Vége a háromnapos ausztriai kirándulásnak. Fájó szívval hagytam ott Apcit.
Szebbnél szebb helyeken jártunk, Linz, Steyr, Bad Hall, stb.
Rengeteget fotóztam, Tóni lencsevégre is kapta.....

Ő is nyomta rendesen.....

Hm... van egy kis különbség a két kép között, de azért az én képeim is jók lettek.. :))
Még nem volt erőm szerkeszteni, majd rakok fel belőlük.
Elfáradtam, elfáradtunk, csuda jó időt fogtunk ki, szívesen maradtam volna még egy pár napot.....hetet. :)
 

Olyan jó mesebeli képek.....
Egyszer volt, holnem volt......

És bizony igaz! Annyi vacakkal bombázzák az embert!
Nem szoktam továbbküldeni, nem érdekel mekkora „tragédia ér” a következő napokban, kitörlöm.
Ezt ma kaptam, egy pps-ben. Nagyon ügyi, aki készítette!

„Ezer köszönet és hála mindenkinek, akik a sok, roppant hasznos e-mail-t küldtek!
Egész életemben adósuk maradok.

Külön köszönöm annak aki értesített, hogy a levélboríték ragaszójába egérszart kevernek...most egy boriték leragasztásánál egy vizesruhát használok.

Az összes spórolt pénzem elfogyott, mert elajándékoztam egy beteg kislány számára (Penny Brown) aki már a 173 416-odik alkalommal szorul kórházi kezelésre.

Végül is semmi pénzem nem maradt, de a helyzet változni fog amikor megkapom Bill Gates-től azt a 15 000 $ -t amit a  Microsoft és az AOL felkínált , mert részt vettem a spéci e-mai küldési programjukban…

Vagy amikor egy magas rangú banktisztviselő Nigériából értesített, hogy megosztaná velem azt a 7 millió dollárt amit reám testált  egy ügyfele aki távoli rokonom volt és nem hagyott végrendeletet.

Nem kell aggódnom lelkem megmentéséért, mert van 363 214 őrző-védőangyalom és ezek mind reám vigyáznak, és Teréz anya minden kívánságomat teljesíteni fogja.

Már nem használok semmilyen izzadság gátlót, akkor sem, ha úgy bűzlök, mint egy görény mert  megtudtam, hogy rákot okoznak…

Megtanultam azt is, hogy az imáim meghallgatásra találnak és öt percen belül minden kívánságom teljesül, ha továbbküldöm még hét ismerősömnek/barátomnak a kapott e-mail-t…

Nem tankolok, csak ha egy barátom a kocsiban marad és őrzi azt, mert így nem tud egy sorozatgyilkos besurranni a hátsó ülésre, amíg én kifizetem a benzin árát.

Nem járok már a nagy bevásárló központokba, mert valaki lefújhat egy bénító aftershave-vel és kirabol.

Nem válaszolok a telefonhívásokra, mert félek, hogy rávesz valaki, hogy hívjak fel egy számot, majd a számlánál kiderül, hogy ez egy jamaikai, ugandai, singaporei vagy üzbegisztáni hívás volt."

Tónikám is írt már erről: atom.blog.hu/2008/10/06/korlevel_8

Csütörtökön délután fényképeztem a kertben.
Olyan szép idő volt, és annyira szépek voltak a növények, még zöld minden, csak a napocska fénye fáradtabb.
Lefényképeztem egy csiguszt is, ami egy apró virágkehelyben húzta meg magát.
Imádom a természetet!
A csalánvirághoz befeküdt Bandi, nem bírtam ellenállni neki. Franci és a gyereke, állandó fotó téma. :)))

