Jobban szeretem az epernél, és nemrég olvastam róla mennyi mindent rejt magában a málna. Fantasztikus, nagyon egészséges! Már az ókorban ismerték, a középkori kolostorkertekben is ott volt, gyógynövénynek tartották. Egy maréknyi málnában 25 milligramm C-vitamin, sok B1-, B2-vitamin és A-provitamin van. Sok antioxidánst és flavonoidot tartalmaz, valamint növényi rostokat. Jelentős a kalcium-, kálium-, magnézium- és vastartalma. Segít karbantartani a vércukorszintet, csökkenti a magas vérnyomást, segít a menstruációs zavarokon. Levét lázcsillapítónak, izzasztó hatású italnak is lehet használni. A nyári meghűlés egyik legkellemesebb gyógyszere a szobahőmérsékletű málnaszörp. Júniustól augusztusig érdemes gyűjteni a levelét, fiatal hajtásait, mert megszárítva értékes gyógynövény. Főzhetünk belőle teát, ami antibakteriális hatású, de jó a cukorbetegségre, húgyúti megbetegedésekre, meghűléses panaszokra, lázcsillapításra, sőt hasmenésre is. Itt a málnaszezon ne teketóriázzunk, együnk minél többet belőle! Általában nem permetezik ezért bio gyümölcsnek számít.
Elkezdődött a szokásos Balatonozásunk. Magyarország másik felét céloztuk eredetileg meg erre a hétre, de az augusztusra eltéve. Meg akarjuk mutatni egy kicsit a gyerkőcnek az országot. Most Balaton minden mennyiségben, vagyis egy hét egyben, és együtt. :) Apci nélkül nem szeretek ott lenni, de lesz megint olyan is Marci miatt. Blogírás lehet, hogy picit elmarad, már nem vagyok olyan serény ezen a téren, mint régebben. Leköltöztetek megint egy rakás könyvet, csavargunk, pihenünk, talán írogatok is, és készítem a rengeteg fényképet. Egy csomó megnézetlen filmem van a laptopomon és a hordozható „vinyón” is, talán most kerítek rá sort. Egy lépésre van a nyaralónktól a part, csak egy bibi van, nem vagyok az a strandkedvelő pipi, utálok napozni, pedig illene a barnító krémes színemet eredetire váltani, majd könyvvel a kezemben, könnyebben megy. Tavaly egész nyár Balcsi és a tenger után sem villogtam valami vad bronzos külsővel, nem sikerült, pedig én akartam! :) Anya és Gábor felváltva gondoskodnak az állatkáinkról, ideiglenesen ide helyezik a rezidenciájukat. A négy cicussal nincs is gond, Bandi kutyának viszont hiányozni fogunk. Gáboron a félszemem itt hagyom, szerdán belgyógyászat. Sárkányasszony a távolból is őrzi gyerkőceit. :) Tamáskámé osztrák mobil net, a nyaralóba nyet net, kíváncsi vagyok magamra mennyi idő múlva kavarok a net kávézó felé, vajh meddig bírom nélküle?... Azért teszek be egy-két időzítettet, nézzetek csak ide nyugodtan, találtok olvasni- vagy hallgatni valót. Puszi mindenkinek!
Macskaszemek
Bandi és a labdillája, ami csak így finom megduplázva :)
Nem bírtam ellenállni neki.... meg kellett vennem!
Hol itt, hol ott bukkan fel a házban.....
