Mindig elégedett voltam a nevemmel, jól választottak a szüleim. Becézgethető, nem elcsépelt, a suliban elsőtől nyolcadikig tán ha három Anna volt. Szeretem, és ha kislányom született volna, talán ezt a nevet kapta volna ő is. A legkedvesebb becézési formája, amit szeretek: Nánika, Ani, Panni, Ancsika. Nem szeretem az: Anci, Anicska, Nusi, Ancsa és Annust. Utána néztem egy kicsit az Anna napnak. Anna nap a nyár delelője. Szent Anna Szűz Mária édesanyjának az ünnepe. „Az ünnep dátuma, Szent Anna feltételezett halála napja, valójában egy templom felszenteléséről emlékezik meg. Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá, és szentelték fel egy július 26.-ai napon. E templom ünnepét és búcsúnapját Bizáncban július 25-én ülték meg, itt 50 körül Annának már külön templomot is szenteltek. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé.” „Szent Anna a gazdasszonyok, bányászok, szabók valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója. Különösen tisztelt védőszentje volt a katolikus asszonyoknak, főként a meddő és terhes és szülő nők fohászkodtak hozzá pártfogásért. Kultusza a középkorban a keddi naphoz kötődött. Több vidéken a meddő asszonyok a keddet megböjtölték.
 A szentelt kedd sok helyen évszázadok óta asszonyi dologtiltó napnak számított.” Hm ezt a szokást ma is feleleveníthetnék. Tiltakozom, hogy az Annáknak bármi közük lenne a bogarakhoz! Mit tudnak ott Doroszlón és Topolyán? "Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!" - mondják Topolyán. "Nagy eső szokott esni e napon. Mindenféle rovar, légy előjön, éppen ezért csukva kell tartani az ajtókat, ablakokat. Az Annák ugyanis kötényükben hordják a legyeket, bogarakat, s ahol nyitva találják az ablakot, ajtót, beöntik a bogarakat. Egész évben nem lehet majd tőlük megszabadulni. Doroszlón is, mint Topolyán, Annához fűzik a legyek szaporodását.” Pfuj! Ki nem állhatom a legyeket és bogarakat! Viszont Anna állítólag megjósolja a téli időjárást is, bárhogy kerestem erre vonatkozó, bővebb információt nem találtam. No, és egy másik döbbenetes népi szokás: „Ez nap haláljósló napként is ismert: Szent Anna napjának reggelén a kíváncsiak virágkoszorút kötnek, s azt addig dobálják a háztetőre, amíg fennakad, ahányadik dobásra akad fenn a koszorú, annyi év múlva halnak meg.” Nem dobálunk! Legfeljebb ha ónos eső esik, mert akkor csúszik a tető. :)
Nézzünk csak bele egy kicsit a Wikibe, vajon az mit ír?
”Az Anna női név közvetlenül a héberből átvett név, héber formája Channá, Hanná (חַנָּה). Jelentése: kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség. A héberben jövevény, a kánaáni Anat istennő nevén keresztül a hettita Hannahannah anyaistennőre vezethető vissza, a föld és termékenység istennőjére.”
Boldog névnapot kívánok minden druszámnak sok szeretettel!

Pár nappal ezelőtt 26 láb magas, majdnem nyolc méteres szobrot avattak Chicago belvárosában. A szobor címe: Az örök Marilyn. Az alkotót a „Hétvégi vágyakozás” című filmjéből talán legsikeresebb, egyben leghíresebb jelenete ihlette, amikor a metró egyik szellőzőnyílása magasba fújja a szoknyáját.
Seward Johnson szobra tavaszig látható a Magnificent Mile téren. Addig nézegethetnek a kíváncsi érdeklődők az isteni Marilyn szoknyája alá.

Nemrég olvastam, hogy ez a fehér ruha, amit ’55-ben a Billy Wilder filmben viselt 4,6 millió dollárért (881 millió forint) kelt el.

