Este a teraszon Franci cica dörgölőzött egy kicsit, mire Bandi kutya azonnal ott termett és hanyatt feküdt egy kis potya simogatásra. Franci kicsit távolabb húzódott, merengett a nagy sötétségbe, figyelte a fényre gyülekező, körülöttünk cserregő szarvasbogarakat, akik idén újra elfoglalták a vén fűzfát. Bandi valamiért a kezem után kapott, mintha meg akart volna harapni, és felugrott. Franci azonnal két lábra állva lepofozta a kutyát, és kergette egészen a lépcső aljáig. Én a csodálkozástól fel sem ócsúdtam, még ilyet, hogy engem megvédjen a kutyától egy macska! Franci már ott állt előttem és boldogan zsebelte be tőlem a dicsérő vakargatást, simogatást. Mindig ilyen kardos menyecske volt, évekkel ezelőtt már rendre utasította a kutyákat, láttam nem egyszer őt kutyát kergetni. Hihetetlen édes, okos cica! Most éppen sül a finom meggyes süti a sütőben, közben filmet nézek és vasalgatok, finom, könnyű, száraz fehérbort kortyolgatok és blogot írok. Telis-tele vagyok energiával! Úgy működök akár az éjszaka virágzó  mirabilis jalapa, csodatölcsér, avagy népi nevén lustakisasszony, estike. Tele van vele minden évben a kertünk, nagyon szeretjük. Nem akarom „fényezni” magamat, ezért a történethez az is hozzátartozik, hogy reggelente fél hulla vagyok, ez a bagoly típusú emberek rákfenéje. Két lötty kávé (csak az illúzió kedvéért), a napilap elolvasása, tusolás szükségeltetik, hogy újra elnyerjem „pörgős” emberi mivoltomat. Amúgy imádok aludni! :)