Nagyon sokszor megtapasztaltam az őrangyalom jelenlétét, adtam neki munkát rendesen. Vannak rossz napjaim, egy kis jóindulattal nevezhetem inkább nehéznek, számtalanszor éreztem, hogy ilyenkor valami kis jelt kapok, bátorítást, megerősítést. Mindenkinek megvan a maga különleges őrangyala, Ő feltétel nélkül szeret, és kívül-belül ismer minket. Ma egy kicsit „nyögvenyelősen” kezdődött a napom, és jött az a kis jel, déltájban kisütött a nap, a lelkemben is, éreztem magamban az erőt, a tenni akarást és ezeregy dologgal elfoglaltam magam. Tudom butaság túlaggódni dolgokat, mire rájövök addigra már nyakig vagyok benne. Viszont van egy jó tulajdonságom, hamar meglátom az élet napos oldalát, és bedobom magamnak a mentőövet, mielőtt összecsapnának a fejem felett a hullámok. Szép az élet, csuda jó, főleg ha nem bonyolítjuk hülyeségekkel, és nem barikádozzuk el magunkat tökéletességgel, és megfelelni akarással teli zsákokkal. Az őrangyalom ilyenkor biztosan jókat mosolyog. Gyorsan be is fejezem ezt a hablatyolást, mert a végén még nem találok ki belőle… :)
Ez az imádság Méltó befejezése mondanivalómnak:
 
„Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely
  telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget,
  köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más
  emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az
  alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak
  ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.”

Anya kedden ünnepelte a 68. szülinapját. Fenéket ünnepelte! Amilyen hiú, és amennyire jól tartja magát, inkább nem foglalkozik a szülinapjával. Mi szoktuk emlékeztetni, viccesen:
- Nahát ki ez a vénség?! Anya válasza: - Ó az már nem lakik itt, valami tévedés van a dologban! Ilyenkor jót nevetünk.
A nagy képek '61-ben készültek

Gondosan elpakolta tanszereit és mohón nyúlt a Film Színház Muzsika legújabb száma felé. Lapozgatta, mígnem szép lassan belemerült az álmok világába és már ott állt az áhított színpadon a legnagyobb színészek oldalán. Az álmodozásnak egy merész gondolat vetett véget, gyorsan, gyorsan… Összeszedte az összes babáját, mackóját, gondosan felöltöztette őket, majd szép sorban leültette a kanapéra, fotelba, szőnyegre. Átnyargalt szülei szobájába, és szemrevételezte a mama összes ruháját. Sietősen levetkőzött, magára vette a szép csipkés olasz kombinét, a mama hosszú, fehér szarvasbőrkesztyűjét, ami a hónaljáig felért, feltett egy-két nyakláncot, karkötőt és a hatalmas horgolt fehér kalapot. Már csak a cipő hiányzott. A körömcipőbe kétszer belefért a lábacskája, de azért még lejtett benne néhány tánclépést, a nagy tükör előtt, majd csalódottan lemondott róla és mezítláb szaladt be türelmesen ülő közönsége elé. Énekelt és táncolt, kipirult arcocskával mondta el az összes verset, amit csak az iskolában megtanult. Amikor már a nagyitól megtanult szent énekeket és imádságokat is elénekelte, fáradtan nézett körbe és annak rendje s módja szerint, illően meghajolt. Képzeletben hallotta a tapsot, felszedte a vázából sebtiben szétdobált virágokat, magához ölelte őket, és szemeiben vad táncot járó büszkeséggel elhatározta, hogy egyszer majd színésznő lesz.

Szombaton hagyományteremtés céljából disznóvágással egybekötött lakomát rendeztek a falunkban. A cél az volt, hogy megismertessék és felelevenítsék a faluban élő gyermekek számára a hagyományokat, melyek valaha a község életéhez tartoztak. Italról az önkormányzat és a falu boros gazdái gondoskodtak. Nagyfiam, aki zsenge kora ellenére alpolgármester másrészről, mint szakács vett részt az esemény lebonyolításában. Sokan segédkeztek a felnőtt lakosok közül, a gyerkőcök pedig élvezték az eszem-iszom dínomdánom bulit. Hiába élünk falun, ilyet már nem láthatnak a gyerekeink, errefelé nem vágnak disznót az emberek.  Jó pár évvel ezelőtt, amikor mi ideköltöztünk, akkor még volt egy bácsinak tehene, odajártak a falubéliek tejért. A bácsi azóta meghalt, állatot néhány tyúkocskán és lovakon kívül nem tartanak itt az emberek. Frissen fejt tejet a szomszédfaluból hordanak, de már azt is csak kevesen vásárolnak. A lakoma végén a segítő és főleg a rászoruló emberek csomagot kaptak, szerintem nagyon szép gesztus volt ez az önkormányzat részéről. Marci telepakolta a pocakját disznótorossal, óránként rohant haza beszámolót tartani, mivel mi Apcival inkább itthon maradtunk. Este a Síkmosoly Egyesület, farsangi bált rendezett. Az egyesület az itt élő fiatalokból alakult, immár öt éve tevékenykedik a faluban, a faluért kulturális és hagyományőrzés céljából, nagyon jól végzik a munkájukat. Minden évben megrendezik a májusfaállítást és kitáncolást, szüreti felvonulást, környezetvédelem céljából a szemétszedést, és július végén rendszeresen háromnapos zenei programsorozatot, a Rák fesztivált. Egyszóval itt mindig történik valami, és ez nagyon jó!

Nagymamám sokáig abban a hitben élt, hogy nem lehet gyermeke. Aztán harmincon felül egyszer csak meglátogatta őket a gólya. 1931 december 16.-án az újpesti szülőotthonban megszületett Tibike az én apukám.

