2011.08.22. 22:09 | Szerző: -Ani-

Gyorsan elszaladt a nyár, de még belőle egy kicsi próbáljunk meg boldogan eltölteni. Kezdődik a gyereknek a suli stb., ezeket a dolgokat is meglehet örömmel élni és nem sóhajtozni, hisz a hétköznapok is hozzánk tartoznak. A gyerkőcnek az a dolga, hogy tanuljon, és milyen jó, hogy egészséges, és megteheti stb. Nagyon nagy a hőség….. Nem baj! Ne hagyjuk elijeszteni magunkat, gondoljunk arra, hogy a napsütés átvitt értelemben egyenlő a boldogsággal. Ne álljunk be azok közé a morgós mackók közé, akiknek ha meleg van az a baj, ha hideg van, akkor meg az. Legyünk hálásak minden napért!
Ha mégis úgy éreznénk, hogy gond van: Eresszük ki a gőzt! Ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a negatív gondolatokat, ezért hát, ha úgy érezzük SIKÍTSUNK, SÍRJUNK! „Teher alatt nő a pálma”, hisz a megpróbáltatásainkból tanulhatunk, erőt meríthetünk. A ma megélt tragédia, általában később az előrelépésünket szolgálja. Ne feledkezzünk meg róla, hogy önmagunk sorsának urai, teremtői vagyunk! Mindenki az, akinek hiszi magát. Poroljuk le magunkról a sok hülyeséget, rázzuk meg magunkat jól! A „nagytakarítást” legjobb, ha a lelkünknél kezdjük. Talán a legnehezebb, hogy túl kell lépni a múlton, el kell azt engedni. Megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétettek, megbocsátani magunknak az elkövetett hibákért. Mert semmi nem tart örökké, mindig minden változásban van, és a múlt hibái nem tehetik tönkre a jelent. Szeressük önmagunkat! Tűzünk ki magunknak tudatos célokat, és erre tanítsuk meg a fiókáinkat is. Újfent ne feledkezzünk meg a háláról, mert a hála érzésével megtalálhatjuk, önmagunkban azt, ami a legnagyobb boldogságot okozza. Nekem van egy tigrisszem kövem, hálakőnek használom, szem előtt van mindig, amikor csak lehet, kézbe veszem, és hangosan hálát adok bizonyos dolgokért. Úgy kívánjunk, hogy az, mindenkinek szeretet és békét hozzon, mondja a keleti bölcselet. Meditáció segítségével fel gyorsíthatjuk az információ áramlását. Naponta többször gondoljunk arra nyugodt környezetben, amit el szeretnénk érni. Tiszta vizet is fogyaszthatunk gondolati programmal, szeretet, és gyógyítás céljából. Szervezetünk 70%-a víz, az elfogyasztott folyadék eljuttatja az információt testünk összes sejtjéhez. Múlt héten rám tört egy kis pánikroham féle, fogtam egy pohár tiszta vizet, leültem, kicsit melengettem a kezemben, teremtő gondolataimmal felruháztam „csodaszerré”, majd szép lassan elkortyolgattam. Nem először tettem próbára a hit erejét…. Működött. Próbáld meg, és élj a mának boldogan, testi- lelki- szellemi szinten egyaránt!


2011.08.20. 07:00 | Szerző: -Ani-

Teréz anya: Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!


2011.08.19. 21:42 | Szerző: -Ani-

Két éve fenem a fogam a Vasvári Rétesfesztiválra, múlt szombaton el is mentünk. Azt hiszem sokunkat meglepett, hogy belépőt szedtek, a felnőtteknek: 700,- gyerekeknek: 500,- a családi belépő pedig 1.700 Ft volt. Én bizony megkérdeztem, hogy ezért ingyen rétes jár? Nem de programok pl. vásári komédiások, kiállítások szerepelnek benne. Hm... Érdekes rétesekkel találkoztam: almás-csirkemájas, túrós-tökmagos, karórépából készült csutris rétes, csülkös-vargányás, ricottás-spenótos, amit a Marci megkóstolt és ízlett neki. Én egy cukkinis-gombás-főt tojásost próbáltam ki, nekem nem nyerte meg ez az íz a tetszésemet. Apci meggyes-mákost, Marci még a cseresznyést és túróst evett. A rétesekért egységesen 230 Ft-ot kértek.

