Apcinál töltöttünk egy hetet, és sokat kirándultunk.... ezekből a "túrákból" az egyik nagyon gyönyörű Zell am See városka volt, amely a nem kevésbé gyönyörű Zeller See partján és Ausztria szívében fekszik.

Elnézést, hogy ilyen sokára folytatom a blogírást, de amíg Ausztriában voltam az A1 nettel kicsit problémás volt. Ez idő alatt sokat gondolkodtam, hogy folytassam e a Mauthausen bejegyzést, végül úgy döntöttem igen. Hisz amúgy is az a véleményem, hogy mindenkinek meg kéne néznie elrettentésül, és sosem szabad feledésbe merülnie!
Mint azt előző bejegyzésemben írtam, hétfőn nem tudtunk bejutni csak az emlékparkba, ezért Marcival kedden újra felkerestük a tábort. Ez a kis városka a Duna partján, ami ma nyugodtan éli a 21. századra jellemző nyüzsgő életét, megszenvedte mindkét világháború ocsmány politikai döntéseit. Az I. világháborúban a várostól keletre hadifogolytábort létesítettek, ahol 40.000 főleg olasz, de orosz és szerb katona raboskodott, ebből 9.000 az életét vesztette itt. Az ő emléküket háborús temető őrzi a városban. Majd a II. világháborúban a várostól nyugatra, én inkább azt mondanám a város feletti hegyen koncentrációs tábor létesült. Milyen élet lehetett, ebben a városban élni, szívni a krematórium által kibocsátott füstöt, ha ködös időben a füst alászállt a városkára. Talán nem is sejtették az emberek, egy darabig.... de utána?! És nehéz lehet most ennek a hegynek az aljában békésen éldegélni.....

A tábor közel van hozzánk, 22km-re, tegnap meglátogattuk. Négy után érkeztünk, ezért csak az emlékparkot és a náci főépületek némelyikét tudtuk megnézni. A barakokba napi kétszer van idegenvezetés, azt hiszem tolmáccsal, Marci nógatására ma megpróbálok Tamás nélkül egyedül odatalálni, újra elmegyünk. Az embernek még itt a gép előtt is elszorul a torka, és könny tódul a szemébe.... nem lehet róla csak úgy írni.... Találtam egy oldalt szeretném ha elolvasnátok, mielőtt megnézitek a képeket. (kattintsatok a címre)
A mauthauseni tábor története
Ez fogadóépület, jegyirodák, tájékoztatás stb..

A varázslat művészete ismét a virágkorát éli. A szerelemi mágiáról az a vélekedés terjedte el, hogy a segítségével a vágyott személy reménytelenül és véglegesen belénk szeret. Ám ez távol áll a valóságtól! Mások szabad akaratát nem változtathatjuk meg mágia segítségével! Ha próbálkoznánk vele, az nem működne. A szerelmi varázslatokban a pozitív tettek biztosítanak pozitív eredményt. Ne feledjük, ha szeretjük és elfogadjuk önmagunkat, akkor elnyerhetjük azt a magabiztosságot, amelyik partnerként vonzóvá tesz bennünket.
Bármerre nézünk, mindenfelé virágzanak a szebbnél szebb rózsák, ez a varázslás azoknak segít, akik egyedül vannak, de készen az igaz szerelemre, mágikus üzenetet indít el. A mágikus és pogány spirituális lexikonban a rózsák Vénusznak, a szerelem és a szexuális szenvedély ókori, római istennőjének szent virágai. Ez a varázslat a rózsa ősi szimbolikáját hívja segítségül, hogy jelezze, hogy készen állunk egy arra érdemes és igaz szerető fogadására az életünkben.

Rózsaszirom bűbáj, az igaz szerelem hívása.
Növekvő Holdnál végezzük el, hogy magunkhoz vonzzuk az igaz szerelmet. A legalkalmasabb nap a péntek, Vénusz napja. Dolgozzunk napnyugta után.