Aludni kéne. Éjjeli bagoly vagyok, bezzeg reggel imádok aludni, ilyenkor pedig sajnálom rá az időt, olvasok, neten kóborolok, tévét nézek, zenét hallgatok. Ja és persze írogatok. Körülöttem csend és nyugalom, senki és semmi nem zavar, megnyílik lelkem minden csatornája és írok. Itt van a nyakamon a határidő, le kéne adni a novellámat, és én csak vacillálok. Ezer meg ezer téma száguldozik a fejemben, skicceket írok, amit befejeztem, nem merem megnyitni, félek, hogy törölni fogok, mert én vagyok a magammal örök elégedetlen. Nemrég fejeztem be gyerkőcöm könyveinek bekötését, minden nap hozott jó párat belőlük, egyúttal be is pakoltam a táskáját, persze ő mindent kikészített. Végül is ma nyugis napom volt a tegnapihoz képest, nem vagyok egy kicsit sem fáradt. Egy kis ízelítő a tegnapból, úgysem szoktam ilyet írni: Reggel azzal kezdtem, hogy főztem három félét, ugyanis Szombathelyre készültem és ilyenkor Tónikámnak mindig viszek egy kis hazait. Közben lejött Gáborkám, megremegett a fakanál a kezemben, mégis csak egy szakács figyelte mit csinálok. Tóni szereti a paprikás krumplit, még zöldborsófőzeléket készítettem sok, sok petrezselyem zöldjével, és milánói makarónit. Ezzel letudva az itthoni kaja is péntekig. Aztán Anya beugrott pár percre, második szomszédom, amióta elhoztam Budaörsről én vagyok a társasága, általában viszem mindenhová magammal, hogy ne unatkozzon, együtt szoktunk jó nagyokat kirándulni, sétálni a környék erdeiben és a hegyen. Visszatérve… mielőtt Marci megérkezett tusolás, hajmosás, és még az epillátorral is végigrohantam a lábamon. Mert ugye én olyan vagyok, aki inkább kimozdul zilált frizurával itthonról, de a ruha alatt mindennek rendben kell lennie, számomra mindig az volt a legfontosabb, amit nem látnak, ha az tökéletes, akkor érzem jól magam a bőrömben. Gyereket megetettem, becsomagoltam mindent, felhívtam egy barátomat, hogy Sárváron leadok neki valamit, amit kikészítettem, szépen itthon is maradt. Félháromkor sikerült elindulni, Sárváron hipermarket bevásárlás, pénztárnál dupla lutz, a gyógyszertárban a blokk láttán egy leszúrt rittberger, és nyomás tovább Szombathely. Előttem tötyörgő metyüle, lekanyarodó sávban előztem, aztán eszembe jutott a hatvanrugós büntim, aminek most járt le az utolsó részlete, gyorsan visszafogtam a lovakat. (Húsz év alatt első büntetésem volt, gyorshajtásért.) Szombathely Vas Népe szerkesztőség Tónit felvettem, Marcit lepasszoltam neki vigye Julihoz, a fodrászhoz, addig én a boltnak vásároltam a Metroban. Vettem néhány magos zsemlét még Sárváron mert előző este óta nem ettem, hát 26 óra lett belőle, nem voltam egyáltalán éhes, és különben is megittam három jó hosszú kávét. Marcinak szuper lett a sérója, Juli bájainak varázsa alatt volt egy jó darabig, tényleg nagyon szép lány. Nem úsztam meg vásárlás nélkül, két méteres lassan a pici gyerekem, folyton mindent kinő. Takko-ban türelemjáték, málhás szamár szindróma, ruhákkal rohangálás, törött váll miatt mindent segíteni, vert a víz rendesen. Tóninál egy kis pihi, beszélgetés, amiből sosem elég, annyi mindent kellett volna még mondanom. Szombathely belvárosából este kikecmergés, Marcin fejhallgató, jó társaság, zene bekapcs, kamionok, végre Sárvár fényei, azt elhagyva az erdős részen egy édes kis őzike az útszélén, épp át akart menni. Este mindig óvatosan vezetek, csak picit kellett fékeznem, átment szépen az úton előttem. Marcinak nagyon tetszett, ilyenkor díjazza a vezetési stílusom. Gábornál bolti cuccokat kipakoltuk, majd irány haza. Autó kipakolása, kandalló tűzének felélesztése, van benne egy vízspirál, Apci tervezte, az fűti a többi helységet, a gázkonvektorok feladata így csak a temperálás. Bandi kutya, cicák megetetése. Apcival Skype-on megbeszéltük az aznapi dolgokat, ezután elpakoltam mindent, és megettem a két magos zsemlét. Marcinak vacsorát adtam, leellenőriztem a tanszereit, táskáját, majd beimádkoztam a kádba, mert ő is egy éjjeli bagoly lenne, ha hagynám. Végignéztem mit írtatok, a baráti blogokat, kicsit részt vettem a közösségi oldal életében is, majd fogalmam sincs hánykor én is lepihentem, de még az ágyban ha jól emlékszem valami filmet is néztem, de azt már nem tudom mit. No, azért itt a vége felé kitűnik, hogy elfáradtam, pörgök, pörgök, de néha tudomásul kell vennem, hogy emberből vagyok, ráadásul állítólag gyenge nőből. Reggel hatkor Marcit vidáman keltettem, útnak indítottam a suliba, na ezután van gáz, amikor csak lehet visszafekszem, és egy idő után elalszom, gyönyörű szépeket álmodom, és a legjobb részeknél fel kell kelnem, mert, mert fel kell kelnem! Balcsin jó nyáron, mert ott akár délig alhatok. És hétvégéken is, amikor itthon van Apci, akkor is jó sokáig tudok aludni. Hű elszaladt az idő rendesen, megyek álmodni szépeket! :)

Ez a klip csak azért mert ezt hallgattam most az írás végén, ez a dal mára az utolsó, és még nem vagyok álmos :)