Derűsen telt a napom, de ma valahogy mindenki jókedvű volt. Reggel mire felértem az üzletbe, Gáborkám már gőzölgő kávécskával várt, és kipakolta az árut. Jobban van, hála az égnek! A vevők is jópofák voltak, Pista halkan fütyörészve várta, hogy rákerüljön a sor, mosolygó arcok bármerre néztem, olyan jó érzés volt. Gábor valamiért feljött a boltba, nagyon megörültek neki, az egyik hetvenéves néni be is dobta, hogy azt hitte már annyira beteg, hogy mellé kell bújnia. Jól kijön a vásárlóival, van, aki rendszeresen recepteket kérdez tőle, mint szakács tanácsokkal látja el a háziasszonyokat. Ilyen jó hangulatban nem is fáradtam el, és hamar elszaladt a délelőtt. Tegnap megfőztem a borsólevest, igyekeztem haza, hogy készítsek valami másodikat, de Apci megelőzött, sajtot, hagymakarikát rántott, sült burgonyával. Délután összedobtam a kenyérsütő masinában egy kelt tésztát, szépen megdagasztotta, vacsira túrós, tejfölös, langallót készítettem a fiúknak. Az én vacsorám az sokkal érdekesebb volt. Kimentem a kertbe, először a málnabokrokat látogattam meg, jól össze is karmoltak az ágak, és csalán is akadt néhány, de nagyon fincsi volt. Utána a szomszédból átlógó szederfa következett, majd újra málna, néhány szem ribizli, de azt nem szeretem savanyú, újfent a málnabokroknál kötöttem ki. Múlt héten még volt zöldborsó azt is lelegelte esténként valami kétlábú kecske…. Nem ismerem! :) Na persze ide sem tudok kíséret nélkül menni, az összes macskám ott volt velem, Frici hempergett, Cilike dörgölőzött, Franci csak ült és nézelődött, Bandi pedig a kerítés másik oldaláról figyelt minket. Őt nem lehet beengedni a kertbe, mert rögtön lelép. A hátsó kapu alacsony csak olyan „jelképes”, mert még folytatódik a telkünk egy frissen ültetett akácossal, úgyhogy itt simán ki tud menni. A szederfáról annyit, hogy mostanában reggelente kint ülök a nyugágyban, ott iszom a kávémat, olvasom az újságot és a szederfán ricsajozó, reggeliző madarakban gyönyörködöm. Annyira jópofák, tele van velük a fa, a csőrükben a szeder szemekkel, a felét lepotyogtatják, mert közben egyfolytában csivitelnek. Ott a kis ház felett nyújtózkodik a jó öreg szederfa, csak most nincs rajta a sok madár....
kicsit közelebbről, a madár restaurant.....
És a jó kis kertecske, ím ezt a csodát látom minden reggel :)
Az oszlop hozzá tartozik :)
Nagyon szeretem a növényeket, mindig szépek a kinti cserepes, és balkonládás virágaim, becézgetem, szeretgetem őket, viszont az is hozzátartozik, hogy van egy kis "föld fóbiám", vagyis én annak nevezném. Utálom, ha átültetésre, ültetésre kerül a sor, még kesztyűben sem szeretem csinálni. Ezért nincs is igazán virágoskertem, csak afféle szedett-vetett, meg Apci mindig megszán és elültet mindent. Ő érdeme a kis konyhakert is, mert szereti csinálni. Csak a földdel vagyok haragban, meg a kerti szerszámokkal, a gyomlálást-gazolást szívesen megcsinálom. :)
Jót nevettem ma magamon. Teregettem, és van egy csalán amit nem akartam a múltkor megfogni és kihúzni, ezért rátapostam, most eső után kicsit ferdén de ott virított.