Árultak jóféle házi lekvárt, amit én magam teszek el.....

Jópofa volt a sparhelt kiállítás

Láttam néhány szép, régi falvédőt

Apcival beugrottunk egy közös fotóra is :)

Nagyon tetszettek a hagyományos népi játékok, játszottam is néhánnyal

Nem... persze, hogy nem erre a hintára gondolok.... :)

Aranyos volt a Vépi Nefelejcs Klub életnagyságú boszija, Reszka néni

Voltak bábkészítők, fafaragók, de mindenből csak épp, hogy egy kis pici standos mustra.
A kíváncsiságunkat immár kielégítettük, kicsivel nagyobb szabásút képzeltünk, kicsit nagyobb és olcsóbb rétesekkel...... Azért szép volt, jó volt, de azt hiszem először és utoljára mentünk el erre a rendezvényre.

 

2011.08.18. 00:01 | Szerző: -Ani-

Tamáskámnak angliai barátja írt levelet. Az anyukámnál tárolja az autóját, ezzel kapcsolatos volt a levél mondanivalója. Apcinak nem volt kedve a gép elé ülni így kérésére megnyitottam. Gondoltam nem kínlódok én a felolvasásával, ezért mi sem egyszerűbb, fordítsunk akkor a „jó öreg Google fordítóval” és beillesztettem a szöveget, aztán hülyére röhögtük magunkat rajta.
”Én tervezi, hogy jöjjön, hogy vegye fel az autót anyád gyalogsági lézerfegyver, s garázs….”
No, hát elképzeltem anyámat mint gyalogsági lézerfegyver….. vagy lézerfegyverrel. :) Szóval nagyon megszaladt... Ez valamivel hatékonyabb, mint a gyalogsági energiaököl, és a Birodalmi Gárda is használja nehézfegyveres rajokban. Hogy mik derülnek ki, így utólag, családon belül! ;) Büszke vagyok Űrgárdista mamuskámra!  

Címkék: blog vicc vicces szerintem  |   | 3 komment
2011.08.17. 07:00 | Szerző: -Ani-

Kirándulásunk utolsó állomása Kalocsa volt. Egyáltalán nem mondhatom, hogy lenyűgözött a város, bár szép a maga módján. Csendes nyugis belvárosa azért kicsit rabul ejtett….Az Érseki Palotát szerettük volna megnézni belülről is, de nem lehetett, mert ide csak csoportos látogatókat várnak. A Székesegyházat, a felújítási munkálatok ellenére sikerült megnézni, sőt fotózni is tudtam, nagyon szép.

2011.08.16. 07:00 | Szerző: -Ani-

Kecelen nagyon tetszett még a Pintér művek parkolója, amit a dolgozók használnak. Kellemes hűsben parkolhatnak az autók, nem a tűző napon, míg a gazdik a dolgozóban vannak. Akad még ilyen főnök is, aki erre gondol.

A Haditechnikai-park területén egy ketrecben két édes mosómacit láttunk. Az egyik bent aludt, a másik a házikójuk tetején szendergett a hőségtől.





 

2011.08.15. 21:50 | Szerző: -Ani-

Soltvadkertről folytattuk az utunkat Kecelre. Itt van a  HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Keceli Hadi¬technikai Parkja a Pintér Művek területén. Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét Pintér Józsefnek köszönhetjük, akit 1999-ben Angliában az évezred emberének választották, 2000-ben pedig Amerikában az Év Embere kitüntetést kapta. A több mint három hektáron közel 1500 haditechnikai eszköz között harckocsik, páncé¬lozott szállító járművek, ki kiszolgáló járművek, lövegek, tüzérségi lőszerek, munkagépek és számos légi jármű, vadászgépek, bombázók, szállító repülőgépek, helikopterek, rakéták találhatóak. Van még kézifegyver történeti kiállítás, tüzérségtörténeti kiállítás, szoborpark és hatalmas makett-kiállítás. Mindjárt a bejáratnál ki van állítva egy SS24-es nagy hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéta is. Először kicsit elkenődtem az iszonyatos mennyiségű harci cucc láttán, meg is kérdeztem a jegypénztárost: - Nőknek is van itt valami, amíg a psik nézelődnek? – mosolygott. Végül nagyon jól éreztem magam, rengeteget fotóztam, és kérdezgettem Apcitól. Bizony jó néhány órába telt, míg bejártuk, és a Marcus mindent megnézett, nagyon tetszett neki, ez a kiállítás évek óta egyik nagy álma volt.

