Balatonról hazafelé megnéztük Sümegprágán a fazekas találkozót. Közel van hozzánk, de még sosem voltunk.
Úgy jártunk vele egy kicsit, mint a Vasvári rétesfesztivállal.... "nagy durranásnak" ígérkezett, aztán nagy csalódás lett a vége.
Kevesen voltak, szép dolgokat láttunk, de majdnem kevesebb fazekas volt, mint a más tevékenységeket űző iparművész. Egész mást vártam ettől a találkozótól...
Látogatókból is alig-alig akadt, itt-ott lézengtek csak az emberek.
Pedig gyönyörű dolgokat lehetett látni. Ezekből az edényekből elfogadnék jó párat itthonra...
álomszépek... ilyenekben főzni, tálalni... hm micsoda élvezet lehet...
Két néni ücsörgött egy "standnál", csörögefánkot árultak, ezek a szép falvédők voltak körülöttük...
Megdicsértem, hogy milyen szépek, és akkor az egyik néni hozzáfűzte: - Hát még milyen szép volt az, aki hímezte! Majd a másik néni szerényen elmesélte, hogy ő volt az, és úgy tizenkilenc éves lehetett, de már akkor kész volt a kelengyéje, amit szintén saját kezűleg készített.
Nagyon aranyosak és barátságosak voltak. :) Szeretem hallgatni, amikor a régi időkről mesélnek... Nem bírtam ki, meg kellett jegyeznem, hogy bizony ráférne a mai lányokra is egy kis kézimunkázás.... (khm.. és úgy ahogy én gondolom.. tűvel, cérnával) :) Manapság feledésbe merül sok minden, már lassan semmihez sem értünk, mindent felvált a modern technika, a régit "eltapossa" az új világ......
Végignézhettük egy szép nagy tál születését... itt éppen gyúrja az anyagot a mester..
majd korongra került, és elkezdődött a csodálatos "vajúdás". 
Fantasztikus, hogy mennyi formát öltött az anyag míg végre elnyerte végleges alakját.
Ugye milyen jó volt nézni? Hát még élőben! Nagyon imádtam. :) Úgy érzem, ha másért nem, de ezért érdemes volt ide eljönni. :)