Pénteken bent voltam a suliban, találkoztam a z új osztályfőnökkel. Rendkívül megnyerő, kedves tanár. Beszélgetés közben jöttem rá, hogy milyen nagy hiba, hogy a régi iskolában csak egy férfiember tanított, vele is csak egyszer volt órájuk a héten, mert informatikát oktatott. Elkelt volna a tantestületben még egy pár férfi tanár, a kamasz fiúk sokkal komolyabban veszik a férfi tanár intelmeit, Marci szerint a férfiak jobban értik mi a dörgés. A lányoknál meg amúgy is általában tanár bácsi a favorit. Ez most nem azt jelenti, hogy nem szerettük az előző tanárokat, dehogy nem! Gyermekem változatlanul rajong az új suliért, szeret ide járni, reggel nem kell könyörögnöm, hogy kelljen fel, és már jóval az iskolabusz érkezése előtt kint van az utcán. Mesélte, hogy nagyszünetben minden osztály elé leraknak egy nagy kosarat, ami teli van almával, és mindenki annyit ehet, amennyi csak belefér, és ez mindennap így van. Az egyházi suliban leadtuk a tartós könyveket, a munkafüzeteket mi vettük, és persze a többi könyvet is. Itt most Marci mindenből újat kapott, munkafüzeteket is, nem kellett fizetni érte, megrendelte a suli és egy-két nap alatt megvolt. Nem értek hozzá, hogy suli és suli közt miért van ekkora különbség, főleg ha az egyiknek két fenntartója is van, mindegy a lényeg az, hogy irtó jó helyre kerültünk. Pedig az egyházi a környék elit iskolájának számított, most saját bőrön tapasztaltam: „Nem minden arany, ami fénylik!” A férfi tanárokról eszembe jutottak az iskolás éveim…. Bezzeg az én időmben! Három fiatal férfi tanárom is volt. Sosem felejtem el, amikor biológia órán Gabi bácsi izmos vállain pihent a tekintetem, és azon kaptam magam, hogy gondolatban szép lassan levetkőztettem. Vagy amikor bejött az orosztanár, szép kerek fenekén feszülő a trapéznadrágban, elég sokszor elpirult, talán a sok fixírozó szempár hatására. A húsz éves tornatanárunkba, majdnem az összes lány szerelmes volt, velem az élen. Nálam nyolcadikban a dolog odáig fajult, hogy névtelenül szerelmes levelekkel bombáztam, és egyszer a szertárban szerelmet is vallottam neki. Volt hatása: negyven kör futás a suli körül. Viszont neki köszönhettem, hogy az évek óta engem maceráló B osztályos lány leszállt rólam. Annak idején külön volt a fiúknak és a lányoknak a tornaóra, ilyenkor összevonták a két osztályt, a leányzó próbált „beégetni” a tanár úr előtt, addig-addig játszott a türelmemmel és az érzéseimmel, hogy lekevertem neki egy nagy pofont. Néhány nagyszájú szörnyeteg, akik mindig valamivel bántottak, ez után az eset után mind előre köszöntek. Középiskolában mikrobiológia órán elájultunk, amikor bejött első órán a tanár, ó egy igazi Adonisz volt! Elindult a hódítás, versenyeztünk, ki hordja a legapróbb miniszoknyát, rövid köpeny, alatta pici bőrszoknya ez elég érdekes volt főleg az első padban. Nem jött be, sorra születtek a lányoknak a teljes füzetlapot beterítő egyesek! Hamar megembereltem magam, német újságokból kivágott, beragasztott gyönyörű képek tarkították a gyöngybetűvel írt füzetem, és oly szerelmesen tanultam az anyagot, hogy a mai napig ötösre tudnék felelni belőle. Nincs mindig rossz hatással az emberre ha leszáll az a rózsaszín köd, megtáltosodik tőle az ember! :) Egyszer kiszúrták a lányok, hogy az Újpesti Dózsa ünnepelt játékosa, Törőcsik András estin végez egy szakot a sulinkban, képesek voltak bent maradni mindenféle ürüggyel késő délutánig miatta az iskolában.

"Nincs szebb dolog az életben, mint az ébredő szerelem. Fátyolos és titkos vágyak ópiuma, amiket úgy szívsz le a szívedre, mély, szívet elállító lélegzetvétellel, mint a zsályás szénarétek fülledt, meleg illatát. Az ismeretlenség és a végtelenség misztériuma, az örök tavasz hárfahangja ez a lélek felajzott húrjain."
/Zilahy Lajos/

Olyan jók ezek a képek, nagyon szeretem őket. Sokszor azon kapom magam, hogy nem csinálok semmit hanem ezeket a "meseképeket" nézegetem. Főleg Skype-on való beszélgetés közben.

A sulis bejegyzés után eszembe jutott egy csomó emlék arról, amikor én voltam iskolás. Le fogom majd írni, azt hiszem. Aztán elkezdtem a YouTube-on keresgélni azokat a dalokat, amikre nyolcadikban „klubdélutánokon” táncoltunk. A fiúk egy sarokban szégyenlősen pusmogtak és tömték magukba a parizeres, csemegeubis szendvicseket. Mi lányok táncoltunk… mit táncoltunk, extázisban vonaglottunk az orsós magnón szóló dalokra. Jaj de jó emlékezni! Itt felejtettem magam a gép előtt, és nem győzöm törölgetni a könnyeimet, még eláztatom a laptopomat. Hallgatom ezeket a régi dalokat, és kicsit megszakad a szívem. (Ugye mire jó az internet?!) Nyolcadik év végén már nem emlékszem milyen apropóból J.Strauss: Kék Duna keringőjét táncoltuk, kölcsönzői ruhákban. Akkor ismertem meg az első férjemet, Gábor a művelődési házban volt hangtechnikus, ő szolgáltatta a zenét. Ifjúsági klubba jártam, csak minél többet találkozhassak a fiúval, aki annyira tetszett. Istenem, azok az első discók az érdi művházban, alig vártuk a lassú számokat, hogy bíborvörös arccal, szerelmesen simulhassunk a szeretett fiú karjaiba. Ha azt az apukák látták volna! Csak én nem simulhattam ugyanis Gábor volt a discjockey. Nem táncolhatott velem, őrizte a hatalmas szalagos AKAI magnókat, tizennégy éves voltam, ő tizenkilenc. Otthon úgy tudták moziban vagyok, később fellógtam hozzá, amikor csak lehetett. Őrült, nagy szerelem volt. Mindig rohannom kellett haza, de sokszor egy kis késésért vállaltam inkább a büntetést. Ebből az időből van egy-két amatőr fotó. Ő lett a férjem, korai haláláig csodálatos éveket éltünk meg együtt.