Megszentelt tér létrehozása:
Hozzunk létre egy megszentelt teret, aminek a megteremtése egyszerű, ám összpontosítást, a cél tisztaságát és azt a képességet igényli, hogy kizárjuk a közvetlen környezet minden lelki és testi hatását. A megszentelt tér természetes formája a kör. Erre az összes varázslásnál szükség van, és bármikor leírok egy "receptet" ide mindig vissza kell térni, amíg meg nem tanulod. Ha odahaza dolgozunk, válasszunk ki egy szobát, ahol legalább egy óráig nem zavar senki. A szoba közepén tegyünk szabaddá egy kis helyet, ahová kényelmesen leülhetünk középre. Helyezzünk négy gyertyát - egy sárgát, pirosat, kéket és zöldet, biztonságos tartókba: a sárgát kelet, a pirosat dél, a kéket nyugat, a zöldet észak felé. Ezek a gyertyák az öt szent elem közül négyet jelképeznek: a levegőt, a tűzet, a vizet és a földet. Középre helyezzünk egy bíborszínű gyertyát, ez a szellemet jelképezi, az ötödik mágikus elemet. A víz megtisztításával és a só megáldásával folytatjuk. Mindössze annyit kell tennünk, hogy kezünket fél borospohárnyi víz fölé emeljük, majd képzeljük el, hogy azok az energiák, amelyeket a víz magába szívhatott, fekete füst képében kipárolognak a pohárból, és jelentsük ki: "Megtisztítalak, ó, víz teremtménye." Most helyezzük kezünket a sóra, és mondjuk: "Legyen áldott a só." Tegyük a sót a vízbe, keverjük össze, majd az óramutató járásával megegyező irányban hintsük be vele a szobát. Pálcával, késsel vagy mutatóujjunkkal keletről indulva szintén az óramutató járásával megegyező irányban írjunk le egy fénykört a levegőben a szoba köré. A kör az egész szobát ölelje körül.Merítsünk energiát a földből, és a talpunkon, a törzsünkön, majd a karunkon át irányítsuk a pálcánkba, késünkbe, ujjunkba. Amint a kört kijelöltük szólítsuk meg az elemeket. Vizualizálhatjuk őket akár angyali formába, vagy istennőként.... Amikor megidézzük ezeket az elemeket, ez azt jelenti, hogy néhány órára magunkhoz hívjuk az általuk képviselt hatalmas erőket. Keletről indulva köszöntsük a levegő elemét, majd az óramutató járásával megegyező irányban a többit is. Majd lépjünk a szoba közepére és üdvözöljük a szellem elemét is. Ahogy az egyes elemekhez szólunk meg kell gyújtani a gyertyákat a következő szavakkal: "Üdv és tisztelet." Varázslás közben csak a körön belül mozoghatunk, nem léphetünk ki belőle, nem hagyhatjuk el a megszentelt helyet. Majd ahogy befejeztük a bűbájt, fordított sorrendben, az óramutató járásának ellenkezően járjuk végig a kört, ugyanígy fújjuk el a gyertyákat, ezzel lezárjuk.

Rózsaszirombűbáj:
Mindent a kör létrehozása előtt készítsünk oda, de most akkora kört kell kijelölnünk, amekkora az otthonunk. Szükséges: egy vörös gyertya, gyufa, negyedpohárnyi tiszta forrásvíz, egy vékony varrótű, 120 cm hosszú, vékony, piros pamutcérna.
Megvan a megszentelt körünk, gyújtsunk meg a vörös gyertyát ezekkel a szavakkal: Fénylő Vénusz add áldásod e körre. Bűbájom tiszteld meg, és erőd kísérje. Fogjuk a bal kezünkbe a borospoharat, a jobb tenyerünket emeljük a víz fölé, és mondjuk: E tiszta víz az istennő áldását hozza. Megáldom én is, hogy a szerelmet elhozza.
Hintsük a vizet a rózsaszirmokra a következő szavak kíséretében: Legyen az eljövendő szerelem olyan tiszta, mint a szándékaim.
Vegyünk el három szirmot, a többit pedig vigyük tálban a bejárati ajtóhoz. Szórjuk el a szirmokat az ajtótól az ágyunkig. Fűzzük a cérnát duplán a tűbe, szúrjuk át a maradék három szirom alját, és készítsünk rózsaszirom függős nyakláncot. Viseljük éjszaka, majd egy hónapig tartsuk a párnánk alatt.
Ezután tegyük a rózsaszirom amulettünket természetes vízbe, és várjuk az igaz szerelmünk felbukkanását.



Jó varázslást lányok! Ezentúl többször is fogok ezzel a témával itt a blogon foglalkozni, és megosztok veletek efféle bűbájos recepteket.

/forrás: Ann-Marie Gallagher /

Felrakok még néhány képet, azoknak az örömére, akik nem lehettek ott. Remélem nem tartjátok uncsinak. Mindjárt kolléganőm portréjával kezdem, igazán kedves teremtés. :)

Hogy is kezdjem, hogy is kezdjem, hogy ne legyen unalmas, és abból a rengeteg fotóból, amit Kapolcson készítettem mégis jó pár ide felkerüljön. Először is kezdjük talán azokkal a képekkel, azoknak a művészeknek az alkotásaival, amik szívemnek oly kedvesek, lélekmelengetőek, és évről-évre itt a völgyben mindig találkozhatok velük. Ilyen Bubutimár Éva "Manóvilág" címet viselő gyönyörű munkája, amit a Manókertben nézhettünk meg.

"Ha sűrűre zárod pilláidat, találkozhatsz te is velük, hiszen ott élnek mindannyiunkban Ők, a Manók..."

