Az aloe vera mindenhol jól érzi magát, télire kell csak beköltöztetni. Cserépben lehet kapni, azt érdemes otthon nevelgetni, mert csuda jó sok mindenre, napégésre, és bármilyen égési sérülésekre. A napokban láttam egy filmet, miként lehet otthon elkészíteni a „csodaszert” az égési sebekre, gyorsan lejegyzeteltem és most leírom nektek is:

Szép nagy aloe vera leveleket lehámozunk, összekockázzuk az így kapott nyálkás levelet, beletesszük turmixgépbe, hozzáadunk néhány körömvirág fejet, amiről tudva való, hogy gyulladás gátló hatása van, majd belecseppentünk egy kevés levendula olajat, ami antiszeptikus hatású. Turmixolás után leszűrjük, és jégkocka tartóba öntve befagyasztjuk. Ha megfagy, dobozkába szórva, vagy zacsiban tárolható a mélyhűtőben, és amikor szükség van rá, csak előveszünk egyet és addig kenegetjük a sebünket míg el nem olvad, remélhetőleg a fájdalom is addigra alábbhagy.


A tengerparton ekkorákat láttunk... :) Ezt nehéz lenne bent teleltetni :)

Nyaralás alatt sem akarlak benneteket nézni-, vagy olvasnivaló nélkül hagyni. Mindig látok olyan dolgokat, még itthon a kertben is, hogy futok a fényképező masinámért....
Annyira megtetszett ez a hagymavirág....

"Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember."

No, ez pont az, az idézet amivel úgy igazából nem  értek egyet. Nem bizti, hogy minden szívből kacagó ember jó ember. Ennek ellenére tetszik, hisz ezért másoltam ide be. Van egy másik, most sajnos nem vagyok egy hétig net közelben, de ebből is el lehetne indítani egy vitát.

"A nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű. Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára."

Agytornának jó, el lehet rajta gondolkodni, ha egyáltalán ebben a hülye melegben még fog az agyunk. :)

Minden nap hatalmas ricsajt csap ez a madárka, a szomszéd fűzfán lévő feketerigóhoz beszél, és az válaszol neki. Legalább fél óra hosszat lármáznak, és egész közel enged, tudom fényképezni, a rigót azt nem. Az, amikor meglát átrepül a szomszédba, majd néhány perc múlva visszatér. Egyik nap kilestem a macskáimat miként reagálnak erre a madár "szócsatára".

Télen-nyáron mindig készítek friss csalamádét, ami aztán a frigóban két-három hétig eláll. Isteni finom, van amikor néhány karika répával, vagy kaliforniai paprikával színesítem, nyáron kerül bele egy pici hajszálvékonyra szeletelt zöld paradicsom. Bármit tehetsz bele, ízlés szerint, mindenhogy finom és pofon egyszerű elkészíteni. Szerencsére nekem évek óta van v gyalum, gyerekjáték vele a szeletelés. Már az új káposzta is alkalmas a szeletelésre, elég kemény, egy közepes fejet használtam fel. Két fehér, egy piros és egy sárga kaliforniai paprikát, egy kígyóuborkát és két közepes fej hagymát, szeleteltem hajszál vékonyra, majd besóztam és hagytam egy órácskát pihenni.


Ezután készítettem normál salátalevet (víz, ecet, cukor) ilyenkor a sót kihagyom, elég sót magába szív a zöldség így is. Kicsavarom jól a sólét belőle, és beleteszem a salátalébe. Jó bársonyos levet kell készíteni, nem egy gyenge ecetes, cukros löttyöt, tehát nem sajnálni a belevalót! Hagyom a lében egy nagy tálban, had érjen össze egy kicsit, ezután üvegbe teszem, jól belenyomkodom, ráöntöm a levet, és mehet a hűtőbe. Bármit készítek, mindig van friss savanyúság mellé.