2011.08.12. 23:01 | Szerző: -Ani-

Utolsó előtti nap Jakabszálláson az Aero hotelben aludtunk (hát hol szálljon meg egy repülős ember). :) Itt aztán járt a szobához minden, szauna, uszoda, amit Marci igénybe is vett rendesen. Persze a gyerkőcnél amúgy is telitalálat volt ez a szálló a repülőtér miatt, nagyon jól érezte magát. Tamáskám találkozott régi repülős kollégájával, aki pont itt szállt fel reggel dolgozni, magas vezetékeket ellenőrzött egy szép helikopterrel.
Laci ezzel a gyönyörű EC-120-as géppel dolgozott...
Innen folytattuk „országjáró utunkat” tovább Kecelre a Haditechnikai Múzeumot megnézni. Több mint húsz éve nem jártam erre, a települések rengeteget változtak, de még mindig változatlan jólétről tanúskodik országunknak eme fertálya. Soltvadkert közelében eszembe jutott Jazoli blogja, bejegyzése a Szent Korona Cukrászdáról. Cukis bejegyzés
Nosza akkor ugorjunk be, nézzük meg mi is!

Marci tanácstalanul állt a sok finomság között :)
Igen, elég nehéz volt választani :)

Fagyi hegyek voltak, egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy mit egyél. Huh, fantasztikus, főleg nekem egy igazi Gombóc Artur fajtának. :) Sajna a képen ezt nem tudtam megörökíteni.....
Köszi Zoli, ez tényleg nagyon jó hely! :)
 

2011.08.12. 07:00 | Szerző: -Ani-

Hortobágyról Debrecenbe mentünk. Bejártuk a belvárost, megnéztünk sok mindent. Felmásztunk a Nagytemplom tornyába. Nekem a templom nem tetszett, nagyon puritán. Jobban szeretem a katolikus templomokat, nem csak azért mert katolikus vagyok. Hiányoztak a freskók, szobrok, és minden szépség, ami a katolikus templomokra jellemző. „A 16. század első harmadától fogva Debrecen vallási életét egyre jelentősebb mértékben előbb a lutheri, majd a kálvini reformáció határozta meg. Az 1551. évet határkőnek foghatjuk fel, mert ettől kezdve a város kálvinista vezetése – a többi hajdúvároshoz hasonlóan – tiltotta a katolikusok letelepedését, a katolikus templomokat pedig a reformátusok foglalták el. A reformáció debreceni térhódítása így olyan mértékűvé vált, hogy 1552-ben lényegében megszűnt a római katolikus egyházi élet a városban. Ferences szerzetesek csak 1715-ben telepedhettek vissza a városba.”
Debrecen Magyarország második legnagyobb és legnépesebb városa. Kétszer fővárosi rangra is emelkedett. „1849 januárjában lett először az ország fővárosa, és vált – Kossuth szavaival élve – a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült.
1944. után megkezdődik az újjáépítés, és Debrecen egy időre másodszor is az ország fővárosa lett, amikor itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és száz napig itt tevékenykedett az Ideiglenes Nemzeti Kormány is.”
”Debrecen kézműiparáról és élelmiszeriparáról híres város volt a háború előtt. A 17. században a város gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően. Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort. Nagy múltú iskolaváros, meghatározó szerepe a 16. századig nyúlik vissza. Debrecen a 16. század óta a térség szellemi-kulturális központja, amivé elsősorban a reformáció és rangos iskolája, a Kollégium tette. A 19. század második felében a debreceni sajtó jelentős személyiségeket vonzott a városba, bár hosszútávon megtartani nem tudta őket. Itt kezdte újságírói pályafutását pl. Ady Endre, Krúdy Gyula, Tóth Árpád. A debreceni irodalom kiemelkedő alakjai többek között Oláh Gábor, Szabó Magda, Tóth-Máté Miklós, az ország egyik legnagyobb és legismertebb költője, Csokonai Vitéz Mihály, szintén a város szülötte.”
És még egy érdekesség a villamosról: „Debrecenben 1884. október 2-án indult meg a tömegközlekedés gőzhajtású városi vasúton (Magyarországon elsőként), amit 1911-ben váltott fel a villamos.”
Ez a kép a templomtoronyban készült...