/kép forrás: The Telegraph/
 

Esik... esik és esik! Az embernek semmihez nincs kedve, vagyis de! Olvasgatni, filmet nézni, enni, forró kakaót inni...
Bori (Tóni kedvese) hazaérkezett kedden Kanadából, hozott nekem jó kis kavicsokat.


Mielőtt elutazott, Tóni kezembe nyomott egy "hétrét" hajtogatott papírlapot, hogy írjak valamit a Borinak. Barátok írtak neki helyes kis üziket a hajtogatott kockákba, és ezt a repülőn olvasta el. Kis üzenetem végén kértem, hogy hozzon nekem egy kavicsot, kaptam négy gyönyörűséget, amit az Ontario partján szedett. Az Alpokban én is buzgón szedtem a kavicsokat, Mariazellből is van, majd kipingálom őket, és lelakkozom. Ma fotóztam esőt, de lekicsinyítve nem látszik belőle semmi, ezért nem is rakom be. De "két eső közt" :) lekaptam a kertben egy véletlen nőtt (nem ültetett) napraforgót, olyan szép!


A "potyóka szilva" fánk is figyelemre méltó, telis-tele van gyümölccsel. Eltenni nem jó, enni isteni, főleg a fáról, csak az a baj, hogy nagyon hamar leérik.

Ezzel az írással tuti, hogy nem lopom bele magam egyes fiúk szívébe. Mi az, a nyári viselet, ami kiveri a biztosítékot a nőknél? Nyakunkon a nyár, és ultragáz szerkóban nyomják a pasik az utcán. Falra tudnék mászni a szandál, zokni kombinációtól. Főleg, ha még egy térdfölötti rövidnadrág is párosul hozzá. Eszembe jut gyerekkorom Jani bácsija, akinek még a felesége is ezt a szerkót hordta. Vagy a szomszéd bácsi rövidnacija, amikor leült a heréi rendre kikandikáltak a gatya egyik szárán. A szandál egyáltalán nem felnőtt férfiaknak való viselet, ha valaki mégsem tud szakítani eme hóbortjával, ajánlom hozzá a jól lebarnult, izmos, ápolt lábakat, és persze zokni nélkül, legalább vádliig érő nadrággal. Papucs hordás is eme szigorú szabályokkal működik. No repedt sarok, ápolatlan esetleg gombás köröm, vagy zokni! Tényleg, láttatok már tangapapucsot zoknival hordani? :) Mostanában rengeteg nagydarab, lomha, iszonyú vastag vádlis, magyarul kövér alsólábszárú, ami persze még fehér is, tirke-tarka gatyás, papucsos, kopaszra borotvált férfit látni az utcán. Rémisztő! Nem a Szaharában élünk, szerintem nem létezik olyan meleg, hogy munkahelyre, vásárláshoz, városban flangáláshoz egy vékony hosszú vászonnadrágot ne tudna elviselni magán a férfi, könnyű nyári cipővel, divatos rövid ujjú inggel. A vászon térdnadrág is tud elegáns lenni egy jó sportos cipővel, lebarnult virgácsokkal. Mindig figyelembe kell venni az életkort és testalkatot, hamar nevetségessé válhat az ember. Nem vagyok maradi, és azt is tudom, hogy ízlések és pofonok….. De a „jelentéktelen” külsejű fickóknál is varázslatokra képes a jól megválasztott lábbeli és ruhanemű. Jó, jó, persze bármikor kiegyezek a tunika, saru viselettel, ha Russel Crowe „Gladiátor”, vagy Brad Pitt „Trója” filmjére gondolok. :)

Nem csak táj- és a városképeket fotózom, nagyon szeretek házakat és ablakokat megörökíteni. A kreatív dolgoknak is a szerelmese vagyok, így ha látok valami szépet, legyen az textil, gyöngy, festés vagy éppen szappan tuti, hogy lencsevégre kapom. Tavaly és idén is sokat időztem Wolfgangsee-n a szappanboltban a csodálatos szappanköltemények között, áhítattal szívtam magamba a szappanok illatát, és készítettem jó pár képet róluk.
(Továbbra kattintás után folytatódik)