Úgy három évvel ezelőtt Marci óvónénijénél jártam, gyerkőcöm ovis kora óta tart a barátság, és ott találkoztam gyermekkori kedvenc virágommal a trombitavirággal. Nem biztos, hogy így hívják, nekem nagyon kedves, mert a tündéri szomszédnéninél, Karola néninél hatalmas lugas volt belőle. Hoztam egy kis hajtást Livitől, ami szépen megeredt, most már ilyen szép. Nekem visszahozza a gyermekkori emlékeimet, imádom, babusgatom és megpróbálom minél jobban "elszaporítani". :)

Hétvégén Balcsiztunk, fantasztikus volt a víz, pont olyan, amilyennek én szeretem, majdnem főtt halak úszkáltak benne. Remélem jövő héten, is ugyanilyen fincsi lesz. Múlt héten minden felé esett az eső, itt a villámláson kívül nem volt semmi, viszont ma mintha dézsából öntötték volna, annyira szakadt. Örülök ennek az esőnek, mert a nagy forróság után igencsak szomjazott a kertünk, ami a tikkadozás ellenére nagyon szép. Imádom a kertészemet! Igen, Apci az! Szombaton leszüretelte a picike meggyfánk még kisebb szemű termését, meggyszörpöt készítettem ma belőle. No, nem lett sok, csak néhány üvegecske, de az is saját és tartósító nélküli. Mielőtt bárki megjegyezné, hogy milyen ügyi vagyok…. Dehogy vagyok! Az utolsó üveget akartam lezárni, amikor az kicsúszott a kezemből, a lábam előtt robbant szét a konyha kövön. Szerencsére semmi bajom nem lett, csak tetőtől-talpig ragadtam a konyhámmal együtt, és nem győztem mindenhonnan szedegetni az üveg darabjait. Felmosás kétszer, még fotóztam is közben mielőtt a szárazdunsztba tettem volna őket. Utána uzsgyi ki a zuhogó esőbe! Felfogjuk az esővizet öntözéshez, a csatorna a kútba van vezetve, viszont a terasz előtt hordóba folyik, és onnan egyelőre slagon vezetjük a kútba, rá kellett gyorsan a csapra csatlakoztatni a slagot, mert megtelt a hordó. Aztán még frissiben öntöztem a balkonládás és cserepes begóniákat, muskátlikat és az összes virágot a teraszon. Szupi volt kint, szétáztam, de roppant élveztem. Kalandjaim jó meleg zuhannyal, hajszárítással, majd a nagyfotelba süppedve egy jó kávéval végződtek. Ja és azért persze büszke vagyok arra pár üvegecske szörpire is. Jól sikerült nap volt a mai.

