Találtam, gondoltam nem járkál minden olvasóm a Facebookon, ugyanis ott egy pár barátom már kirakta.... Szóval megtetszett, és azt hiszem itt is nagyon jó helyen lesz. Ami vicces volt az egészben, hogy az az oldal, ahonnan "lőtték" a témát, egy állati jó, kicsit afféle "indián beütésű" rendesen "kivarrt" pasi képével tálalta az egészet, szerintem semmi köze hozzá. :) Ja és azt, hogy valóban honnan való és kitől az idézet, azt elfelejtette kirakni.

Charlie Chaplin egy verssel ajándékozta meg magát a 70. születésnapján, 1959 április 16.-án. Az egyik legszebb vers az önszeretetről, ami ötven év múltával is releváns. Ő valószínűleg már tudta, amit sokan a mai napig csak keresnek-kutatnak, a titkot; Hogyan szeressük önmagunkat.

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: "Hitelesség".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: "Tisztelet".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: "Érettség".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: "Önbizalom".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: "Egyszerűség".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: "Önmagam szeretete".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: "Szerénység".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol minden történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: "Beteljesedés".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: "A szív bölcsessége".

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, ez az élet! " ♥

Olvastam az újságban, hogy az ausztráloknál bemész a dohányboltba venni egy doboz cigarettát és valami ocsmányságot nyomnak a kezedbe. Hasonló, mint nálunk rettenetes képek vannak a cigarettásdobozokon, a doboz háromnegyedét elfoglalják, a rákos tüdők stb.,benéztem a google-ba, láttam ezeket a képeket, valami rettenetes. A dobozok egységes barnászöld színben kerülnek forgalomba és a márkát, a gyártót nevét is a törvény által  előírt „egyenbetűkkel” lehet csak a dobozra nyomtatni. Aztán előkerült egy szemfüles vállalkozó, aki matricákat gyárt ezeknek a rút képeknek az eltakarására. Rögtön ott a boltban a cigivel együtt megveheted. No, tényleg borzasztó ártalmas a bagó, meg hasonlók, meg a társadalombiztosító fizeti az ezzel járó sok betegség kezelését. Nem jó, de had legyen ez mindenki szuverén joga, hogy mit csinál a szervezetével, mivel mérgezi azt. Szerintem eléggé megkérik az árát, és az adóban ott van rendesen az a pénz, ne az állam nyelje le akármire, hanem adják azt a társadalombiztosítónak. Nem tudom, hogy milyen jogon tesznek a dobozra ennyire szörnyű képeket, jó most van, aki azt mondja és igaza van, hogy az egészség, az élet jogán. Vagy még sincs igaza, mert nem muszáj bagózni ahhoz, hogy mérgezd magad, ugyanezt még tán rosszabbat teszel, ha hülyére zabálod magad mondjuk mindenféle zsíros szörnyűségekkel, vagy falod halomra az édességet, vagy altatókon, nyugtatókon élsz, amit az orvos ki is ír. Ezzel az erővel az italokra is kerülhetne ilyen címke, de a gyorséttermekre is! Na visszatérve a témára, a matricagyártó pasi cégét már nagyító alá vették a hatóságok, a kormány vizsgálatot rendelt el, a matricák jogi státusát illetően. És a végére vagyis a „tortára a hab”; Ausztráliában tervezik a dohányzói jogosítvány bevezetését is. Én amúgy visszaállítanám a „régi világban” oly menő cigarettatárcát. Megveszed a cigit, doboz kidob, cigi átpakol és kész! A legjobb megoldás azért, le szokni róla minél előbb!

Hatalmas hó esett reggelre, viszont egyáltalán nem volt hideg. Most annál rosszabb, fúj a szél, és fokozatosan hűl a hőmérséklet. Szegény Bandi kutykó, ha látnátok! Nem tudom jobb belátásra bírni, hogy ne ücsörögjön a ház sarkánál, hatalmas hólabdákkal a szőrében, egész belefagytak, és menjen be a jó kis óljába. Még kisebb csapást is lapátoltam neki reggel, hogy könnyebben megközelíthető legyen a kutyaház. A Cili cica napközben többször belógott, kergettem a lakásban.... végül megkegyelmeztem, az egyik fotelban leterített ruhán durmolt egész délután. Öcsi küzdött a hóval rendesen végül úgy döntött, hogy a teraszon lévő (csak télen) kutyaházat, avagy macskaólat birtokba veszi. Állatira fel voltam háborodva, hogy tele van a falu "csóró" emberekkel és nem képes senki idejönni, vagy az anyukámhoz és felajánlani természetesen pénzért a lapátolást. Ha kéregetni, kuncsorogni kell, akkor jönnek! A rosseb egye meg! Láthatták, hogy jó darabig nem volt eltakarítva előttünk a hó, és megszokhatták, hogy az elsők közt takarítom, egy normális ember már csak azért is becsönget, hogy megkérdezze nincs-e valami baj. Itt az udvarban ellapátoltam úgy-ahogy jajgatva, a fal mellé guggolva és nekiszorítva a hátam, hogy csökkenjen a derekamban a fájdalom. Nem láttam a nagy iszákosokból egyet sem az utcán. Bezzeg, amikor boltunk volt, és hitelt kunyiztak, akkor elég volt két hópihe és már jöttek söpörni! Mennyi idős ember van, akire ráférne a segítség, mint például anya is, vagy sorolhatnék az utcában egy tucatot, de mindegyikhez főleg akkor szoktak menni ezek az emberek, ha valami kell. Én szeretek havat lapátolni, és ha hétfőn ügyesebben gazdálkodtam volna az erőmmel, akkor most nem lennék rászorulva segítségre. Mindegy szerencsére még itthon van Gáborkám, jött és megcsinálta, hétfőn úgyszintén barátjával és Marcival gyönyörűen befejezték, azt amit elkezdtem. Belegondolok, milyenek az emberek.... Ridegek, hidegek, csak ha "tapsolni" kell, akkor lehet számítani rájuk, tisztelet a kivételnek, mert kivételek mindig vannak...Annak idején emlékszem gyerekkoromban a szomszédok egymás előtt is megcsinálták, ha a másik éppen dolgozott, vagy idős emberről volt szó. Volt, hogy egyszerre ásták ki a hóból az egész utcát, hogy lehessen autóval közlekedni, ezt én is csináltam, amikor özvegy maradtam. Beálltam korán reggel a szomszéd pasik közé, és hánytuk a havat, ha ez késő délután volt, akkor még együtt pálinkáztunk is közben, hogy ne fázzunk. Szeretnék egy jó kis emberi közösségben élni, ahol kicsit mindenki... na mondjuk azt, hogy szereti egymást, ha nem is szereti, de akkor tiszteli benne a "jószomszédot"! Picike falu vagyunk, és vannak nekem nagyon kedves emberek, ha én nem is vagyok nekik az..... jó lenne összetartani. No mindegy, a hó megoldódott, Marcinak holnap hószünet, ha még esne nem lesz baj.... Komolyan mondom, hogy sokkal jobban érzem most magam, hogy ki morogtam a mérgemet itt a blogon! :)
Szegény bokor így nézett ki az udvarban, seprűvel veregettem le róla a havat, hogy ne menjen tönkre és újra kiegyenesedjen.. Amúgy vagy 165 cm magas és örökzöld. :(

