Kivittem valami olyan vizet kiönteni, amit nem akartam leereszteni a mosogatóba, és zsupsz a vízzel véletlen nyakon öntöttem egy csigabigát is. Gyorsan fogtam csigusz barátomat, és az eresz alatti hordóban lévő, jó langyos esővízzel lemosogattam. Nem vettem volna a lelkemre, ha valami bántódása esik. Letettem szépen a jó kis zöldbe, majd beszaladtam a fényképezőgépemért. Mire kimentem, csigusz már kezdett magához térni...
majd sietve :) elindult.
Ha már nálam a gép...

Tatiosz élete és munkái /kattints rá/

“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”
“Élni annyi mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.”

Délelőtt beszaladtam a kozmetikushoz, majd a gyógyszertárba, ahol "hídba lementem", mert a szívgyógyszerem, amit kötelező szednem... jó csak egy felet naponta, de akkor sem hagyhatom soha életemben abba, TB támogatást vesztett pára lett, kemény pénzt kell érte fizetnem ezentúl. :( Van még sajnos ilyen, amit harminc éves korom óta használnom kell, tényleg az életemért küzdök általa, és mégsem kapok rá semmiféle támogatást..... mindegy, tele volt a hócipőm... sok pénzt hagytam ott. Majd a postára mentem Anyika csekkeit feladni, az enyémek otthon felejtődtek, mondtam is a lányoknak, hogy még kicsit dajkálom őket, és örülök a pénzemnek. :) Aztán a négylevelűektől felbuzdulva kitöltöttem két lottó szelvényt, és akkor belépett egy őszhajú kedves férfi, bácsi.... Odaállt mellém, megszorította a karomat, és azt mondta:
- Kívánom, hogy nyerjen, tiszta szívemből kívánom!
Talán kicsit értetlenül néztem rá, majd megjegyeztem: - A Jóisten beszéljen magából, nagyon köszönöm, és kívánok Önnek is hasonló jókat!
A kedves és tiszta tekintetű bácsi (akkor már jól megnéztem magamnak), újra megfogta a karom és azt mondta:
- Nem a Jóisten, csak egy jóakaratú ember kívánja, aki látja magában a jóságot, és kívánok minden jót az egész családjának... Basszus, majdnem elsírtam magam, hogy van ilyen is, és pont én botlok bele az ilyen csodálatos dologba! Ez az ember, megszépítette a napomat. Biztos nem véletlen, mert én is szeretek az emberekre mosolyogni, sosem vagyok durcás ha kilépek itthonról, próbálok szeretet sugározni... Most visszakaptam, és elakadt tőle a lélegzetem. Gyerekek! Ez az, amiről szoktam beszélni, ez egy csoda! Megszépíthetjük egymás napját, életét, és nem kerül semmibe..... :)

Jártamban-keltemben, és természetesen ha zöldben járok, mindig találok négylevelű lóherét. Anyánál fűnyírás előtt, tucatjával szoktam szedni, és persze nem egy helyről, itt-ott mindig felbukkan előttem egy. Olyan a szemem, mint a sasé, aki a pockot a legnagyobb fűben is kiszúrja. :) Tegnap találtam kilenc darabot, mire Anyika hozta a szemüvegét és lázasan elkezdett keresgélni.... Nagy örömére talált ő is egyet. Erről a négylevelű keresgélésről jut eszembe mindig a mondás, és jó nagyokat derülök rajta:
“Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket.” (Walter Chrysler)
No, remélem én nem járok így! :)
Most lottózzak vagy ne lottózzak? Hm... azt hiszem lottózni fogok, sőt ma veszek talán néhány sorsjegyet is. :)
Bár, ha a sorsomat nézem.... elégedett vagyok.... így jó szőröstül-bőröstül minden ahogy van, de azért....
"Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.." :)
Amikor megkérdezem a férjem, hogy miért nem lottózik, hisz szűz kéz, biztosan nyerő lenne...akkor azt szokta mondani: "Én már nyertem az életben, amikor megismertelek téged!" :) Hát nem aranyos?

Dél körül Marci kitalálta, hogy elmennek az Apcival makett kiállításra, Celldömölkre. Közben Tamásnak eszébe jutott, hogy 26.-án megérkezett ugyanoda a Munkácsy kiállítás, azt is meg kell nézni. Nem kellett kétszer mondani nekem, csillogó szemmel, hamar összekaptam magam és már hipp-hopp ott voltunk.