Annyi képet készítettem az évek során Füredről, hogy Balcsit lehetne rekeszteni vele. Viszont mindig van valami más és más, ami megfog és meg kell örökítenem. Nemrég jöttünk haza, rengeteg kép vár szerkesztésre, de a hülye 40 foktól lóg a nyelvem, képtelen vagyok huzamosabb ideig a gép előtt ülni. Ilyen melegben jártuk végig Kapolcsot.... de azt majd holnap... Elővett a napallergiám, egész éjjel úgy érzem mászik rajtam valami.... Hm... Felébredek nem az Apci és nem is Brad Pitt az! Ahol sokat bombáztak az ultraibolyák ott viszket minden porcikám, bokámtól a fejem búbjáig....

Nagyon szép, klasszicista stílusban épült Blaha Lujza villája. Állítólag ez volt a nemzet csalogányának kedvenc fészke. Szívesen fészkelnék én is benne... bár más státuszban... talán a nemzet apácalúdja....áá...inkább kontyos récéje....neem... kalandrapacsirtája (tényleg van ilyen madár) de ez sem, mit szólna Apci! Maradok a vizityúknál, mert az is létező madár ha hiszitek, ha nem! :)

Rengeteg dolog nem tetszik az új munka törvénykönyvében! Most csak kiemelnék egy-két olyan dolgot, amire nem találok szavakat!

”Megszűnik az egységes minimálbér, szakmánként, régióként eltérhetnek a fizetések, vagyis más lehet egy miskolci és egy budapesti eladó előírt legalacsonyabb fizetése, illetve más lesz egy eladó és egy tanár fizetésminimuma. Az összegekről a kormány dönt majd, egyelőre nem tudni, hogy mikor.”

És ez nem diszkrimináció??!!! Mi ez?! Persze ezzel akarják motiválni a munkáltatókat stb…. Ugyan! Ez egy nagy kaki!

”Az új jogszabály lehetőséget ad hálapénz törvényes elfogadására. Ehhez a munkaadónak kell engedélyt adni. Sok kórházban működik már szabad pénzt adni az orvosoknak, ápolóknak, de csakis utólag. Aki előbb fizet, hogy jobb ellátást kapjon, bűncselekményt követ el, és az is, aki a pénzt elfogadja.”

Aha, ezt nevezik az egészségügyi dolgozók bérrendezésének! Érdekes! Eddig is adtunk, és mikor nem adtunk?! Ha ezt így és ilyen hivatalos keretekbe merik foglalni, már rég rossz! Bőven vissza lehet élni vele. Persze és az sem biztos, hogy majd így itthon maradnak az orvosaink!

Rengeteg sütés-főzéssel telt a hétvégém, de nem baj, örültem hisz együtt volt az egész család. Kicsit „sírós-picsogós” hangulatban voltam, ez így szülinapokon és szilveszterkor elő szokott fordulni velem. Nyaralni megyünk, megint nem leszek egy darabig net közelben, de majd utólag mindent bepótolok, fogok nektek mesélni remélem sokat, és sok fotóval. Most nyakamon a csomagolás, ezt utálom az egészben, valami mindig itthon marad. Ilyenkor robbanásig feszül a hangulat, dúlok-fúlok, el akarom tenni egy nappal későbbre az indulást, amikor aztán már bent ülök az autóban elmúlik minden dühöm, és kicsit szégyellem magam. Évek óta megfogadom, hogy legközelebb ez máshogy lesz, de képtelen vagyok megváltozni, mindig rajtam a csomagolási para, a feszültség. Időzítve teszek fel azért szokás szerint egy kis olvasnivalót, ha erre jártok barátaim, legyen miért megállnotok egy percre. Új olvasóimnak pedig ajánlom visszamenőleg négy év „termésében” való böngészést, olvasgatást. Még én is jól szoktam szórakozni, ha kicsit visszalapozgatom a blogom, vannak dolgok, amik már kimentek a fejemből, de itt újra eszembe jutnak. Megint jön a kánikula, aki strandra megy annak ajánlom szeretettel a következő receptet:

Van egy jó kis házi trükk a leégés ellen, amit kevesen ismernek, ez pedig a zöld tea.  Napozás
előtti reggel lefőzünk két filter zöld teát 0,75 liter vízben, vagy két kanál teafüvet és hagyjuk a vízben ázni amíg ki nem hűl teljesen. Mielőtt kimennénk a napra, előtte egy órával igyuk meg ezt a teát. Én is nemrég hallottam erről a receptről, ami érdekes módon működik, tényleg olyan mintha naptejjel kented volna be magad, erős antioxidáns hatásánál fogva a bőr sokkal jobban ellen áll a káros sugaraknak. Azért ez nem azt jeleni, hogy ki teríthetjük a bőrünket száradni, :) aszalódni a napra, csak óvatosan! Akinek szívproblémái vannak (nekem is) azok csak mértékkel, vigyázva fogyasszák, vagy inkább ne igyák a tea stimuláló hatása miatt. Jó és egészséges napozást kívánok!