"Mongóliában a hatalmas termetű szirti sasokkal vadászás művészete a türk népektől ered (ma is művelik a kazakok, kirgizek, üzbégek és az ujgúrok). A hagyomány korát több ezer évre becsülik. A vadászatra a tojók alkalmasabbak, nagyobb termetük és fokozottabb agresszivitásuk miatt. A 7-9 kilós madarak karmaiknak hatalmas erejével, nem csak kisebb prémes állatok, hanem farkas elejtésére is képesek. A jól képzett állatok a préda elejtése után bevárják gazdájukat." /ablak zsiráf/ 
Aranyosak a kis madarak, de nekem világéletemben a ragadozómadarak tetszettek. Sokszor megállok az autómmal, amikor az útszéli kazlakon, vagy fákon viszonylag közel ücsörög egy-egy vércse vagy héja. Láttam már hatalmas madarat is leszállni a szántóföldre, fogalmam sincs, hogy mi volt..... egy biztos tátott szájjal néztem. A baglyok is a kedvenceim, legszívesebben tartanék egy "házit". De nem vinne rá a lélek, sajnálom ezeket az állatokat, a rabság egyik állatnak sem való! Bevallom igazán azért készült erről bejegyzés, nem tartottam meg magamnak az ismereteket, mert nagyon tetszik a mellette talált videó, persze a felét csukott szemmel nézem.... vagyis nem nézem, mert a kisállatokat is szeretem, és sajnálom viszont a zenéje pedig egyszerűen fantasztikus!

Azon gondolkodtam vajon miféle építő bejegyzéssel jelenhetnék meg ma, aminek tutira örülni fognak az olvasóim. Ez egy blog, egy napló, amit az ember elkezd írni, ha én blog akkor ugye természetesen magáról, vagy legalább is nagyrészt ő és az élete benne van. Ehhez kell egy kis... nem is kis exhibicionizmus, nem mondom, hogy bővelkedem benne, de van egy nagy adag belőle. Visszanéztem egy-két írásomat..... végül is szerintem nem vagyok egy unalmas ember, hátha még igazából "tolnám" azt, ami bennem van! Nem lehet, nem a megfelelni akarás miatt, hanem épp az egyik kedves "blogger kartársnőnél" olvastam; Nem kürtölhetünk ki mindent a világnak. A blogokkal szemben főleg a pasik elutasítóak, jó dolog, hogy a családomban ezt senki nem teszi, de van ismerősöm, nőben is, aki a falnak tudna menni tőle, és ezt el mondta nekem, úgy persze, hogy közben tetszettek az írásaim. Aki blogol az tudja, hogy ráadásul ez egy munka, képeket szerkeszteni, fogalmazni, "eladhatóvá" tenni, hogy utána jó érzéssel nézegethessük a statisztikát, szóval megdolgozunk a hobbinkért. Van nap, hogy ideszeretnék ülni és csak szavakat pötyögni, mert olyan a kedvem, van olyan, amikor árad belőlem a derű és a boldogság, lehet, hogy azt az egy-egy szavas dolgot még egyszer befogom vezetni. Egy kedves blogger barátnak írtam épp ma priviben levelet, mert már többször keresett és bunkó módra nem válaszoltam... Igen mostanában elég sokszor éreztem azt, hogy szétesem, minden viszonylatban. Elfáradtam az ünnepek alatt, majd kedvem szegte rettenetesen, amikor nem jött rám a kedvenc szoknyám... pf! Aztán jött az önsanyargató edzés, amire még rátett a hólapátolás és piszkosul fáj a derekam, így most a torna is ugrott. Utálok tehetetlen lenni, és nem leszek soha! Inkább beveszek, ha kell több csomag fájdalomcsillapító port egyszerre! Én nem tudom hajlékonyság nélkül elképzelni az életem, ahogy nem tudom ápoltság nélkül, érzések nélkül stb.! Iszonyú sok terv van a buksimban, annyi mindent szeretnék, és cselekvés nélkül csak "pofázok" róla, mert hülye vagyok! Tényleg kéne nekem valami "gestapós" állat, vagy egy "Kőagy őrnagy", aki "rugdal", hogy Ani csináld! De hát mindig történik valami. No, nem, nem panaszkodom, és ezek nem is olyan nagy dolgok, csak nekem... Nem vagyok elégedetlen semmilyen szinten! Az élet dolgában nem csak a sors, abban mi is ott vagyunk! Sőt! Visszatekintve az életembe, talán az utóbbi évek a legnyugodtabb periódusba tartoztak. De voltak az életemben olyan események... ahol próbára tett a teremtő rendesen, avagy a sors jól seggbe rugdosott, majd utána igen kegyes volt hozzám.... Aztán van, amikor mi magunk jövünk rá, hogy néha meg is érdemeltük, én is szoktam rajta gondolkodni... Mea culpa, mea maxima! Létezik hiba, és vétkek nélküli ember? Olyan, akinek tiszta a lelke, mint egy csecsemőnek? Ha igen, az valószínűleg hülye! Ez az élet! Száz évig szeretnék élni! Száz évig még mi fog történni velem?! Száz évig szeretve, száz évig szeretni, száz évig ilyen bohókás, gyermek lelkű lenni! Még nem láttam sírt, aminek a fejfáján felsorolták, hogy az illető milyen tisztességes volt, mennyi mindent vont meg magától az életben, mennyi áldozatot hozott szeretteiért.... a hibáit sem. Nekem nem lesz sírkövem, nem lesz mire írni, de nem kell pironkodnom, és nem szeretnék senkiben sem keserű szájízt hagyni majd magam után, azért igyekszem úgy élni, hogy nekem is jó legyen. Ezt mindenkinek szeretettel tanácsolom. Nem, nem ittam, ha most arra gondoltok... Miket beszélek itt? Csak beszélek, mert kell valakihez beszélni, és most ti vagytok a hallgatóim, bocs. olvasóim. Azt hiszem kell, hogy ilyeneket írjak, kell egy kicsit, hogy megnyíljak előttetek, mert tudom ez sok nőnek erőt ad, sok középkorú nő szeretne ilyen őszinte megnyilvánulásokat olvasni, esetleg abban magára találni. Kedves Uraim! Akik olvasnak, talán önöknek, nektek is szolgál ez valamiféle információval a nőkkel szemben. És, hogy a mai nap szelleme milyen legyen, tudom arról is magamnak kell gondoskodnom, ezért hát el hessegetek minden hülye gondolatot, bedobok valami jó zenét, estefelé talán egy pohár finom rozét is... és Wonderful life! Hasonlókat nektek is! :) Ja és ma miniszoknyát vettem fel itthon, fűzős csizmával, ez kellett az íráshoz! :)