Nyolcadikban ez volt a sláger... :)



 

Elég stresszes napok állnak mögöttünk, de azt hiszem, vagyis tudom a nagyján már túl vagyunk. Tegnap volt egy hete, hogy Marci a válltörés után visszament az iskolába, most hétfőn már egy új iskolában kezdett. Igen átírattam egy másik iskolába, most majdnem a nyolcadik év végén. Bár előbb tettem volna meg! Jó nevű egyházi iskolába járattuk, de az utóbbi két évben a gyerkőc nem érezte jól magát, panaszkodott, romlott a tanulmányi eredménye. Imádom a gyerekem, de nem vagyok elfogult vele szemben, tisztában vagyok a csibészségekkel, megvoltam győződve, hogy kis igyekezettel, türelemmel, kitartással végig tudja csinálni. De, hogy is gondolhattam!? Egy gyerek, amikor nekünk felnőtteknek is borzasztó nehéz megküzdeni mondjuk egy antipatikus, állandóan pikkelő főnökkel, hogyan tudna egy gyerek, hasonló gondokkal elbírni?! Nem akarom én bántani a pedagógusokat, inkább kalapot emelek előttük, főleg a mai világban, már jóval fegyelmezetlenebb gyerekekkel nem könnyű bánni. De vannak jó tanárok, és bizony vannak rosszak, így volt ez mindig. Emberek vagyunk. De ha valaki ezt a nem könnyű pályát választja, akkor ott helyt kell állni, a magánéletet, a gondokat stb. otthon kell hagyni. Egy pedagógustól fura az olyan kijelentés, hogy: - Nekem is van rossz napom, és a gyerekeknek is. Két tanárról van szó, mid kettő nő, és az első perctől kezdve engem is kirázott tőlük a hideg nyilvánvaló volt, hogy nem szeretjük egymást. Szégyellem magam, hogy idáig hagytam Marcit, és csak az volt számomra a fontos, hogy ahol elkezdtük ott is fejezzük be. Évekig szmk. tag voltam, a férjem rengetegszer dolgozott a suliban, a tantestület többi tagjával és az igazgatóval is jó volt a viszonyunk, mégsem mertem panaszkodni. Nem mi vagyunk az elsők, akik ezért váltottak iskolát, és azt hiszem növekedni fog még ez a létszám. A matektanárnő mindig bántotta, megszégyenítette Marcit az osztály előtt. Kedden például rögtön íratott vele egy ötpercest, és amikor a gyerek azt mondta nem értem, az volt rá a válasz, hogy otthon volt két hétig, tanulhatott volna. Olvassa el még egyszer, és ha akkor sem érti, akkor hülye. Ezt a fájdalommal teli két hetet senkinek nem kívánom, ennek ellenére tanultunk, pótoltunk ahogyan csak tudtunk. Hétvégéken korrepetitor is jár hozzánk, foglalkoznak az egész heti anyaggal. Az énektanárnő pedig egy rosszindulatú ember. Évekig járt a gyerek zeneiskolába, zongorázott, tehát énekből annyira nem hülye, főleg nem annyira, hogy pályaválasztáskor, nyolcadik félévben meg kell őt húzni. Igen ez történt, van „egy darab” egyes énekből a félévi biziben. Senki nem hiszi el. No, de elég, nem panaszkodom tovább…. sorolhatnám napestig, mert lenne mit.
Most egy nagyon jó suliba jár, még haza sem ér már várja a reggelt, hogy mehessen. Iskolabusz háztól-házig viszi, hozza, szimpatikusak, kedvesek a tanárok. Az igazgató néni egy nagyon jó ember, csütörtökön meghallgatott minket, megnézte Marci füzeteit, és meglátta a gyereken, hogy szomorkás, zaklatott. Kérte dobjon el minden sérelmet, hagyjon maga mögött minden rosszat, és kezdjen új életet ebben az iskolában. Pár napja történt, Marci azóta jókedvű, szeret suliba járni, és bízom benne, hogy év végén egy sokkal jobb bizit tarthatunk majd a kezünkben. Ennek a történetnek van egy tanulsága, nem elég meghallgatni a gyereket, hallgatni kell rá, és nem kell megvárni, amíg azzal fenyegetőzik, ha nem viszem át máshová, inkább kirúgatja magát. Ráadásul akkor nem rondítaná a bizit ott az, az ének jegy….

Amióta megvásároltam a Dormeo Renew fedőmatracot (ami szuper és bevált) azóta a cég hetente többször telepakolja a "leveslesládámat" különböző ajánlatokkal.
Gondolom a közelgő Valentin nap alkalmából kaptam ma az ajánlatokat ezzel a címmel, és ezzel a cikkel. Végül is nem hülyeség, én mint a természetes gyógymódok elkötelezett híve megosztom veletek:

5 ok, amiért érdemes még gyakrabban összegyűrni a lepedőt
Valószínűleg hallotta már, hogy a szeretkezés egészséges. Van még egy-két kellemes 'mellékhatása', ami megkönnyíti és kiegyensúlyozza az életét: nem fog állandóan az egészségi állapota miatt aggódni, sőt a fejfájást is elfelejtheti, ha Ön is gyakrabban gyűri össze a lepedőt párjával.
A szex megszünteti a fejfájást
Bizony! A szeretkezés az oxitocin nevű hormon termelését növeli, ami segíti az endorpihnok kiválasztást, ami olyan a szervezetnek, mint a morfium, és egyszerűen semlegesíti a fájdalmat!
Csökkenti a stresszt, segíti a jó alvást
Kutatások bebizonyították, hogy a rendszeres és kielégítő ágymutatványok boldoggá és optimistává teszik az embert, és így könnyebben kezeli a stresszt is! A szexuális frusztráció kifejezés tehát nem jár messze az igazságtól. Az orgazmus után nyugodtabbak vagyunk, így könnyebben alszunk el. A nyugodt alvás pedig elengedhetetlen a stressz leküzdéséhez.
Serkenti a vérkeringést
A szerelmeskedés, olyan mintha edzene, és a hatása is hasonló. A meg növekedett szívritmusnak köszönhetően, a vérkeringés felgyorsul, és az agyhoz több oxigén jut, így ilyenkor a gondolkodás is felélénkül. A gyorsabb vérkeringés segít a szemetet “kisöpörni” a szervezetből!
Ne csak a dohányosok szeretkezzenek az életükért
Legalább két orgazmus hetente meghosszabbítja a várható élettartamot. Az orgazmus hatására, a szervezet kiválasztja a DHEA nevű hormont, ami erősíti az immunrendszert, javítja a vérkeringést, fiatalítja a bőrt és antidepresszánsként működik! Az erős immunrendszer, stressz mentesség = hosszú, vidám élet. Erre mindenkinek szüksége van!
A szex segít megőrizni önbizalmát
Hiszi vagy sem, egy fél órás aktív, szerelmes együttlét során, akár 150 kalóriát is elégethet. Tehát a felesleges kalóriáktól könnyedén, sőt örömmel és élvezettel szabadulhat meg. Ráadásul a rendszeres légyottok során a testtudatunk is nő, így magabiztosabbak és boldogabbak lehetünk!
/Forrás: TopShop oldal /
Jó megelőzést és gyógyulgatást! :)