Tegnap hazajött Apcival Gáborkám is, és két hétig itthon lesz. Ráfér szegény gyerkőcre, három hónap alatt egy hétvégét volt itthon. Orsi szülei is itt voltak tegnap, nagyon örültem nekik. Vannak emberek, akikkel annyira jól esik beszélgetni ők pont ilyenek, de főleg az apukája.... szerintem napokat át tudnánk dumálni. Ma is állati jó napom volt, a gyönyörű virágcsokor hegyek bővültek megint eggyel, felköszöntött a fiókámmal közös barátunk Tamás, aki ráadásul meghívott minket egy esti grill partira, fantasztikusan jól éreztük magunkat! Isteni finom husikat sütött tárcsán, fincsi vörösbort ittunk hozzá, az aperitifről nem is beszélve.... mennyei, a saját készítésű barackpálinkája! És nekem az estét még jobbá varázsolta egy gyönyörű kilenc hónapos babuci, Zselyke! Imádni való volt! :) Egész héten azon agyaltam mivel kellene a kerek szülinapi évfordulómat emlékezetessé tenni, mit kéne megváltoztatni magamon.... Aztán letettem róla, ugyan ilyen hülyeséget! Hát ez ma véletlenül bejött rendesen! Vettem egy olyan hajfestéket a L'oreál-tól, amit egy jó ideje reklámoznak, ez egy hab, és magadnak is felviheted. Meg is tettem, felvittem, az anyját! Ezer éve szőke a hajam, egy-egy kitérővel, amikor kipróbáltam a szilvakéket, feketét, és vöröset, de egyik sem az estem mert én egy igazi szőke nő vagyok. Ha.. ha.. de tényleg :) A dobozon az állt, hogy aranyszőke, ennek ellenére most szőkésbarna vagyok. ÁÁÁ! Ez a természetes hajszínem... vettem tudomásul miután a tükörbe néztem...Végül is nem keseredtem el, mert jól áll, és bejött az a bizonyos változtatás. Legközelebb vissza szőkülök, azt azért jobban szeretem. De ha belegondoltok.... kész ciki, készülsz egy bulira, loholsz, hogy időben elkészülj, és persze szép akarsz lenni, erre..... huh belenézel a tükörbe és ott áll egy "idegen nő"! Tíz év múlva majd bajuszt növesztek.. :)))

Régen hallottam ezt a dalt és nagyon szeretem, egyszer még a blogírásom kezdetén írtam is róla, azóta bizony eltelt jó pár év, az ízlésem nem változott. :) A szöveg figyelemre méltó és sajnos aktuális a mai napig.... és még ki tudja meddig?!

Hol van a szeretet?
 
Mi a baj a világgal anya?
Az emberek úgy élnek, mintha nem lett volna gyerekszobájuk
Szerintem a világ túlságosan is rá van kattanva a drámázásra
Csak azok a dolgok vonzzák az embereket, amik sérülést okoznak
Most éppen a tengerentúlon próbáljuk megállítani a terrorizmust
Pedig itt, az USA-ban is vannak terroristák:
 
A nagy CIA, a Bloods, a Crips és a KKK
 
 
Ha csak a saját fajtádat szereted
 
Akkor utat engedsz a diszkriminációnak
 
És a diszkrimináció szítja a gyűlöletet
Te pedig kiállhatatlan leszel az állandó utálkozásod miatt
Csak az őrületet reklámozod
Hogy aztán megfertőzhess vele másokat is
 
Szükséged van a szeretetre, azért, hogy tisztán lásd a dolgokat
Tartsd ellenőrzés alatt a tudatodat és meditálj
Engedjétek, hogy a lelketek elnavigáljon titeket a szeretethez
 
[Refrén]
Az emberek gyilkolnak, az emberek haldokolnak
Gyereksírást hallok a szomszédból
Úgy élsz, ahogy azt másoktól is elvárod?
Odafordítod a másik orcádat is?
Atyám, atyám, atyám, segíts rajtunk
Küldj nekünk valami útmutatást,
Mert az emberek folyton arról kérdezgetnek, hogy
Hol van a szeretet
 
Már semmi sem ugyanaz, minden megváltozott
Furcsa idők járnak
Megőrült a világ
Ha olyan erős a szeretet és a béke
Akkor miért nem látom a szeretet következményeit?
Bombákat dobálnak egymásra a nemzetek
A gyerekek tüdeje mérges gázzal van tele
És ezzel az egész fiatalságuk el van intézve
Kérdezd meg magadtól, hogy hová tűnt a szeretet?
Szóval felteszem magamnak a kérdést, hogy mi romlott el ennyire?
Abban a világban, amelyben mi élünk
Az emberek folyton feladják
Rossz döntéseket hoznak a jutalom reményében
Nem tisztelik egymást
Megtagadják a saját vérüket
Dúl a háború, de nem tudni, hogy miért
 
Az igazságot továbbra is homály fedi
El lett mismásolva
Ha sosem tudod meg az igazságot, akkor a szeretetet is nehezen találod
Hol van a szeretet? gyerünk, Nem tudom
 
Hol van az igazság? gyerünk, Nem tudom,
 
Hol van a szeretetet?
 