Robban!

Van hogy készül egy blogbejegyzés, szerkeszted a képeket, közben zenét hallgatsz....és egyszer csak azon kapod magad, hogy folynak a könnyeid.... Velem ez történt, amikor ezt a dalt hallgattam. U2- with or without you Előzőnap töltögettem le egy csomó zenét MP3-ra. R.E.M.- Everybody Hurts és aztán ahogy sorban meghallgattam őket, tátva maradt a szám, akarva-akaratlan mind, mind egy kicsit mélabús volt.. Nos igen, megtörténik ez minden emberrel.... amikor észrevétlen a szív, vagy a Jóisten tudja mi diktál. Justin Timberlake - Cry Me A River  Végül is tök jó zenék, azért osztok meg belőlük néhányat veletek, mind valahol a kedvencem Marc Anthony - You Sang To Me Van köztük jó néhány őskori lelet is, de én úgy szeretem ha a válogatás vegyes.   K-Maro- Femme Like You
Félreértés ne essék nem akarok az a blogger lenni 2013-ban, aki csak marhaságokkal tölti tele az olvasói buksiját. De én is emberből vagyok, ráadásul még nő is, borzasztóan romantikus nő! The Rasmus - October & April ft. Anette Olzon Van szebb Leonard Cohen – Hallelujah dalánál? Imádom ezt a hangot, amióta csak megismertem, egész nap hallgatnám… Ha már a kedvenc zenéknél tartok, Alicia Keys – No One dala jó pár éjszakai blogolás közben oda-vissza búgott a fülembe. Ez azok közé a „nóták”közé tartozik, amiktől teljesen bepörög az ember, szerintem a pasik, ha ezt a klipet megnézik azért, a nők meg…. Fogalmam sincs, hogy miért…. Ez egy bölcs megállapítás volt, igenis bölcs, mert nem írtam le semmi hülyeséget a fent lévő mondatokon kívül. Kérlek nézzétek el nekem ezt a bohókás napot… majd jövök valami értelmes dologgal is…. Év eleji fáradtságban szenvedek, ami leginkább az agyban fejti ki hatását…. Körülnéztem mik vannak a gépemen, mert egyfolytában begyűjtök könyvjelzőkbe, mappákba mindent, ami tetszik, aztán néhanapján jön a nagy szortírozás, takarítás. Érdekes tud lenni az ember, ami ma tetszik, holnap már lehet, hogy nem. Tele van a könyvjelző Benkő Péterrel, vagyis csak a szebb versekkel, és azokkal, amikhez nem tartoznak gusztustalan, nyálas klipek. Imádom a hangját, és nagyon nehéz szép verset "szűzen" megtalálni fent a neten, össze-vissza pancsolják rossz ízlésű emberek, borzasztó képekkel. Akkor most a végére egy Benkő Péter, tűrhető klippben.