Vasárnap kiruccantunk az őrségbe. Megnéztük a Völgyhídi vásárt, majd Őriszentpéter és Csákánydoroszlón keresztül jöttünk haza.
A Völgyhídi vásár az 1400 méter hosszú Völgyhídról kapta a nevét, mely Európa negyedik leghosszabb vasúti völgyhídja. A Zala folyón ível át, és 33 pillér tartja a feszített vasbeton hidat, legmagasabb pontja 12 méter. Megépítéséért Építőipari Nívódíjat kapott, és állítólag minden elemét Magyarországon gyártották. Nagyrákoson, a híd lábánál immár tizedik éve Völgyhídi-vásárt rendeznek. A kirakodóvásáron kézművesek és népművészek árulják portékáikat. Láttunk gyönyörű fazekas munkákat, bőrből, textilből, kukorica csuhéjból készült szépségeket. Kóstoltunk mézet, rengeteg fajtát, mindenféle ízűt, mákostól a fahéjasig.  A kicsiknek kézműves foglalkozásokat tartottak, de szívesen invitálták a felnőtteket is. Kicsi, szerény vásár afféle "vásárka" volt, de aranyos. :) A vásároknak régen nagyon fontos szerepe volt a vidéki emberek életében. Itt tudták beszerezni a hétköznapi élethez szükséges eszközöket, de még az állatokat is. Olvastam, hogy sok helység is a vásárokról, vagyis az ott tartott vásár napjáról vagy egyéb körülményeitől kapta a nevét pl.: Szombathely, Csütörtökhely, Hódmezővásárhely stb. Igazán legtöbb vásárt vasárnap, pihenőnap tartották, ebből alakult ki a vásárnap elnevezés. Egyfajta szórakozást is jelentett, ringlispíl (körhinta) vásárfia: mézeskalács, süvegcukor, amely a gyermekeknek emlékezetes ajándék volt.

Hazafelé a hosszabb de szebb utat választottuk, átjöttünk az Alpokon. Kicsit féltem mert Agila már kifelé menet rendetlenkedett, de jó kislány volt végigcsinálta velünk a mintegy hatórás utat. Meredek kapaszkodókon, szerpentineken derekasan helyt állt. Másnap még Balcsira is levitt, most szerelőnél van..... hidrotőke gondja van. Szegénykét úgy vittem be a szerelőbácsihoz, hogy személyiség zavarban szenved a leányzó (mert ő lány), traktornak képzeli magát..... mivel olyan hangja volt. Marcus hol aludt, hol nézelődött, hol zsémbelt, hogy mikor eszünk már. Tónival persze végig "elmélkedtük" az utat, viccelődtünk, Ő fotózott, közben átköltöttük a viccesebb helységneveket, és még a GPS-en is jókat mulattunk. Be blogolta néhány nappal ezelőtt a kis történetünket, én pedig ideloptam, hogy Ti is jót nevessetek rajta. :)

Képzelt navigációs helyzetekben:

Anyával amikor jöttünk át az Alpokon, elkezdtünk beszélni különféle hülyeségeket arról, hogy mikkel navigálhatna minket a GPS. Ezekből szemezgettem (a gps hangja mindig a vastagított betűs rész)

A következő lehetőségnél fordulj jobbra! - Nem fordulok. - Fordulj jobbra! - És ha nem akarok? - Akkor innen találj haza, ahogy akarsz. A navigáció kikapcsol. - Ne kapcsolj ki! Feltöltöm az akksid! - A-a. - Kapsz egy új tartót! - Nem. - Plüssbéléssel.
- Hmmmm. Nem. - Kapsz melléd egy rózsaszín GPS-t női hanggal. - A navigáció bekapcsol...
Ez követően a fiú és a lány GPS egymás mellett: Mondd csak te! - Neeem. - Na de tényleg, navigálj csak. - Rendben. Akkor a következő lehetőségnél menjünk jobbra.
- Miért jobbra? Ott ilyenkor mindig dugó van, és a felhajtóig áll a sor. - De arra rövidebb. - Nem is rövidebb. Milyen szoftvered van? Balra kell menni! - Nem! Jobbra!  - Balra! - Jobbra! - Balra! Na mindegy, nők! Én nem szólok bele, csinálj amit akarsz! Hülye picsa. Álljunk meg valami boltnál két napi élelemért, mert sosem érünk haza.