„A celldömölki kiállítás egy szűkebb, mintegy 20 képet tartalmazó válogatás, Pákh Imre amerikai magángyűjtő mintegy 50 Munkácsy képet számláló gyűjteményéből. A kiállítás néhány korai realista életkép vázlata mellett reprezentatív darabokat mutat be az 1880-as évek szalonképeiből – Merengő nő, Két család a szalonban, Hímző nő – tájképeiből - Cigányok az erdő szélén, Téli táj, - és arcképeiből, mint Madame Chaplin, és Reök Ivánné portréi. A képek ízelítőt adnak Munkácsy művészetéből és a vetítésre kerülő film révén, pedig a közönség teljes képet kaphat a Munkácsy életmű egészéről is.”
Kimondhatatlan, csodálatos, felemelő érzés volt ezek előtt a festmények előtt álldogál, amiket eddig sehol nem láthattam, ha nincsenek körülöttem sírva fakadtam volna, hazafelé nem győztem törölgetni a szemeimet. Egyszerűen nem tudtam róla másképp beszélni, mert engem olyannyira megérintett. Hihetetlen hatást gyakorolnak rám a képek, gyerekkorom óta, egy gyönyörű film megnézése, vagy egy szomorú, de szép témájú könyv elolvasása után, sokan sírva fakadnak, én egy múzeumi látogatástól is.  Lehet mosolyogni, nem számít, én már csak ilyen szentimentális csacsi vagyok. Megnéztem a vetítőben a közel ötven perces filmet, egyedül ültem bent, erre senki nem volt kíváncsi, pedig fogalmuk sincs mit mulasztottak. Inaséveitől haláláig, életét, képeit, egész munkásságát, bemutatta a film. Nagy részében a film első szám, első személyben elevenítette fel a festő életét. Mondanom sem kell, innen is homályos szemekkel lépdeltem ki. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a festészetet, de talán még annak is, aki nem….
Nem szabadott fotózni, de nekem megengedtek egyet...
„Munkácsy Mihály (1844-1900) festményeinek számát a szakértők 650-re becsülik, ám ma ezeknek csupán a felét ismerjük. Pákh Imre azzal a céllal hozta létre a Munkácsy Mihály Alapítványt, melynek alapító elnöke, hogy az utókornak legyen lehetősége felkutatni, megismerni és méltó módon kezelni a legnagyobb magyar festő hagyatékát. Az ismert Munkácsy-alkotások egy része a világ különböző múzeumainak tulajdonában van, de a többség magánemberek gyűjteményeit ékesíti. Ma Pákh Imre rendelkezik a legnagyobb magángyűjteménnyel, 41 festmény van a birtokában. A Pákh-gyűjtemény több darabja is tárlatokon tekinthető meg Magyarország különböző városaiban. Az alapítvány tervei között szerepel a Munkácsy kulturális központ létrehozása, Munkácsy hagyatékának, többek között az 1000 levélből álló magánlevelezésének feldolgozása, Munkácsy-monográfia kiadása, lappangó képek felkutatása és bemutatása, kiállítások szervezése Magyarországon és külföldön, határon túli partnerszervezetek felkutatása, valamint fiatal kortárs művészek támogatása.”

Nyűgös egy nap volt a mai nekem, főleg az időváltozás miatt. Nehezen bírom ezt a hatalmas hőmérséklet csökkenést, frontérzékeny vagyok ezek szerint egy picit. De közbe jöttek olyan apróságok is, hogy minden piros lett a mosógépben az új mosószertől, nem olyan színű a hajam, amilyen szokott, fejfájás, egy hatalmas őz előttem az úton.... szerencsére az eső miatt lassan mentem, pedig késésben voltam.... huh! Erikához imádok menni, ott tényleg megnyugszik az ember, imádom a kis csoporttársaimat, mindig jó a hangulat. Festéssel kezdtünk, nekem valahogy nem akart menni a dolog, majd agyagozással folytattuk. Egymással szemben kellett ülnünk, és mindenkinek a társát kellett megformáznia.
Én Tibivel szemben ültem, míg ő szépen dolgozott, rajtam kitört a hiszti, nem bírtam gyúrni az agyagom, ideges voltam, nem tudtam nekiállni, majd szétosztottam az agyagom és azt mondtam: legközelebb.