- Hát te jó kis csalánka, nem pusztultál el? Akkor már ott is maradsz! - mindezt szép hangosan megbeszéltem vele. Te jó ég! Ha a kerítés fal túloldalán ott volt a szomszéd, biztosan azt fogja hinni, hogy megbuggyantam..... lehet.. :)
Gáborkám hétfő óta fekszik. Be volt csúnyán dagadva a bal lába, piros volt, forró és nagyon fájt neki. Rögtön trombózisra gondoltam, be akartam vinni a kórház ügyeletére vasárnap de nem engedte. Hétfőn a háziorvos továbbküldte sebészetre, ahol nem tudták pontosan meghatározni a betegséget, három verzió is létezett, köztük a trombózis is, így hazaküldték szigorú fekvés, a láb jegelése, kalcium és sűrűn lázmérés. Két nap múlva vissza ment, kicsit javult a lába, láztalan volt mindvégig, valószínűleg, Achilles íngyulladás, pihentetés továbbra is javasolt, és ha mégsem múlna, menjen újra vissza. Még aznap felléptek nála más bajok, véres vizelet stb. Ügyelet, vizelet teszt, persze elkeserítő, másnap orvos, de már velem, mindent elmondtam az orvosnak, amit a fiókám elsumákolt: szívszorítást, baloldali teljes zsibbadást stb. Kapott beutalót belgyógyászatra, időpontkérés is megvolt, addig antibiotikum, fekvés, gyógyteák, sok folyadék. No, ezt gyorsan összefoglaltam. Iszonyú, hogy az egészségügynek semmire nincs pénze, mindenhová időpontot kell kérni, nemegyszer hosszú a várakozási idő. Felháborító! Nemrég hallottam, hogy szürkehályog műtétre egy asszonynak majdnem tíz évet kell várakoznia, de megnyugtatták, hogy annyi az idős ember a listán, azok úgy is kihalnak, és előbbre jön a műtét ideje. Nem mondom, szép! Annakidején, ha valami baj volt rögtön elküldték az embert vér és vizeletvizsgálatra, ami egy nap alatt megvolt, másnap már az orvos ezek eredménye alapján, ha szükségesnek látta küldhette tovább a beteget további vizsgálatokra. Hm….. És még arra mondják mindig, hogy az átkosban…. Pedig a mostani állapotoknál átkosabb rendszer már nem is lehet! Tudom persze, most is minden azonnal elérhető, fizetős rendszerben, vagy magánrendelőkben szintén fizetősben, de AKKOR MIÉRT FIZETTETIK AZT A KURVA TB-t!?
Nem folytatom, nincs értelme, hisz mindannyian tisztában vagyunk ezzel, és nem akarom elrontani az éjszakámat. Reggel bolt, hétfő óta nyomom, az sem fenékig tejfel, nincs az embereknek pénzük, kevés a vevő, alig vásárolnak. Mennek a hülye multikba…. Jaj, hogy jártam tegnap! Vettem Balcsaira egy mikrót, fizetés után tólom a kocsiban a vevőszolgálati pulthoz, ahol a pasi rámparancsolt, hogy tegyem fel a pultra. - ÉÉÉn? - kérdeztem kiakadva. Pasi udvariatlanul kijelentette, naná, Ő nem tudja! No aztán felemeltem a hangom, ami a csövön kifért. Megkérdeztem, hogy mi a fenének dolgoznak itt férfiak stb…. Egy aranyos, fiatal biztonsági őr a segítségemre sietett, fel és lerakta a mikrót sőt, a taplónak is segített a ki és becsomagolásában. Hű de mérges voltam! Szerencsére ritkán történik velem ilyesmi, általában kellemes élményeim vannak a segítőkészséggel kapcsolatban. Épp előtte egy másik áruházban a pénztárnál az előttem álló srác felrakta a szalagra az ásványvizeimet és a nehezebb tételeket….. csak úgy. Egy tündér volt! A kosaramban volt egy szalmakalap, Anya viccesen bedobta neki, ezért kicsit, ha akarja, felveheti. Jót nevetett rajta.
Találtam egy dalt egy druszámról….. de most nekem szól, ezt hallgatom már egy órája. Annyira tetszik!
"Ugye voltál gyermek,
Mi most is vagy
Lerohantak az évek,
az idő elhagy.
Bámuló szemmel,
újra nyíló szívvel
játssz mindent át.
Mit az élet kínált neked.
Felnőtt lettél, azt hiszed.
Hiszen most, is játszol,
s komolyan veszed.
Pedig a rejtély,
mit soha meg nem leltél,
még most is vár,
ahogy megjöttél, és indultál.
Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta a szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltam rég.
Az kell most még.
És eljöhet egyszer, hogy azt hiszed,
mert őszhajú lettél, öregebb szíved.
Pedig most érzed,
gyermek lett a lelked,
és szállnál még,
ahol még szebb az ég neked
Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta a szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
Hol voltunk rég, az kell most még."
Ezt a dalt az iskola énekkara énekelte akkor..... voltak könnyes szemek....
Ballagáson Tóni fotózott, képgaléria itt:
kepek.vasnepe.hu/cgi-bin/kepek/index.cgi
Nemrég rászoktam arra, hogyha hallok valamilyen okos gondolatot, bölcsességet, vagy bármi szépet, gyorsan leírom. Így nem felejtem el, és később felidézhetem magamban akár az egész történetet. Na, ja a notesz, és cetli, amúgy is a korral jár. :)
”A boldogság a testnek tesz jót, az elviselt nehézségek pedig a léleknek.”
/Szelek szárnyán c. filmből/
/Jan Jacobus Maria Bogaerts/
Este a teraszon Franci cica dörgölőzött egy kicsit, mire Bandi kutya azonnal ott termett és hanyatt feküdt egy kis potya simogatásra. Franci kicsit távolabb húzódott, merengett a nagy sötétségbe, figyelte a fényre gyülekező, körülöttünk cserregő szarvasbogarakat, akik idén újra elfoglalták a vén fűzfát. Bandi valamiért a kezem után kapott, mintha meg akart volna harapni, és felugrott. Franci azonnal két lábra állva lepofozta a kutyát, és kergette egészen a lépcső aljáig. Én a csodálkozástól fel sem ócsúdtam, még ilyet, hogy engem megvédjen a kutyától egy macska! Franci már ott állt előttem és boldogan zsebelte be tőlem a dicsérő vakargatást, simogatást. Mindig ilyen kardos menyecske volt, évekkel ezelőtt már rendre utasította a kutyákat, láttam nem egyszer őt kutyát kergetni. Hihetetlen édes, okos cica! Most éppen sül a finom meggyes süti a sütőben, közben filmet nézek és vasalgatok, finom, könnyű, száraz fehérbort kortyolgatok és blogot írok. Telis-tele vagyok energiával! Úgy működök akár az éjszaka virágzó mirabilis jalapa, csodatölcsér, avagy népi nevén lustakisasszony, estike. Tele van vele minden évben a kertünk, nagyon szeretjük. Nem akarom „fényezni” magamat, ezért a történethez az is hozzátartozik, hogy reggelente fél hulla vagyok, ez a bagoly típusú emberek rákfenéje. Két lötty kávé (csak az illúzió kedvéért), a napilap elolvasása, tusolás szükségeltetik, hogy újra elnyerjem „pörgős” emberi mivoltomat. Amúgy imádok aludni! :)
Voltunk Balcsin, dolgozgattunk, szépül a konyhánk. Még mindig nem fürcsiztem, csak a fiúk. Ripsz-ropsz itt a nyár, a nyaralás.... Észrevétlen eltelt fél év, úgy rohan az idő....
Franci cica kölykei előjöttek, tejecske lefetyelése közben tanulmányozzák a mamát..
Ők azért még inkább a játékot választják, mert a mami tejcsijénél nincs finomabb :)
Hétvégén fincsi kaját készítettem: Pipicombok, zöldségágyon, gazdagon fűszerezve...
Köret igazi update: szalonna zsírján pirult újburgonya, megszórva a kisütött szalonnakockákkal :)
Marci pénteken ballag. Tegnap volt a bankettjük. Szuper bulit csaptak, cordon bleu, majonézes kukorica sali, és petrezselymes krumpli volt a menü. No, és az anyukák sütöttek, én is egy tál sajtos sütivel járultam hozzá. Este 10-kor mentem érte.