Ültem a gép előtt és egyszer csak megrohantak a régi emlékek. Eszembe jutottak az általános iskolában eltöltött évek, amiket anno úgy nem szerettem, de minél idősebb az ember annál szívesebben emlékszik vissza rájuk. Kevés osztálytársamat tudtam megtalálni a közösségi oldalakon, most viszont rákerestem immár nem először egy kedves osztálytársnőmre, egykori barátnőmre és nagy örömömre megtaláltam, Babi tavaly regisztrált. Nem változott semmit, ugyanolyan kedves, mosolygós, karcsú, mint annakidején. Voltunk nyelvnyújtogatós, hajcibálós ellenségek, legjobb barátok, padtársak és minden, ami elsőtől nyolcadikig lehetséges. Mindketten szerettünk rajzolni, talán már írtam is az öltöztetőbabás időszakunkról, az mindig eszembe jut. Gyönyörű babákat, vagyis nőket rajzoltunk, kivágtuk, nevet adtunk nekik, majd rengeteg ruhát terveztünk, rajzoltunk nőcikéinknek. Akkoriban a suliba járt havonta egy bácsi és töltötte a rost tollainkat, mindenféle színű filctollunk volt, és persze nem győztek minket a szüleink rajzeszközökkel ellátni. Babi sokkal szebben rajzolt, mint én bátrabban használta a színeket, „lányai” a valóságtól elrugaszkodottabbak voltak, nádszál karcsúak, hatalmas kerek mellekkel, hosszú, sötét hajkoronával, amolyan igazi barbi babák. Én a virágos, szőke, romantikus álmodozó stílusban rajzolgattam, ilyen is maradtam a mai napig. Próbáltam utánozni őt a rajzolásban, sikertelenül, de így utólag visszagondolva jobb is, hiszen játékainkban nagyon jól kiegészítettük egymást. Sajnálom, hogy a középiskola kezdetével elváltak útjaink, és azóta semmit nem tudok róla, osztálytalálkozón sem volt. A mai eszemmel már máshogy kezelném ezeket a dolgokat, nem téveszteném szem elől a barátokat, de ugye ezzel egyik tizennégy éves gyerkőc sem foglalkozik. Ezért manapság sokkal jobb helyzetben vannak a fiatalok, itt az internet, a közösségi oldalak, amin már kisiskolás kortól fent van némelyik gyermek, így aztán nem lehet „elveszíteni” egymást. No, ennek ellenére néha felmerül bennem, hogy minek is pakolásszúk fel magunkat a netre?! Jó ez vajon vagy nem? Hisz aki egyszer ide „felteszi a lábát”, az igencsak leinformálhatóvá válik…( de ennek köszönhetem sok régi barát megtalálását is)  Most jót somolygok ezen, mert eszembe jutott egy festő barátunk, aki ha az új technikai találmányokról beszéltünk, rögtön lehallgatásról, lekáderezésről regélt, azt is majdnem suttogva. Jó pár éve nem találkoztam vele, vajon mit szólna ahhoz, hogy blogot írok? Tulajdonképpen a blog írásról is megoszlanak a vélemények, van, aki jó szemmel nézi, és bizony van, aki hülyeségnek tartja. Hm… a fene tudja! Nem csinálhat az ember mindig csupa olyan dolgot, aminek haszna van, értelmes, vagy éppen mindenkinek tetszik…. Ez is az emberiség, vagyis a szokásaink oly színes palettájához tartozik, ettől a "sokféleségtől" olyan szép a világ!

Itt a nyár, ebben a nagy melegben jó kirándulni a hűvös erdőkben. Összeköthetjük a kellemest a hasznossal, el lehet kezdeni a gyógynövények szedését, szárítását. Már persze csak, akit ez érdekel. De most leírok két receptecskét, ami talán fellelkesít kedves olvasóm a „füvek” gyűjtésére. Sokunk életét megkeserítik a molyok, ha nem figyelünk, bizony könnyen találhatjuk kedvenc ruháinkat kicsit megcsócsálva a szekrényben. A molyirtók általában nagyon büdösek, senki nem szereti, ha liternyi parfümöt kell szórni a ruhára, hogy ezt a különös szagot közömbösítse. Láttam egy filmet, amiben kellemes illatú potpourrit készíthetünk házilag, viszont ezt a molyok és a bogarak rettenetesen utálják, messziről elkerülik a szekrényt, sőt a házat is.

