Azt hiszem harmadszor néztem ma meg a "Bakancslista" című filmet, Jack Nicholson (Edward Cole) és Morgan Freeman (Carter Chambers) főszereplésével. És megint jól szétbőgtem az agyam rajta.
A bakancslista azoknak a dolgoknak a sora, amiket szeretnénk megtenni az életben, mielőtt "feldobjuk a bakancsot". De vajon miért csak akkor jut ez az eszünkbe, mint ahogy ez filmbéli hőseinknek is, amikor már tudjuk, hogy nemsokára itt a vég, életünk befejezéséhez közeledik. Igazából ezt a bakancslistát már a felnőttkor hajnalán meg kéne írnunk, és az évek során törekedni arra, hogy mire "bevégezzük" eleget tudjunk ennek tenni. Tudom, most ez hülyén hangzik, de higgyétek el van benne némi igazság. Oly sokszor hangoztattam már itt a blogon, hogy milyen rövid az élet, és sokunk mennyire együgyűen bánik vele. Végül is sajnos a lehetőségeink korlátozottak, nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy "kőgazdag" Edward Cole-nak születik, sokkal több köztünk a Carter Chambers. Lehet, hogy bajban lennék, ha most egy ilyen listát kéne írnom, hisz nekem sincs, helyette vannak álmaim, elképzeléseim, és bizony nem teszek meg mindent annak érdekében, hogy ezek valóra is váljanak. Hej hová lenne a világ, ha mindenki az álmait kergetné?! Pedig igenis kell! Furcsa mód, ha az álmaim közt kutakodok, nem találok benne ékszereket, méregdrága ruhákat, észbontó autócsodákat.... Úgy érzem, hogy számomra ez már a múlt, mintha egyszer már megéltem volna, egy másik előző életemben. Erre utaló jelek vannak, de ne merüljünk bele, hisz sokan nem hisznek az efféle spirituális "csacskaságokban", talán én sem igazán. A lényeg, hogy ami most rejtőzik bennem, az egy világcsavargó, telis tele romantikával, és mély érzésekkel. Egyszer, öt évvel ezelőtt itt a blogon készült egy bejegyzésem "Ha én gazdag lennék" (kattints rá) címmel. Talán lehet, ezt is bakancslistának nevezni. Nem ez nem az....de lehetne... Azóta még szerényebbek lettek az álmaim, simán beérném egy Camino kezdéssel, majd végig csavarognám az "öreg" Európát, Afrikát és Indiát lehet, hogy kihagynám, helyette már sokkal jobb dolgokat kitaláltam. De hol is tartottam? Igencsak elkanyarodtam a bakancslistától... Minden embernek kell, hogy legyenek valóra váltható álmai! Ne legyünk szerények, nézzünk csak magunkba! Képzeletben dörzsöljük meg a lámpást, és legyünk önmagunk Dzsinjei.
Gondolkodjatok el rajta, a filmet pedig nézzétek meg, mert ezt is látni kell az életben...
Végül had idézzek a film végéből... Carter utolsó szavai Edwardhoz;
"Semmi módon nem tudom meghálálni mindazt, amit értem tettél, hát nem is próbálom. Inkább kérek még valamit; Leld meg az örömöt az életedben! Egyszer azt mondtad, hogy te nem vagy mindenki, hát ez igaz is, valóban nem vagy mindenki. Viszont mindenki, mindenki. A lelkipásztorunk mindig azt mondja, mindannyiunk élete egy egy patak, mely ugyanabba a folyóba ömlik, ami végül a vízesés ködén túl a mennybe ér. Lelj örömöt az életben Edward! Drága Barátom, hunyd le a szemed, és engedd, hogy a víz hazavigyen.."