Hurrá nyaralunk! Tizennyolc nap a Balcsin.
Összeszedtem a könyvtárban tíz könyvet, csupa-csupa romantikus regényt, nem igazán szoktam ilyet olvasni, de most lazítok ezerrel.
Net megint csak netcaféban lesz, elég sokat leszek offline.
Sebaj, a kimaradást majd bepótolom!
Persze bármi jó dolog az eszembe jut, begépelem és szaladok feltenni a blogra.
Marcus nehézkesen készülődött, sajnálja itt hagyni a haverokat, az első napok ott mindig nehezek, de majd feltalálja magát.
Fogunk idén is sokat csavarogni, minden érdekes rendezvényt meglátogatunk a környéken.
Névnapom volt, virág hegyek, és kaptam Apcitól egy szép festményt. :))
Azon töröm a fejem napok óta, hogy lehetne minél kevesebb holmit vinni magammal,
mindig sikerül a fél ruhásszekrényt becsomagolnom, és persze több mint felét nem használom. Ugyanez érvényes a különböző kencékre, testápolókra.
Jó lenne, ha kilehetne hagyni ezt a csomagolós cirkuszt.
Még nem is említettem az aggodalmaimat, amik az első napokban beárnyékolják a pihenést.
Mert én mindig rágódok valamin, szeretem a fél szememet mindenen rajta tartani, és akkor biztos nem lesz baj.
Nem, nem vagyok minden lében kanál és nem szólok bele semmibe, csak lehet rám számítani, mert ugye én vagyok az anya. :))

Ugye milyen szép?