Marci osztálya ma Budapestre utazott. Erkel "Hunyadi László" című operáját nézik meg az Erkel Színházban. Korán keltünk, átvittem egy másik településre, mert abban az időpontban csak onnan indul busz Sárvárra, majd vonattal mennek tovább. Hazajöttem, kicsit olvasgatni kezdtem. Kicsit? :) Kezemben az Apcitól karácsonyra kapott egyik könyv, amelyben a világirodalom legszebb szerelmes versei vannak Kosztolányi Dezső fordításában. Paaul Geraldy egy versét többször is elolvastam, majd nem bírtam magammal... az alvásnak már lőttek, "utánanéztem" ki is volt ez az ember. Majd elolvastam tőle még több verset... és beleástam magam a szerelemről, avagy férfi és a nő kapcsolatáról írt "Szerelem" címet viselő filozófiájába. Hm... roppant érdekes, olvasmányos, tanulságos. Mit is mondjak? Egy apa okítja az élet "legnagyobb dolgáról", a szerelemről, fiatalemberré serdült fiacskáját. Miért írtam, hogy az élet legnagyobb dolga? Mert ez az igazság. Az egész élet ebből keletkezik... 
Aztán elkezdtem pontról-pontra kibogarászni belőle a nekem... nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg... legjobban tetsző (ez szentségtörés), az általam legigazabbnak tartott (ez még rosszabb) talán azokat a sorokat, amelyekkel leghatározottabban egyetértek. Ezt a nem éppen rövidke csokrot nyújtom ma szeretettel át nektek..

"Tanuld meg előbb megkülönböztetni szívednek és vágyadnak előre összekeverődő hangjait.
Sok szerelmes összetéveszti a szerelmet és a gyönyört s hasonlít az olyan utashoz, aki azt hiszi, hogy szeret egy várost, mert jól ebédelt benne.
Az érzékek járnak elöl s a szívet olyan tájékokra hurcolják magukkal, ahol szegénykének semmi dolga nincs - aztán rábízzák, hogy boldoguljon, ahogy tud.
Tanítsd a szívedet.

Az asszonyok nem azért védekeznek a próbálkozásaink ellen s igyekeznek menekülni az üldözésünk elől, mintha nem volnának érzékeik. Hanem, mert olyan hirtelen, oly könnyen izgatható és gyorsan uralomra törő érzékeik vannak, hogy rémülten vigyáznak rájuk.

Sohase szégyelld előttük a vágyadat. Ne félj attól, hogy észreveszik, mennyire izgatnak.
Roppant vágyakozásod nem sérti őket. Ellenkezőleg. Az asszonyok szeretik a szerelmet.
Az asszonyokat sohasem botránkoztatja meg a szerelem.
Hogyan kívánhatod, hogy megadják, amit akarsz, ha te magad szégyelled?
Szemük büszkén és hálásan mondja: "Szép vagyok és te észrevetted ezt. Köszönöm"!

Az asszonyok fognak végképpen megnevelni és megformálni a világ számára.
Az ő jóvoltukból hozzányúlsz majd az élethez, amit a foglalkozásodon keresztül csak töredékesen és eltorzítva érhetnél el.

Ne térdelj le. Az asszonyok irtóznak attól, hogy istennők módjára bánjanak velük. Tudják jól, hogy ők csak asszonyok. Ha sápadozol, áradozol, ájuldozol: szégyellik magukat helyetted.
Az asszony szereti a férfit. Ne alázd meg a férfit előtte.

Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
Őrizd meg a választás jogát.
Azt kell magadhoz láncolni, aki neked tetszik, nem akinek te tetszel.

A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asszonyt, pedig majdnem mindig az asszony választja a férfit. Az asszony választja ki azt a férfit, aki őt fogja választani.

Minden kalandod olyan legyen, hogy aláírhasd. A legfutóbb kalandnak is legyen értelme, a legszerényebbnek is legyen illata. Mindegyik legyen egy költemény. Nem nagy költemények vannak. Akadnak egészen kicsinyek is, amelyek tökéletesek.

Amikor szerelemnek kereszteltük, felszabadítottuk, tisztára mostuk, trónra emeltük a gyönyört. De mivé tettük a szerelmet!
A szerelem legszebb pillanata az egyetlen, amelyik után valóban részegek maradtunk - az előjáték, a készülődés: a csók.

A szép férfiak nem nagyon izgatják őket. Nem annyira a benned lévő hím a hódítójuk, mint inkább a hős. Amit a testedben keresnek, nem a tested volt, hanem te magad, bölcsességed, tapasztaltságod, korod és mohó életkedved.
De alighogy a csókod megremegtette testüket, semmi egyéb nem számított a szemükben, mint ez a test és ez a csók.

Érzékeink meg az asszonyok szépsége belénk oltották a vágyakozást egy paradicsom után, amelyet végül az ő segítségük nélkül, pusztán szellemünk erejével akarunk megvalósítani. Logikusan cselekszünk tehát, amikor azt kívánjuk az asszonyoktól, hogy kihívóak és hozzáférhetetlenek legyenek egyszerre.

Vedd feleségül!
Ez kétségtelenül kockázatos játék.
Bezárod szerelmedet két legyőzhetetlen ellenfele: az idő és a megismerés közé.
A megismerés megöli a szerelmet.

Természete valamikor annál hevesebben fordul majd ellened, minél nagyobb erővel és állhatatossággal akartad béklyóba verni.
Az asszonyt ugyanúgy próbáltuk alkalmazkodásra kényszeríteni, mint a természetet. Csakhogy az asszony jobban védekezik.

