Tegnap délután újra süti készítésre adtam a fejem. Gulyásleves mellé rizskoch volt vanília habbal, de Marci már egy jó ideje rágta a fülem, hogy süssek neki üdítős sütit, Mirinda szeletet, mert ő azt úgy szereti. Még sosem csináltam, gondoltam lesz, ami lesz, megsütöm. Elkészült, sikerült, képet is készítettem gyorsan róla. :)



Akkor még nem is sejtettem mi vár ránk ezen a hétvégén…..
Marci késő délután jött haza jajgatva, hogy nagyon fáj a válla, játszottak és elesett. Minden vajákosságomat előszedtem, balzsamot, fürdőt stb, mivel látható elváltozás nem volt. Reggelre még rosszabb lett a helyzet, a gyerkőc már mozdítani sem tudta a kezét, Tamáskám bevitte Celldömölkre a kórházba. Kulcscsont törése van Marcusnak, amit gipszelni nem lehet, ki van rögzítve kötszerekkel a válla, és nagyon szenved. Holnap a gyógyászati segédeszköz boltban állítólag tudunk vásárolni erre valami speciális fűzőt. Fájdalomcsillapítom, öltöztetem, etetem, itatom, mindent csak segítséggel tud egyelőre. A szívem szakad, de remélem, mihamar meggyógyul, és gyorsan elfelejti majd. Hát évkezdésnek nem a legjobb dolgok történtek idáig velünk így januárban, ennek ellenére igyekszem megőrizni optimizmusom, mert innen már csak minden jobb lehet!