A romantikus ember, mint én az a szerelembe szerelmes. A lángolás élteti. Szüksége van a meghitt randikra, romantikus, gyertyafényes vacsorákra, és jó nagy sétákra, andalgásra mondjuk a városban, akár múzeumokban, vagy a szabadban. De a szenvedély gyorsan alábbhagy, ha ezek nincsenek, gyorsan elveszti az ember a párja iránti lelkesedését. Hogy ez ne következzen be, mindig találni kell valami olyan programot, ahová kettesben lehet menni, mit számít, hogy a neten már minden filmet meg lehet nézni! Akkor is üljünk be egy moziba, menjünk el együtt egy galériába, egy parkba vagy oly mindegy hová, csak kettesben érezzük jól magunkat, akkor és ott. ♥


Kicsit a tegnapi "körömlakkozó Georgihoz", miért ne lakkozhatná akár ő? :)
Hoppá! most feldobtam a labdát.... Na jó.... nem ér félreérteni, ígérem erről még valamikor beszélni fogunk, itt a blogon...egy kis udvarlásra, évődésre gondolok...:) találtam egy nagyon bölcs idézetet.
"Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe."
(Móricz Zsigmond)