A következő lehetőségnél fordulj balra! Na most, hogy poénból autóztunk már 100 kilométert - ha ha - vágjunk neki komolyan az útnak.

Többször kerültünk olyan helyzetbe, hogy ha a következő lehetőségnél lekanyarodunk balra, akkor egy osztrák család kertjébe, vagy garázsába jutottunk volna. Ilyenkor Anya mindig lassított és amikor megláttuk arrébb az utat, akkor továbbmentünk addig. Egy ilyen lekanyarodást elképzeltünk, ahogy állunk az idegen házban, egy megilletődött családdal szemben, kezemben a gps-sel: Kanyarodj be a folyosóra, add meg a nemed!
- Férfi.
- Add meg a korod! - 28. - Kopogtass be jobbra a második ajtón és üdvözöld a főiskolás Heidi-t. Addig pedig édesanyád igyon egy kávét a konyhában a háziakkal.

Elképzeltük, hogy mi lenne, ha gyalogos módra állítanánk a ketyerét, miközben nyolcvannal haladunk: Túl gyorsan gyalogolsz. Azt a rohadt, ezzel kvalifikáltad magad az olimpiára. Leszek a managered.
 
Indulás előtt a fiúk a reptéren...

A továbbra kattintás után.... többi kép

Semmi gond, nem tartozom semmilyen önsanyargató szektához, egyszerűen csak szereti a baracklekváromat a családom. Nem véletlen írtam, hogy a lekváromat, mindenkit elvarázsolt, aki eddig megkóstolta. :) Nem édes szirup, forrázom és hámozom a gyümölcsöt, bármily sok munka is, de megéri.
30 kg sárgabarackot rendeltünk, egyedül csináltam, hajnalig tartott, 72 üveg lekvárocska lett belőle. Dagad a mellem büszke vagyok :)
ez itt még csak 61 üveg..... segített a mosogatógép is.... kicsit :)

itt éppen főtt egy adag...

ugye milyen szépek lettek?... :)

de jó volt közben kint a macskáknak, szívesen cseréltem volna velük :)
 

Még jövök egy Alpok bejegyzéssel, csodálatos úton jöttünk hazafelé. Most viszont kicsit lazább bejegyzés, nincs időm képeket szerkeszteni. Taci küldött egy bringás videót, bravúros sportteljesítmény, fantasztikus operatőr, gyönyörű tájak, és persze a nyerő cím: Hazafelé. De jó lenne ennyire tudni bringázni..... egyáltalán tudni bringázni..... nem mertem felülni a karácsonyra kapott biciklimre, túl magas. :) Nem ér kiröhögni! :) Inkább repcsikre ülök, azokon nem félek. :)

Skócia, trál bike



 

Salzkammergut szívében, Bad Ischl mellett van a Közlekedés, Technika és Repülés Múzeuma. Naná, hogy ide bementünk! Így jár minden fiús anyuka!  Végül is jól éreztem magam, viszont én voltam a sereghajtó, mert a fiúk órákig nézelődtek volna. Volt ott minden: Motorbiciklik, személyautók, tűzoltóautók, katonai járművek, makettek, repülők, mindenféle alkatrészek stb. Engem a katonai járművek nyűgöztek le, félelmetes méreteikkel, és az oroszok egykori "hatalmi jelkép autója" a Csajka, amit még kislánykoromban volt szerencsém használat közben is látni. Benzinzabáló impozáns dög. Meghatódik a látványától az ember, óhatatlanul is Brezsnyev jut az eszembe, és már itt tolakodik a dallam is az agyamban....." Szövetségbe forrt szabad köztársaságok...." Nem sajnálták belőle a krómot, és persze a naftát sem, 25 lityit fogyaszt a csepp jószág. Mellette egy gyönyörű fekete Lincoln Continental állt, három évnyi eltéréssel készült, viszont a két autó közt látványos a különbség. Az amerikai elegáns, szerényebb "csicsái", mai szemmel könnyebben emészthetőek. Ez is ugyanolyan benzinszippancs, viszont sebességben negyvennel többet tud.....Inkább mutatom a múzeumban készült képeket :)

