Reggel felléptem a netre, megnézni Marci sulija mit ír a hóhelyzetről, lesz-e tanítás vagy sem. Persze a vidékieknek nem kellett bemenni, ahogy holnap reggel sem. Marci a hír hallatára úgy pattant ki az ágyból, ahogy még sosem. Szépen kértem ne menjen, normál reggeleken bezzeg könyörögni kell, most hajthatatlan volt és bement, persze haverozni. Alig voltak a suliban, ezért a következő busszal már jött is haza. ÁÁÁÁ! Néha tényleg azt hiszem megbolondulok tőle! Tegnap is esett a hó, viszont amikor egy kicsit elállt gyorsan felcihelődtem, ugrás az autóba és elmentem Sárvárra bevásárolni. Hogy milyen jól tettem! Végül is minden van itthon, de azért mindig akad olyasmi ami épp elfogyott, és anyukámat mindenképpen el kellett a héten vinnem vásárolni. Útközben át kellett vedlenem humorzacskó bohócba, mert anyukám akkora marhaságokat mondott, kicsit el volt kenődve. Nem sokáig, mert robbant belőle ki a röhögés. Kis ízelítő az elhangzottakból:
Anya: - Miért nem tudtam, amikor beteg voltam szépen meghalni!
Én: - Bizony szépen! Nem csúnyán! Ki a franc kíváncsi egy csúnya halottra?! Véres izékre, meg mindenféle marhaságra!
Anya: - Ej, te bohóc, ha te nem lennél! Annyiszor adod vissza az életkedvemet! Elmegyek hozzád és onnantól egy merő nevetés a napom... No aztán innen toltam a hülyeségeket, már fájt a hasa a nevetéstől... Elmeséltem neki, hogy megint meztelenkedtem álmomban, tele volt a mosogató színes mályvacukorral, eldugult, nem tudom miért néztem a dugulást az udvaron és miért meztelenül, persze megint egy csapat fiú előtt. Anyám ezt megfejelte azzal, hogy az ember arról álmodik, amire vágyik nagyon. Ja, naná, hát persze! Mire is vágynék, sőt nemsokára veszek egy ballonkabátot, és majd nyitogatom. ;) Ezen én röhögtem magam könnyesre.
Azért neki is van rendesen humora. A múltkor megkérdezte tőle a doki: - Na és hogy tetszik lenni?
- Mint himnuszban a balsors, doktor úr!  Annyira hat a Cavinton, hogy mindenre emlékszem, amire nem akarok! Jót nevettek és viccelődtek tovább...
Ma szakadt a hó egész nap, most viharos szél is kíséri. Pizza hegyeket és püspökkenyeret sütöttem, zenét hallgattam, és egyáltalán nem volt jó kedvem. Ha valami szép csendes havazás lett volna, és esetleg társaság akikkel lehet jó forralt bort inni, jókat nevetni, hóembert építeni. Igen, hóembert akarok építeni! Holnap, ha elcsendesedik ez a hülye vihar, be sem jövök! Síoverall, fényképezőgép, udvartartásom, Anya és Bandi... go!
Bezzeg ha itthon lenne Apci, akkor lehetne menni máshová is, nem csak ide a közelbe, a hegyre stb.. Én nem szeretek hóban vezetni, régen nem zavart, de amióta csúsztam egy nagyot az autóval tavaly a jégen, azóta para van ezerrel. Szegény Gáborkám beteg, meg van fázva, lázasan fekszik, tőlem 650 km-re, ettől is a rossz kedv. Apciért is mindig aggódom, nehogy ott legyen beteg.... azért ő közelebb van, rögtön ott teremnék.... No, ezért nem beteg! :)
UPC... nincs jel.... nem baj, előkapok egy jó könyvet... utána egy szép álmot... megpróbálok nem meztelenkedőst... :)