Gyerekek, ezt látnotok kell!
Facebookon egy barátom tette fel a linket, én is megosztottam, és ide is elhoztam.
Mert egyszerűen csodálatos! Kattints a képekre és élvezd az utazást :)
www.photojpl.com/

ÓVÓNŐ: Hogy a másik oldalra jusson.
PLATON: A közjó érdekében.
ARISZTOTELÉSZ: Ilyen a csirkék természete, átmennek az úton.
KARL MARX: Történelmi szükségszerűségből.
SADDAM HUSSEIN: Ez példa nélküli provokáció, így feljogosítva érezzük magunkat, hogy 50 tonna ideggázt dobjunk a csirkére.
JACK NICHOLSON: Mer' k....ra át akart. Ez a kib***ott igazság.
RONALD REAGAN: Elfelejtettem...
JAMES T. KIRK: Hogy eljusson oda, ahol csirke még nem járt azelőtt...
HIPPOKRATÉSZ: A hasnyálmirigyében termelődő váladék miatt.
MARTIN LUTHER KING: Már látom azt a világot, ahol minden csirke szabadon átmehet az úton anélkül, hogy célját fel kellene fednie.
MÓZES: És leszállt Isten a mennyekből és imigyen szóla a csirkéhez: "Bizony mondom neked, kelj át az úton!" És a csirke általkelt az úton, és nagy volt az öröm a mennyekben.
FOX MULDER: Saját szemeddel láttad, ahogy átment az úton. Még hány csirkét kell látnod ahhoz, hogy elhidd ???
RICHARD M. NIXON: A csirke NEM ment át az úton.
MACHIAVELLI: Igaz, a csirke átment az úton. Ki törődik vele, hogy miért? A tény, hogy végül átjutott, igazolja minden cselekedetét.
FREUD: A puszta tény, hogy ennyire érdekel, miért ment át a csirke a túloldalra, elfojtott szexuális bizonytalanságodat tárja fel.
BILL CLINTON: Fontos bejelentésem van. És megismétlem, hogy biztosan megértsék. Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a csirkével. Nem volt ...
DARWIN: A csirkék, évmilliók alatt természetes kiválasztódás útján oly módon fejlődtek, amely felruházza őket a túloldalra való átkelés képességével.
EINSTEIN: Hogy most a csirke kelt át a túloldalra, vagy az út mozdult el a csirke alatt, ez viszonyítási pont kérdése.
BUDDHA: A puszta kérdés tagadja csirke mivoltodat.
ERNEST HEMINGWAY: Meghalni. Esőben.
RAMBO: Rosszul céloztam volna?
/találtam/

Tegnap a depresszióról írtam, ma a másik őrülettel foglalkozom, a fogyókúrával. Manapság nem találsz újságot, ami épp nem egy sikeres fogyókúra receptet ajánljon neked. Ha azt  mind végig enném, esküszöm kövér lennék! Norbi beszélt egyik nap a tévében a fogyásról, valami ilyesmit mondott: Nem létezik fogyasztó étel és ital. Az a lényeg, ha eszel nem mindegy, mit eszel, és ha a kajálást választod, mozogni is kell hozzá. Ez így van! Én mindenesetre észrevettem, hogy amióta nem rettegve eszem, hogy jaj Istenem ez hizlal, hanem úgy eszem, hogy ez a javamra válik, szép leszek tőle, azóta megehetek bármit, nem hízok. Persze ez nem azt jelenti, hogy zabálok, azt eszem, amit szeretek, és nem mértéktelenül. Én hallgatok a testem szavára, nem érdekelnek a hülye fogyókúra receptek, így azt eszem, amit a szervezetem megkíván. Már a tudósok sem szajkózzák, hogy szüksége van a szervezetnek a húsra, csak akkor eszem, ha megkívánom, ez nagyon ritkán van. A zöldség és gyümölcsfogyasztással energiát adunk a szervezetünknek, sok vitamint juttatunk be, és az életkedvünk is fokozódik. Csökken a rákos megbetegedés esélye, köszvény, magas vérnyomás, cukorbetegség mind, mind kiküszöbölhető vele. A kevesebb zsír és több vitaminfogyasztásnak köszönhetően sokkal fittebbek leszünk. Én például nem vonom meg magamtól a szénhidrátokat, a zsírt a húst lecseréltem rájuk. Sokkal könnyebb az emésztésem, egy kaja után nem fáradok el, hamarabb átmegy a szervezetemen az étel, nem kínlódik a gyomrom az emésztéssel. Husit mi általában szárnyast eszünk, és halat, kis mennyiségben, sok zöldséggel kombinálva nagyon kellemes. A vitaminok garantálják a hosszú egészséges életet, megelőzhető velük a rák, erősödnek a kötőszöveteink, és megújul a bőrünk. A szabadgyökök sakkban tartói és a fiatalság forrásai a béta-karotin, C-vitamin, és az E-vitamin. A béta-karotint akkor tudja a szervezet felhasználni maradéktalanul, ha a zöldséget rövid idő alatt pároljuk meg, ugyanis a párolás feltöri a sejtfalat, felszabadul belőle a béta-karotin, amit a szervezet ebben a formában már jól fel tud használni. Az E-vitamin tartalmú zöldségeket: paprika, fekete retek, spárga, kelkáposzta, pici olajjal, salátaolajjal érdemes enni, mert az segíti a vitamin felvételét a szervezetbe. A savanyú káposzta, amit én nem szeretek kis mennyiségben tartalmaz B12 vitamint, nagyon egészséges! A zöldségek és gyümölcsök még azért fontosak, mert sokféle ásványi anyagot is tartalmaznak. Ezekre szüksége van a csontozatunknak, izmainknak és nekik köszönhetően tudunk gondolkodni, mozogni, energiát termelni, vízháztartásunkat egyensúlyban tartani. Sokáig azt hittem ballasztanyagok többsége a gabonákban van. A ballasztanyagok védik a bélrendszert, csökkentik az éhségérzetet, és bizony rengeteg van a bogyósgyümölcsökben, burgonyában, almában, zellerben, káposztában, sárgarépában stb. Persze nincs finomabb és egészségesebb ha ezeket a zöldségeket, teljes kiőrlésű gabonából készült termékekkel fogyasztjuk. Ettől még jó kedvünk is lesz. Szerintem, ha az egyszerű ételeket helyezzük előnybe, egészségesebbek leszünk, és akkor egy héten egyszer nyugodtan belefér, egy kiadós, magyaros akármi, vagy tortázás. Régen sokkal egészségesebbek voltak az emberek, mert gondoljunk csak bele, egész héten egyszerű ételeket fogyasztottak, főzelékeket, tésztákat, zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket, és csak hétvégén ettek húst. Na ez így lenne jó most is! Én például utálok reggelizni! 15 órákat is pihen a gyomrom, csak folyadék van bennem, és bekapkodok egy-két szőlőcukrot. Sokan, amikor ezt meghallják, hüledeznek, hogy ezt nem szabad. A fenéket! Nekem ez így jó! Mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia, mi az igazán jó neki. Az „aranyszabályokat” az a jó, ha mi írjuk magunknak. Nem eszem húst csak ritkán elvétve, felvágottat sosem, még gépsonkát sem, nem azért mert, hanem azért mert utálom. Viszont eszem isteni rozskenyeret, mindenféle péksüteményt, sok zöldséglevest, főzeléket, sőt még a rántottát is reszelt répával és zellerrel sütöm (király!). Imádom az almát! És eszem csokit! Mert nekem az jó.  Lehet, hogy nagy az összevisszaság irományomban, de meg akartam osztani veletek fogyás-hízásról való véleményemet. Betekintést engedtem életem ezen részébe, és ha valamit jónak találtok, vagy tudtok hasznosítani, nagyon örülök. Akkor már nem volt hiába a reggeli másfélórai ügyködésem a gép előtt. Jókedvű, nem hizlalós de telipocis szép napot mindenkinek! :)

