Derűsen telt a napom, de ma valahogy mindenki jókedvű volt. Reggel mire felértem az üzletbe, Gáborkám már gőzölgő kávécskával várt, és kipakolta az árut. Jobban van, hála az égnek! A vevők is jópofák voltak, Pista halkan fütyörészve várta, hogy rákerüljön a sor, mosolygó arcok bármerre néztem, olyan jó érzés volt. Gábor valamiért feljött a boltba, nagyon megörültek neki, az egyik hetvenéves néni be is dobta, hogy azt hitte már annyira beteg, hogy mellé kell bújnia. Jól kijön a vásárlóival, van, aki rendszeresen recepteket kérdez tőle, mint szakács tanácsokkal látja el a háziasszonyokat. Ilyen jó hangulatban nem is fáradtam el, és hamar elszaladt a délelőtt. Tegnap megfőztem a borsólevest, igyekeztem haza, hogy készítsek valami másodikat, de Apci megelőzött, sajtot, hagymakarikát rántott, sült burgonyával. Délután összedobtam a kenyérsütő masinában egy kelt tésztát, szépen megdagasztotta, vacsira túrós, tejfölös, langallót készítettem a fiúknak. Az én vacsorám az sokkal érdekesebb volt. Kimentem a kertbe, először a málnabokrokat látogattam meg, jól össze is karmoltak az ágak, és csalán is akadt néhány, de nagyon fincsi volt. Utána a szomszédból átlógó szederfa következett, majd újra málna, néhány szem ribizli, de azt nem szeretem savanyú, újfent a málnabokroknál kötöttem ki. Múlt héten még volt zöldborsó azt is lelegelte esténként valami kétlábú kecske…. Nem ismerem! :) Na persze ide sem tudok kíséret nélkül menni, az összes macskám ott volt velem, Frici hempergett, Cilike dörgölőzött, Franci csak ült és nézelődött, Bandi pedig a kerítés másik oldaláról figyelt minket. Őt nem lehet beengedni a kertbe, mert rögtön lelép. A hátsó kapu alacsony csak olyan „jelképes”, mert még folytatódik a telkünk egy frissen ültetett akácossal, úgyhogy itt simán ki tud menni. A szederfáról annyit, hogy mostanában reggelente kint ülök a nyugágyban, ott iszom a kávémat, olvasom az újságot és a szederfán ricsajozó, reggeliző madarakban gyönyörködöm. Annyira jópofák, tele van velük a fa, a csőrükben a szeder szemekkel, a felét lepotyogtatják, mert közben egyfolytában csivitelnek. Ott a kis ház felett nyújtózkodik a jó öreg szederfa, csak most nincs rajta a sok madár....

kicsit közelebbről, a madár restaurant.....

És a jó kis kertecske, ím ezt a csodát látom minden reggel :)

Az oszlop hozzá tartozik :) 
Nagyon szeretem a növényeket, mindig szépek a kinti cserepes, és balkonládás virágaim, becézgetem, szeretgetem őket, viszont az is hozzátartozik, hogy van egy kis "föld fóbiám", vagyis én annak nevezném. Utálom, ha átültetésre, ültetésre kerül a sor, még kesztyűben sem szeretem csinálni. Ezért nincs is igazán virágoskertem, csak afféle szedett-vetett, meg Apci mindig megszán és elültet mindent. Ő érdeme a kis konyhakert is, mert szereti csinálni. Csak a földdel vagyok haragban, meg a kerti szerszámokkal, a gyomlálást-gazolást szívesen megcsinálom. :)
Jót nevettem ma magamon. Teregettem, és van egy csalán amit nem akartam a múltkor megfogni és kihúzni, ezért rátapostam, most eső után kicsit ferdén de ott virított.
- Hát te jó kis csalánka, nem pusztultál el? Akkor már ott is maradsz! - mindezt szép hangosan megbeszéltem vele. Te jó ég! Ha a kerítés fal túloldalán ott volt a szomszéd,  biztosan azt fogja hinni, hogy megbuggyantam..... lehet.. :)