2011.08.11. 07:00 | Szerző: -Ani-

Aggtelektől búcsút vettünk, majd irány a délibábos Hortobágy!
Kicsit megálltunk a Tiszánál....


„A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.”

/Petőfi Sándor: Tisza/

Majd gyönyörködtünk a lápos vidékben.

Útközben láttunk rengeteg libát....

útszélén gyönyörű virágocskákat....

majd végre felbukkant a kilenclyukú hidacska...

Nagyon tetszett, mindent megnéztünk, amit csak lehetett. Nem volt nagy nyüzsgés, a vásártéren néhány népművész, vásározó ücsörgött a portékája mellett. Volt, aki ostort font, fabábokat festegetett, vagy éppen kedves szóval invitálta vásárlásra a bámészkodókat. Ha valaki a „nagyfelhajtásos” ostorcsattogtatós, gulyásos partira kíváncsi, amivel reklámozzák e tájat, akkor vagy a Hídivásár-ra kell eljönnie, vagy valami külföldi, buszos csoportot kell kifognia. Minket igazából a Kilenclyukú híd érdekelt.
A Kilenclyukú híd egy régi fahíd helyén épült klasszicista stílusban 1827 és 1833 között Povolny Ferenc tervei alapján. Előtte itt egy fahíd állt, amin a debreceni marhakereskedők csordahajtásai a tiszai árvizek idején vonultak Szolnok felé és onnét Bécsbe. 2009 óta ez a híd is a Világörökség része.
Itt még néhány kép....

2011.08.10. 18:56 | Szerző: -Ani-

Csodálatos élményben volt részünk az aggteleki barlangtúrával. Reggel kilenckor kezdtük, a kis csoportot én, Tamáska a férjem, Marci és két kisgyermekkel egy fiatal házaspár tette ki. Kedves túravezetőnk sokat mesélt mindenhol, szép lassan sétálva jártuk be a barlangrendszer egy jó részét.  A Baradla barlang Magyarország legrégebben látogatott cseppkőbarlangja, a szlovák oldalra nyíló Domicával eléri majdnem a 26 km-t. A bejárata egy nagy sziklafal tövében nyílik, nagy izgalommal vágtunk a túrának. 10 °C fok volt kb. a barlangban, bizony az elején kicsit vacogtam.
A barlang jelentős részét változatos színű és formájú páratlan látványosságot nyújtó cseppkövek díszítik. Ezek a kövek nagyon sok év alatt alakulnak ki, tilos hozzájuk érni. Denevérek neszét hallottuk, szerencsére nem találkoztunk velük, ők a barlangrendszer állandó bérlői. Néha róka is betéved, de kénytelenek csapdát állítani nekik, mert a rókucik szeretik összerágcsálni a villanyvezetékeket….. fura ízlésük van. A barlang első írásos említése 1549-ből származik. Viszont a Baradla a térséget mintegy 230 millió évvel ezelőtt borító, fokozatosan mélyülő tengerből kiváló meszes üledékekben, úgynevezett középső triász mészkövekben alakult ki. Az UNESCO 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
Sok-sok teremre van a barlang osztva, az Óriások termével kezdtünk. Teknősbéka teremnek a teknős formájú kő adta a nevét, általában a termekben látható jelentősebb cseppkőképződmények, majd az emberek által képzeletszülte hasonlóságuk alapján kapták nevüket a termek. A mennyezetről lelógó kitátott szájú Csuka, kicsit lejjebb két Fácán, mellettük a kiterjesztett szárnyú Sas egy hatalmas Teknősbéka páncélján állva, és felettük a Szószék, az Anyósnyelven jó nagyot nevettünk, hááát szép hosszú nyelvecske. A Tükör-teremben ahol csapadékos időben, mint most is, a cseppkövekben gazdag mennyezet teljes pompája tükröződik a vízben. A hatalmas Hangversenyteremben nemrég még az aggteleki fiatalok mulattak meleg nyári napokon, ma pedig könnyű- és komolyzenei eseményeknek ad helyet. Gyakran itt fogadnak örök hűséget a házasulandók is. No, ezt sosem tenném! Ilyen zord, nyirkos, sötét helyen, nem akarnék örök hűséget fogadni! Virágos réten, napfényben, ott igen! A terem hangvezető képességét, a cseppkövek alkotta természetes díszletek szépségét a látogatók hang- és fényjáték segítségével ismerhetik meg. Zenét is hallgattunk, Bánk Bánból a „Hazám, hazám” Simándy József előadásában könnyeket varázsolt a szemembe, aztán fényorgona világította meg ütemesen a cseppköveket Jean Michel Jarre „Oxigén-jéből” választott zene részletére.  A Hangversenyteremből lépcsősor vezet a magasban fekvő Fekete-terembe, nevét a koromtól elszíneződött cseppköveiről kapta. Ásatások bizonyították, hogy őseink ezt a termet szívesen használták lakhelyül. Itt néhány érdekes cseppkőalakzat látható, Fülesbagoly, Szénaboglya, Mikulás, és a Bagolyvár. A mennyezet hófehér kőzetében egy hatalmas lábnyom látható. Túravezetőnk azt mondta, az Óriás itt dobta fel a talpát. Rengeteget tudnék még mesélni, de inkább nézzétek meg személyesen. Ez az, amit minden magyar embernek látni kéne, ez a barlang rendszer a mi kis országunk egyik nagy büszkesége. Sajnos, mesélte a jegypénztáros, egy ideje a látogatók száma nagyon lecsökkent, felemelték a jegyárakat, sok embernek nincs pénze ide látogatni, már iskolásokat is csak ritkán hozzák ide. Itt is megállt az idő, ami az egész környékre jellemző. Sok fotót készítettem, aminek sajna a fele nem sikerült. Kiiktattam a vakut a jobb minőség reményében, pont az ellenkezőjét értem el vele. Azért teszek fel néhány jobbat belőlük…