Teli van mostanában a média a télvégi depresszióval stb. Azt hiszem minden évben sikeresen megküzdök vele, nem mondom némi segítséggel, előbányászom a feng shuiban olvasott emlékeimet, és persze van már némi rutinom is hozzá.
Ha rendetlenséggel és mindenféle limlommal meggátoljuk az energiák szabad mozgását, az betegséget, romlást hozhat életünk különböző részterületeire így szól a feng shui egyik fő szabálya. A jó energia, a chi folyamatos áramlása egészséget, örömet, egyensúlyt, életerőt, jólétet és sikert hoz életünkbe. Lassan itt a tavasz, a depresszió elkerülése végett jó, ha elfoglaljuk magunkat, végezzünk hát egy alapos nagytakarítást!
Én megpróbálok most egy olyan rendet teremteni magam körül, ami nagyon nehéz lesz, de bízom a jótékony hatásában.
Jól szétnézek, hátha találok olyasmiket melyekhez rossz emlékek társulnak, és amikre nem szeretek ránézni, ezeket szigorúan kidobom! Ezzel együtt kidobok minden hiányos, törött, nem használt cuccot, mert csak erősítik a negatív energiát a shát. Nem is olyan rég csináltam egy szekrény vizitet, és örömöt okoztam a kiszortírozott holmival a rászorulóknak, azt hiszem még mindig van mit. A szükségtelen holmiktól való megszabadulás, helyet ad új értékeknek és lehetőségeknek.
Szeretem a rendet magam körül, stresszmentesen szerintem csak tiszta és rendes környezetben lehet pihenni, és feltöltődni. Mindenki saját szájíz szerint alakíthatja környezetét, mécsesekkel, füstölőkkel, képekkel, párnákkal és még sok mindennel teheti hangulatosabbá.
Rengeteg mosolygás, sok gyümölcs, sok zöldség, sport, vagy séta segíti a szervezetünket ahhoz, hogy optimálisan működjön. Ezeknek a betartásával könnyebben birkózhatunk meg a fizikai-szellemi munkával, problémákkal. Ne feledkezzünk meg a jó könyvről sem!
Borzasztó adatot olvastam a múltkor: Azok az emberek, akik napi négy óránál többet néznek tévét, vagy játszanak számítógépen, azoknak nagyon nagy esélyük van a szívinfarktusra. Ugye nem is gondoljuk, hogy tudat alatt mikkel sokkoljuk, bombázzuk a szervezetünket! Hm pedig nálam is megy a tévé „háttérzajként” szüntelen. Változtatni fogok rajta!
Pozitív gondolkodással a testi-lelki egyensúly megtartásával gyönyörűen vehetjük az akadályokat.
”A teljes testi-lelki harmóniát az összhang és a kiegyensúlyozottság teremti meg. Ha megtaláljuk helyünket a világban, jól érezzük magunkat a bőrünkben, és biztos környezetet alakítunk ki magunk körül, akkor egy stabil hátteret kapunk. A biztosságérzet hatására fokozatosan javíthatunk életünkön, könnyebben fogadjuk, és gyorsabban dolgozzuk fel a problémákat, nyitottabbá válunk, így hatékonyabban vonzzuk be a jó dolgokat életünkbe.”
Akkor hát, munkára fel! :)

