Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, - valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jót tevőn, - s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, - s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, - minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, - minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is, - a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, - az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, - mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, - mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag, - a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, - a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár, - felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, - talpunk alól hiányzik valami. Pedig így szólt az ígéret a múltból: - ,,Valahol! Valamikor! Valami!'' Hitték a bölcsek, hitték a hívők, - mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol! - s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent, - minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, - minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, - kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol... |
||