[Refrén]
 
A vállamon érzem a világ súlyát
 
Minél idősebb leszek az emberek annál érzéketlenebbek
A legtöbbünk csak a pénzzel törődik
Az önzőségünk tévútra vezet
 
A média hamis információkat közvetít felénk
Téves ideákat reklámoznak
Amik gyorsabban fertőzik meg a fiatal tudatokat, mint a baktérium
A gyerekek úgy viselkednek, mint a filmbéli karakterek
 
Mi történt az emberség fogalmával?
 
Mi történt a méltányossággal és az egyenlőséggel?
Ahelyett, hogy hirdetnénk a szeretetet
Csak a rosszindulat mutatkozik meg
Meg sem próbáljuk megérteni a többieket
És ez lehetetlenné teszi az egyesülésünket
Emiatt vagyok néha annyira magam alatt
 
Ezért vagyok néha olyan levert
 
Nem csoda, hogy így le vagyok hangolva
 
Addig, amíg a szeretet nem lesz meg, addig kell megőriznünk a hitünket
Tedd fel magadnak a kérdést
 
[Refrén]

(lidsza fordítása)

Szeretek fiatalok közt lenni, sőt ott érzem magam igazán jól, talán mert még én is fiatal vagyok. :D Sosem fogom magam annyinak érezni amennyi! Ezért szoktam aránylag jó tanácsokat is adni az ifjú „pályakezdőknek”. Nap, mint nap szembesülök a kisfiam szobájával, annak iszonyatos rumlijával, persze nem csodálkozom, mert ezt már mintha átéltem volna egyszer, és már írtam is róla nemegyszer, és ezeket a gondokat átvészeltük anno a két nagyobbik fiammal. Aggódnom nem kéne, hisz rendszerető felnőttekké váltak. De! Elkövetünk mi anyukák egy nagy hibát: könnyebb a szennyest összeszedni, rendet rakni az íróasztalon, kivinni a tálcán lévő kaja maradékokat, mint papolni naphosszat. Minket érdekes meg tudtak tanítani a szüleink, csak valahogy nekünk nem akar ez sikerülni, mi nem tudjuk ezt a tudást továbbadni rendesen. Aztán jön a felnőtt kor az együttélés, és kinek-kinek hogy sikerül a csodálatos, csupa szexes első időszakból átvedleni a hétköznapokba. Addig, míg a mámor tart képtelenek vagyunk észrevenni olyan dolgokat, amik esetleg később zavaróvá, cikissé válhatnak, pedig reggel senkinek sem rózsaillatú a lehelete, nagyvécézni szokott még a legszebb barbibaba is, és mindnyájunknak vannak rossz szokásai, vagy legalább is előfordulhat olyan, ami a másikat zavarja. (Erről is mintha írtam volna már….) Hülyeség, hogy ez majd az idővel láthatatlanná válik, megszokjuk stb. Á, fenéket! A szerelem lankadásával, az idő múlásával még jobban bosszantóak lesznek ezek a hibák a szeretett társ számára. Gyerekek! Szerelmet fenntartani nagyon nehéz, és fontos az „illemszabályok” betartása! Ezért kell beszélgetni a gyerekkel, ezért kell megtanítani a „nagy ló” fiainkat, lányainkat alapvető dolgokra, és a legfontosabb példával járni előttük, hisz belőlünk vannak, tőlünk tanulnak, itthonról viszik a nagyját annak, amivé válnak. Az együttélés során hamar felszínre törnek a szürke hétköznapok gondjai, ezek közé tartoznak a pénzügyek is. Jó letisztázni már az elején, ki mit vállal, mennyit ad a közösbe, ez megkönnyíti a későbbi „pénzügyi” kommunikációt, jobb elébe menni a vitáknak. Házimunka… Egyik fél se váljon a másik cselédjévé, ez nagyon fontos! De tartsuk szem előtt, hogy azért vannak férfimunkák, és női munkák. Nem kell mindenért dicséretet várni, ha mindenki a kaptafájánál marad, az elismerés az úgy is ott ragyog a másik szemében, lerí a jókedvéről is. A házimunkát meg lehet osztani! Egyszóval annyi mindenben kell szeretettel és türelemmel viseltetni egymás iránt, különben nem működik az egész. És ha valami nem működik huzamosabban, őszinteséggel meg lehet oldani, de ha az sem hoz eredményt…. El kell egymást engedni, mielőbb, mert főleg fiatalon nem szabad félni, hanem tovább kell lépni! Van egy nagy hiba, ami felett sokan elsiklanak, ez pedig a MAGÁNSZFÉRA! Márpedig ennek a fenntartására nagy szükség van! Igenis van, ami csak ránk tartozik! Kiábrándító tud lenni a lányok részéről: Szőrtelenítés nem a fürdőszobában, nem megfelelő diszkréció azokon a bizonyos napokon, ez vonatkozik a kukára és a szennyesbe dobott fehérneműre. A férfi minden percéről való elszámoltatás, számonkérés, ez nem is féltékenység inkább bizalom hiánya… Túlzott anyáskodás is káros egy kapcsolat számára, a férfi szeret férfi lenni, és egyik pasi sem vágyik a mamájával ágyba bújni! A mártírokat sem szeretik… - Menj apukám a haverjaiddal sörözgetni, addig én mosok, főzök stb. ÁÁÁ! Vagy vele megyünk, vagy csináljunk egy csajos napot, vagy otthon végre egyedül tegyük azt, ami nekünk tetszik! Ilyenkor lehet zöld algapakolással, mamuszban, nagy adag csoki krémet majszolva Bridget Jones filmen szipogni.
Kiábrándító pasik részéről: Szennyes tonnaszám széthagyása, tévénézés pisszegéssel, alsó-felső egyáltalán nem király és ász gázok eregetése. És… - Ugyan te ezt nem értheted szívem! - és hasonló mondatok elejtése. Férfisovinizmus!
Lényeg az, hogy a nő nem gügye liba, nem sarki lotyó, nem cseléd, a férfi nem gyerek, nem rabszolga, és nem papucs! Mindenki egy önálló személyiség, az erényeivel és hibáival összességben, amit a másiknak tisztelnie kell, esetleg a hibáit szeretettel megpróbálni közösen kiköszörülni. Ezeket időben megtanulva, és ezeket a szabályokat betartva lehet nagyon, nagyon boldogan együtt élni! Sokáig!