Azt hiszem rendesen fel van adva a lecke "új tipusú influenzából"!
Jön az oltóanyag, adassuk be magunknak és a gyermekeinknek vagy nem?
A sajtó naponta tele van vele.
Az orvosok aggódnak, nyilatkozatot akarnak aláíratni velünk stb...
Aztán itt vannak a röhejes rémhírek, amik már vérrforraló marhaságok, kaptam én is pár ilyet a neten. Fiamnak írni kellett róla, megtörtént, olvassátok.
vasnepe.hu/cimlapon/20090915_h1n1_hoax
Én neki hiszek! :)))


 

Ma délelőtt nem volt netem, már megszoktam…..van ez így.
Tegnap mégsem a padlóra ágyaztam, sőt Marci egész éjjel keresztben feküdt, ezért kucorogva aludtam végig az éjszakát. Végig aludtam! Sehol egy derékfájás, semmi, ki érti ezt, hol fáj, hol nem fáj.
Délelőtt elvittem a leleteimet a dokinak, „makkegészséges vagyok”, csak még két gyógyszerrel bővült a napi adagom, amit örökre szednem kell, ja és kétévente kardiológiai vizsgálat. A kardiológus kihangsúlyozta, rendszeres vérnyomáskontroll, időszakos ABPM, véletlen sem lett megmérve a vérnyomásom. Ez van…
Itthon méregetem, ha méregetem….
Már a második doboz HRI vitaliont szedem, hiszek benne, olyan jókat olvastam róla, az ereknek tuti jót tesz, és táplálék kiegészítő nem gyógyszer.
Hétvégén kimegyünk Apcihoz, csavargunk Linzben, készítek fotókat és fogok felrakni is.
Próbálok jó dolgokat feltenni arra a három napra, hogy ne szüneteljek addig sem. :)
Vannak blogok, amiket rendszeresen látogatok, és vannak újak, akiknek a blogjáról más blogokba is benézek. Van falusi mesés, van egy kedves lány, aki szép verseket ír, van akinél szép képek és zenék vannak, és még jó pár, amit szeretek.
Örömmel látom, hogy Kacat újra ír, be lehetett hozzá lépni tőlem csak sokáig szünetelt ezért levettem. Úgy néz ki, hogy jobban van és írogat. :)
Nagyon jó a blogja, színes, ír magáról és sok minden másról.
Hű de milyen silányakat is lehet találni! Nem mintha az enyém, jaj de hű de szupi lenne, de van olyan, amibe bánom, hogy egyáltalán beleolvastam.
Néha elgondolkodom rajta, hogy miért írok, van-e értelme, vagy milyennek kéne lenni a blogomnak, jó-e egyáltalán, de ezen nem ártana más blogtulajoknak is elgondolkodni.
Végül is szeretem csinálni, és a nézettségi statisztikám miatt sem hagyom abba, nem eget rengető, de marha jól esik látni a számokat. (na de erről már többször írtam, mert szerintem minden blogírónál előfordul, hogy hezitál rajta egy picit)
Kicsit nehéz, főleg akkor ha jó néhány barátom, ismerősöm tudja, hogy itt én írok….. és nem árt néha cenzúra alá vetnem írásaimat. :))
Nem akarok senkinek megfelelni, de haragot sem szeretnék.

Pocsék éjszakám volt, annyira fájt a derekam, hogy nem tudtam megmozdulni.
Egy ideje már Dormeo matracon alszom, két hete egy nagyszerű MBT cipő tulajdonosa vagyok, szuper jól érzem magam benne.
Mid ezek ellenére éjszaka fájok. Van Cosmodisc-em is, vagyis az anyukámnak, ma elfelejtettem használni de holnaptól……
A cipőt orvos javasolta, remélem rendszeres használatával megoldódik a gondom.
No, mindegy éjszaka lehúztam a szőnyegre a matracot, az anatómiai párnát, és ott lent aludtam. Aludtam? Az túlzás, végig álmodtam, és méghozzá elég szörnyűt.
Este, Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin volt főszerkesztőjéről, vagyis az őt ért tragédiáról, és könyvéből részleteket olvastam, ezt aztán szépen bemixeltem az álmomba.

”Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin főszerkesztője életének negyvenharmadik évében egy agyvérzést követően mély kómába zuhant, és mire magához tért, csak a bal szemét tudta mozgatni.
Ez a fél szem kötötte össze a külvilággal, embertársaival, az élettel. Egy pislantás jelentette az igent, kettő a nemet. Látogatói felmondták az ábécét, s egy pislantás megállította őket a megfelelő betűnél. Így alakultak ki a szavak, a mondatok, így tudott társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, melyet délután a szemével lediktált. Az elkészült oldalt még ki is javította.
A Szkafander és pillangó fölényesen ironikus, mégis szívszorító jelentés egy olyan világról, amelyben a test nem mozdul, csak a szellem csapong szabadon.
Jean-Dominique Bauby tíz nappal könyve megjelenése után meghalt.”

Álmomban, mozdulatlanságra ítélve feküdtem, műtöttek, gerincembe injekciókat nyomkodtak. Hű, hogy néztem ki reggel! Hullafáradtan, bedagadt szemekkel ébredtem.
Ma este lehet, hogy a padlóra ágyazok. Olvasni pedig valami szépet fogok, már az álom miatt is.
Holnap ha jó idő lesz, Anyikával túrázni megyünk, azt nagyon szereti minden porcikám, és nem utolsó sorban a lelkem.

Amikor ezt megtaláltam, és elkezdtem magamban mondogatni: Szeretlek! Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Elsírtam magam.....

"Ha ezt végig csinálod, fel fog töltődni tartalommal az a mondás: ne a környezetedet változtasd meg, hanem magadat, és akkor a környezeted is meg fog változni.
A Ho’oponopono
Egy mantra!
Amit többször érdemes elismételni. Valójában ennyi az egész!
A szeretet mindent áthat…..
Szeretlek!
Sajnálom!
Kérlek, bocsáss meg!
Köszönöm!"

a Ho’oponopono-ra /ősi hawaii-i gyógymód/ a megbocsátás művészete. A Ho’oponopono azt jelenti: tökéletessé tenni valamit. Belülről tisztítani, gyógyulva gyógyítani. Érzelmi relaxációs szeretet terápia a negatív gondolatok, érzelmek semlegesítésére. Ez a módszer arra tanít, hogy önmagad feltétel nélküli szeretetével és elfogadásával képes vagy egyre tökéletesebbé tenni azt a világot, amelyben létezel.



www.emk.hu/doc/irodalom/ho_oponopono.htm

Dr. Joe Vitale
Az egykori hajléktalan ma a világ egyik vezető marketingszakértője.
Számos könyvet írt a siker és a bőség alapelveiről.
Doktori diplomája van tudományos metafizikából, továbbá szakképzett hipnoterapeuta, gyakorló metafizikus, felszentelt pap és chi kung gyógyító.
Ha többet szeretnél tudni róla, klikkelj a www.mrfire.com-ra.

Tegnap reggel miután Marcit kitettem a sulinál, bekapcsoltam a Danubiust, és a hallottaktól leesett az állam.
Egy szombaton férjhez menő menyasszonyt interjúvoltak meg a fiúk, végül a ruhára terelődött a szó.
Balázs rögtön rávágta, ez olyan csajos dolog, a pasikat ez egyáltalán nem érdekli, legfeljebb udvariasságból úgy csinálnak.
”A férfiaknak oly mindegy, csak a lányoknak fontos, azért, hogy végre beteljesedjen, amiről kislánykoruk óta álmodnak.”
Pimasz! Végtelenül pimasz! Hogy képzeli, persze mi nők csak erről álmodunk, no meg akkor mondhatnám, hogy a „velejáróiról”, nem részletezem, nem feminista megnyilvánulás akar lenni. Mert nem mindenkinek „adatik meg”, hogy egy férfisoviniszta kizsákmányolóval adja össze magát. Szerencsére!
Nekem is szerencsém, egy öntelt, palival élni, nem bírnám egy percig sem!
No, mindegy nem csak efféle „teremtés koronái” járkálnak köztünk!
Lányok ezután is boldogan készüljetek a nagy napra, és örüljetek csak nyugodtan a szép menyasszonyi ruhátoknak!