Zsályát, rozmaringot, és fehér ürömöt kell szedni és megszárítani. Majd amikor megszáradt, összeaprítjuk és mindegyikből két-két evőkanállal teszünk egy kis tüllzacsiba, vagy tüll kendőcskére, az aromák hatékonyabb elővarázslása érdekében, megöntözhetjük pár csepp vodkával, összekötjük és a szekrénybe helyezzük. Állítólag egész kellemes az illata és szuper hatékony!
A következő recept hajkorpásodásra jó, a hozzávaló növényeket kertünkben, cserépben vagy balkonládában is nevelhetjük, sok minden másra használhatjuk, fűszernövényként is mindegyik kiváló:
Itt nem kell megszárítani a növényeket, frissen használjuk fel. Rozmaring, levendula és kakukkfű leveleit leszedegetjük a száráról, majd összeaprítjuk. Rozmaringból hat evőkanállal, levendulából hárommal, és a kakukkfűből is három evőkanálnyit teszünk egy tálba. Felöntjük kókuszolajjal, letakarjuk és gőzfürdő felett egy órát melegítjük. Ez idő alatt kioldódnak a növényből a hatóanyagok, gyönyörű zöldre festik az olajat. Levesszük a gőzről, leszűrjük, egy pici borsmentaolajjal még felturbózhatjuk, az fertőtlenítő hatású, jót tesz a fejbőr viszketés ellen. Üvegbe töltjük, és hajrá kezdődhet a kúra. Egy-két hetes használat után állítólag eltűnik a legmakacsabb korpa.

Tegnap a halacskáknál hagytam abba, akkor ott is folytatom. Ez a kép nem a legjobban sikerült, de elvarázsoltak a színei.

Szombat délelőtt miután otthagytuk a fiúkat a Vidámparkban elgondolkoztam a pénztárnál kiírt belépés feltételein.... Basszus az én kisfiam már ötödikes korában nagyobb volt 140 cm-nél! A "nagyméretű" diákoknak 4000Ft a belépőjegy, a felnőtteké 4900Ft, érdekes. Az állatkert bejáratától nem messze megállított minket két nő, állítólag a NGC-től voltak, és majdnem féláron kínáltak ajándék jegyeket. Én nem engedtem, hogy jobban belebonyolódjanak a magyarázkodásba válaszom a határozott NEM volt. Ugyan! Akkor miért állt akkora sor a pénztárnál, miért nem kaptak az alkalmon, miért nem szólították őket is le ezek a nőszemélyek?? Miért csak minket? Persze kifizettük volna a jegyeket, ők leléptek volna, rajtunk meg jót röhögött volna a jegypénztáros! Manapság szerintem jobb óvatosnak lenni. 2008-ban voltunk utoljára az állatkertben, akkor én még csak egy kis bejegyzést írtam róla, nem voltam profi a képszerkesztésben, de megkerestem Tóniét, ami olvasható ITT és ITT. :)
Nagyon tetszett minden, kivéve az nem, hogy szezonban túrják a főbejárati részt. No és persze imádom az állatokat, ezért mindig elkeseredem, amikor a rácsok mögött raboskodó föl-alá járkáló, vagy éppen szomorúan gubbasztó, maga elé meredő állatkákat nézem.
Ez a Sirkán például ijesztően szemezett velem :)

Szerda óta nagyon fájt a kezem, de a hetekkel ezelőtt szombatra megtervezett csavargást nem hagyhattam ki, különben is gyógyír volt ez a nap a kezemnek és lelkemnek egyaránt. :) Pákozdnál találkoztunk egy fa lóval, nem tudtam, hogy a pákozdi csatában is bevetették anno a trójai falovat. :)

Félórás körözés után végre sikerült leparkolni a Városligetben, itt éppen folyik az eligazítás. A két fióka Vidámparkba ment....

mi a Szépművészeti Múzeumba.

Annyira jó, hogy nem hagyhatom ki ezt a címet! :) Már látom azokat a csalódott emberkéket, akik bizonyos reményekkel jönnek erre az oldalra. :) Pedig igazat írok, nincs ebben semmi turpisság, a szarvasbogik ellepték a fűzfát és párosodnak... remélem jól írtam..... régen tanultam már a bogarakról. :) Kicsit meglestem őket. :)

ez itt a szarvasbogár... alatta a nő, másik meg a cserebogár :)

Mi történik itt? Hűha jön egy harmadik hím is..... Még egy cserebogár! :)

Úgy néz ki, hogy az előző "sorban álló" hím feladja, elindult a fa koronája felé, ott még bizti tele van szabad csajokkal :)

 

Nem sok időm volt a héten. Borsóból már kifejtve majdnem öt kilónál tartunk, borsót eszünk borsóval. Nagyon szeretjük! Borsó nem ér semmit petrezselyemzöldje nélkül, de az ki sem bújt, ezért vennem kellett. Két kis csokor, amiben húsz pici csokrocska volt, 1000 Ft-ért. Őrült árak vannak!