Marci azt mondta hazafelé örül, hogy vége az általános iskolának, és most jön a könnyebb: - Anya a középsuli már csak szórakozás!
Hű az anyját! Ő már csak tudja! Én még nem, hogy mi vár rám.... :)
Megint esik! Ráadásul tegnap Medárd volt, és tegnap is esett. Akkor most negyven napig ázunk-fázunk? A teraszon van cicamama és a kiscicák doboz vára, amit építettem nekik, hogy szem előtt legyenek, árvízveszély fenyegette őket annyira becsapott az eső. Milyen jó, hogy minden hülyeséget elteszek, egy ideje ha lefogy a fólia a „papírgurigáját”, jó lesz valamire címmel. Két éve gyermeknapon váltófutásnál vették hasznát a gyerekek. Most hat darab került a doboz kuckó alá, tökéletesen elfolyt alatta a víz. Pár nappal ezelőtt találkoztam Zoltánnal, blogger barátommal, jól esett végre személyesen is váltani néhány szót. Sajnos elég hülye fényképarcom van, szerintem nem lehet rólam egy normális fotót készíteni, a Balatonos bejegyzésnél kommentelte, hogy élőben jobb vagyok. Hát igen! Sok embernek okoztam már kellemes csalódást a személyes találkozás alkalmával, igzából azt csípem a legjobban, ha megtudják mekkora fiaim vannak és esetleg elárulom a koromat, hangosan esnek le az állak. Jaj de jó, ezért is érdemes élni! Ha nem ezt írtam volna, nem lennék vérbeli nő! A másik, imádok beszélni, mellettem nem lehet csendben kuksolni, unatkozni, nincsenek gátlásaim, legyen az bárki, híres ember vagy hajléktalan mindenkit képes vagyok szóval tartani, esetleg jókedvre deríteni. Valami ilyesmiből kéne megélni. Vannak olyan emberek, akikkel képes lennék éjt-nappalt átbeszélni, mert annyira közös az érdeklődési körünk, vagy türelmes, jó hallgató. Ilyen volt az apukám. Néha azon kaptuk magunkat, hogy hajnal öt óra és mi még mindig beszélgetünk. Tamáskámra is rázúdítom péntekenként az egész hetet, vasárnap estig nem fogy el a mondanivalóm. No, azért nagyon szeretek hallgatni is, és vallom jól, azt is csak jó társaságban lehet. Egyedül is szeretek lenni, sőt úgy is tudok, szeretek, ha itthon van valaki, bármilyen viccesen is hangzik. Tegnap tíz percig relaxáltam, különös dolog történt velem. Elengedtem magam, és a bolygónkon kívül találtam magam, ott lebegtem szabadon, a vége felé már a Föld légkörében úsztam, szálltam, mint a madarak és csak úgy eleredtek a könnyeim. Rám ilyen hatással volt, talán a zene tette ezt, nem tudom. Nem láttam ezen kívül képeket, mint azt a vezető csendesen mondta, és a visszatéréskor kis nyugtalanság volt bennem, a békesség helyett. Ezt még gyakorolnom kell azt hiszem, de azért jól esett. Úgy szeretném a lelkem lecsendesíteni, jó lenne megtanulni kicsit kisebb tűzzel égni!
/Rosie Hardy/
Csajok! Ki ne ismerné azt az érzést, hogy nincs egy rongyom sem, most mit vegyek fel?!
Kedves Uraim! Talán ti tudjátok ezt a legjobban, hisz ezek a szavak legtöbbször akkor hangzanak el, ha sietni kell valahová, ti szenvedtek talán a legjobban tőlük. :) Hm.. találtam néhány megoldást.....
Némi zöldségből összeállítva, nem hosszú időre, egy röpke állófogadást simán kibír :)
Svédasztaltól minél távolabb.... megkóstolhatják!
Délutáni romantikus virágokból..