/kékkel kiemelt dalcímekre kattints, és szól a zene.../

Végre itt is felvette tündöklő fehér ruháját a tél, reggelre menyegzői pompában ünnepelt az egész táj. Imádom! Mit bánom én a sok hólapátolást, még a derekam is meggyógyult! Persze ilyenkor félti az ember úton lévő szeretteit, én is így voltam vele, amikor Apci hajnalban elindult és a máskor három és félórás út most kettővel megszaporodott. Hála az égnek szerencsésen megérkezett! Vártam délelőtt egy kicsit, hogy csillapodjon a havazás, majd azonnal nekiláttam fotózni, megörökíteni azt, ami sajnos kérész életű, a menyasszonyi fehérből hamarosan özvegyi ruhába bújik a kert. Szürke, borús volt az ég, jobb szerettem volna napfényes, szikrázó képeket lőni, hát ez sikerült....
Fricikém egy kicsit pipa volt a hóra, elég morci fejjel közlekedett...

Édes kicsi Bandi kutyám ma be lett chipezve. Hosszú évek óta van egy tündér állatorvosunk, őt szoktam hívni az állatkáimhoz. Reggel megbeszéltük, hogy jön, addig Bandit ki kell kötnöm, szájkosaraznom, és ha minden ok. rácsörgök és beugrik, veszettség ellen is beoltja egyúttal a kutyusomat. Ez nekem mindig lelki gond, mert sajnálom Bandust megkötni, a szájkosárról ne is beszéljünk!. Vittem ki egy pár virslit, megetettem, közben elmeséltem neki, mi a helyzet :), majd szépen megkötöttem, persze nem a kikészített láncot akasztottam a nyakörvébe, hanem egy vastag zsinór, szegénykét ne zavarja a lánc csörgése. Majd a szájkosár következett, ami egy modern, finom, anyagból van, nem bántja, de ettől kezdve a kutyám teljes lelki beteg lett. Kivittem egy kis sámlit, leültem mellé, és ott vigasztaltam a macskák társaságában. Cilike még hentergőzött is neki. Megjött Tamás, a doktorbácsi, aki szeretettel és nagy gonddal bechipezte a kutykómat, majd beoltotta és elengedtük a Bandit. Rettentő boldog volt, szaladgált, nem menekült be a házába, sőt még a labdilláját is oda hozta nekünk. Hála ez is meg volt! Anyukámhoz is átmentünk, Snoopy is megkapta a chipet, ő nem félt annyira... csak kicsit, Anya előtte kedvenc csemegéjével nyers répával etetgette. Aranyos volt az anyukám, mert mielőtt elbúcsúzott a doktorbácsi, egy kis csomagocskát adott a kezébe; - Doktor úr ezt a Snoopyka mondta, hogy adjam oda önnek! Aszalt gyümölcs volt benne és trüffel csokoládé, egy lap Snoopy fényképével, a következő szöveggel: "Doktorbácsinak szeretettel Snoopyka." Anya még megmutatta nekünk a Snoopy kis karácsonyfáját, ami a szőnyegecskéje mellett áll a teraszon, egy pici feldíszített műfenyőfa. :)
Hát ez történt ma velünk, és mindenkit bíztatok, minél előbb tegye meg, tetessen chipet a kutyájába, nem csak a büntetés miatt, hanem a kutyuskája érdekében is.

Így ült szegény Banduska és várta a doktorbácsit..

Ma kezdődtek számomra az igazi hétköznapok, Apci szabadsága véget ért, hajnalban visszament dolgozni. Marci is sulipadban csücsül a nap nagy részében. Reggel rögtön azokkal a dolgokkal kezdtem, amiket nem szeretek, reggelizés, tornázás. Be kell újra vezetnem a legalább ötször picit evést, és a mozgást, utóbbit az ünnepek alatt szüneteltettem, gondoltam úgyis ugrabugrálok eleget. Jólesett a torna, kicsit izomlázam van, legalább minden percben érzem, hogy tettem valamit magamért. Előkerült a Traudetól karácsonyra kapott welnes csomagocska is, gyorsan beálltam a zuhany alá és élvezettel vetettem próba alá az új kenceficéimet. Testápolóm kenegetése közben azon gondolkodtam, mennyire jó, hogy a folyton fejlődő kozmetikai ipar, és a jó kozmetikumok megbízhatóan óvják bőrünket a környezeti ártalmaktól, amelyek sajnos gyorsítják bőrünk öregedését. Sokszor nem vagyok elégedett önmagammal, szerencsére ez nem tart sokáig, gyorsan pozitív irányba terelgetem a gondolataimat. Mert akkor érezzük igazán jól magunkat a bőrünkben, ha hisszük, hogy a szépség bármely korosztály közös tulajdona, és nem csupán a hamvas üdeség a szép! A fiatalító krémek, „csodaszerek” nem forgathatják vissza az óramutatót, nem balzsamozhatják időtlenségbe arcvonásainkat, miként a smink sem festhet, egy érett nőnek kislányos arcot, legfeljebb az idő szembetűnőbb pusztításainak tompításával visszaadhatja az önbizalmat. De minél elégedettebbek vagyunk külsőnkkel, annál magabiztosabban mozgunk a világban! Minél elégedettebbek vagyunk magunkkal, annál nyitottabbak leszünk az élet örömeire! Nem csak bölcsebbnek érzem magam az idő multával, hanem bátrabbnak, érettnek az élet bármely kihívására. Nézzünk csak körül, a divatvilágból sem hiányoznak az idősebb korosztály szépségideáljai. Jean Paul Gaultier a kifutók ünnepelt szépségévé avatta az ősz hajú Anna Pawlowskit, Lauren Hutton 47 esztendős volt, Melanie Griffith pedig 37, amikor a Revlon modellnek szerződtette őket. Isabella Rossellini 42 évesen dolgozott a Lancôme cégnek, kedvencem a máig gyönyörű Catherine Deneuve az ötvenes évei közepén is méltán volt az Yves St. Laurent szépségideálja. Napestig sorolhatnám, és a magyar médiából is lehet szemezgetni, Bencze Ilona, Piros Ildikó és Tordai Teri hihetetlen, hatvan év felett is csodálatos nők. Az elegáns önuralom, a sugárzó bölcsesség és magabiztosság különbözteti meg ezeket az érett szépségeket a csinos fiatal nőktől. Több mint valószínű, hogy elégedettek a külsejükkel, és valódi vonzerejük ebből fakad, varázsos kikezdhetetlen derű árad belőlük, nyugodtan néznek szembe a világgal, mert elfogadták a korukat, és hisznek magukban. Na jó, jó, minthogy egy remek fotós anyukája vagyok, egy másiknak meg majdnem az anyósa, ezért tudom, hogy a jó fényképezés és némi retusálás is közrejátszik abban, hogy ezek a nők olyan pokolian jól néznek ki. Azt hiszem itt a vége, mit is írhatnék még ebben a témában….
Minden életkornak megvan a maga öröme és bánata, tegyünk róla, hogy megszépüljünk az évek során. Ápoljuk magunkat, törődjünk a testünkkel, ne feledkezzünk meg közben a lelkünkről sem… A fiatalság nem az élet csúcsa, és a korosabb ember nem arra ítéltetett, hogy az emlékein merengjen. Éljen az Örök fiatalság!! ♥
Jöjjön akkor a végére kedvenc mottóm egyike:

”Ahogy múlnak fölöttünk az évek, egyre kevesebb időnket rabolják el a fölösleges haszontalanságok. Lassan azzá a nővé válunk, aki mindig is akartunk lenni.” /Marianne Williamson/ 


/forrás: Vicci Bentley könyvét forgattam nemrég, ha nem is szó szerint, de biztatást merítve belőle/

Majd jövök a fiatalságmegőrző praktikákkal... :)

Január 6. a karácsonytól vízkereszt napjáig tartó 12 szent nap zárónapja, a farsang kezdete. A három királyok ünnepe egyben a karácsonyfa leszedésének napja is. Ráadásul ezen a napon indul a farsangi szezon. A mi karácsonyfánk még mindig gyönyörű, pedig a kandallóval szemben áll, és nem hullik (normand fenyőt vettem), szerintem ráérek leszedni úgy egy hét múlva.
Régen ezen a napon szoktak a templomból szenteltvizet hazavinni, ezzel itatták meg az állatokat. A „vidéki” nagyanyám a ház padlójára és mindenre fröcskölte, jobb élet, egészség, boldogság, áldás reményében.
Ma is vetítették a tévében „A vízkereszti boszorkányok” című olasz filmet, Befanáról az olasz  „jó bosziról” szól. Ugyanis Olaszországban Befana olyan, mint a Télapó, január 5-ről 6-ra virradó éjszaka érkezik, és megajándékozza a gyerekeket. Hogy nálunk miért nincs ilyen? Mennyire örülnének a gyerkőcök.
”A Befana története szerint a Bölcsek és a pásztorok útban a kis Jézushoz meglátogatják a boszorkányt, aki visszautasítja, hogy ő is velük tartson. Majd éjjel a sötét égen fényességet lát és rádöbben, hogy rosszul döntött. Ezt követően a pásztorok után eredt, s hogy gyorsabban utolérje őket, a seprűjét is magával vitte, azonban nem érte őket utol és a kis Jézust sem találta meg. A történet vége különbözik: az egyik szemlélet szerint minden évben folytatja a keresésüket, és megajándékozza a gyerekeket, akikkel útközben találkozik; míg a másik felfogás szerint minden gyereknek ajándékot ad, annak reményében, hogy talán egyikőjük a kis Jézus.”

 Január 6. Vízkereszthez kötődő időjóslás:

Ha ezen a napon az eresz csurog (olvad a hó, vagy a jég), akkor hosszú lesz a tél.
Ha a hó esik, akkor korán kitavaszodik.
Ha ilyenkor fagy, hosszú lesz a tél.
Ha nincs ezen a napon csapadék: zivataros lesz a nyár.
Ha eső esik: csapadékos lesz a tavasz is. Nálunk ma egész nap esett az eső!
Ha fúj a szél: jó termőidő, szerencsés év jön.

„E. L. James televíziós személyiség, anya és feleség, Londonban él.
Régi álma valósult meg a "Szürke ötven árnyalata" című könyv megírásával.
A regény azóta világhírű trilógiává bővült, az első rész filmes változata is hamarosan készül.”