Kis családomtól... Apcival az élen, egy csodálatos ajándékot kaptam. Amikor pénteken Tamás hazajött, azt mondta, hogy ő bizony nem vár egy hétig megkapom most az ajándékom, amit a nagyfiúkkal közösen vettek.
Á!!!! Nagyon örülök! Hm hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezekről az edényekről álmodtam, az árát látva valahogy ez annak idején eszembe sem jutott. És most itt van, király! Szombaton rögtön ki is próbáltam...

Ez valami fantasztikus! Órákig sütöttem benne a husit, ami máskor leragad, szörnyű, "három órás" áztatás, sikálást kíván a tepsi.... most pedig egy szalvétával végigtöröltem és kiöblítettem egy másodperc alatt a tepsit. :)
A wokkal ugyanez volt a helyzet, a sült zöldségekre oda sem kellett néznem, nem kellett agyon kevernem, hogy oda ne égjen, és a lényeg ép egy pici olajat vagy vajat kíván csak. Én rengeteg időt töltök a konyhában hétvégente, és nem mindegy milyen eszközökkel dolgozok. Áldás a jó szerszám.... most az edényekre gondoltam :) Itt a képen már használat után, olyan mintha új lenne....

És még nagyon jó, hogy befér a konyhaszekrénybe, mert a nyelét össze lehet csukni... :)

Ez itt nem a reklám helye.... de a hitelesség kedvéért azért mégis lefotóztam az alját. :)

Még egyszer puszi! Köszönöm!

Tavaly pont ugyanazon a napon főztem be a sárgabarack lekvárt mint idén. Persze most kevesebb barackból főztem, csak 20kg-ot vettünk, hisz tavalyról maradt majdnem harminc kis üveg. Azt hiszem jövőre kihagyom...De, hogy honnan jöttem rá az időpont egybeesésre? Mire jó a blog?  Innen tudtam meg. Ez egy rendes napló. :)
Itt megnézheted a bejegyzést.
És most is teszek fel képeket az ideiről, tegnap vettem ki őket a száraz dunsztból.... naná, hogy megint dagad a mellyem! :)

Uborka hegyek teremnek a kertben, azt kovászos ubinak készítem, mindenki szereti csak én nem.... na jó azért néha megeszem....
Nekem a kedvencem a tzatziki, mázsaszám gyártom, eszem pirítóssal, magában, este, éjfél után...jó sok fokhagymával... hm...isteni! :) Ráadásul én nem natúr joghurttal készítem, hanem sovány tejföllel, igazi krémes csoda!

A paradicsom is elkezdett pirosodni, lesz belőle bőven.
Szerintetek ki ez a pasi, a tálban? Ja, vagy úgy, ez egy paradicsom! :) Nincs itthon Apci és már mindenhol pasikat látok.... :)

Hm... ha teszek neki borsból szemet... na ugye, most már tényleg olyan...

Hm de fincsi lesz a sok pari majd salátának a direkt erre nevelt bazsalikomommal! :)

Igazából csak az "olaszos" kajákhoz szeretem, imádom nézegetni, mellette ülni a padon és jó nagyokat szippantani az illatából. No, meg néha, leszakítok egy-egy levelet és elrágcsálom...