Tegnap Karolina névnap volt, és eszembe jutott Karola néni (Linus néni). Kislány voltam, amikor a szomszédunkba költözött egy aranyos idős házaspár, Karola néni és Józsi bácsi. Velük jött Cirkó és Ferkó macska, és Foxi kutya, aki egy drótszőrű foxi volt. Hamar összebarátkoztam velük, sokat voltam egyedül és olyankor átmentem hozzájuk. Naphosszat üldögéltem náluk, a nyári konyhácskában, itt töltötték a nap jó részét. Nagy mosófazék gondoskodott egész nap a melegvízről, ami a jó öreg sparhelten gőzölgött, és a tűzhely alatt pedig egy faládában volt Foxi helye. Mindig tudta a kutykó ha róla beszéltünk, olyankor fél szemmel passogott a ládából kifelé. Linus néni becézgette így mindig: - Passog a tis Focci tutyám!  Józsi bácsi inkább arra tanította, hogy csinálnak a szép lányok: ilyenkor Foxi hanyatt dobta magát és hempergőzött az udvaron. Józsi bácsi ebéd után mindig lefeküdt a konyhai díványra, horkolt, én a lábainál ücsörögtem és hallgattam Karola nénit, aki szorgalmasan tette a dolgát és közben rengeteget mesélt. Somogyzsitfáról jöttek, de inkább az azt megelőző budapesti fiatalkori éveiről szeretett beszélni. Az Andrássy úton lakott, angol és francia divatszabónőnek tanult, később ebben a szakmában dolgozott. Mesélt a furcsa, boszorkány külsejű jósnőről, aki Pesten nagyon elismert volt, és ő is elment hozzá egyszer. A boszi küszöbén egy tyúkot kellett átlépni, sötétben ült és megjósolta Linus néni jövőjét egy elvált férfi oldalán. A néni ezt el sem merte képzelni akkor, sőt fittyet hányt a dologra. Aztán mégis megtörtént, megismerte Józsi bácsit és hozzáment feleségül. De nem csak hozzáment, hanem hamarosan követte a férjét vidékre. Mindig szeretett volna egy gyermeket, de a férfinak már volt családja, és fiatal feleségét igyekezett meggyőzni, hogy gyerek nélkül is boldogan élhetnek majd. Én csak az anyukámtól tudom, hogy Linus néni emésztette magát, boldogtalan volt emiatt, csak idős korában törődött bele. Józsi bácsi gyerekei elmaradtak tőlük, nem törődtek az apjukkal, és egyedül maradtak. A Linus néni testvére, Maca néni lakott Érden, és amikor megözvegyült, könyörgött nekik, adjanak el somogyban mindent, jöjjenek ide, a közelébe. Szegények ezt igen megbánták, mert egy takaros házat, gazdaságot hagytak ott, egy olyanért, amin rengeteg munka volt. Meg is csináltatták szépen a házat. A nagy házban volt minden szép bútor, gobelin képek, amiket fiatal korában készített. Volt köztük egy gyönyörű nagy, az nem olyan volt, mint amiket most gyártanak sorozatban az asszonyok, hanem olyan akár egy festmény. A nagy házba csak aludni jártak. Este hétkor, amikor kezdődött a rádióban az Esti krónika, Józsi bácsi hóna alatt a táskarádióval csoszogott fel a házba, ment aludni. Linus néni nem szeretett korán feküdni. Minden este fél hatkor csinosan felöltözött, szép kis kosztümbe, hátul csíkos harisnyába, pici lábára csináltatott bőrfűzős cipőcskébe, és ment a litániára. Törékeny, picike termete miatt anyáék csak Manócskának hívták. Néha átjött hozzánk tévét nézni, annak nagyon örültem, mert akkor még este is velem lehetett. Két kis egyke szomszéd gyereke volt, Zsuzsa meg én. Zsuzsa ugyanúgy rajongott Linus néni társaságáért, ahogyan én, mindketten nagyon szerettük. Amikor középiskolába jártam, már kevesebbet találkoztunk, utána férjhez mentem és elkerültem a környékről. Józsi bácsi elvesztése után idegenek gondoskodtak róla, és nemsokára őt is eltemettük. Soha nem fogom elfeledni, nagymamámként szerettem. Őrzök róluk néhány képet, jóleső érzés őket nézegetni, jó emlékezni.
/Az egyik képen alul Karola néniék Zsuzsával/

"Jussak eszedbe mikor a kezedbe...
Kenyér kerül, s tavasz fut a kertbe...
Jussak eszedbe mikor dideregve kúszik az ősz a falevelekben
Hervad a rózsa és nyílik a bánat
Tél hava lakja fehéren a házat
Jussak eszedbe és menekül a felhő
Fényt harap újra a szív és feljő
Kék szemeidben a nyár..."



"Köpenyem szél vánkosom szikla
Otthonom a messzeség, de a szikra álmod tüzéhez én leszek az éjben
Lángszívem izzik a fekete sötétben...
Lángszívem izzik a fekete sötétben..."

 

A Vas Népe csütörtöki számában, a Púder nélkül rovatban egy léleksimogató cikket találtam. Merklin Tímea faggatta a férfiakat a negyvenes nőkről, milyen a rólunk alkotott kép, mit várnak tőlünk? Hm… mondanom sem kell, a cikk elolvasása után megjött az életkedvem! Idézem a nekem legjobban tetsző mondatokat a riportalanyoktól:
”Érettebbek, tapasztaltabbak a 40 feletti nők, jobban lehet velük beszélgetni. Szerintem az ötvenes férfiak számukra idősek. Az a tapasztalatom, hogy a negyvenes nők is inkább a fiatalabb férfiak felé kacsintgatnak, és ezek tartós kapcsolatok. A nők azt mondják magukról, hogy 40 felett teljesednek ki, szellemileg, lelkileg, szexuálisan is.” (Apci szeretlek!) :)
”A 40-es korosztálynak fontos szerepei vannak: családösszetartó, gyereknevelő, etetni kell aput, és még ott a munkahely. Ezen a 4-es fronton harcol a nő, és még csinosnak is kell lenni.”
” Én mindig az idősebb nőket vagy a velem egykorúakat szerettem, mert sokkal több közös témánk van, közös hullámhosszon tudok lenni velük, külsőleg-belsőleg vonzóbbak számomra. Megértőbbek, odaadóbbak, gondoskodóbbak, jobban tudják, mi kell a férfinak.”
”Ez egy dinamikus generáció, erős önállósággal. Rá tudnak állni a modern világra, ügyesen menedzselik magukat, nem várnak segítséget, nem akarnak kiszolgáltatottak lenni.”
De elhangzik a cikkben egy mondat, ami bizony nagy igazságot rejt:
”Szerintem, amíg fiatal az ember, idősebb nők után vágyik, ám ahogy idősödik, a fiatalabb tetszik.” 
Három fiú édesanyja vagyok, ebből kettő felnőtt már. Mindaz, amit idéztem az én lelkemnek, hiúságomnak nagyon tetszetős, rengeteg igazságot rejt, de ha tanácsot adhatnék fiatal fiúknak, akkor ez lenne: Feleséget csak náluk fiatalabbat válasszanak! Nem baj, ha butácska az élet dolgaihoz, majd megtanulja! Mi idősebbek is így kezdtük. És a legfontosabb dolog: Jó érzés a családfőnek, férfinak, ha felnéz rá a felesége, ezt fiatalabb nő mellett könnyebb elérni. :)