 

A heti postámmal érkeztek, és úgy éreztem be kell blogolnom őket, mert annyira aranyosak.
Az első kép címe: Barátság

A másik: Ártatlanság

Ugye milyen édesek?
 

Egy napon egy öreg hölgy sétált be a Kanadai Bankba egy pénzzel teli zsákkal.
A bank igazgatójával szeretett volna beszélni, hogy számlát nyisson, mivel állítása szerint rengeteg pénze volt.
Végül, hosszú beszélgetés után, egy alkalmazott bekísérte őt az igazgató irodájába, aki megkérdezte tőle, hogy mennyi pénzt szeretne letétbe helyezni.
A hölgy azt mondta 165,000 dollárt.
Az igazgató kíváncsian kérdezte, hogy honnan van ennyi pénze.
Az öreg hölgy azt válaszolta: „Fogadásokból.”
Az igazgató meglepetten kérdezte: „Miféle fogadásokból?”
Az öreg hölgy így felelt: „Például fogadok magával 25,000 dollárban, hogy négyszögletűek a heréi”
Az igazgató nevetni kezdett, ezzel jelezvén, hogy ilyen fajta fogadásokat lehetetlenség megnyerni!
Az öreg hölgy ezt kérdezte: „Szeretne fogadni?”
„Természetesen.” válaszolt az igazgató „Garantálhatom, hogy az én heréim nem négyszögletűek!”
Az öreg hölgy ezt mondta:
 “Csak mondja meg, mennyi pénzben kíván fogadni, holnap délelőtt 10 órakor visszajövök és hozom az ügyvédemet is tanúnak, ha magának így megfelel!
„Semmi akadálya” válaszolt az igazgató.
Aznap este az igazgató aggódni kezdett a fogadás miatt és hosszú órákat töltött a tükör előtt a heréit vizsgálgatva. Minden irányban megforgatta őket, újra és újra hogy megbizonyosodjon afelől, hogy az ő heréi semmiképpen sem látszanak négyszögletűnek, és biztos megnyerje a fogadást.
Másnap délelőtt pontban 10 órakor meg is érkezett az öreg hölgy az ügyvédjével az igazgató irodájába.
Az igazgató ekkor levetette az alsógatyáját, hogy a hölgy és az ügyvédje mindent jól láthassanak.
Az öreg hölgy közelebb ment és megkérdezte, hogy megfoghatná-e őket.
Természetesen, kérem!” mondta az igazgató, hiszen nagyon sok pénzről volt szó „Győződjön meg róla 100%-ig!”
A hölgy mosolyogva hozzá is látott.
Az igazgató ekkor azt vette észre, hogy az ügyvéd veri a fejét a
falba.
Megkérdezte az öreg hölgyet: „Ezt miért csinálja?”
A hölgy erre ezt felelte: „Valószínűleg azért, mert fogadtam vele 100,000 dollárban, hogy ma délelőtt 10 óra körül a Kanadai Bank elnökének heréit fogom a kezemben tartani!”

Képzeld el, hogy egy házibulin vagy....
egy felhőkarcoló 10. emeletén....
kimész a fürdőszobába, amiről mesélték, hogy speciális mintázatú padlóburkolata van...
Elakad a lélegzeted ugye?



Ez pedig egy mennyezet festmény, egy hivatalosan kijelölt dohányzó-helyiségben.

Egyik képpel sem szeretnék találkozni, semilyen szituációban....

”Senki nem lehet tökéletes….
belőlem is hiányzik a hiba.”

”Ez most már örökké jó lesz egy darabig.”

”A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.”

”Tiszta víz a ruhám és ez a te lelkeden szárad.”

”Utánanéztem a családfámnak és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.”

”Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.”

”A pulóver az a ruhadarab, amit a gyereknek haladéktalanul fel kell venni, ha fázik a mama.”
 
”Válaszom egy határozott talán!”

”Ha az életben minden fontos dolgot a szemmel el lehetne intézni, akkor az utcákon halottak és terhes nők lennének.”

”Amikor megszülettem, annyira meglepődtem, hogy másfél évig meg sem szólaltam.”

Ma délelőtt kardiológiai vizsgálatokra voltam előjegyezve a közelünkbe lévő kórházba.
Megérkeztem csináltak egy EKG-t, és várnom kellett a többi vizsgálatra.
Jól megvárakoztattak, a kiírt rendelési idő kezdete után egy órával megérkezett az orvos.
Az a hülye empatikus készségem! Amikor megláttam a dokit, mondtam anyának, hogy semmi jót nem nézek ki belőle, flegma, beképzelt stb. és félek tőle. Bejött.
A keresztneve és kinézete után egy viking harcos, semmi kedvesség, semmi emberség.
Megkérdezte, hogy mi alapján kerültem ide, vannak-e konkrét panaszaim.
Elmondtam, hogy vannak, de egy arteriográfos vizsgálatra mentem el önszorgalomból, ami kimutatta a bajokat.
Gúnyos megjegyzések a vizsgálatra, a nővérrel le sarlatánozta az orvost, aki azt végezte, majd megcsinálta a szívultrahang vizsgálatot. Nem mondott semmit, átküldött egy másik szobába, ahol a terhelés következett. Levetkőztem újra, felrakták a „kábeleket”, fel a járópadra, és vártam….
Megérkezett a viking, és elkezdtük. Miközben én jártam, ő elment a géptől a folyosón lévő kávéautomatához, emberi hangot csak az asszisztenstől hallottam, aki még nálamnál is jobban be volt sza*va a dokitól.
Visszafelé a másik szobába, előttem vágtázott a „vezér”, én holtfáradtan, reszketve utána kullogtam. Férfi létére, nem engedett az ajtóban maga elé, sőt majdhogynem az orromra csapta az ajtót. (ezt a kint lévők is megjegyezték)

Gyalázat!! Beképzelt majom! Mit képzel magáról?! Többé hozzá vissza nem megyek!
Bent a szobában már szóba állt velem, gondolom némi paraszolvenciát remélve, amit tőlem egy ilyen öntelt, udvariatlan soha nem kap!
Kiderült, hogy a sarlatán doktor mégis látott valamit, van egy kis baj, sőt évente meg kell ismételni a vizsgálatokat, és a gyógyszereket, amiket javasol, örökre szednem kell.
Nem bírja a szívem a terhelést, egy percen belül 150-nel megy, sőt azonnal megemelkedik a vérnyomásom is. Ennél többet nem tudtam meg, talán majd a háziorvosomtól.
No, ezért választják az emberek az alternatív gyógymódokat, amelyeknek én is híve vagyok, mert az egészségügy sajnos nagyon rossz bőrben van, talán épp az ilyen orvosok miatt. 
Én nem ezt szoktam meg, Pesten a kórházban azorvos még a táskámat is vitte, és udvarias volt, vidéken ezek szerint más a szokás.
Istenem! Vajon mit művelnek itt egy idős emberrel?

 

Végre, a megszokott helyen írhatok!
Tegnap írtam, hogy Marcus mellettem csicsikál, éjszaka rámjött egy köhögés, felültem az ágyban, és az én kicsi fiókám rögtön felébredt és megkérdezte: - Anya rosszul vagy?
Megnyugtattam, hogy nem, de állati jól esett ez a figyelmesség 12 éves kisfiamtól.
Magyarul mondva, ha nincs itthon Apci, a gyerkőc odafigyel rám. :)))
Amúgy jól kezdődött a napom, gyerkőcöm busszal ment suliba, időben elindítottam, bezártam az ajtót, gondolván kicsit még pihizek, ekkor megszólalt a telefon:
- Ani elkésték a gyerekek a buszt, el kéne vinni őket stb....
Egy falubéli asszonyka volt, persze rögtön felforrt az agyvizem, de nem tudtam nemet mondani neki. Elvittem a két kölyköt, de előtte megkérdeztem:
- Jó a látásotok? Szerintetek mi van az autómra írva? Taxi?
Aztán megmondtam nekik, hogy ez volt az első és az utolsó is, amikor elvittem őket.
Ez nem kőszívűség, hiszen majdnemhogy természetesnek vették a fuvart.
A pofátlanságnak van teteje? Én itt falun úgy vélem nincs, mert ha hagyod magad elkezdenek csicskáztatni, váltsd ki a receptet, hozzál ezt vagy azt, vidd el orvoshoz, vidd el bevásárolni magaddal, és még napestig sorolhatnám.
Őrület! Főleg ha az ember olyan vajszívű mint én, akkor aztán nyújhatod a kezed, az egész karod kell. Nem az a baj, hogy segíteni kell! Szomorú, hogy vannak emberek, akik eleve kihasználják a másik segítőkészségét, és az is elkeserít, hogy itt semmit nem tesznek szivességből, bármi segítséget kérek, azért busásan fizetnem kell!
A "reggeli anyukát" délután még szülőire is elviszem, mert egy iskolába, és egy osztályba megyünk...... ja, és ez már természetes. Már megszoktam. :(
Nem is sopánkodok tovább, mert nincs értelme!
Találtam egy képet, nagyon érdekes. Vajon merre forog a leányzó?
Jobbra vagy balra, mert ha huzamosabb ideig nézed, váltani fog.

Két napja nem tudok dolgozni a blogon. Firefoxon nem megy, az Explorer meg sz*r... :((
Vasárnap megvolt az évnyitó mise. Szokás szerint hosszúra nyúlt és néhány gyerek rosszul lett. Rosszallom ezt a megoldást, az iskolában kéne tartani az évnyitókat és az évzárókat.
Az iskola az iskola, a templom pedig maradjon templom, vagy legyen a suliban a mise, mint máskor. Délután Tamáskával Döröskén voltunk, van ott egy telkünk és a vele járó szükséges rossz, nyírni kell a füvet.
Készítettem néhány fotót…

Ezen a képen elcsíptem egy őzikét....:)

Ilyen szép a döröskei tó..


Olyan más most az élet, amióta Apci csak hétvégén van itthon. Nagyon hiányzik!
Azt hittem, hogy majd „megváltom a világot”, mindenfélét kitűztem magam elé, amit majd megcsinálok, és valahogy nem megy úgy, mint ahogy kéne. Szó szerint egy űr marad utána, amikor hétfőn visszamegy. Remélem, idővel majd megszokom, és azt is remélem, hogy nem kell sokáig szoknom.
Egy biztos, én még csavarogni is akkor szeretek, ha ő itthon van, a háttér, a biztonság, sőt Marcival is sokkal könnyebb. Vett egy laptopot és Skype-on beszélünk, de az nem ugyanaz, mint amikor itt ül a nappaliban, és ha nem is beszélünk, csak olvas, akkor is velünk van.
Marcus a hálótársam, édes ott szuszog az apja helyén, ez megnyugtat, de mégis néha hajnalban alvás helyett a tévét nézem. Tamáska elégedett a munkahelyével, repülőgépeket szerel, repül, és képzi magát, további géptípusokra.
Túl vagyok rengeteg füzet és tankönyv csomagolásán, holnap szülői értekezlet.
Ez a hét még könnyű, de félek mi lesz ha a Marci matekleckéjét kell majd elmagyaráznom, abból igen gyengén teljesítek, és most nincs itt a matekzseni apa.