Szombaton voltunk a Scalaria hidroplán légibemutatón. Volt ott mindenféle show, jól éreztük magunkat, rengeteget bámészkodtunk, és persze fotóztunk a Tónival.

Hosszú volt az út, szerencsésen megérkeztünk. Apci és Traudi meglepetéssel vártak, a tavalyi repülés, amit kihagytam most meg történt.
szerintem.blog.hu/2010/08/01/ausztriai_nyaralas_utolso_napja
Isteni volt, Traudi nagyon jó pilóta, rengeteg fotót készítettem a levegőben. Az a baj, hogy a blogra csak kicsinyítve tudom felrakni, de itthon élvezet nézegetni őket, ráközelítve mindenre, csemegézhetek kedvemre bennük. :)
Ezzel a géppel repültünk.

Hihetetlen történeteket olvastam.
”Egy 65 éves indiai férfi méltán pályázhatna a világ legbüdösebb embere címre. A gazdálkodó, aki 47 fokos hőségben, tűző napon őrzi a nyáját évtizedek óta, családját megőrjíti a szagával. Berasztásodott haját sem nyírja, az a földön tekereg utána. Az esküvője napján megfogadta, hogy többé víz nem éri a testét, mert egy sámán azt jósolta neki: így tud majd fiút nemzeni. Ennek ellenére hét lánya született. (fene egy ízlése van a feleségének, ilyen palival ágyba bújni, fúj!) Próbálták már erőszakkal is megfürdetni, öt rokon leteperte és a patakhoz rángatta, de mindig kiszabadította magát. Még nem tett le a fiúutódról, pedig 60 éves felesége már húsz éve nem hajlandó vele egy légtérben maradni, és más asszony is borzadva elkerüli. De ő nem adja fel a reményt.” Broáf!

/ADUUN/

„Egy asszony Oroszországban, hirtelen mellkasi fájdalmakra panaszkodott, majd összeesett otthonában, elvitték a mentők a kazanyi klinikára, ahol halottnak nyilvánították. Két nappal később, a temetésén a gyászolók éppen a nyitott koporsó körül imádkoztak, amikor mindenki megdöbbenésére az asszony szeme váratlanul kipattant. Felült, körülnézett, és amikor rájött, hogy saját temetésén vesz éppen részt, rémülten felsikoltott. Döbbent férje kiemelte a koporsóból és azonnal orvost hívott. Ám az asszony infarktust kapott a sokktól és néhány perc múlva meghalt, ezúttal ténylegesen.”

„Nincs rá elfogadható magyarázat: a világ legöregebb villanykörtéje éppen 110 éve világít szinte egyhuzamban. Az izzót még 1901-ben csavarták foglalatába egy kaliforniai város, Livermore egyik tűzoltóállomásán. Csupán 4 wattos a szénszálas égő, viszont rendkívül kitartó. A 110 év alatt csak 1903-ban, 1937-ben és 1976-ban kapcsolták le. ’37-ben egy teljes hetet aludhatott, ’76-ban csak 22 percnyi pihenőt kapott. Már több mint egymillió órát világított eddig. Természetesen Guinness-világrekorder. Saját honlapja is van, amelyet évente közel egymillióan látogatnak, külön történelmi társaság alakult köré. Rajongói tábora webkamerán keresztül a nap 24 órájában figyelheti a fantasztikus fényforrást.”
www.centennialbulb.org/photos.htm

/Wink/
Egy régebbi koszi döbbenetes: szerintem.blog.hu/2008/05/17/lehet_hogy_at_kene_menni_ufohivobe