Karácsonykor egyik hajnalban elkezdtem egy könyvet olvasni, talán ötvenedik oldalnál hagytam abba, és bizony újévig nem is volt rá időm, no meg kedvem sem. Tegnapelőtt újra elővettem, és két nap alatt majdnem 1000 oldalt olvastam el, már a második kötet végén tartok, ez ugyanis egy trilógia, amiből a harmadik még nincs meg. Talán megveszem. Miért mondom ezt, és miért ez a titokzatos, sok bevezető? Szó mi szó, jól megjártam ezzel a könyvvel, ég az arcom, ha arra gondolok, hogy az Anditól kapott könyvjelzőt, ezekkel a könyvekkel fotóztam, blogoltam be. Andi ugyanis nagy könyvrajongó és tuti tudja, miről szól ez a könyv. Bocsi Andi! Ez is irodalom... Neten rendeltem öt darab Ken Folettel együtt, mivel itt nincs lehetőség belelapozni, csak a fülszöveget látod, no meg azt, hogy hónapok óta csak azt látom a netes könyváruházaknál, hogy sláger könyv…. Megrendeltem. (Azóta már megtaláltam azt az oldalt, ahol bele lehet olvasni, de az itt kiragadott részletek, nem éppen jellemzőek, nem olyan erősek,) A harmadik kötet, épp nem volt ezért csak kettő, majd jól meggondolom a harmadikat, már csak azért is, mert utálom a befejezetlen dolgokat. Ok, hogy New York Times bestseller, és marha nagy sláger, és megfilmesítik…. Khm… vajon felnőtt film lesz belőle? A könyv nyolcvan százaléka szeretkezésről szól, bocs ebben a könyvben ezt ba**ásnak nevezik, egy kicsit elborult elméjű szerintem az írója, nem akarom azt mondani, hogy aberrált hülye. Amiért ekkora elánnal olvasom, az egy szerencsétlen kisfiú kibontakozó története, aki talán azért lett olyan, amilyen, mert elkapta egy „Mrs. Robinson”. (Utálom a Mrs. Robinsonokat, a filmet is, csak a zenéjét imádom! Vagyis csak egy koron túl nem szeretem őket..... és ne az én fiókáimnak legyenek, vagyis ne tudjak róla.... vagy mit tudom én.... nem bonyolítom tovább...) :) Még mindig nem tudom miért használt a fiúnak anno ez a kapcsolat, és nagyon sok szexen kell az embernek átrágnia magát ahhoz, hogy ez a történet végre kikerekedjék. De ha már ennyi pénzt kiadtam érte? Akkor már „megeszem, amit főztem”, legalább én kiolvasom a könyvet, mert ezt nem bizti, hogy kölcsönadnám valakinek. Félreértés ne essék, nem vagyok álszent, sőt hasonló jelzők sem illenek rám, akkor be sem blogolnám, hogy elolvastam…. csak százszor szebb a lelkem annál, minthogy ilyen szarság tetsszen. Mindegy, beteg egy könyv, de most már a végére járok. Azt a harmadik kötetet még azért jól meggondolom….
(Na jó, egye fene! Néha jó az a Mrs. Robinson....de csak ha nagyon félénk valaki...) :)

"...Nő vagyok és anya, néha angyal vagyok, néha az Ördög maga...
Néha magányosan élek, néha szerelem-tűz éget...
Néha szomorú vagyok, néha boldog, néha jólesnek romantikus dolgok...
Néha álmodozom, néha félek, néha kislány vagyok, ábrándos lélek.
..Néha erős vagyok, néha meg gyenge,..néha ártatlan kinek tiszta a lelke...
Tehát nem holmi Barbi baba, hanem büszke Nő vagyok és Anya...."


Fészen találtam az idézetet, bevallom megtetszett, és mielőtt ide bármit beteszek, általában igyekszem utánanézni.... ki írta, mi ez? Most is ezt tettem. (Én direkt nem azt a képet csatoltam hozzá, amivel fent van, mégiscsak az én blogom, ez jobban tetszik, igyekeztem én is arab hercegnő típust keresni.) Megszakadok a röhögéstől! Randi oldalak jöttek be! Váó! Vajon miféle "sárkányok" próbálják ezzel a szöveggel és persze ezzel a képpel "eladni" magukat?! Árulkodó már a Barbis mondat is, eltudom képzelni a méreteket! :) Mindegy, nem akarok senkit kinevetni.... csak picit gonoszkodom.... az idézet ennek ellenére szuper jó, bárki írta, azt hiszem kedves nőtársaim sokunknál betalál!
No, itt az eredeti kép, hogy ne csigázzalak benneteket tovább.... :)
Lapozgattam tovább, majd ezt olvastam egy "kritizáló" blogbejegyzésben Vroomfondel tollából. Hatalmas szmájli és piros pont az írónak!

"A képen látható közép-ázsiai kinézetű hölgy rendkívül izgalmas teremtés, még madárral a kezében is. Igaz, nem hiszem, hogy ilyen szerelésben és sminkkel szoktak az ottani nők vadászni. Még az is lehet, hogy el sem mozdulhatnak otthonról, nemhogy madarakkal vadászgassanak. Nem lennék meglepve, ha ez a kép valahol az amerikai kontinensen készült volna egy helyi szekta 2013-as naptárához, aminek bevételeiből a közösség vezetőjének nyaralását támogatnák."

Van egy CD-m, évek óta hallgatom, mosolygok rajta, mégis roppant nagy igazságokat rejt minden sora. Nem tudom ki a szerző, előadó, nem tudok róla semmit, csak azt, hogy nagyon jó. Így kezdődik....
"Hölgyek és Urak, akik most a 21. századba léptek!
Kenjétek be magatokat napolajjal! Igen! Ha csak egyetlen jó tanácsot adhatnék a jövőre nézve; Használjatok napolajat! A napolaj hosszú távú jótékony hatásai tudományosan igazoltak. A többi jó tanácsom ellenben, mindössze saját kalandos életem tapasztalataiból táplálkozik."
Lemásoltam az egészet, érdemes elolvasni, olvassátok el! :)