A napokban hazánkban koncertezik Leonard Norman Cohen a 75 éves örök fiatal kanadai költő, regényíró, énekes és dalszövegíró. Ez az a koncert, amire szívesen elmennék.
Dalai általában lírai darabok, amelyekre leginkább a költészet jellemző. Zenéjét több mint ezer feldolgozásban hallhatjuk, más énekesekkel és dalszövegírók feldolgozásában. 
Dalait énekelték magyarul is: Kern András egy teljes lemezt kiadott Engem vársz címmel . Talán  a legismertebb magyar Cohen-feldolgozás, Zorán Volt egy tánc című dala,ami nem fordítás; Dusán saját szöveget írt Cohen zenéjére.( nekem nem igazán jön be)
Cohen 1934-ben született Montréalban. Tizenévesen tanult meg gitározni, majd alapított egy country-folk együttest Buckskin Boys néven. 1956-ban jelent meg első verseskötete még az egyetemi évei alatt. Verseket, prózát írt, és meglehetősen visszavonultan élt. Regényeket is alkotott: A kedvenc játék egy önéletrajzi tárgyú regény, egy fiatalemberről, aki az írásban találja meg önmagát.
Ezzel szemben a Szépséges lúzrek a vallást a szexualitással vegyítve vizsgálja lírai nyelvezetben.
Suzanne című dalát először Judy Collins vitte sikerre, majd Cohen maga is elénekelte első albumán, 1967-ben. Az 1984-ben megjelent Various Positions című lemez meglehetősen vallásos témájú, különösen a legismertebb és legtöbbször feldolgozott dala, a Hallelujah.
Az I'm Your Man című album, volt az egyik legelismertebb és legnépszerűbb munkája.
Ezt még jó pár sikeres lemez követte, pl.: 1992-ben meg jelent a The Future, ami állhatatosságra, megújulásra, és reményre buzdít, gyakran a bibliai próféciák szóhasználatát követve
1994-ben Cohen visszavonult egy Los Angeles közelében fekvő Zen Központba, ahol a következő öt évet a világtól elzárkózva töltötte. 1996-ban buddhista szerzetessé szentelték és felvette a Jikan nevet, ami azt jelenti: a csöndes.
Én azt a dalt tettem fel ide, ami nekem már sok éve nagyon tetszik, és azt hiszem soha nem fogok kiszeretni belőle.

