Szakadt az eső délután, tényleg mintha dézsából öntötték volna, és amikor elállt teli volt az udvarunk édi csiguszokkal. Vigyázni kellett hová lép az ember, mert némelyik még a járdára is felmerészkedett. Szaladtam is be a gépemért, és készítettem 43 eső utáni képet, amiből több mint fele csiguszosra sikerült. Miközben fotóztam őket eszembe jutott egy emlék gyerekkoromból: "Talán öt éves lehettem, Tárnok-szőlőhegyen gyűjtöttem rengeteg szép, különböző méretű, üres, kiszáradt csigaházat. Aztán amikor már jó sok volt belőlük, egy délután Apa nekiállt, mindet kilyukasztgatta és felfűzte nyakláncnak. Nyakamba akasztottam és szaladtam megmutattam mindenkinek, hisz nekem volt a legszebb nyakláncom! Kár, hogy nem vigyáztam rá jobban, nem emlékszem mi lett vele." :)
Néha előtör belőlem a gyerek, imádom a csiguszokat órákig nézegetni.... :)