2011.08.09. 07:00 | Szerző: -Ani-

A diósgyőri vár látogatással jó nagy „sétát” tettünk meg a történelemben idegenvezetőnk segítségével, aki bemutatta nekünk a várban lévő panoptikummal, és kiállításokkal a vár történetét. Nagy Lajos király gyakran felkereste a várat, és pompás királyi kastéllyá építtetett ki. Diósgyőr várkastélya hamarosan az ország legszebb s legpompásabb erődítménye lett, amely a királyi udvartartás és ezzel kapcsolatban a politikai találkozók díszes csarnoka lett. Diósgyőr várában ültek össze a velencei béketárgyalást előkészítő értekezlet kiküldöttei. Megismerkedtünk egy csomó dologgal Lajos korából. A mai ember, ha becsöppenne a középkorba talán nem is tudná túl élni, rettenetes világ  uralkodott. A lovagok életét bemutató kiállítást is láttunk, páncélokkal, fegyverekkel. Egy teljes páncélzat, belekerült egy falu költségvetésébe, így nem kaphatták meg csak a nagy urak. Iszonyú súlya volt a páncélnak, és meleg időben akár ötven fok is volt benne. A lovakat is felszerelték vele, száz kilós páncél a lovon, plusz a lovag a páncélban….. ez volt a középkort legyőzhetetlen „tankja”. Láttunk „csőrös páncélt is, amiről sosem tudtam miért olyan, most megtudtam: A csatamezőn olykor iszonyú bűz uralkodott, a páncél csőrébe különféle illatos gyógyfüveket tettek, ennek elviselésére. Tarolt a lepra, kicsi csengővel a nyakukban járták az utcákat a leprások. A csengő hangja hívta fel a figyelmet, a borzalmas betegségben szenvedőkre, előttük becsukódtak az ajtók és elmenekültek az emberek. Élete utolsó éveiben Nagy Lajos már nagyon zárkózottan, még a saját családjától is elvonultan élt. Olyan hihetetlennek tűnik, de egyesek szerint megkapta a leprát és az végzett vele. Anjou I. Lajos 1382-ben, pontosan negyvenévi uralkodás után, ötvenhat évesen szenderült végső álomra. Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma volt. „A Diósgyőri Vár tulajdona Lajos király lányára, Mária királynőre szállt. A királynő Luxemburgi Zsigmond felesége lett (akit meg is koronáztak magyar királynak), de nem élhetett túlságosan boldog életet, a horvát urak fogságba vetették, majd édesanyját, Erzsébetet - talán a saját szeme láttára - megfojtották. Ekkor volt tizenhat éves. Zsigmond kiszabadította feleségét, de ez természetesen nem szerelmi házasság volt. A szerencsétlen sorsú Mária fiatalon, huszonnégy évesen halt meg, egy szerencsétlen lovasbalesetben. Vagy nem is baleset volt? Azt is rebesgették, hogy egyeseknek kapóra jött Mária halála. Az legalábbis furcsa, hogy a már terhes királynő egymagában lovagolt a budai hegyekben. Zsigmond nem sokáig gyászolt, hanem elvette Cillei báró lányát, Borbálát. Ő különös fontossággal bír a Diósgyőri várral kapcsolatban, hiszen ő volt az első királyné, aki ajándékba kapta férjétől, ezzel egy új korszakot nyitva a Vár életében. Ettől kezdve egészen 1526-ig összesen hat királyné jegyajándéka, vidéki rezidenciája volt – ezért emlegették a királynék váraként -; úgy látszik a későbbi királyoknak is megtetszett Zsigmond