/The Visual Arts/
Strandra tökéletes, csak ne menjünk vele a vízbe, mert lejön a testfestés :)
/Abbey Clancy/
Esőben szuper jó, utána slag mindig legyen kéznél, csak szabadtéri rendezvényekre :)
/adsoftheworld.com/
A tej nagyon egészséges és minden rendes háztartásban van belőle egy ruhára való :)
Ez mindent kibír, mindig kéznél van, mondhatnám örök. Tollakkal egy fogadáson még a főnök felesége is elnézőbb lesz, hisz egy angyalról van szó :)
/weird things/
Sose feledkezzünk meg a jól megválasztott fehérnemű jelentőségéről! Ez is mindig kéznél van, ápol, eltakar, öltöztet, éjszaka a pizsama feladatát is betölti :)
/tattoo yakuza/
Ma szekrényt rámoltam, elégedetten vettem tudomásul van egy-két rongyom, egyelőre nem nyúlok a fenti megoldások egyikéhez sem. :)
Ma is esett az eső, csodálatos volt hallgatni és nézni a teraszon ülve.
Pont ilyen hangja volt, mint ebben a klipben. :)
Számtalan előjelei vannak az esőnek. Nekünk egyszerű dolgunk van, mert Bandi kutyus igazi meteorológus, teljesen bepánikol előtte, ugat és rohangál a kertben.
"Az emberek is általában megérzik az eső közeledtét, amit fejfájás, reumás fájdalom, bágyadtság, álmosság és száraz tenyér jelez.
A közelgő esőre néhány anyag szerkezeti tulajdonsága is megváltozhat: a fatárgyak bedagadnak, nehéz a dugót kihúzni, a hajszálak megnyúlnak, a szalonnabőr megpuhul, a kő nyirkos lesz és a gyertya serceg.
Jégesőre akkor számíthatunk, ha a mennydörgésnek morajló hangja van.
Ha az erdei madarak elhallgatnak, közeleg a vihar."
Holnap Balcsi, remélem nem fog esni.
Szakadt az eső délután, tényleg mintha dézsából öntötték volna, és amikor elállt teli volt az udvarunk édi csiguszokkal. Vigyázni kellett hová lép az ember, mert némelyik még a járdára is felmerészkedett. Szaladtam is be a gépemért, és készítettem 43 eső utáni képet, amiből több mint fele csiguszosra sikerült. Miközben fotóztam őket eszembe jutott egy emlék gyerekkoromból: "Talán öt éves lehettem, Tárnok-szőlőhegyen gyűjtöttem rengeteg szép, különböző méretű, üres, kiszáradt csigaházat. Aztán amikor már jó sok volt belőlük, egy délután Apa nekiállt, mindet kilyukasztgatta és felfűzte nyakláncnak. Nyakamba akasztottam és szaladtam megmutattam mindenkinek, hisz nekem volt a legszebb nyakláncom! Kár, hogy nem vigyáztam rá jobban, nem emlékszem mi lett vele." :)
Néha előtör belőlem a gyerek, imádom a csiguszokat órákig nézegetni.... :)
Pont, így mint ma, csütörtök volt és még egy hónap a baba megszületéséig. Délelőtt megettem egy szép nagy tál cseresznyét, semmi mást nem kívántam, és egy picit furán éreztem magam. Végül úgy döntöttünk, hogy ez az érzés valószínű nem a cseresznye hatása, megkerestük az orvosomat, aki megvizsgált és elrikkantotta magát: - Ez a baba, ha jól megsarkantyúzza magát rövid időn belül meg fog születni! Nyomás a kórházba, amilyen gyorsan csak lehet! Nem mondom, kicsit megijedtem. Már hogyne ijedne meg az ember lánya, amikor tudja, hogy nem sokára szülni fog! Összepakoltam a kis motyómat, másodpercenként szorítottam magamhoz, sírásra görbült szájjal a két és féléves kisfiamat, akit aztán anyósoméknál kitettünk. Soha nem felejtem el, elaludt az ölemben, kicsi göndör, szőke fürtös fejecskéjét fúrta a hónom alá, nem akart elengedni. Sírtam, nagyon sírtam, hogy pár napra el kell válnom tőle, szinte haragudtam a kis csöppségre, aki már nagyon kikívánkozott a pocakomból. Innen aztán „ezerrel” a fővárosi Szent István kórházba vezetett az utunk. Öt órakor érkeztünk be, 19óra 20perckor már egy gyönyörű, nagy feketehajú, 3300gr-ot nyomó, 56cm hosszú, kis pufók baba volt a hasamon. Azóta eltelt huszonnyolc év, és néhány centi híján két méteresre nőtt a kislegény. :)
"Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám."