Kihasználtuk a mai jó napsütést, mivel állítólag holnaptól rossz idő lesz, napoztunk Cilikével. Végig így feküdt a nyugágyam mellett, irtó édes volt, amíg belopakodtam a fényképezőmért addig sem mozdult meg.

Marci miután elment suliba, visszafeküdtem, elaludtam és álmodtam.....
Álmomban sok minden történt, még az, akihez siettem arcot is váltott, vagyis egy másik ember lett belőle, elég fura dolog volt, az egyiket ismertem, a másikat nem. Fantom barátomhoz hosszú, és különös út vezetett. Egy hatalmas mezőn keresztül igyekeztem "átkelni", ami telis-tele volt sárga virágokkal, gólyahírrel és egy nem tudom micsodával, azt most láttam először álmomban. Az utóbbi időben rájöttem, hogy imádom a sárga virágokat, valamiféle nyugalmat, boldogságot árasztanak felém. No, mindegy visszatérve az én csudabogaramra, úgy nézett ki, mint egy búzakalász, kis csillagvirágokkal tele, amik sárgán, tüzesen ragyogtak benne, mint a Nap, és hatalmas, egy szálat csokorként tudtam magamhoz ölelni. Selymes, puha akár az árvalányhaj, és rengeteg volt körülöttem, igazi meseországban jártam. A szobaablak szúnyoghálóján döngicsélő méhecske, vagy darázs ébresztett, pont beillett ebbe a mezei szerelmetes idillbe. Hihetetlen micsoda lelki békével, boldogsággal ébredtem, és piros rózsákkal az arcomon, jó lenne, ha szerepelne a visszatérő álmaim közt az én boldogságosztó, napsugaras csillag virágom!  Gondolkoztam rajta, hogy le kéne rajzolnom azt a virágot, talán valamikor megpróbálom. :)

akkor majd idebiggyesztem a képet, de ha olvasóim közül valakit megszállna az ihlet :) és megtenné helyettem, szívesen várom a rajzot és kiteszem. :)

Piacon voltam ma reggel, virágokat vettem, harminc virágocska vár ládába, és cserépbe ültetésre. Szinte az összes muskátlim tönkre ment a téli teleltetés folyamán, azt az igazi, szép piros "parasztmuskátlit", amit én szeretek sajnos nem kaptam, de nem adom fel, többször kimegyek majd a virágosokhoz. Apcinak vettem ötven darab cseresznyepaprika palántát, nehogy hiányérzete legyen bármiben is ha ma este hazajön. :) Szeret ültetgetni, ellentétben velem. :) No, most be fejezem itt, várnak a virágaim.

ó most látom, van ott még Tamásnak karalábé is... :)

Alig aludtam az éjjel valamit.... talán az eső.... nem tudom. Volt időm agyalni dolgokon. Mától kicsit "rendet teszek az életemben". Némi életmód változtatás, marad amit eddig csináltam, mozgás stb. csak rendszerességhez fogok kötni némely dolgokat. Ki iktatok egy csomó mindent, leegyszerűsítek. Talán a blogomon is kicsit.... nem fogok gonoszkodni, az nem rám jellemző.... visszahívom a "régi Anit", írja csak ő tovább a maga módján. No filozofálgatás, azt meghagyom személyesen a barátoknak... A véleményem nem változott.... csak úgy látom helyesnek, ha legalább a felét megtartom magamnak.... olvasóim iránti tiszteletből IS. :) Többet leszek offline, azt hiszem szükségem van némi pihenőre.... Van, hogy besokall az ember, és van,  hogy kicsit túlcsordul a pohár, és mindenből elég lesz.... most magamnak is sokk :) vagyok....

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

Jazoli fejembe ültette kommentjével a múltkor a "Senkik világában" írásomnál, és elgondolkodtam rajta, többek közt más dolgokon is....

A bárkikről….
A bárki az szerintem több, mint a senki, mert bárkiből bármi lehet. A senkiből soha! A valaki mindig megtud felelni annak, aminek a bárki nem, mert a bárki kevés a feladathoz, a senki meg szóba sem jöhet! Bárkiből könnyen lehet senki, de ha nagyon rajta van, még lehet belőle valaki. :)

Mint ahogy arról már pénteken beszámoltam, három napig itt volt nálunk Tóni és Bori cicája, Lucie. A gyerekek lementek Balcsira, nem akarták vinni a cicát, ezért mi vigyáztunk az "unokára". Pénteken még elég sokat bújkált, nem találtam sosem. Az ablakokban szeretett lenni, és az első reakció kicsit ilyen ijedt volt amikor ellebbentettem a függönyt, mint ezen a képen. Drága cicuska engem azért gyorsan elfogadott.