ötlete. Másodvirágzását Mátyás király alatt élte, amikor Beatrix királyné pompázatos reneszánsz kastéllyá építtette át a gótikus várat; a király maga is szívesen időzött itt. Mátyásnak számos Diósgyőrben keltezett leveléről és intézkedéséről van tudomásunk. Az újabb fordulat 1526-ban jött el, de amint az sejthetik, ez nem volt kifejezetten kedvező (sőt kifejezetten kedvezőtlen volt, az az igazság). Ekkor még (éppen) Jagello II. Lajos uralkodott, a Vár tulajdonosa pedig felesége, Habsburg Mária volt. Legalábbis addig, amíg Mohácsnál a törökök meg nem verték a magyar királyi seregeket és a vesztes csatából menekülő Lajos király a Csele patakba nem fulladt, legalábbis a hagyomány szerint. Özvegye a hírekre gyorsan külföldre menekült, innen megint egy újabb korszak következett. A Vár ettől kezdve nemesi bérlők kezére került.” Napjainkban a Diósgyőri vár tágas belső udvara kulturális rendezvényeknek, koncerteknek, színházi előadásoknak ad otthont, ezt láttuk mi is, éppen egy esti színházi előadásra készültek. Azt is megtudtuk idegenvezetőnktől, hogy épp időben érkeztünk, mert nemsokára bezárják a várat és teljes régi pompájában újjáépítik. Na az sem lesz két fillér! De biztos gyönyörűség az utókornak.


2011.08.08. 23:06 | Szerző: -Ani-

Vasárnap Balcsira utaztunk, majd innen kezdtük a mi kis „Magyarország másik fele” kirándulásunkat. Sok kilométert tettünk meg, sok szépet láttunk, sok jóban volt részünk és némi csalódás is ért. Ha most valaki azt mondja, hogy szeretné megmutatni a családjának Magyarország egy másik részét, nem azt ahol él, bizony felkötheti a gatyáját! Csak a tankolásunk volt harmincezer forint, ezt tömegközlekedési eszközökkel, esetleg még plusz egy gyerekkel, nem jártuk volna meg ennyiből. Szomorú! Mindenhol belépőjegyet szedtek, ami egy vagyonba került, és kipróbáltuk első este Aggteleken a falusi turizmust, ami majdnem megközelítette a balatoni árakat. (Most kicsit előre szaladok az időben, de képtelen vagyok időrendbe haladni, annyi mondanivalóm van, amit nagyon fontosnak tartok.)  Az aggteleki Cseppkőszállóban (szocreál a javából) egy éjszaka egy személynek nyolc rugóba került, így itt csak vacsiztunk, ami szintén nem két fillérbe került, a kaja fincsi volt, csak sajnos hideg. A recepciós jóvoltából, az édesanyjánál szálltunk meg. Kedves, falusi ház, szépen felújított fürdőszobával, a szoba a hetvenes éveket idéző hangulatával, könyvekkel, nagyon kellemes szállást nyújtott. De kezdem az elején: Amikor beértünk Miskolcra, elkomorodott a kedvem. Soha nem láttam még ennyi szegény embert, és az élet mintha megállt volna a rendszerváltáskor. Vagyis tényleg megállt, hiszen ez a város is az egyik, ami az iparára épült, és amit gyorsan eladtak, megszüntettek, és ezrek váltak munkanélkülivé. Aggtelekig nem láttunk mást, csak lepusztult falvakat, amiket már szinte csak a romák laknak, szívszorító látványt nyújtott. Igazából Lilafüreden kezdődött a kirándulásunk, erről szeretnék berakni néhány képet, majd holnap a Diósgyőri várral folytatom.   