"Most pedig hallgassátok meg tanácsaimat:
Élvezzétek a fiatalság erejét, és szépségét. Egyet se féljetek, e dolgokat úgyis csak akkor értitek majd meg, amikor már nem lesz meg. Egyáltalán nem vagytok olyan kövérek, mint gondolnátok! Ne aggódjatok a jövő miatt, vagy ha mégis, ne felejtsétek el, hogy az aggódásnak annyi értelme van, mintha rágógumizással próbálnánk megoldani egy matek egyenletet. Az élet valódi problémái többnyire olyan dolgok, amelyek meg sem fordultak a fejetekben. Olyanok, amik délután négykor észrevétlenül elmennek mellettetek az utcán. Mindennap tegyetek valami olyat, amitől tegnap féltetek. Énekeljetek! Ne gázoljatok át mások lelkén, és ne tűrjétek, hogy átgázoljanak a tiéteken. Mossatok fogat! Ne pazaroljatok időt féltékenykedésre! Egyszer fent, egyszer lent. A verseny nagyon hosszú, és valójában az egyetlen ellenfeletek saját magatok vagytok. De felejtsétek el a sértéseket, ha ez sikerül, nekem is mondjátok el, hogyan kell csinálni. Tartsátok meg a régi szerelmesleveleket, a bankszámlakivonatokat viszont jobb, ha szemétbe dobjátok. Lazítsatok! Ne legyen bűntudatotok amiatt, hogy nem tudjátok mit kezdjetek az életetekkel! A legtöbb érdekes ember, akit ismertek, huszonévesen egyáltalán nem tudta, hogy mit is akar az élettől. Néhányan még negyven évesen sem tudják. Szedjetek kalciumot! És vigyázzatok a térdetekre, még szükség lehet rájuk. Talán házasok lesztek, talán nem. Talán lesznek gyerekeitek, talán nem. Talán elváltok negyvenévesen, talán a gyémántlakodalmatokon kacsatáncot fogtok járni. Bármit is tesztek ne bízzátok el, és ne hibáztassátok magatokat túlságosan! Az esélyetek mindig pontosan ötven százalék, mint mindenki másnak. Élvezzétek a testeteket, és használjátok, ahogyan csak tudjátok. Ne féljetek tőle! És attól sem, hogy mások mit gondolnak róla, ez a legfantasztikusabb szerkezet, amihez valaha is hozzájuthattok. Táncoljatok! Ha máshol nem, legalább otthon, a nappaliban. Olvassátok el a használati utasításokat, még ha nem is tartjátok be őket. Viszont ne olvassatok gyönyörű fotókkal teli magazinokat! Csak arra jók, hogy elhiggyétek mindenetek ronda. Ismerjétek meg szüleiteket, nem tudhatjátok, mikor hagynak el titeket örökre. Legyetek jóban testvéreitekkel! Ők a legerősebb kapocs a múlthoz, és talán megbízható társak a jövőben. Mindenféle barátok jönnek, mennek, de soha ne hanyagoljátok el azt a kevés igazit. Ragaszkodjatok hozzájuk, még akkor is, ha így vagy úgy messze sodródnak tőletek. Mert minél idősebbek lesztek, annál jobban fognak hiányozni a fiatalkori ismerősök. Egyszer próbáljátok ki, milyen idegen földön élni, de hagyjátok ott, mielőtt megkeményít titeket. Próbáljátok ki, milyen lehet a paradicsomban, de menjetek el, mielőtt elpuhít. Utazzatok, és fogadjatok el némán örök igazságot. Az árak emelkednek, a politikusok félrelépnek, és egyszer ti is megöregedtek. És amikor megöregedtetek, majd azt gondoljátok, hogy bezzeg a ti időtökben az árak elfogadhatóak voltak, a politikusok szentek, a gyerekek pedig tisztelettudóak voltak. Hát legyetek tisztelettudóak! Ne várjátok másoktól a megoldást! Lehet, hogy millióitok lesznek, vagy gazdag házastársatok, soha nem tudhatjátok meddig tartanak. Ne variáljatok túl sokat a hajatokkal, nehogy negyven éves korotokra úgy nézzen ki, mint egy nyolcvanöt évesé. Legyetek óvatosak, hogy kinek a tanácsát fogadjátok el, de legyen türelmetek azokhoz, akik csak jót akarnak nektek. A jó tanács a nosztalgia egy formája. Tanácsot adni pedig annyi, mint a múltat kihalászni a szemétből, letisztogatni, szépen átfesteni a csúnya részeket, és továbbadni többért, mint amennyit valójában ér."  

hogy mit nem szabad tenni és enni az Új Év első napján!
Babonás vagyok, persze csak a józan ész határáig. Van amiben évek óta hiszek, vagyis az idősebbektől hallottam, és amíg fiatal voltam nem igazán érdekelt, de mostanság azon kapom magam, hogy bizony odafigyelek. Szilveszter napján lázasan takarítok, vasalok, mert a Dédi azt mondta:
- Pannyi sose hagyj munkát újévre, mert amit meghagysz abból lesz a legtöbb az újesztendőben! De azóta azt is hallottam, hogy azért nem maradhat kiteregetett, száradó ruha, mert az halált jelent a családban. Hm..
- Legyen pénz a zsebben! Ezzel egész évre megalapozhatod az anyagi jóléted. :)
- Piros fehérnemű, teljesen piros! A pároknak boldog kapcsolatot jelent, az egyedülállóknak biztos párt hoz. Na, ez újdonság, nemrég leltem rá. Kipróbálom! :)
- Egy vadonatúj ruhanemű, hogy egész évben teljen újra. Majd nézek valamit a szekrényben.
- Az asztalon ne legyen étel ami szárnyasból készült, mert elkaparja a szerencsét.
- Halat se készíts szilvesztere sem, mert elúszik a szerencse. Óvatosan a hallal, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
- Ami viszont kötelező a lencse, együnk sok lencsét, és így az év során soha nem ürül ki a pénztárcánk. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik. A malac (előre túr az orrával), és virsli…. az nem tudom miért, de természetesen nem baromfi virsli! Hogy legyen sok virslink a jövő évben! :)
- Éjfélkor eloltani a villanyt, majd pár másodperc  múltán felkapcsolni, fénnyel érkezzen az Új Év.
- Férfi köszöntsön fel elsőnek, mert ők szerencsét hoznak!
- Ne faljunk fel mindent szilveszterkor, és akkor az újesztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. Tehát, hagyj ételt a hűtőben, és a kamrában.
- Vágjunk fel egész kenyeret is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
- Semmit ne vigyünk ki a házból! A hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna", ám ha nincs tehetnünk, akkor is "elszáll a hasznunk". Tehát ezen a napon nem szabad sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.
- Ne veszekedjünk! Újév első napján igyekezzünk tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.
- Kora reggel mosakodjunk friss vízben, hogy egészségesek maradjunk.
- Ha tehetjük, ezen a napon ne hívjunk orvost, és ne is menjünk orvoshoz, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. Az alkeszoknak, akik a „detox-ban” ébrednek ezért egy mókuskerék a sorsuk. Jan. 1-től a detoxikálókat is megszüntetik. Frankó lesz a „normális betegeknek” részeg, vagy „belőtt, betépett” fazonokkal egy kórteremben lábadozni.
- A szemét ma jó helyen van, ott, ahol van. Tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket!
- Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.
- A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve, hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon.