Tegnap is akartam írni, de egyszerűen elszúrtam az időt, addig nézelődtem a neten, míg majdnem ülve elaludtam. Van egy kedvenc zeném, vagyis időről-időre mindig van egy kedvenc zeném, amit folyton hallgatok, most is az megy www.youtube.com/watch
Ha ide ülök a gép mellé és nem tudok mit írni, akkor jön az éppen favorit zene, és megszáll az ihlet. Mostanság Luke Steele a múzsám (nem a focista, hanem az énekes), nagyon csípem a pasit.
A tegnapi blogolásból pont ezért nem lett semmi, mert mindent elolvastam, végignéztem róla a weben.
- Jó, jó persze már nem vagyok bakfis, de néha nem bírok magammal és előtör belőlem. Szerintem pont ez a baj az emberekkel, hogy mindig viselkednek, „koruknak megfelelő” pózt vesznek fel, megpróbálnak megfelelni másoknak. De kiknek? És miért? No, én is azon vagyok, hogy ne lógjak ki túlságosan a sorból, de azért nem tagadom meg önmagam.
Lélekben azt hiszem, örökké fiatal maradok, ez sok mindenben megnyilvánul.
Ha végignézek egy hetemen, hogy mit csináltam, mit néztem, hallgattam, miről álmodtam, álmodoztam, miről hogyan vélekedtem, hm… hát igen. :)
És ha ezt összehasonlítom a huszonéves önmagammal, nem sokat változott, sőt, talán semmit, vagyis bölcsebb lettem egy kicsit.
Egy dolog bosszant nagyon, hogy miért kell a testünknek megöregedni! (hála, ez még nem az én problémám, de szembe kell nézni vele)
Van sok idős ember, akire ha ránézel, szemében ott bujkál a huncutság, és ha tehetné, még cigánykereket is hányna, csak a teste az akadály.
Az egyik újságban olvastam egy 105 éves művészről, aki a hosszúélet titkának az önmagunkkal szemben lévő elégedetlenséget nevezte meg, és az életben az volt a legnagyobb boldogsága, amikor 10 éve megismerte mostani, imádott feleségét.
- Veszitek?
Tíz éve, 95 évesen nősült, és még mindig tele van vitalitással, alkot és boldog ember.
Erről az elégedetlenség dologról már írtam én is, tulajdonképpen ha mindennel elégedett vagy leragadsz egy szinten, mert ez is jó, az is jó, nem is akarsz javítani rajta, sem többre jutni esetleg, vagy fejlődni lélekben és értelemben, mert a „jó pap is holtig tanul”, tehát szükséges az önbizalom mellett némi elégedetlenkedés önmagunkkal szemben.
A másik nagy gáz szerintem az én korosztályomnál, hogy lemondunk az álmainkról. Egyrészt lustaságból, másrészt intünk egyet, ugyan már az én koromban.
- Nem, nem és nem! Soha ne add fel! Akkor nincs miért tovább élni!
Ha semmilyen esély nincs az elérésére, álmodozni és hinni, hogy majd egyszer sikerül, az nem kerül semmibe, de a hit és a remény mindennek értelmet ad, az egész életnek!
Az Empire Of The Sun rekordot fog ma dönteni letöltésben általam a YouTubeon, amilyen fáradtan ültem ide, most annál frissebb vagyok, ez pedig az ő zenéjüknek köszönhető. Imádok így írni, hogy közben zenét hallgatok és nézelődök a neten! 
Kicsit összevissza sikerült lehet, hogy amit írtam, de a mondanivaló szerintem elég érthető. :)


 

Hógolyót úgy öt évvel ezelőtt hozta haza cicamama. Édes kis fehér-tarka cica volt, aki rögtön belopta magát a szívünkbe.

A leg dörgölőzöősebb cica volt, hanyatt feküdt, dorombolt, ahogy kiléptem az ajtón.
Nyaralásból hazatérve rettenetesen megtépett állapotban találtuk, nem tudta kiheverni az állapota rosszabbodott. Elvittem a sárvári állatklinikára, de már nem lehetett rajta segíteni.
Még sosem láttam ilyet, eutanázia, kapott egy altatót a cica, és megvárta az orvos, míg elalszik csak azután adta be a szívbénító injekciót, megsimogatta Hógolyót, meggyőződött róla, hogy már nem lélegzik és csak akkor adták vissza.
Nagyon emberségesen történt az egész.
Az élet tisztelete és a doktorúr állatok iránt táplált igaz szeretete, megkönnyítette a búcsúzást.
Cilikével és gyerekekkel egydobozban



Bercikével így aludtak

 

Ha megtehetném és kívánhatnék valamit az életemmel kapcsolatban, talán azt kívánnám, hogy legyek keményebb, kevesebb érzelmet.
Már kislánykoromban magamra vettem mások problémáit, mindig megpróbáltam segíteni, volt, hogy felnőtt emberen. Csokit, cukrot osztogattam a szegény gyerekeknek, odaadtam a mesekönyveimet, játékaimat. Tizenöt évesen nekiadtam a télikabátomat egy utcánkban lakó kismamának. A mai napig nem szoktam le arról, hogy mások problémái ne okozzanak nekem gondokat.
Istenem néha mennyire szenvedek, és nem a magam gyártotta gondoktól!
A szeretet, az aggódás néha úgy érzem felőrli az életemet.
Haldoklik a cicám és én lélekben vele haldoklom, hülyére bőgtem már magam, holnap elviszem orvoshoz és kérem az eutanáziát szegénykének. Úgy szeretnék néha kicsit kikapcsolni, kevesebbet aggódni, lazábban élni, de sajnos nem tudom a receptjét!
Hogyan kell csinálni?