Múlt héten hódoltam kicsit egyik kedves hobbymnak, az üvegfestésnek. Egy jópofa mécses tartót bűvészkedtem filmnézős, ücsörgés közben.

Tegnap voltunk a kórházban. Rengeteget vártunk, nem csináltak semmit, a doki sem karfelkötőre gondolt, amit a gyógyászati segédeszköz boltban adtak. Felhívta őket, tényleg nincs más megoldás. Kontroll egy hét múlva ugyanott. Kicsit jobb már, de egész nap a gyerkőc körül szorgoskodom. Nappal székben fekvés, éjjel ágyban majdnem üllő helyzetben. Az ágyból kiemelni nem tudom, Gáborkám az ügyeletes „daru”. A kajákkal kell csínján bánnom, mert az étvágya töretlen, de most nem tudja lemozogni, igyekszem nem elhizlalni.  Leckék jönnek rendesen emailban, csak még nem igazán tudtam a gyereket tanulásra hangolni, próbálgatom, érzem menni fog. Nevetünk sokat. Olvasom a német szótárfüzetét, és mindig eszünkbe jut az év eleji eset: Marci balkezes iszonyú rondán ír, és a medvét én der Bőr-nek olvastam. A gyerek majd megszakadt a röhögéstől, hogy mi az a der Bőr? Morgan Freemant is elkereszteltem egyszer rendesen: nem jutott eszembe hirtelen a neve, és mondtam a gyereknek, hogy az a Morgenstein nevű színész játssza a főszerepet. Azóta is az egyik kedvenc beszólása lett. Két hete volt egy film Bob Marley-ről és a rasztákról, rasztafári jelentéséről, maga a hitről, utána beszélgettem Marcival róla. A marihuána jelentőségét a hitben, hogy kb. olyan jelentőséggel bír az elfüstölése (nem szívása) mint a keresztény hitben a tömjénnek. A gandzsa elszívása pedig egy transz állapotot hoz létre…. Na mit mondtam véletlen gandzsa helyett, dzsangát! Rettenetes hahota követte a komoly magyarázatot. De a vuvuzelát is elneveztem már puszta nyelvbotlásként fuzelelének. Anno a beszélni tanuló gyerkőceim szókincséből írogattam szótárt, mert ugye édesen vicceseket tudnak mondani a csemeték, most a saját marhaságomon vidulok.
Ha már itt tartok néhány példa a múltból:
Gábor: elvtársnő - etvásnő, professzor – topeszoj.
Tóni: helikopter – hojiptej, Vuk – Kó.
Marci: kapitány – kapintos, kígyó – didó.
Mindenkinél van tutira, hogy ha siet, félreolvas dolgokat. Nálam ez a napi sajtónál mindennapos. Nevetek is jókat rajta, megfogadtam, hogy le fogom írogatni ezeket. Legutóbbi: Gáborkámnak nézegettem külföldi szakácsmunkát, és közben a többi hirdetésen csak átsiklottam… de egyre vissza kellett mennem… micsoda mohacsontozó? Ja, marhacsontozót kerestek. Tóninak elmeséltem, rögtön jött a példa: koreai késelésnek olvasta a korán kelést. Nem rossz, amennyire utálok korán kelni, ez a hasonlat pont nyerő.
Még egy utolsó: Ismeritek azt, amikor az ember egyedül van, és eszébe jut valami vicces. Egyedül röhögni, hogy néz az ki?! Rengetegszer megesett velem, ez a legcikibb távolsági buszon, ahol nem tudsz leszálni, és csorog a könnyed, visítasz a röhögéstől. Volt ilyen. Nem bírok magammal az üzletben, amikor a zabos liba feliratot látom mélyhűtő pultnál. Rögtön asszociálok…. :)

Szörnyű éjszakánk volt, a tapasz nem sokat használ, Marci sokat szenved a fájdalomtól. Annyira felpolcoltuk a párnákat, hogy szinte ülve aludt, mégsem jó. Az íróasztalánál van egy „vezetői”szék, jó párnás, forgó, fekvő helyzetig hajló, abba tettem Dormeo fedő matracot és most abban fekszik. Az ágyban fájt a válla, most a popsija fáj, fárad el, de egyelőre azt hiszem ez a legjobb megoldás, ma abban fog aludni is. Az a baj, hogy nem tudok segíteni neki a felkelésben, nem bírom megemelni. Apci hajnalban visszament dolgozni, Gáborkám jött segíteni a Marci körüli teendőkben, ő van „ügyeletben”, nem is tudom mit csinálnék egyedül. Jaj ezt senkinek nem kívánom! Szegény gyerek, szegény én! Csak a fájdalom múlna már…..
Ma ráadásul szülői értekezletre kellett mennem, pályaválasztás, ballagás stb. Anya vigyázott addig Marcira. Az elsőként bejelölt suliban fizikai alkalmassági vizsga van, fekvőtámasz, felülés stb. március 3-4.-én, sajnos ennek most nem tudunk eleget tenni. Remélem, ha az eredménye is megfelel, méltányosak lesznek, elfogadják az igazolást, és majd csak később kell ezt megcsinálni. Egy baleset nem vághatja ketté a gyarkőcöm jövőbe vetett álmait!  Bár az álmaira tanulás közben is gondolhatott volna….. no comment. Több szülővel beszélgetve, nem egyedi a problémánk. Pont most…. Most őrültek meg a gyerekek, nem összeszedik magukat, hanem lazítanak a tanulás terén.