Két dobozkával lett belőle összevágva a fagyasztóba, lemértem azt is hm.. húsz deka. Télire még kell majd vennem, remélem később piacon a néniknél olcsóbb lesz. Kapor a kertben termett, gyönyörű, imádom, élvezet volt szedni, és fagyasztóba "termelni".

Abból négy dobozzal, 55 dkg-ot vágtam össze. Babra munka nagyon, már maga a lecsipegetése is sokáig tart, de örülök neki. Apci volt a borsószedésben és fejtésben a főmunkatárs, és persze neki köszönhető a sok finomság a kertben. Épp, hogy kihevertem a náthát, szerdán reggel borzasztó vállfájásra ébredtem, azt hittem elfeküdtem, nem bírtam felemelni a karomat. Ma már hajnal óta fent vagyok, a fájdalomtól nem tudtam aludni, a nap folyamán többször elsírtam magamat. Érintésre is fáj, nem tudom mi lehet, Inno rheuma kenőcs és Flector por enyhíti a fájdalmam picit, de ha holnap reggel is így szenvedek, elmegyek a doktorbácsihoz. Ráadásul tegnap Marcit költöztettem a koleszból, már nem akar járni ebben a hátralévő pár napban. Tanárokkal, igazgatóval kellett beszélnem, a fájdalomtól összeszorított fogakkal, hősiesen tűrtem és mindenkire mosolyogtam, nem is sejtették, hogy fáj valamim és szenvedek. Így telt a mai nap is, reggel sírva, utána jövés-menés intézkedés, vásárlás, szerencsére itthon van Apci és vele mentem mindenhová. Délután megint egy kis pityergés, már csak az éjszakától félek, és titkon abban bízom, hogy mire felébredek elmúlik, mintha csak rossz álom lett volna az egész. Jaj a végén még uncsi siránkozós, negatív blogger lesz belőlem! Ezért gyorsan abbahagyom, és jó dolgokról mesélek. :) Szombaton tervbe vettük, hogy elvisszük a "két kisebb" gyerkőcünket Pestre a Vidámparkba, addig mi Apcival Szépművészeti múzeumozunk, majd együtt folytatjuk Tónival, Marcival az Állatkertben, ahol csatlakozik Bori és lehet, hogy férjem nagylánya, lányunk, Tekla is. Szóval meg kell gyógyulni, mert király hétvége következik! Majd beszámolok a kirándulásról, természetesen szokás szerint képekben. Addig még azért írok.... :)

„A tibeti naptár a hold járására épül. Egy tibeti hónap 30 napból áll, ezért minden harmadik évben egy hónappal megtoldják az évet, így nagyjából behozzák az addigi naptári eltéréseket. Mondhatni: utolérik a külvilágot. Ez a hónap rendszerint az év legsikeresebb hónapjának a megismétlése. Mivel egy holdévben csak 354 nap van, így egyes napokat megdupláznak, másokat kihagynak. A tibetiek évente négy tízmilliószoros napot tartanak nyilván, ezek a legjelentősebb Buddha-ünnepek. Nem fix naptári napok, hanem a hold mozgása alapján változnak. Úgy tartják, hogy ilyenkor a pozitív cselekedetre és pozitív gondolatokra való törekvés gyakorlása tízmilliószorosan hat, és emiatt a spirituális gyakorlatok – akár a varázslatok is – végzése erősen javallott.”
Holnap egy ilyen nap lesz. A következő tízmilliószoros napok még az évben: július 23 és november 6. Én mindenképpen megfogom csinálni a kis „varázslást”, amit az újságban olvastam.

