Nagyon fáradt vagyok! Tegnap két fiókámal Érden és Budapesten voltunk,
Amikor átléptük Érd határát megkérdeztem a Tónitól, hogy most mit érez?
Már nem is tudom mit válaszolt, csak arra a furcsa érzésre emlékszem, ami engem elragadott. Pár másodpercben feltörtek az emlékek, kicsit fájón, de jó lenne, de nem lenne jó visszatérni a múltba. A temetőben is a könnyeimmel küszködtem, szeretteim: Apósom, anyósom, Gáborom, apukám annyira hiányoznak! Szegény Juci, anyósom testvére, (egy hónap különbséggel mentek el) egymás mellett nyugodnak, az ő sírjára is csak én viszek virágot.
Egy ilyen látogatás után mindig megnyugszik a lelkem, hazafelé érzem, hogy ők vigyáznak ránk.
Dédikét is meglátogattuk, aki 98 éves, tavaly már írtam róla itt:
szerintem.blog.hu/2008/09/07/erd_2
Aranyos, nagyon szeretem! Boldog szülinapot kívántam neki, erre ő: - Pannyi én már nem tudom, mikor van a születésnapom, nem júniusban születtem?
- Oda se neki Dédi, én is irtó feledékeny vagyok már! ( Fenébe! Én tévedtem! Júniusban van a szülinapja.) Ültünk és beszélgettünk, elpanaszolta, hogy fáj a veséje pedig sose fájt.
- Pannyi mitől lehet ez? – kérdezte.
- Mama, mitől? – A kor. – és közben megsimiztam a kis kezét.
- Tényleg Pannyi, öregszem!
Hát nem aranyos? fogtam a kis sovány kezét és majd megszakadt a szívem.
Megbeszéltük azt is, hogy őt nagyon szereti a Jóisten és azt is, hogy miért.
Elhúzódott az érdi kirándulás, Tóninak 3-kor a Róbert Károly krt.-on kellett lennie egy sajtó tájékoztatón. Megkerestük Gyöngyös barátnőmet elvittük a Tónit, és elmentünk az Aréna plázába.
Imax mozi volt a cél, Tóni már látott ilyet, de Marci még nem.
atom.blog.hu/2009/04/10/szornyek_az_urlenyek_ellen_imax_3d_ben
Későn indultunk hazafelé, én voltam a sofőr és szégyen ide-szégyen oda, majdnem sírtam
Marci aludt, Tóni csak mosolygott, szerencsésen hazaértünk.
Lelkemnek jólesett ez a kis kiruccanás.
