Hógolyót úgy öt évvel ezelőtt hozta haza cicamama. Édes kis fehér-tarka cica volt, aki rögtön belopta magát a szívünkbe.

A leg dörgölőzöősebb cica volt, hanyatt feküdt, dorombolt, ahogy kiléptem az ajtón.
Nyaralásból hazatérve rettenetesen megtépett állapotban találtuk, nem tudta kiheverni az állapota rosszabbodott. Elvittem a sárvári állatklinikára, de már nem lehetett rajta segíteni.
Még sosem láttam ilyet, eutanázia, kapott egy altatót a cica, és megvárta az orvos, míg elalszik csak azután adta be a szívbénító injekciót, megsimogatta Hógolyót, meggyőződött róla, hogy már nem lélegzik és csak akkor adták vissza.
Nagyon emberségesen történt az egész.
Az élet tisztelete és a doktorúr állatok iránt táplált igaz szeretete, megkönnyítette a búcsúzást.
Cilikével és gyerekekkel egydobozban



Bercikével így aludtak