Már ma este fel kell készülni lelkileg és szellemileg. Elő kell venni egy tiszta lapot és egy listát kell írni mindarról, amit a jövőben szeretnél. Semmit nem szabad kihagyni! Sőt azt mondja a jósnő, hogy a legapróbb álmoktól a legnagyobbig mindent vessünk papírra, még az is, amit egy idő után már a tudatalattink diktál, elfáradásig, mindent. Ezután mondjuk el minden vágyunkat háromszor. A mondatokat úgy kezdjük: „Képes vagyok rá…” Majd négyszer hajtsuk össze a papír, háromszor fújjunk rá és csomagoljuk be egy zöld anyagba, végül tegyük el egy biztonságos helyre. Néhány hónap múlva, amikor újra kezünkbe kerül, figyeljük csak meg, mennyi dolog teljesült belőle. Holnap reggel egy kiadós lélegzetvétellel kezdjük a napot, tárt ablak előtt, szívjuk magunkba az Univerzum energiáit. Kora este gondoskodjunk arról, hogy legyen egy harminc-ötven perc, amit nyugodtan magunkban tölthetünk, ne zavarjon senki, és kezdjünk neki a problémamegoldó meditációnak:
”Fogalmazzuk meg azt a problémát, ami miatt az életünket most nem érezzük teljesnek, majd gondoljunk ki egy olyan jelen idejű, kijelentő mondatot, amivel egyszerűen eltöröljük a hiányérzetünket. Például ha nincs párkapcsolatunk, akkor mondjuk ki hangosan néhányszor, hogy „Boldog szerelemben élek”, ha munkánk nem megfelelő, akkor a mondatunk: „A munkám örömet okoz.” Ezután egy ezüstszínű gyertyára karcoljuk fel a mondatunkat, és gyújtsuk meg. Tegyük fel a kérdést, hogyan tudnánk elérni a vágyunkat, majd csendben üldögéljünk 30-50 percet. Ez idő alatt nem lesz könnyű a gondolatokat kiűzni a fejünkből, ráadásul ha párkapcsolatról kérdezünk, biztos, hogy a régebbi csalódásaink képei is felrémlenek majd. De ne törődjünk velük, inkább ilyenkor ismételjük el háromszor a kérdésünket! És egyszer csak be fog villanni a válasz! Az emberek többsége ott vét, hogy azt gondolja, elég megtudnia a választ, és a dolgok maguktól beindulnak. De ez nem így van. A következő nap már legyen a cselekvésé!”
Nosza rajta, csináljuk meg!


/Forrás, felhasznált infó:Meglepetés/

Az első kilenceseden gondolkodtam… nem tudok hozzá különleges emléket kötni, hisz amióta megszülettél nekem minden perc, ami rólad szól különleges. ! – Emlékszel, a Papa akkoriban Pandának hívott? Mert olyan voltál, mint egy kis duci panda mackó.
Akkoriban ráadásul nagyon nehéz volt mindhármunknak, apa három éve már nem volt köztünk. Én éreztem a túlvilágról áradó szeretetét, bátorítását, különben nem tudom, hogy birkóztam volna meg a feladattal…. Fel kellett nevelni titeket! Most sírok, amikor leírom ezeket a szavakat, pedig örülnöm kéne……….. Örülök! De ahogy öregszem mindig nehezebb úrrá lenni az érzéseimen….  Nincs olyan óra, perc, hogy ne gondolnék a gyermekeimre, rátok, hogy ne akarnálak a keblemre vonni titeket, simogatni a fejecskéteket és elmondani nektek mennyire szeretlek titeket. Mindhármatok „babaillatát” még ma is érzem, itt őrzöm magamban…. és tudom ma a Te szülinapod van, elég most az emlékekből! Kívánok neked…. Kívánok?… Butaság! Akarom, hogy legyen még nagyon, nagyon sok boldog éved, szeretetben, boldogságban, egészségben! De ha magamnak is kívánhatnék, akkor szeretnék vagy száz évig élni azért, hogy minél több időt tölthessek veled, veletek! Drága kisfiam! Szeretlek!

