Végre, a megszokott helyen írhatok!
Tegnap írtam, hogy Marcus mellettem csicsikál, éjszaka rámjött egy köhögés, felültem az ágyban, és az én kicsi fiókám rögtön felébredt és megkérdezte: - Anya rosszul vagy?
Megnyugtattam, hogy nem, de állati jól esett ez a figyelmesség 12 éves kisfiamtól.
Magyarul mondva, ha nincs itthon Apci, a gyerkőc odafigyel rám. :)))
Amúgy jól kezdődött a napom, gyerkőcöm busszal ment suliba, időben elindítottam, bezártam az ajtót, gondolván kicsit még pihizek, ekkor megszólalt a telefon:
- Ani elkésték a gyerekek a buszt, el kéne vinni őket stb....
Egy falubéli asszonyka volt, persze rögtön felforrt az agyvizem, de nem tudtam nemet mondani neki. Elvittem a két kölyköt, de előtte megkérdeztem:
- Jó a látásotok? Szerintetek mi van az autómra írva? Taxi?
Aztán megmondtam nekik, hogy ez volt az első és az utolsó is, amikor elvittem őket.
Ez nem kőszívűség, hiszen majdnemhogy természetesnek vették a fuvart.
A pofátlanságnak van teteje? Én itt falun úgy vélem nincs, mert ha hagyod magad elkezdenek csicskáztatni, váltsd ki a receptet, hozzál ezt vagy azt, vidd el orvoshoz, vidd el bevásárolni magaddal, és még napestig sorolhatnám.
Őrület! Főleg ha az ember olyan vajszívű mint én, akkor aztán nyújhatod a kezed, az egész karod kell. Nem az a baj, hogy segíteni kell! Szomorú, hogy vannak emberek, akik eleve kihasználják a másik segítőkészségét, és az is elkeserít, hogy itt semmit nem tesznek szivességből, bármi segítséget kérek, azért busásan fizetnem kell!
A "reggeli anyukát" délután még szülőire is elviszem, mert egy iskolába, és egy osztályba megyünk...... ja, és ez már természetes. Már megszoktam. :(
Nem is sopánkodok tovább, mert nincs értelme!
Találtam egy képet, nagyon érdekes. Vajon merre forog a leányzó?
Jobbra vagy balra, mert ha huzamosabb ideig nézed, váltani fog.