2011.08.06. 07:00 | Szerző: -Ani-

Így előre nem tudhatom, hogy milyen volt a nyaralás. (időzített bejegyzés) De lelki szemeim előtt már látom, hogy csuda szép, és sok-sok képet készítettem. Nemsokára itt leszek, írom szeretettel, gondosan a bejegyzéseimet, hozom a fényképeimet...... jövök! :)




 

2011.08.04. 07:00 | Szerző: -Ani-

„A Gorillaz egy virtuális együttes, melyet a Blur frontembere, Damon Albarn, és a képregényrajzoló Jamie Hewlett találtak ki 1998-ban. Négy rajzolt zenész alkotja: 2D, Noodle, Russel, és Murdoc. A háttérben mindig változó zenészek szolgáltatják a zenét, egyedül Albarn személye, ami változatlan. A csapat stílusa elsősorban egyfajta alternatív hip-hop, de tartalmaz számtalan elektronikus és élőzenei effektet is.A csapat legelső lemeze, a Gorillaz hétmillió példányban kelt el, és ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legnépszerűbb virtuális együttese.” /Wikipédia/

2011.08.02. 07:00 | Szerző: -Ani-

Szeretem, sokszor hallgatom, nem lehet betelni vele.......


 

2011.08.01. 07:00 | Szerző: -Ani-

Imádom a sárgadinnyét! Két fiókám ugyanígy van vele, Apci és Gábor nem igazán szereti. Pedig a sárgadinnye nem csak finom, hanem egészséges, kitűnő gyógyszer mindenféle lázas és gyulladásos betegségre. Gyógyhatását béta karotin, és nagy mennyiségű ásványi anyag tartalmának köszönheti. Béta karotintól kapta a szép sárga színét, akár a sárgarépa, és tudjuk, hogy ez a szervezetbe kerülve A vitaminná alakul, ami nagyon fontos a szem és a nyálkahártya egészségéhez. De ezeregy jótékony hatása ismert még, amit a neten szemezgetve meg is ismerhetünk. Tápértékét a kalcium, a foszfor, a vas, a nátrium, a kálium, a mangán, a magnézium, a réz, a cink, a kobalt a króm, az A-vitamin, a niacin, a riboflavin, a thiamin és a C-vitamin adja.  A reneszánsz korban vált ismertté. Örményországból hozott magokból az itáliai szerzetesek nemesítették. A szakemberek zöldségnek tartják, mert az uborka és tökfélék családjába tartozik. Ez a „tököcske” állítólag az öregséggel járó bizonyos betegségeket is csökkenti, jó a bagósoknak, mert megelőzi a tüdőtágulatot, csökkenti az agyi katasztrófa, szívbetegség és rák esélyét, stabilizálja a vércukorszintet. A speciális B-vitamin tartalom segíti a sejteket, hogy hasznosítsák a szénhidrátot, a rostok pedig biztosítják a cukor fokozatos bekerülését a véráramba, így a vércukorszint egyenletes marad.
Szóval csomó jó dolgot tud, egyetek belőle minél többet.
Még nyári buli italt is készíthettek belőle: Isteni finom, ha tört jéggel, fehér rummal, kevés sziruppal és zöldcitrom levével mixeljük, kész a dinnye-daiquiri.
Viszont ha egy könnyű nyári és fejedelmi menüre lenne gusztusunk: A világ egyik leghíresebb dinnyeétele a sárgadinnye levegőn szárított sonkával. A „prosciutto e melone” a sós és az édes ízek tökéletes házassága. A prosciutto sonkát nyugodtan behelyettesíthetjük Lidl-ben kapható „Feketeerdei sonkával”. (ha nincs kéznél dinnye, a sonka jó magyar módra hagymával, paprikával és paradicsommal is ugyanazt a fejedelmi hatást váltja ki) :)

Én főleg így szeretem :)



2011.07.30. 18:58 | Szerző: -Ani-

Tegnap egy rohanás volt az életem. Igazság szerint úgy volt, hogy ma indulunk egy hetes Magyarország túrára. A legkisebb fiókánk miatt választottuk a pihenés eme formáját, hogy ismerje meg Aggteleket, Hortobágyot és még egy pár szépséget hazánk másik fertályáról. Itt a faluban tegnap kezdődött a Rák Fesztivál, vasárnap estig amatőr együttesek, rajongóik, és rengeteg fiatal részvételével. Ezért Marci kérésére csak holnap indulunk, ami nem is baj, mert nincs jó idő, és mint mindig úgysem értem magam utol, így még nyertem egy napot. Ráadásul ma éjfélkor jár le egy „aukció”, meglepi lesz a kép, amit szeretnék én hazahozni. Több infó egyelőre erről nyista, mert olvassa az érintett is…. És akkor hol a meglepi?! :) Szegény kiscicám, akit a héten kereszteltem és a Krisztofóró nevet kapta, nagyon bágyadt, úgy fest, mint aki beteg. Remélem nem lesz baj, Anya itt lesz és vigyáz rá. Olyan aranyos a Bandi kutyus, ott ül a karosszék előtt, ahol a cica alszik és egész nap aggódva figyeli. Ma este még kinézünk a mi kis a falunkba,(bár szemerkél az eső) magunkba szívni egy kis fesztiváli hangulatot, viszem a gépem, és ha az idő is engedi, készítek egy-két hangulat fotót, amit majd fel is teszek. Kedves olvasóim, akik a héten dolgoztok, ne hajtsátok túl magatokat, és azért élvezzétek a nyarat, ne feledkezzetek meg magatokról, szeretteitekről és az élet megannyi szépségéről! Akik szabin vagytok, nyaraljatok jól, pihenjetek kiadósan és aktívan, fedezzetek fel mindent, minden jót magatokban, társatokban és amerre jártok. Pusszantás hegyek! :)

Megjöttem a fesztiválozásból, jól éreztem magam, és elég rossz képeket csináltam.... :)

Címkék: blog szerintem  |   | 6 komment
2011.07.29. 08:00 | Szerző: -Ani-

Rengeteg virágot, fát magyarul minden szép zöldet lefotózok. Már Dunát lehet rekeszteni a képeimmel. Egy párat felteszek belőlük, hátha nem csak nekem okoz örömet ezeknek a képeknek a nézegetése. Gyönyörű szép napot kívánok mindenkinek!


2011.07.28. 21:06 | Szerző: -Ani-

Egyik nap valahonnan jöttem autóval hazafelé, bekapcsoltam a rádiót, és mindjárt megváltozott a világ, benne a kedves hang, amit annyira szeretek Csík Jánosé. Itthon aztán egy darabig csak Csík zenekar szólt a "fülesembe". Ma szakadt az eső egész nap. Vásárolni voltam, rossz kedvűen szedegettem a kosaramba listámra felírt cuccokat, egyszer csak az áruházi hangszórókban felcsendült a "Csillag vagy fecske". Szerintem nem csak nekem lett jobb kedvem, a körülöttem lévők arcán is megjelent a halvány mosoly.
Két évvel ezelőtt szerelmesedtem bele az együttesbe, amikor Tóni jóvoltából ott voltam egy fellépésükön.
Csík zenekaros bejegyzés
Tavaly láttam Csík Jánosról egy portré filmet a Duna televízióban, a Szerelmes földrajz sorozatban. Mesélt magáról, gyermekkoráról, bejárta a riporterrel a neki oly kedves vidéket. Nem csak szimpatikus, de nagyon jó ember szerintem. Beszélt a súlyos balesetéről is, és arról, hogy összerakták, meggyógyult, mert a Úristen úgy gondolta, hogy neki még itt a Földön dolga van. Bizony, hogy van! :)
(ez a film a honlapjukon fent van, érdemes megnézni)



Csík zenekar honlapja
 

süti beállítások módosítása
Mobil