Pocsék éjszakám volt, annyira fájt a derekam, hogy nem tudtam megmozdulni.
Egy ideje már Dormeo matracon alszom, két hete egy nagyszerű MBT cipő tulajdonosa vagyok, szuper jól érzem magam benne.
Mid ezek ellenére éjszaka fájok. Van Cosmodisc-em is, vagyis az anyukámnak, ma elfelejtettem használni de holnaptól……
A cipőt orvos javasolta, remélem rendszeres használatával megoldódik a gondom.
No, mindegy éjszaka lehúztam a szőnyegre a matracot, az anatómiai párnát, és ott lent aludtam. Aludtam? Az túlzás, végig álmodtam, és méghozzá elég szörnyűt.
Este, Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin volt főszerkesztőjéről, vagyis az őt ért tragédiáról, és könyvéből részleteket olvastam, ezt aztán szépen bemixeltem az álmomba.

”Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin főszerkesztője életének negyvenharmadik évében egy agyvérzést követően mély kómába zuhant, és mire magához tért, csak a bal szemét tudta mozgatni.
Ez a fél szem kötötte össze a külvilággal, embertársaival, az élettel. Egy pislantás jelentette az igent, kettő a nemet. Látogatói felmondták az ábécét, s egy pislantás megállította őket a megfelelő betűnél. Így alakultak ki a szavak, a mondatok, így tudott társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, melyet délután a szemével lediktált. Az elkészült oldalt még ki is javította.
A Szkafander és pillangó fölényesen ironikus, mégis szívszorító jelentés egy olyan világról, amelyben a test nem mozdul, csak a szellem csapong szabadon.
Jean-Dominique Bauby tíz nappal könyve megjelenése után meghalt.”

Álmomban, mozdulatlanságra ítélve feküdtem, műtöttek, gerincembe injekciókat nyomkodtak. Hű, hogy néztem ki reggel! Hullafáradtan, bedagadt szemekkel ébredtem.
Ma este lehet, hogy a padlóra ágyazok. Olvasni pedig valami szépet fogok, már az álom miatt is.
Holnap ha jó idő lesz, Anyikával túrázni megyünk, azt nagyon szereti minden porcikám, és nem utolsó sorban a lelkem.