolsó trubadúrok egy letűnt, vagy tán sohasem volt világban. Ők voltak azok, akik azt mondták, hogy "jó lesz nekünk, csak előbb lágyan tönkre megyünk".

És úgy lett. Valami finom égi csatornákon keresztül, néha szintetikus eszközökkel megsegítve jöttek a jelek fentről. Volt, aki ezen jeleket finom antennáival vette, és tovább adta, és ennyivel megelégedett. Volt, aki úgy maradt. Pajor Tamás úgy maradt. A drog visszafordíthatlan halál útján ő egy pillanatra beleremegett az örökkévalóságba, s meglátta a fényt, s azóta őrzi, és adja tovább. Rocktérítő lett.

S a film pereg tovább, de már nem VHS-en, a rock'n' roll azóta is zúg, de más hangszerelésben, és bitekben szól. Az udergrounderek lassan nagypapák lesznek, és kezdenek nosztalgikus hangulatba kerülni. De zenéjük friss. Zenéjük él. Zenéjük aktuális. Mert nekik nem "a divat mondta meg.." / bajla.blogter.hu /

Nagyon jó könyveket sikerült válogatnom a nyaraláshoz, már négyet ki is olvastam.
Olvasok a parton, a kertben, hajnalban ha felébredek egyszóval mindenhol, semmi nem tud olyan intenzíven kikapcsolni, pihentetni mint az olvasás.
Idén meglepően kevesen vannak a Balatonnál, pedig gyönyörű az idő és csodálatos a víz.
A vállalkozóknak nehéz idők ezek, de szerintem nekünk nyaralótulajdonosoknak ez állati kényelmes, hétvégéket kivéve nincs tumultus a strandon, szuperul lehet kocsival közlekedni, van parkolóhely stb.
Balatonfüreden a programirodában minden prospektust összeszedtünk, de a tavalyihoz képest nagyon kevés olyan rendezvény, műsor van, amit szívesen meglátogatnánk.
Szombaton Tóni Szenkirályszabadján volt a Verda Napokról tudósítani, magával vitte a Marcit is. Apci előtte való nap már intézett nekik egy kis repkedést, hőlégballonozást.
Tavaly Kilitin volt az nagyon tetszett de idén nem mentem el. 
szerintem.blog.hu/2008/08/11/title_42272

Marci mint minden fiú gyerek odavan a harcijárművekért.

 

Egyáltalán nincs szomorkás hangulatom, nem azért teszem be ezt a kis filmet, már régóta terveztem beblogolni.
Így lehet nyolc percben elmesélni egy történetet



Nekem a film végén esett le, hogy igazán mi történt.
Annyira szomorú, és annyira jól megvan csinálva, könnyfakasztó, szivettépő.

Szerintem:
- Először is ne kápráztasd el fehér testeddel a többieket. Már jó ideje kitalálták az önbarnítós testápolót, ez nem tesz foltossá, egyenletes barna színt kölcsönöz a bőrnek. Télen is szebb az ember tőle.

- Egyszer már beblogoltam a Sex és New York című filmből Samantha beszólását, ami még mindig érvényes: a kilógó betyár pajesz és az ebből adódó bozóttűz félelme. Tehát tessék szőrteleníteni és bikini vonalat igazítani. Bár nem csak ilyenkor kéne, hanem mindig!

- Ha dagi vagy, felejtsd el a kétrészes fürdőrucit, annyi szép slankító egyrészest lehet     kapni. Képzeld, abban még szexis is lehetsz. Pasiknak boxer.

- Strandtáska és nem nejlon szatyor (Tescós)!!

- Rendes papucs és nem kínai filléres vacak gumiból vagy műanyagból, még otthon sem!

- Ne zabálj! Még ha sovány vagy akkor sem! Nem kell a strandon tömni a bendőt, ha éhes vagy, elegánsabb egy kis szendvics, esetleg gyümölcs vagy egy joghurt. Ki lehet bírni zsírtól csöpögő hurka, kolbász és rántott húsok nélkül!

- Napozógyékény! Förtelmes ha a törölközőt teríti valaki a porba, vagy közvetlen a partot övező betonra, ahol mindenféle gombás lábakkal járnak!

- Ne ülj a lépcsőre, a gyereket se engedd! Képzeld micsoda piszkos, esetleg gombás csülkökkel járkálnak rajta, nem beszélve mindenkinek útban vagy!

- Ne lesd a szomszéd pokrócon ülőket, nem kell senkit fixírozni, te sem örülnél neki!

- Ja, és undorító ha valakin három kiló smukk van, és egy tonna „vakolat” a strandon!
Nem is egészséges a smink mert beleég a bőrbe.

 

Nemrég fedeztem fel őket a YouTubeon, nagyon tetszik a zenéjük!
A klip szép, színes, az énekest egy Maja istennek öltöztették be, és a videót különböző mexikói helyeken forgatták pl.: Garcia, Xilitla, Icamole sivatag.
Egyszerűen nagyszerű és érdekes.
„Az Empire of the Sun (amely J.G. Ballard regénye alapján készült ‘87-es Spielberg film, a Nap Birodalma után választotta nevét) formáció két tagját más ausztrál zenei projektekből is ismerheti  a közönség, Luke Steele a The Sleepy Jackson énekes-gitárosa, Nick Littlemore pedig a sydneyi elektro duó, a Pnau egyik tagja.
Ausztráliában 2008 októberében megjelent Walking On A Dream album 2009 februárjától a világ többi részén, így nálunk is terjesztésre került.”

Hurrá nyaralunk! Tizennyolc nap a Balcsin.
Összeszedtem a könyvtárban tíz könyvet, csupa-csupa romantikus regényt, nem igazán szoktam ilyet olvasni, de most lazítok ezerrel.
Net megint csak netcaféban lesz, elég sokat leszek offline.
Sebaj, a kimaradást majd bepótolom!
Persze bármi jó dolog az eszembe jut, begépelem és szaladok feltenni a blogra.
Marcus nehézkesen készülődött, sajnálja itt hagyni a haverokat, az első napok ott mindig nehezek, de majd feltalálja magát.
Fogunk idén is sokat csavarogni, minden érdekes rendezvényt meglátogatunk a környéken.
Névnapom volt, virág hegyek, és kaptam Apcitól egy szép festményt. :))
Azon töröm a fejem napok óta, hogy lehetne minél kevesebb holmit vinni magammal,
mindig sikerül a fél ruhásszekrényt becsomagolnom, és persze több mint felét nem használom. Ugyanez érvényes a különböző kencékre, testápolókra.
Jó lenne, ha kilehetne hagyni ezt a csomagolós cirkuszt.
Még nem is említettem az aggodalmaimat, amik az első napokban beárnyékolják a pihenést.
Mert én mindig rágódok valamin, szeretem a fél szememet mindenen rajta tartani, és akkor biztos nem lesz baj.
Nem, nem vagyok minden lében kanál és nem szólok bele semmibe, csak lehet rám számítani, mert ugye én vagyok az anya. :))

Ugye milyen szép?

 

Egy nagyon szép helyen jártunk kedden, Hofkirchenben.
Felső Ausztriában, Linztől 12km-re van ez a bájos kis falu.
Apci jövő hónaptól itt fog dolgozni, a repülőtéren, repcsiket fog szervizelni.
Megszakad a szívem, mert Tamáska még nem volt hosszabb ideig távol tőlünk, el sem tudom képzelni milyen lesz. Viszont azt fogja csinálni, amihez ért, jóemberek közt, rendes helyen, rendes fizetésért.
Sajnos olyan világot élünk, ahol semmi nem biztos, és ha az embernek családja van, bizony sokkal nehezebb, nem maradhat munka nélkül.
Borzasztó, amit mostanában látok, az itteni munkáltatók cudarul bánnak az emberekkel, tisztelet a kivételnek! Rengeteg ember dolgozik fillérekért, szinte rabszolga sorban a multiknál, magáncégeknél, senki nem védi az érdekeiket.
Nem számít az ember, ha nem tetszik valami elküldik, van helyette másik!
Csupa fásult, bizonytalansággal küzdő, fáradt, kizsigerelt ember száll le a vállalati buszokról.
Gyalázat, ahogy diplomás emberekkel bánnak egyes vállalkozók, minden szégyenérzet nélkül, és milyen munkákat végeztetnek velük, persze ez is IQ függő, mert hiába van valakinek sok pénze, ha az intelligencia és az emberség hiányzik belőle.
Sajnos ezekből az emberekből van több, elfelejtik honnan jöttek, észre sem veszik, mivé válnak, csúfnevükön „újgazdagok”.
A munkaügyi központokban sem segítenek, csak berendelgetik az embereket, bürokrácia keményen, azoknak a tanfolyamoknak elvégzése, amiket kínálnak, azok sem ígéretesek.
No ennyi a dohogás mára, rakok be néhány ausztriai képet.