Hibáikért szeretjük az embereket s utáljuk azoknak hibáit, akiket szeretünk.

Nincsenek olyan napok, amikor az ember jobban, s amikor kevésbé szeret. Vannak napok, amikor szeret az ember és napok, amikor nem szeret.

Ne fösvénykedj a szerelemmel.
A szerelem is, mint a vagyon, arra való, hogy elköltsék.
Jól költeni annyi, mint meggazdagodni.

Az igazán szép asszony igen soká marad szép.
Ellentétes áramlatok csábítják: fenséges vágyak és igen primitív ösztönök.
Szerelmes nőt csináltál belőle!

Kétségtelen, hogy a tulajdon egyik formája a rabszolgaságnak s csak hiúságunkat szolgálja. Az ember szabadabban szereti azt, ami nem az övé. Esztelen követelés, megkaparintani magunknak egy embert, láncraverni a képzeletét, megbénítani fejlődő és önmagát megcáfoló képességét... De ha ilyen bölcsek, ilyen engedékenyek volnánk, akkor csak mértékkel szeretnénk - vagyis nem szeretnénk többé.

Utáljuk a társadalmi erkölcstant. Azt hisszük, hogy kiszabadultunk a hálójából. Kikiáltjuk, hogy jogunk van mindent újrakezdeni, jogunk van a szabad szerelemre... de voltak szüleink is.

A szerelem nem tartozott hozzá a férfi természetéhez. Az asszonyok tanították meg rá.
De többre vitte benne, mint ők.
Az asszonyok találták fel a szerelmet s a férfiak a házasságot, meg a hűséget.
Nem, ez nem paradox!
A legerősebb férfi is egy szégyenkező, érzelgős lényt rejteget magában s a leggyöngédebb asszony is egy fanyar realistát.
Az asszony gyengéd. A férfi jó.

Az élet célja nem a szerelem.
Cél nincs. A cél: az út.
Szerelem: túlságosan távoli föld, túlságosan nagy szó - mint Isten.
A legnagyobb jó, amit a szerelemnek köszönhetünk, hogy megtanított hinni a szerelemben.

Magadért vagy felelős. Törődj magaddal.
Ha eléggé szereted magad, hogy magasra emelkedjék, érezni fogod, hogy harmatként hullsz vissza a világra, s rájössz, hogy a szerelmedet csak adni lehet, kapni nem.
Ha magadat nem szereted, elárulod azt, akit szeretsz.

Életed állandó csere a világgal - minden nap eredményesebb valamivel.
Igaz, hogy mindenütt háború van, de van mindenütt egy kis szerelem is.

A szerelmet sohasem találja meg az ember.
De aki a szerelmet keresi, annak minden egyéb megadatik.

Változik az asszony. Kicsinyessé vált, figyelme szétszóródott, aprólékos gondoknak szenteli magát, nem törődik azzal, ami fontos.
Nem sok mondanivalód van már neki. Jobb szeretnél egyedül élni. Most már csakugyan meg is tudnál élni egyedül.
De jusson eszedbe, hogy ő volt nélkülözhetetlen társad, hogy nem tudtál volna senki mást elviselni. Megismerted volna-e önmagadat, ha őt nem ismered?
Megengedte neked, hogy az légy, aki vagy. Megpihenhettél mellette önmagadtól.
Ne vond meg tőle gyöngédségedet. Hiszen magad mellett tartod s ma is szereted anyádat, akin régóta túlhaladtál.
Neki ugyanannyival tartozol, mint anyádnak. Látóhatárod és tájképed volt s egész életed nézőpontja. Ő állította melléd azt a csodálatos, elviselhetetlen és elragadó fiatalembert, akit titokban imádsz, aki az ő vonásait viseli és hozzád hasonlít.
Fizesd adósságodat az időddel, amely napról napra kevesebbet ér.

Könnyű a munkádat szeretni. Ezt mindenki tudja. Ha az ember csak a munkáját szeretné, hangyatársadalmat alkotna.
Hagyd békén egy kicsit a népek boldogságát.
Gondolj az övére. Oly nagy szüksége van a boldogságra!

Az asszony oly nehezen tud meglenni boldogság nélkül!...Egyszerű ennek a magyarázata: hiszen egyebe sincs. Foglalkozzál vele. Hajolj föléje. Beszélj neki önmagadról. Tégy meg érte mindent, amit tehetsz...

És érd be önmagaddal."

/Paul Geraldy: Szerelem / részletek/


1885. március 5-én született Párizsban Géraldy Le Fevre néven, és 1983. március 10-én halt meg Paul Géraldy francia költő. Alig huszonnyolc évesen adta közre a Toi et Moi (Te meg Én) című kötetét, amely versek esetében szokatlan módon bestseller lett. Titka Baranyi Ferenc szerint az volt, hogy „a szerelem mindenki által megélt fázisairól póztalan, csevegő stílusban volt bátorsága vallani".
Géraldy csaknem száz évet élt, ennek ellenére nem sok életrajzi adat maradt róla. Az irodalomtörténet mostohán bánik vele, ennek ellenére élőbb, mint sok más, ismertebb és elismertebb kortársa. A szerelmes idézetek gyűjteményeinek állandó szereplője, ott van az esküvőkön, idézik egymásnak a szerelmesek.

1885. március 5-én született Párizsban