Illanó felhők az égen,
Játszi árnyak a mezőn.
Jár a szellő körülöttem
Szeliden, lengedezőn.
Közbe-közbe sebesebben
Suhan el a habokon,
Odaszólva érthetetlen
Túlvilági hangokon.
Hidegen, verőfény nélkül,
Haloványan, álmatag
Ki-kipillant a felhőkbül,
Majd meg elbólint a nap.
Nézem e játékot, nézem,
Hallgatom e halk morajt.
Mit jelent az árny a réten,
Szél a habra mit sohajt?
Azt jelenti az az árnyék:
Ember, nézz meg engemet.
Földi lét - tünő árnyjáték;
Ma nekem, holnap neked.
Nincsen itten állandóság;
Ami él, mind elmuló.
Csak maga a mulandóság,
Az az örökkévaló.
És az a türemlő hullám,
Kis bujár hab mit gagyog?
"Ember, ember, ide nézz rám,
Lettem és már nem vagyok."
És a ringó, kergetőző
Millió hab a tavon,
Váltakozva majd egy bölcső,
Majd meg egy-egy sírhalom.
És ez így megy mindörökkön
Mindörökké, föl-alá.
Így ölelkezik a földön
Születéssel a halál.
És csak egyszer! és csak egyszer?
Az idő, tér végtelen,
S újra többé itt az ember
Soha többé nem jelen?
Kiderül a felleges ég,
Visszatér a szép tavasz,
S soha e mindenségben két
Falevél nem ugyanaz?
Hát ha mégis, újra itten
Igy, ahogy most, valaha...
Az örök idő-keréken
Visszafordul a "soha?"
Soha többé, soha többé!
Szív, hogy ezt elviseled!
Emberagy, a "mindörökké"
Őrületbe hogy nem ejt?
Megnyugvást, vigaszt mi adhat?
Kérdezed, mi volna jobb?
De hiába, tenger és nap
Nem felel, csak mosolyog.
Mintha mosolyogna rajtam,
Gondolván: szegény bohó,
Árny után kapkodsz, azonban
Fut előled a való.
Hasztalan a mult, jövendő
Titkait mit keresed?
Feleled, hogy mindakettő
A jelenben csak tied.
A teritett asztal itt áll,
Rajta a sok jó malaszt:
Lesve várva, jön-e több tál?
Még utóbb éhen maradsz...
/Vajda János: A Balaton partján/
Itt voltak nálunk a fiúk.... igen az Ocho Macho! Beugrottak Tóni fiammal egy kávéra.
Marci fiam vágya is teljesült, ím egy közös fotó :)
Taliándörögdön koncerteztek, Tóni szokás szerint elkísérte és fotózta őket.
Aranyos, tündéri emberek, és mint korábbi bejegyzéseimből is kitűnik, nagyon szeretem a zenéjüket. Szalai Marci azonnal barátságot kötött Bandi kutyával, később Franci cica is kivette részét a simogatásban.
Ja, és megkaptuk a legújabb CD-jüket. :) Egy kis ízelítő a lemezről..
