Hosszú ideje már nem jártam a hegyen, a nagy hó stb. miatt, ma viszont késő délután Bandival és Anyával nekivágtunk. Annyira jól éreztem magam, Bandi is, végig "röpködött" körülöttünk. Hihetetlen varázsa van a természetnek, gyógyítja a lelket, és az ember minden porcikáját, dőlt belőlem a hülyeség egész úton, Anya könnyesre nevette magát, a hegytetőn még táncra is perdültem... :)
Hát nem gyönyörű, a zöld növény, fehér hó, kék ég és a szikrázó napfény egyvelege!
Már kívülről ismeritek ezt a tájat annyit fotóztam minden időben... :)
Mondtam anyámnak igyekeznünk kell, mert erre járt a királyfi fehér lovon, és utol kell érnünk!
Kedvenc ház a hegy alatt, ezt mindig megörökítem.
Bolondos Bandus föl-alá rohangált...
Ez a hódarab talán hóember volt ki tudja, de ilyen szépen ácsorgott az út szélén.
Hihetetlen jól bírta anyám fölfelé a menetet, majdnemhogy fürgébb volt mint én.
Bandi minden nagyobb havas részen hempergett, zabálni való volt!
Ezek a bokrok állati jól néznek ki!
Lefelé menet már kezdett sötétedni...
Imádom a fáradt, lenyugvó napsugarak játékát.... van ahol aranyra fest mindent és ragyog... egy másik irányban pedig már majdnem sötét van..
Hulla fáradt vagyok, de ez a fáradtság egész más.... A héten mindennap gyalogoltam legalább egy órát, holnap is fogok, ilyen szép időben pedig jöhetnek a nagyobb távok is, mint ma. Kár, hogy nincs egy férfi, akivel a környékbeli erdőket is járhatnám hét közben, mint annak idején Eddyvel, mert azért Anyával ketten... hm..kicsit félős vagyok.... Marcust nem lehet rádumálni, nem is tudom kiket lehetne majd megfűzni egy kis tavaszi erdőjárásra.... hétvégén Apcit :)