Egy nagyon "szeretem cikket" olvastam, vagyis egy interjút a Bárdos András Máté Krisztina házaspárral.
Bárdos tizennyolc év után is, a mai napig udvarol a feleségének.
Kiragadtam a cikkből néhány nekem nagyon tetsző részletet, ahol Bárdos beszél a feleségéről:
"Tetszett, hogy a határozottsága, az esze, a munkában való összeszedettsége éles ellentétben állt azzal a szórakozott, laza csajjal, aki civilben volt, egyfolytában elhagyta a lakáskulcsát, a telefonját, mikor-milyét. Mai napig ez van, és nem tagadom, előfordul, hogy nem minden pillanatban szórakoztat sok-sok év után a másik megannyi apró, bosszantó tulajdonsága. De olyankor mindig arra gondolok, mit éreztem 18 évvel ezelőtt, amikor ugyanígy hiába kerestük azt a bizonyos kulcscsomót, mint ma. Ha akkor nevettünk, miért ne tehetnénk most is? Sokkal jobb, mint idegeskedni."
"Éveken át udvaroltam neki, és udvarolok most is."
"Nem is értem azokat a férfiakat, akik féltékenyek a párjuk eredményességére. Ha látom, hogy túlhajszolt, de ragyog, az mindent megér. Hétvégenként például nem bánom, ha Kriszta nem azzal tölti az időt, hogy takarít, főz. A konyhában való ácsorgás kivonja a családból azt, aki a tűzhely mellett áll. Nem elég eseménydús az együttlét. A feleségem ne meneküljön a konyhába, ha végre van egymásra időnk!"
A házaspár:
Azt vallják, a kapcsolaton igenis dolgozni kell, nem szabad hagyni, hogy a hétköznapi mókuskerékben elkopjon, mint a régi mosógép ékszíja. Ez utóbbit ugyanis az emberek cserélik, pontosan úgy, ahogy mostanában a régi párjukat is: egy újra. Ez az ő esetükben nem fordulhat elő.

/Forrás: Meglepetés, Szurovecz Kitti/