2009.05.18. 07:00 | Szerző: -Ani-

Este bóklásztam a net-en és találtam ezt a szép mesét, nagyon tetszik, nem bírtam ki, meg kell, hogy mutassam nektek is!

Szerző : Tan
Ha szeretsz és szeretnek

Tanmese egy kisleányról... Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerõs és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vetõ házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszó társai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elõl egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnõnek nevezte. A nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, õ azt mondta: - én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentõ nagy szeretettel akar át ölelni engem Napanyukám. Lassan-lassan meg tanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenbõl hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: - Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdõszobám. A szomszédok közül sokan bolondnak tartották õt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét. Teltek az évek. A kislány felnõtté vált. A falu bírója ki hirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amibõl úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belõle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnõtt gyerekei is. Batyujuk betegségtõl, válópertõl, könnyektõl, és elégedetlenségtõl duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Meg kérdezték tõle: - Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belõlük? - Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megõriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.  "Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden!"                  

Címkék: blog tanmese szerintem  |   | 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr121127758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2009.05.18. 21:01:11

Bakker! Másodszor állok neki kommentezni ezt az írást, mert a net jóvoltából az első odalett. És lehet, hogy ez is az ördögé lesz...
Na, jó a mese, van egy könyv, ami szintén erről szól, egy kislkány, aki mindenben megtalálja a jót. Életjáték, azt hiszem, ez a címe. Az utolsó mondattal nem tudok teljesen egyetérteni. Nekem a szeretni a minden. Ha én szeretek, akkor Isten él bennem, és tesz boldoggá akkor is, ha szenvednem kell, mert elutasítanak. De az szerintem is úgy van, hogy szeretni és szeretve lenni az a tökély.

Tündérleány 2009.05.18. 21:09:51

Én nagyon egyet tudok érteni ezzel a mesével. Igenis ezekre a dolgokra kéne koncentráljunk ahelyett, hogy panaszkodunk a sok "szörnyűség" miatt, ami körbevesz minket.

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2009.05.18. 21:24:08

Hú de szép avatárod van! Aha, a jóra kell inkább figyelni.

-Ani- 2009.05.18. 22:40:56

És most én is örülök, hogy elolvastátok és hozzá szóltatok!
süti beállítások módosítása