"Mongóliában a hatalmas termetű szirti sasokkal vadászás művészete a türk népektől ered (ma is művelik a kazakok, kirgizek, üzbégek és az ujgúrok). A hagyomány korát több ezer évre becsülik. A vadászatra a tojók alkalmasabbak, nagyobb termetük és fokozottabb agresszivitásuk miatt. A 7-9 kilós madarak karmaiknak hatalmas erejével, nem csak kisebb prémes állatok, hanem farkas elejtésére is képesek. A jól képzett állatok a préda elejtése után bevárják gazdájukat." /ablak zsiráf/ 
Aranyosak a kis madarak, de nekem világéletemben a ragadozómadarak tetszettek. Sokszor megállok az autómmal, amikor az útszéli kazlakon, vagy fákon viszonylag közel ücsörög egy-egy vércse vagy héja. Láttam már hatalmas madarat is leszállni a szántóföldre, fogalmam sincs, hogy mi volt..... egy biztos tátott szájjal néztem. A baglyok is a kedvenceim, legszívesebben tartanék egy "házit". De nem vinne rá a lélek, sajnálom ezeket az állatokat, a rabság egyik állatnak sem való! Bevallom igazán azért készült erről bejegyzés, nem tartottam meg magamnak az ismereteket, mert nagyon tetszik a mellette talált videó, persze a felét csukott szemmel nézem.... vagyis nem nézem, mert a kisállatokat is szeretem, és sajnálom viszont a zenéje pedig egyszerűen fantasztikus!