Balatonfüredről egyik délután áthajókáztunk Siófokra. Már ez sem olcsó mulatság a Balatonnál, a retúr jegy hármunknak 7500 Ft-ba került. Az indulásnál bedöglött a pénztárban a kártyaolvasó, és fizetés nélkül szálltunk hajóra, mondván visszaérkezéskor teljesítjük azt. Tamás kirándulásunk végeztével be is ment, a hölgy közölte, ha most sem jó, akkor grátisz kaptuk ezt az utazást. Sajnos már működött az a fránya szerkentyű, brühühü..... :(

Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam e ezt, mert „égés”. Égés vagy nem, azt hiszem mindannyian akiknek gyerekeik vannak jártak már hasonló cipőben. Sőt mi több mi sem voltunk annak idején szentek! Csak annak idején tényleg családcentrikus volt a „hatalom”, nem csak hirdette magáról ahogy most. Gyerkőcömnek összegyűlt 23 igazolatlan órája. Igen, óra szám ez és nem nap! Gyermekünk 15 éves, középiskolás és tőlünk távol 50 km-re Szombathelyen jár iskolába, és a hétköznapokon kollégiumban lakik. Én amióta a gyermekünk megszületett „főállású”édesanya vagyok, szinte minden percemet a gyerekünknek szenteltem. Mivel vidéken élünk, hoztam-vittem az óvodába, iskolába, és most a távolság ellenére is száz százalékosan odafigyelek. Szinte napi kapcsolatot tartottam a kollégiumi nevelőtanárral, próbálkoztam ennek az iskolai oldaláról is, ami nem igazán sikerült. Második félévben kaptam az első jelzést néhány igazolatlan óráról a szülői értekezleten. Majd később kaptam egy email-t az osztályfőnöktől, hogy Marci már megint igazolatlanul hiányzott. Másnap rögtön bementem az iskolába, az osztályfőnökúrral megbeszéltük a dolgokat, megfedtem a gyereket és azt hittem itt bezárult a dolog. NEM! Nemsokára kaptunk egy levelet, hogy az iskola feljelentést tett a Vas Megyei Kormányhivatalnál szabálysértési ügyben, eljárás alá vont személy a férjem volt. A férjem, aki három éve arra kényszerült, hogy külföldön keresse a kenyerét, tőlünk egész héten távol, hogy el tudja tartani a családját, és így jó iskolában taníttatja a gyerkőcét. Hihetetlen 23 igazolatlan óráért meghurcolják a családunkat! A faluban van, volt nem egy szülő, aki megkap minden segítséget az államtól, amit ivászatra, cigarettára költ és „szarnak” a gyerekei iskolába járni, meg így nincs is miből, azoknak még a haja szála sem görbül! Az idézésünk félelmetes volt, mindenféle eljárási cselekmény időpontjáról, elvégzéséről, tanúkról, tanúvallomásról szólt. Mindez köszönhető elsősorban az osztályfőnökünknek és nem utolsó sorban általam egyáltalán nem tisztelt kormányunknak. Volt a mi családunkban gyémánt diplomás pedagógus, Marci dédnagymamája, egyetemi tanár, Marci nagypapája, akiket még nyugdíjazásuk után is megkeresték, szerették, nagyra becsülték a tanítványaik mert tudták, hogyan kell az ifjúsággal bánni, de ez úgy látszik mára már olyan ritka, mint a „fehér holló”.
Gyerkőcöm nem egy igazolatlan órája abból származik, amit elismert az osztályfőnök is, hogy: késett a gyerek öt percet, tanár kizavarta az óráról és néha nem csak igazolatlant de még egy elégtelent is kapott. Bevett szokás a suliban, hogy nem foglalkoznak a hetes jelentésével, hanem automatikusan „húzzák a vonalat” az első óráról hiányzott gyereket a többi óráról is hiányzónak írnak be. Milyen világ ez??!! A gyerekem hét közben a kollégiumra és az iskolára van bízva, van telefonom, e-mail címem, ahol lehet értesíteni és mégsem teszik meg, nem figyelnek rá, és utána minket vádolnak! Undorító, felháborító volt ez a „meghurcolás”, aminek minket kitettek, pedig még igazgatói intője sem volt, aminek előzményként szerepelni kellett volna! Én mentem el Marcival és vittük magunkkal a mamát is, aki szegény egészen megszeppent. Az ügyintéző kedves volt, de iszonyú volt maga az eljárás. Én, mint tanú, akinek ráadásul először a vagyonáról kellett nyilatkoznia! Igen, a vagyonomról, vagy egy nagyobb vagyontárgyamról!!! Értitek ti ezt??!! Mi köze a gyerkőc ügyének ehhez?? Majd miután mindenről kitálaltam, és elmondtam a véleményem is, megkérdezték, hogy válljuk-e esetleg a pénzbírságot, vagy közmunkát, ha a gyerek nevelésében levő felelőségünkért elmarasztalnak minket. Miii? Mi van? Nem hiszem el! Persze, hogy nem vállalom, amikor a gyermekem mindig a legkielégítőbb nevelésben részesült, jólétben, mindennel ellátva, ha kell korrepetitorral stb.
Két óra hosszat tartott a kihallgatásunk, Marcit is persze külön, ( azért én bent voltam) szegény a felét nem értette. Nekem például óra pontosan el kellett számolnom június elején a férjemnél kint töltött időmről, mert akkor Marci hazajött és a nagymamájával, és a harminc éves felnőtt bátyjával volt itthon. És még nincs vége, mert a férjem sem ússza meg, a szabadsága alatt még becitálják, hisz ő ellene folyik a szabálysértési eljárás.
Milyen ország ez? Milyen törvények élnek? Hová vezet ez? Mi soha nem kértünk semmi segélyt, még akkor sem, amikor járt volna. Nem ez az állam folyósítja még a családi pótlékot sem, akkor milyen eljárás ez??? Jelenleg Magyarországon semmi féle perspektíva nem látszik, ha nagyon felbosszantanak minket inkább kitelepülünk!

Iszonyú, már nem lehet a hőséget elviselni! Balatonon haldokoltunk a melegtől, még a víz is "forró" volt, igazából napozás közben a kerti csapnál slaggal zuhanyozva tudta az ember magát felfrissíteni. Két ventilátor mellett tudtunk aludni, itthon aztán ugyanez folytatódott. A fű kiégett, a kertet is locsolni kellett. Azt mondják a tormának semmi nem árt, nahát nálunk az is sárgul a melegtől rendesen. Viszont uborka hegyek teremnek, és úgy fest a paradicsomból is rengeteg lesz. Tegnap már nem bírtam tovább elmentem Sárvárra ventilátorokat venni itthonra is. Ott hatalmas jégeső kapott el, úgy féltem, hogy betöri a kocsi szélvédőjét! Persze mindezt egy üzletből néztem, mondtam is az eladónak, ez most nekik jól jön, mert amíg várjuk, hogy kint csillapodjon az eső addig nézelődünk, és bizony be csusszant a kosárba néhány nem tervezett de tuti jó holmi. Vettem két ventilátort, szencségelve jó fél óra alatt sikerült is összeszerelnem. Itt esőnek nyoma sem volt estig ezért még kimostam egy adag ruhát, és estefelé amikor szedtem be iszonyatosan megcsípte az ujjamat valami. Még valami gyufafejnagyságú fullánk is lepottyant a csípésről ahogy odakaptam. Aztán ki ment a fejemből a dolog, viszont jó nagy dörgés villámlással megérkezett ide is az eső. Pont Apcival kezdtem beszélni a Skype-on, hirtelen kivert a víz, elszédültem, ki kellett mennem, nagyon rosszul voltam. Gondoltam, hogy a hülye front, rosszalkodik a "ketyegőm", telefonon aztán megnyugtattam Tamást nincs semmi baj, de nem tudok beszélni, majd mindjárt jobban leszek. Lefeküdtem, nem messze tőlem csörgött kétszer is a telefon és nem tudtam felvenni, dőlt rólam a víz és szédültem. Állati peches vagyok mostanában! Marci nem volt itthon elengedtem, nem gondoltam semmi rosszra. Feküdtem az ágyon mozdulatlan és hallgattam a már-már halántékomban lüktető szívverésem, majd elaludtam, de semmiről nem tudok, hogy mikor jött a gyerek haza.... semmiről. Éjjel egy órakor kb. 3-4 óra alvás után ébredtem úgy mintha nem történt volna semmi, de azóta nem aludtam egy percet sem, végig tévéztem az éjszakát. Reggel jutott eszembe a csípés, amikor az ujjamon egy szép gennyes pukli volt, viszketett, piros lett és bedagadt. Aztán az is átvillant az agyamon, hogy basszus okozhatta a rosszullétemet egy allergiás roham! Én hülye nem vettem be Calciumot pedig még injekcióban is van itthon, azt beleöntöm teába vagy vízbe és sec-perc alatt hat. Ilyen felelőtlen marhaságba még bele is lehet halni! Mindegy csalánba nem üt a ménkű, dagi az ujjam, orvoshoz nem megyek, nem kell a tetanusz, különben is jól vagyok! Tanulság az megvolt, és nektek is azt mondom, ha bármi megcsíp sutty meg kell inni egy Calcium sandozt, és akkor nyugodtak lehetünk. Ma hét ágról sütött a Nap, viszont most megint esőre áll, éjszaka nyugodtan eshet, ránk fér egy kis hűvösebb idő, viszont maradjon csak meg a nyár hisz úgyis olyan rövid ideig tart.

A Balcsi nyaralást megint összekötöttük csupa jó dologgal, mindennap csavarogtunk. Pénteken estefelé felmentünk Veszprémbe az Utcazene Fesztiválra.