Ezt a klipet Tóni készítette :)
Fricus jobban van, sántikál szegény. Marcus ma vizsgázott Sárváron kismotor rutinból, utána rögtön két óra városi vezetés. Nem lennék oktató, juj, elég rázós! Terelgeti a forgalomban a motoros fiókákat, úgy megy utánuk autóval, mint a kotlós a csirkék után. A gyerkőcökön headset, amiben néha azt hallják: - Állj félre b…meg, meg fogsz dögleni! No, ezt csak egy kis ijesztgetésből, és gondolom, nevelőcélzattal mondja, és hát ott az aggodalom nehogy tényleg baj legyen. Nem irigylem! A gyerkőcöm sem volt feldobva a végén sőt, kijelentette, hogy most már érti, miért mondják, hogy fárasztó a vezetés. Megyünk vezetni szombaton reggel, kedden és szerdán vizsga, végre pontot tehetünk a tanfolyam végére, és remélem meg lesz a jogsi. :)
Szenvedett egy kicsit a gyermekem, mert ez az otthonihoz képest jóval kisebb robogó :)
Az itthoni kétszemélyes, kényelmesebb, főleg egy ilyen nagyra nőtt csemetének :)
Nem is gondolja senki, hogy még csak tizennégy éves. :)
Szegény Frici cicámat most „műtöttem” meg. Egy szemét gazember meglőtte a lábát légpuskával, és három lábon, sántikálva, káromkodva jött haza a macskám. Megnéztem, benne volt a golyó, hosszú csipesszel kiszedtem, jól bekentem Betadine-nal, hagyta magát szegényke. Bevacsorázott derekasan a cicakonzervből, és elment alukálni. Hiába készítettem neki a nyári konyhában, dobozban helyet, megszokott helyét, a szénapadlást választotta. Mocskos emberek vannak! Sajnos sejtem is, hogy ki volt az, egy tetű, és nem tehetek semmit. :(
Tegnap birtok nézőben jártunk, Döröskén és Gersekaráton. A telkünkön álldogálva gyönyörködtünk a tó szépségében.
A világ 100 legsikeresebb emberében az a közös, hogy mindnyájan mertek álmodni, vagyis nem becsülték alá képességeiket. Kudarcainknak oka, az önmagunkba vetett hit hiánya. Viszont ahhoz, hogy sikeresnek mondhassuk magunkat, csakis reális álmokban higgyünk. Értelmetlen dolog lottónyereményre vágyni egy életen át, inkább nap mint nap tegyünk valamit, ami előrevisz. Tudatosítsuk magunkban, hogy hol tartunk és koncentráljunk arra, hová szeretnénk eljutni. A múltbéli hibáinkat ne bánjuk, hanem elemezzük. Merjünk változtatni! Nem érdemes halogatni, megfelelő pillanatra várni! Soha nem lesz minden körülmény tökéletes, vágjunk bele abba, amire vágyunk. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy teremtő erővel bír, ha többször elképzeljük álmaink beteljesülését. Panaszkodással rengeteg energiát veszítünk el. Ráadásul az agyunk elraktározza a negatív állításokat, melyek bizonyítottan akadályozzák boldogulásunkat, akár önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. Ezért kerüljük az olyan emberek társaságát, akik panaszkodnak, ránk zúdítják sirámaikat! Még annyit, hogy a sikeres emberek kivétel nélkül szeretik a munkájukat. Sohasem fogunk eredményeket elérni olyan területen, amit egyébként nem szeretünk. Bár elszántságunkban segíthet.
A jobb élethez, pozitív hozzáálláshoz segít az önhipnózis. Aki megtanulja, csodálkozni fog, mennyi jó dolog történik vele, ha mozgósítani képes tudatalattiját. Az önhipnózis egyik hatékony módszere: nyugalmas helyen életigenlő szöveget kell fölolvasni fennhangon. Minél nagyobb átéléssel olvas valaki, annál mélyebben vonul a tudatalattijába a szöveg tartalma.
(forrás: Felházi Anett klinikai szakpszichológus tanácsaiból és újságcikkekből idéztem)