Emlékszel a Kóra?

(Akik nem tudják: Kó = Vuk, pici kora óta vele aludt stb.... míg szép lassan elkopott... elfogyott... tényleg, mert jó sok év múlva már csak a farka volt... mármint a Kónak.. és Gabi most jól mulat, amikor eszébe jut mennyi hülyeséget művelt a Kóval, hogy Tónit bosszantsa.)
Mindig a jó "alvókádról" voltál híres. :) Bárhol, bármikor, ha fáradt voltál, elaludtál.


Azért készült "rendes alvós kép" is a Kóval... :)

"Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon."

(Wass Albert)
 
Mozgalmas volt a hétvége, "hosszú hétvége", ami  sajnos gyorsan elszállt. Megtelt élettel ez a hétköznapokon oly csendes öreg házikónk. Marci, Apci, és Tóni is hazajött egy kis időre, picit itt volt vele Bori, akit aztán Tóni tovább vitt a szüleihez Csipkerekre. Orsika beugrott a szüleivel, sajnos ők is csak rövid időre, de örülök, hogy itt voltak. Hol esett az eső, hol sütött a nap, Tónival mindent lefotóztunk, és szerencsénkre sikerült lencsevégre kapni az idei első szarvasbogarat. Sütöttem-főztem finomakat, aztán valahogy összeszedtem egy kiadós torokgyuszit, most éppen a náthánál tartok. De sebaj, semmi nem számít, csak ez a jó kis hétvége tarthatott volna tovább!

Itt a fantasztikus méretű szarvasbogi

Még mindig itt érzem az orromban az akácok illatát.... de már nyílik a másik gyönyörűség a bodza.

Balcsiról hazajövet Apci olvasott a gondolataimban, és végre betértünk Gyulakeszin a Csigó malomba. Olyan régen szerettem volna ott körülnézni, főleg amióta a Liliom udvarban kezembe nyomott a gazdija egy prospektust. Ahányszor elmentünk előtte mindig megbámultam a malom kerítésére kipakolt régi tárgyakat, de sosem gondoltam, hogy ekkora helyen, ennyi csodálatos antikvitást és mindenféle használt bútort, edényt, terítőket, csecse-becséket árulnak. Azt hiszem mindketten beleszerettünk, és visszatérő látogatói, talán még vásárlói is leszünk e varázslatos helynek.

Hű gyerekek, jól gondoljátok meg, ha szakítotok, milyen ügyből kifolyólag keresitek fel az elhagyott kedveseteket! Olvastam, egy lengyel fogorvosnőről, akit elhagyott a szerelme egy másik nőért, hogy állt bosszút a hűtlen kedvesen. Szakítás után néhány nappal a pasinak rettenetesen elkezdett fájni a foga, és régi kedveséhez fordult bizalommal, a bosszú eszébe sem jutott. A 34 éves nő később így nyilatkozott: „Megpróbáltam félretenni az érzelmeimet, de ahogy a székben feküdt, mégis úgy döntöttem, hogy kiszedem az összes fogát a rohadéknak!” Adott a férfinak egy akkora adag érzéstelenítőt, amitől az elaludt, és a doki nekiállt a terve végrehajtásának. Majd felkötötte fáslival az állát a pasinak, mondván komplikációk adódtak, forduljon specialistához. A férfi érezte, hogy valami nincs rendben, mintha nem lennének fogai, de a doktornő megnyugtatta, hogy ez csak az érzéstelenítő csalfa játéka. Otthon aztán tükör előtt szembesült a férfi a gonosz tettel. A fogorvosnő ellen eljárás indult, az új barátnő pedig a pasit elhagyta, nem kell neki egy fogatlan bácsika.