Testünk olyan, mint egy ház, egy idő után szükség van állagmegóvásra.
Az ember elmegy saját pénzen, nem a TB-t terhelve arteriográfos vizsgálatra, mely szerintem nagyon jó dolog, meg lehet előzni vele a bajt, sőt a nagyon nagy bajt is.
Ha a műszer intő jeleket talál, és az orvos továbbküldi a „beteget” háziorvosához, további vizsgálatokat javasolva, akkor falakba ütközünk, süket fülekre találunk.
Sőt azt is mondhatnám, zokon veszik, hülyének néznek, pedig a tény, tény marad ezt az illető orvos is tudja, de hát a bürokrácia az, az egészségügyben is nagyúr.
Gyalázat, hogy komoly életmentő vizsgálatokhoz, amit persze percek alatt el tudnak végezni, pontokat kell gyűjteni.
Az artriogram szerint az aorta fal merevsége kórosan fokozott, atherosclerosis (érelmeszesedés) súlyos veszélye áll fenn.
Javasolt terheléses EKG vizsgálat, nyaki verőerek Doppler vizsgálata, 24 órás ABPM vérnyomás monitorozás.
Mindez az embert megilletné, ha már fizeti azt a nyavalyás TB-t.
Nem! Pontok kellenek, a körzeti orvos szerint, először is 50 éves kor, egy infarktus, dohányzás stb.
Felháborító! Ahelyett, hogy örülnének, hogy az ember törődik az egészségével és nem akkor megy, ha már műteni kell, ami sokszorosan több pénzébe kerül az államnak!
Vagy meg kell halni? Hol itt az igazság?!
Végül, ha sikerül elintézni a beutalót, lehet hálálkodni az orvosnak…..
Ej, de pocsék ez az egész!
Rájöttem, nem is kéne TB-t fizetni, mert nincs értelme, ha normális ellátást akar az ember, egyáltalán ellátást, akkor paraszolvenciával kell kezdenie. Aztán újra meg újra és végül ott tartunk gyógyuláskor, ha egyáltalán meggyógyultunk, hogy egy magánklinikán is otthagyhattuk volna ugyanezt a pénzt, különb ellátásért.
Sajnos belőlem már a tapasztalat beszél, de makacs vagyok, mert én is ragaszkodom hozzá, hogy ami jár, az jár!
Ennek ellenére senkinek ne menjen el a kedve és igenis ellenőriztesse az egészségi állapotát, akár modern műszerekkel, akár beutalóval laboratóriumi vizsgálattal!
Ne feledjük el, az egészségünk a miénk, a mi érdekünk és legnagyobb kincsünk az életben

 

Úgy egy hónappal ezelőtt találkoztam a témával, Dody barátom küldte el Rudolf herceg blogjának linkjét. Nagyot néztem, akkor még nem tudtam minek véljem a dolgot, iciri-picirit igaznak tűnt, mert miért fektetne be valaki ennyi munkát hülyeségbe.
A blogon lévő hozzászólásokból ki is tűnik, hogy van aki bedőlt a mesének..
A weboldalon rövidfilmeket is láthatunk arról, ahogy "Erbeheim herceg" felfedezi a mai Herceghalmot. Megtudjuk azt is, hogy mennyi minden megújult a településen.
El is feledtem az egészet, aztán néhány napja olvastam, hogy a fővárost ellepték a herceg óriásplakátjai. Utánanéztem a neten, ahol kiderült, hogy egy gerillatípusú kampányról van szó, amit a Zsámbéki – medencében épülő Vitalis Lakópark finanszíroz.
„A gerillakampányok egyébként azokat a fogyasztókat igyekeznek megszólítani, akikről leperegnek a hagyományos reklámok (amelyekről ordít, hogy reklámról van szó).
Ilyenkor a márka ideiglenesen háttérbe húzódik, a fogyasztónak első lépésben fel sem tűnik, hogy reklámot lát, de később a fejében - a kampány későbbi szakaszában - összeáll a kép.”
Most már azt is tudom, hogy a megnyerő herceget Horváth Andor színművész alakítja.
Nem rossz, de nagy marhaság, mert biztosan vannak olyan emberek, akik ha néhány napig is, de komolyan vették, talán meg is ijedtek.
Felköthetjük a gatyát ha a XXI. Században ehhez hasonló reklámok lesznek!
Döntsétek el magatok, a "hercegi blog" itt látható:
rudolfherceg.blog.hu/tags/tag/erbeheim 

Horváth Andor színművész


 

Érdekesen telnek mostanság a napjaim. Állati meleg van, kánikula, de a boltban klíma üzemel és ezért a szomszéd építkezésről szeretnek be jönni a melósok.
Megisznak egy-egy hideg sört és közben egymás közt beszélgetnek, vagy nekem mesélnek. Még hogy a nők pletykásak! Ha, ha, ha….
Annyi pletykát nem tudok meg nőktől fél év alatt, amit a pasiktól egy-két óra alatt.
Tisztelet a kivételnek, az én Apcim sem pletykálkodik soha.
Elég ronda, kiábrándító dolog ez az erősebb nemtől, rengeteg olyan infót gyűjtöttem be, amire igazából nem lennék kíváncsi. Pokolian fárasztó!
Az ember azt gondolná, hogy falun csupa jámbor emberek laknak, hát évek óta nem győzök csodálkozni.
Úgy vágyom egy kis nyugalomra, csendre, elfáradtam, ennyire még nem vártam a szabadságot. Fogok egy tucat könyvet és irány Balaton!
Ha választhatnék, valahová messzire mennék az emberek elől, egy erdő közepébe, vagy egy gyönyörű hegyoldalba, kicsi házba, az sem lenne baj ha, nincs áram.
Egy hét teljes nyugalom és csend gyógyír lenne a lelkemnek.
Ma úgy raktam ki egy papírt, hogy fordítva tűztem be az egyik rajzszeget, bele az ujjamba, tövig. Nagyon fájt, vérzett, ilyet még nem csináltam, ez is a fáradtságom miatt történt.