Balcsin karaoke buliban voltunk egyik este. Tekla pont lent volt nálunk meglátogatott minket, röpke néhány órára. Sétával indult a dolog és egy kis barna ser ivászattal. Aztán Apcit hazakísértük, mert fázott és álmos volt, mi meg visszamentünk még egy kicsit hallgatni az alkalmi énekeseket. Az egyik barátunk annyira jól énekelt, hogy valami fantasztikus! A Bikini számokat úgy, hogy D. Nagy Lala eldobta volna a haját, ha hallotta volna. Videóm és képem is van a srácról, az most kimarad mert nem illik beblogolni a tudta nélkül. Nem az estem a karaoke,  de tök jó volt mert szerencsénkre csupa „megacsillagfaktoros” énekelt. :) Hazafelé találkoztunk egy süncikével, Tekla rögtön fel kapta egy kis fotózás erejéig.

Egy kicsit megint eltűnök. Megyünk holnap Apcihoz Ausztriába. Szombaton egy nagy hidroplán buli lesz a Wolfgangseen, tavaly már jártam ott, gyönyörű.
Wolfgangsee 2010
Apci egyik barátjának van hidroplánja, valószínű repülni fogunk, vízről még úgy sem szálltam fel. Készítek majd szokás szerint rengeteg képet, ide is fogok felrakni belőlük. Apcihoz megyünk először a reptérre, még az is előfordulhat, hogy ott is repülünk, a fiaim ennek nagyon fognak örülni. Kicsit görcsölök, mint mindig a hosszú utak előtt, jó négyórás út, de Tóni jön velünk, bármikor átadhatom neki. No, majd Bécsnél passzolok, ahol tavaly is későn akartam besorolni a Linz felé vezető autópályára, nem sikerült, végül ügyes kislány révén megoldottam. A másik gondom a hülye csomagolás! Szerintem a nőknek ez a legnagyobb problémájuk utazás előtt. Nem kell sok holmi, hisz csak pár napra megyek, de mi legyen az, amit viszek…. Ááááá! Úgy irigylem a filmekben a csajokat, akik keresztül-kasul beutazzák a fél világot egy kis utazótáskával, és mégis mindig „jólvasaltak”. Nekem mindig besikerül egy csomó felesleges holmi.
Hazafelé király utat választottunk, az Alpokon keresztül jövünk, már a csavargás és néhány fotó kedvéért is. Kicsit hosszabb az út, de gyönyörű szép. Egy kis olvasni vagy néznivalót megint teszek fel időzítve. Puszi mindenkinek!



 

Zánkán az Ifjúsági Centrumban látogattuk meg a vándor dino kiállítást. Hatezer forint volt hármunknak a családos belépő, és kb. 60 db élethű és életnagyságú, dinoszaurusz modellt láttunk. Lehet, hogy hülyeséget írok, de ha jól emlékszem az állatok mellet lévő információs táblákra, akkor 100 millió évre visszanyúló időutazásban volt részünk. Nagyon tetszett. Belegondoltam, mi lenne, ha Spielberg „Jurassic parkja” valóra válna, és ezek a hatalmas állatok lepnék el a Földet. Huh! A jegyszedőnő szerint harminc méteres a legnagyobb állat, nyolc óriáskamion hozta őket a helyszínre. A modelleket tudósok, paleontológusok bevonásával készítették el életnagyságúra. Szülők, gyerekek roppantul élvezték, a gyerkőcök ölelgették, felkapaszkodtak a szájukba, a szülők pedig serényen nyomkodták a fényképezőgépek gombját. Felejthetetlen, csodás élmény minden korosztálynak.
De beszéljenek róla a képek..... tovább gombra katt. :)

