2009.07.05. 07:00 | Szerző: -Ani-

"Augusztus van. Egy dél franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban, a turistaidény kellős közepén. De már régóta esik az eső, ezért elég rosszul megy a bolt.
S persze mindenki el van adósodva. Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát. Letesz egy százeuróst az asztalra, majd elirányítják a szobájába, amely a harmadik emeleten van.
A hotel tulajdonosa fogja a százeuróst, és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását. A hentes azonnal fogja a százeuróst, és siet a nagykereskedőjéhez, hogy megadja neki a pénzt. A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat, amelyeket még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malacvágtában viszi Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.
Sophie pedig boldogan sétál be a százeuróssal a mi kis hotelunkba, hogy kifizesee végre a szobákat, ahova felvitte a pasikat az elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a százast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy a szoba neki nem felel meg, és azonnal kéri vissza a pénzét.
A tulaj odaadja, ő pedig fogja a százast és távozik.
Nos, végül nincs kiadás és nincs bevétel, mégis mindenki kifizette az adóságát!
Ennyire egyszerű lenne megoldani a gazdasági válságot?"
(Vas Népe)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr751227102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása