Megdöbbentő újságcikk került a kezembe, kétszer is elolvastam, ennek ellenére születnek meg a csöppet sem humánus szabályok, törvények az EU-ban.

„A világ éhezőinek száma nagyobb, mint Európa, az Egyesült Államok, Kanada és Japán együttes lakossága.
Többen halnak meg az éhezés miatt, mint amennyi áldozatot az AIDS, a malária és a tuberkolózis együttvéve szed.
Több mint másfél milliárd ember él naponta kevesebb, mint egy dollárból.
Afrika lakosságának fele szenved a nem megfelelő vízellátásból adódó betegségektől.
300 millió gyermek éhezik a világon, hatmillióan halnak meg alultápláltság miatt.
3,8 másodpercenként éhen hal valaki, háromnegyedük gyermek.
A Földön élők negyven százalékának még árnyékszéke sincs.
Az elmúlt 25 évben negyedével csökkentette a talaj romló termőképessége, az erózió és az AIDS-járvány az egy főre jutó élelmiszer-termelést, miközben a népesség drámaian növekszik.
Az éhezés miatt leromlott munkaképesség két százalékkal csökkentheti az érintett ország GDP-jét.”

Soha nem dobok ki ételt! Emlékszem első munkahelyemen a „Technoimpex-nél” volt egy nagyon bölcs főnököm, ebédnél, ő mindig a „fapadost” ette, míg mi finnyásan turkáltuk az alacarte menüt. Leült velünk szembe és kijelentette:
-Indiában és Afrikában éheznek! Munkájából adódóan, sokat járt a világban, és bizony sokat látott, mesélt és mire befejezte, szégyenlősen megettük az ételt.
A vidéki nagymamám nemhogy nem dobott ki ételt, de ha leesett a kenyér, felvette, és megpuszilta, mielőtt felvágta keresztet vetett rá, pedig gazdag családban született, őt még megtanították az ételt, a vant tisztelni, de átélte a háborús, ínséges napokat is. Mi most mit csinálunk? Kidobálunk, pazarlunk….Meddig? Amíg van miből! A cikk címe, amiből idézek: Lesben áll az éhhalál

„Az ENSZ felmérése szerint 37 országban már a középosztálybeli népesség is képtelen megfizetni a 30-40 százalékkal drágább élelmiszert.
Itthon jobb, de nem rózsás a helyzet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO ma kétszázezer éhező embert tart számon Magyarországon.
A táplálék hiánya globális népvándorláshoz vezethet: az éhhalál szélén álló embermilliók célja nem lehet más, mint a menekülés. Hová máshová, mint a Föld viszonylag gondtalanul élő részébe.”

Iszonyatos ennek ellenére a pazarlás, EU szabályoknak megfelelően rengeteg étel landol a szemétben. Küldik a csekkeket, hogy segítsd a hajléktalanokat, éhező gyerekeket, állatmenhelyeket. Holott nem kéne tepsi szám kidobni éttermeknek érintetlen, aznap készült friss ételeket, nem kéne megsemmisíteni az ételmaradékokat, elkobzott húsárukat. Az állatmenhelyeknek az nem lenne jó? Az érintetlen, rendes ételt nem lehetne esténként kiszállítani, karitatív módon a hajléktalanoknak? Mi lenne, ha mindenki annyit vásárolna amennyit el fogyaszt a család, és nem a kukákat rakná meg kajával?

„A fölöslegessé vált élelmiszerhalmok fő okát sokan abban látják, hogy tervezetlenül túlvásároljuk magunkat, és az étek egyszerűen ránk romlik.
Mi, magyarok se nagyon lógunk ki a sorból. A kutatások szerint keresetünkhöz képest a nyugat-európaiaknál kétszer többet, jövedelmünk majdnem harmadát költjük élelmiszerekre és élvezeti cikkekre. Ennek elsődleges oka az, hogy a lakosság jelentős része számára ez a legkönnyebben megfizethető örömforrás, utazásra, egyéb szórakozásra kevés marad. Hogy aztán ennek hány százaléka kerül kukába? Erre nincsenek ugyan vizsgálati adataink, de biztos, hogy minden városunk igen komoly sertéskondákat tudna meghízlalni a fölösleg feletetésével. Már ha az EU-ban a disznók elé lehetne önteni az ételmaradékot.”

Gondolkodjunk el rajta, hogy mennyit költünk és mire, meddig tehetjük ezt meg….Szerintem

(az idézeteket a Szabad Föld újságból merítettem)