Kicsit hülye időnk volt, elég sok rendezvény, amit kinéztünk elmaradt. Gond egy szál se, azért találtunk programot, és persze kiolvastunk egy tonna könyvet! :) Gondoltuk, ha már a szomszédban van, illene bekukkantani az Ifjúsági Centrum területére, szétnézünk egy kicsit, és egyúttal megnézzük a Dinó kiállítást, amiről a neten már olvastam. Jó kis kiruccanás volt. Ma a centrumról teszek be néhány fotót, holnapra beszerkesztem a dinókat. Rengeteg a kép, nehéz válogatni.
A zánkai úttörővárost hivatalosan 1971-ben adták át, életemben akkor menetem először táborba Balatonfenyvesre. Hű de rég volt! :) A ’80-as években elsősorban képzőművészeti, sport és környezetvédelemi szaktáborok valamint a hátrányos helyzetű gyermekek üdültetése folyt itt. Országos és nemzetközi rendezvényeknek, versenyeknek valamint nemzetközi táboroknak adott otthont. A rendszerváltás után jó darabig csak „lepusztulni” láttuk kívülről, végül egy nagyon jó döntés során az egykori úttörőváros állami tulajdonban maradt. 1996. szeptember 1-től Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum, Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaságként szolgálja a magyar gyermek- és ifjúsági turizmus, oktatás és sport ügyét. Gyalog mentünk be, nem autóval, hogy jól bebarangolhassuk az egészet. Tényleg nagyon szép, igazi izgalmas paradicsom a gyermekeknek.

A háztartási alkalmazott fizetésemelést kér. Az asszony nem örül a
kérésnek és megkérdezi:
- Maris, miért kellene felemelnem a fizetésedet?
- Asszonyom, három oka van. Az első: én szebben vasalok, mint maga.
- Ki mondta neked, hogy szebben vasalsz nálam?
- A maga férje mondta.
- Ó!!!
- A második ok az, hogy én jobban főzök, mint maga.
- Ez tiszta hazugság, ki mondta neked, hogy jobban főzöl nálam?
- Ezt is a maga férje mondta.
- A fenébe!!!
- A harmadik ok az, hogy én jobb vagyok az ágyban, mint maga.
Az asszony felháborodik.
- Ezt is a férjem mondta neked?!
- Nem, asszonyom, ezt a kertész mondta nekem.
MEGKAPTA A BÉREMELÉST!!!

ismétlés a tudás :) szerintem.blog.hu/2010/11/25/everything_s_alright

A múltkor sütöttem kétféle, fincsi meggyes sütikét, gondoltam beblogolom, hisz a meggynek is szezonja van. Könnyű elkészíteni, a magozást kivéve, de nem kell tőle félni a meggy nem fogja meg a bőrünket, nem lesz csúnya tőle a körömház. Ha a ruhánkra ráspriccel, már arra is találtam orvosságot: Rá kell a foltra csurgatni egy fél citrom levét, kicsit megdörzsölni és úgy tenni a mosógépbe. A ruhaszárítónk mellett bodza bokor van, bodzaéréskor nem egyszer lekakilták a madarak a ruháimat jó fekete bodzással. Egy szép nyári ruhám is áldozatul esett akkor kezdtem el kétségbeesetten kísérletezni. A citromos módszer bejött!
És akkor itt a meggyes sütik fotója, (kicsit hülye lett a kép, nem kellett volna használnom a vakut) és hozzá a recept:

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 25 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 csomag sütőpor vagy 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 1 dl étolaj, 1 dl meleg víz, 5 tojás, Kb. 50 dkg magozott meggy.
Elkészítés:
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem, lassanként hozzáadom az étolajat, majd a meleg vizet. A lisztet elkeverem a sütőporral vagy a szódabikarbónával, és a tojássárgás krémhez adom. Végül a tojásfehérjékből keményre vert habot is óvatosan hozzáforgatom. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm, majd a tetejére rászórom a meggyet, és 180 fokos előmelegített sütőben kb. 45-50 percig sütöm. Finom, nem száraz, nem fojtós. Más gyümölccsel is nyugodtan elkészíthető.
A márványost ugyanígy kell elkészíteni, csak a tészta felét öntöd a tepsibe, a másik feléhez hozzákeverünk két evőkanál kakaóport, és cikcakkosan rácsurgatjuk a többi tésztára.