Mindenkinek jó bulizást kívánok!
Boldogot majd éjfél után egy új bejegyzésben! :)

Kell egy Bandis, Öcsis, Cilis bejegyzés is év vége előtt! Jó kis kutyulim és a ciculik élvezik ezt a jó kis időt, bár a két cica hatalmas bundát növesztett, és persze felszedtek jó néhány kilót. (akárcsak a gazdasszonyuk az ünnepek alatt) Majd mindannyian szépen lefogyunk mire jön a jó idő! :)
Bandi kutyámnak új "napozóhelye" van, felfekszik a sziklakertben és ott durmol egész nap.

Gyönyörű idő volt ma, ezért ebéd után felkerekedtünk Tamáskámmal, és egy jó másfél órát csatangoltunk a hegyen.

Délelőtt Marcussal fürödni voltak Sárváron, kicsit el is fáradtak, de nem kellett sokat kérlelni Apcit a sétához, hamar beadta a derekát. Jaj, a derekat ne is emlegessük! Fáj már megint, "kosmodisket" öltök minden reggel, abban nagyon jó, de éjszaka, és a reggeli felkelés..... :( Remélem majd megint gyorsan elmúlik. Szóval visszatérve a csavargásra, Bandi szokás szerint velünk tartott...

Mondd hiszel még a mesékben, s a csodákban
egy láthatatlanul is létező világban?

Reggel amikor kinyitod két szemed,
s azt hiszed elragadt a képzelet,
vagy azt gondolod, úgy tűnik
álmod tovább folytatódik...
Tudd, nem álom, nem varázslat, nem is ámítás
ma minden érted létezik, ez tény, nem vitás!

A nap fénye arcodon megcsillanni látszik
ölelő karjából melegség sugárzik
az ébredő hajnallal útra kelt
arany színűre festette a reggelt...

Érzed a rét üde illatát
bódító, mennyei zamatát?
Friss virágok, zsenge hajtáson
harmat cseppek a fűszálon
pompa, színes kavalkád
csokorként nyújtom át!

Hallod a magasztos csicsergést
madarak kórusának énekét,
az alászálló, robajló vízesést,
ahogy magába fogadja a mélység?
Hallod a dallamot mit dúdolok,
s azt, hogy csendülnek a harangok?
Dallá formált, összeállt hangok
szél szaván hozzád száll, harsog...

S ha eljő az est, a hold ezüst fénye
ünnepi díszként ragyog az éjbe
gyertya lángjaként gyúlnak a csillagok
az égboltra karcolva egy mondatot:

Boldog Születésnapot!

Ofella Adrienn: Reggeli üdvözlet című verse

Tegnap vásárolni voltunk, és azt mondtam, ebben az évben ez volt az utolsó. Ha.. ha! Én kis naiv! Ma reggel Apci felöltözött, hogy indulnak Marcival Sárvárra, a fürdőbe egy kis dagonyára, én nekiláttam előszedni a fürdőruciját... vagyis csak előszedtem volna. Fogalmam sincs, hogy miért, de minden fürdő cucca lent van Balatonon, még a strandpapucsok is. Termál lefújva, majd holnap, indulás fürdőnacit és strandpapucsot venni! December végén, nem is röhögnek ki! Készülődés közben, még egy kis idei meglepi.... a mosdónál az alig pár éves, szép, svájci csapocska kilyukadt, és a "hasikájánál" spriccelt belőle a víz. Gyönyörű, más sem hiányzott! Akkor egy újabb ok a vásárlásra. Végül sikerült mindent beszerezni, papucsot csúnyát, fürdőnacit tűrhetőt, csapot drágát, pedig csak egy magyar középkategóriásnál döntöttünk. Még három nap ebből az évből, remélem az efféle "nyalánkságokból" pedig már nem lesz egy sem! A "fészen" láttam egy képet, egy emberi májat ábrázol, alatta a felirat: A hónap dolgozója. Szerintem is így van! Minden este megfogadom, hogy holnap csak gyümölcsöt eszem, mert már a legegyszerűbb ételek is megülik a gyomromat. Á, nem lehet azt kibírni max. délig, aztán terítek a családnak, és végül velük eszem. Mindegy, hogy csak egy kis főzeléket, akkor is estére haldoklom... és éhezésről álmodozom. No, majd holnap! :)
December eleje óta készülök, hogy saját kezűleg madáretetőt eszkábálok, mégpedig parafadugókból. Eddig nem jött össze, viszont karácsonyra hozott egyet a Jézuska. Olyan édi... de azért lehet, hogy elkészítem a saját remekművemet is. :)
Van egy csomó film, amit a napokban megszeretnék nézni.... de közben már fáj a fogam az ajándék könyvek mielőbbi elolvasására.....
Ebből a sorozatból tegnapelőtt hajnalban elkezdtem az elsőt, és azért pont ezt.... mert ez volt a legközelebb hozzám. :) Befotóztam  "Törzsvendég" gyönyörű karácsonyi lapját, és ott a könyv sarkán a szép kis könyvjelző. :) (Andi, ezentúl ezt használom, puszi!)
Ja, és jövőre új internet lesz, azt is ma megérdeklődtük, jövőhéten megrendeljük...mert ezzel tele van a hócipőnk!