Még mindig itt érzem az orromban az akácok illatát.... de már nyílik a másik gyönyörűség a bodza.

Eső emlékeim róla: Nagyanyám háza mögött telis-teli volt bodzával, szedtem a hatalmas virágernyőket és azokkal játszottam egész nap. Aztán emlékszem, amikor óvva intettek a bogyóitól, nehogy megkóstoljam mert az bizony mérgező. /Most már tudom, hogy fincsi lekvárt lehet belőle főzni, évek óta készítem./ Nagyon szerettem sőt, most is szeretem Andersen meséit, a mesekönyvben egyik kedvenc mesém a Bodza anyóka volt, és ezt a képet sokat nézegettem... /nagyon sok éves könyv, vigyázok rá :)/

viszont a bodzateát csak felnőtt koromban kóstoltam először. Van a mi kertünkben is több bodzafa, nemrég a terasz végébe nőtt egy, annyira imádom! Tegnap eső előtt készítettem róla egy képet, igazi mediterrán hangulatot áraszt...

Mielőtt tönkreteszi a vihar gyorsan szedtem szép nagy virágokat, és készülőben van a bodzaszörpöm, még két napig kevergetem, aztán leszűröm...

Rengeteg receptet találtam a neten, azokból variáltam magamnak egy egyedit. :) Gábor tavaly készített, kaptunk is néhány üveggel, finom volt. Marci szereti ezért álltam neki. Ma délelőtt lefotóztam újra a bodzafát, immár napsütésben, nem tudok vele betelni! Bandi is odaállt egy kép kedvéért...:)

Cili kedvenc helye az asztal, állandóan ott napozik, és alszik evés után, haragszom érte. Tavaly olvastam egy jó "cicaellenszert" erre, alkalmaztam is és bevált, idén újra bevetem. Narancsolajjal vagy ha az nincs kéznél, elég egy citrom héjával jól átdörzsölni a terepet, azt nem szeretik a ciculik. A padon direkt van neki egy takaró, de valamiért az asztalon mégis jobb... :)

Hétfő óta "hellyel-közzel" esik az eső, délelőtt ragyogó idő volt, még mindig erősen süt a napocska, de a távolban már dörög az ég. Bandi nagyon érzékeny a dörgésre és villámlásra, ilyenkor vadul ugat, és rohangál a kertben. Szegény a viharok végére teljesen bőrig ázik és kimerül, de nem tudom lenyugtatni sehogyan sem.