Mert születnek ilyen-olyan emberek…
Nem az egyetem teszi az IQ szintet, legfeljebb részben van köze az intelligencia hányadoshoz…
Van a senki, aki azt hiszi magáról, hogy ő valaki, vagyis tudja, hogy ő nem valaki, bármit tesz, ő csak egy senki, és egész életében az marad, és küzd ellene.
Amikor én megpróbáltam beilleszkedni, jó tíz-tizenöt évvel fiatalabb mamákkal barátkozni, hisz egy idős gyermekeink voltak, sajnos minden próbálkozásom dugába dőlt. Először is szembe találkoztam a „gyütment” verzióval, mivel nem ide valósi vagyok, majd az asszonyok részéről a mindent szétromboló kisebbségi érzéssel. Ha megfeszülsz, akkor sem fogadnak be, mert félnek! Nos ezek után szétnézel, és hirtelen a senkik földjén találod magad. A senkik jellemzője: Tök hülye, nyal mindenfelé, elvégez mindenféle tanfolyamokat, tíz körömmel küzd,  mint az állat, egész életét a szamárlétra megmászásának szenteli. A senkik nem vehetik fel versenyt a valakikkel szemben! Mondjuk akárhol a senki trónol a helyén, élvez minden olyan helyzetet, ahol téged megvárakoztathat stb.. majd kijön a főnöke, aki veled parolázik, kedves, szívélyesen köszönt… és akkor megpukkad a senki, és megint rájön, hogy ő egy senki. A senki rohadtul hajt azért, hogy állati jó kocsija legyen, mert ezzel is többnek érzi magát, akár hitelért is folyamodik érte, míg én lesza*om, olyat veszek magamnak, amit ki tudok fizetni, és minden igényemnek eleget tesz. Míg a senki megdöglik azért, hogy egyszer velem egy szinten legyen, én jól megvagyok szerény önmagammal, és megpukkadok a röhögéstől a senki erőfeszítésén. (agyilag gondoltam, és nem anyagilag) Nagy senkit is ismerek, igen jó senki barátunk, honatyaként senkiskedik, ritkán találkozunk, mert ha lehet, elkerüli a valakikkel való barátkozást. Van egy nagy igazság: A senkikből sosem lesz valaki, bárhogy is kepesztenek.

Ez egy csomagoló zacsi részlete.... nem bírtam ki... lefotóztam... mert annyira cuki! :)
Ez "fantomaccs" .... Cili árnyék, ahogy rávetül a szúnyoghálóra... pedig egész máshol ül a cica, és nem is közel az ajtóhoz. Mégis olyan volt mintha befelé nézelődött volna. :)

Van itt bent is egy fantom cicc....  vendégségben Tóniék cicája Lucie, valahol van..... képtelen vagyok megtalálni, kétszer már sikerült, az ablakban aludt a függöny mögött, az íróasztalon a monitor mögött.... most épp nem tudom hol van. Ja és egyszer éjjel arra ébredtem, hogy kaptam egy finom mancsos pofont, majd fel szaladt a polcra és átugrott az ágyon. :) Nem is gondoltam, hogy ebben a házban így el lehet rejtőzni.... egyelőre nem találom sehol, pedig itt van bent.... "városi maccs" nem mehet ki...

utóirat: Édes kis macsekom, meg van, nem tudom merre volt, de azóta az ablakokban fekszik.... várja Tónit és Borit.... alig eszik, játszom vele, dajkálom......... :)

A cikket olvasva mi juthatott rögtön az eszembe? Saját magam! Mert én sem vagyok sosem megelégedve magammal. Anyika ilyenkor a tükör elé állít, és irgum-burgum jól leteremt: - Nézd meg magad, hol van .....stb..... megver a Jóisten meglásd, csak elégedetlenkedj! Hm... Aztán ma reggel találtam ezt a cikket, ím a bizonyíték, hogy nem csak én vagyok ezzel dologgal így.

„A világon élő nők több mint 54 %-ának a legnagyobb kritikusai saját maguk – legalábbis ez derül ki egy kísérletből. A nők nem olyannak látják magukat mint ahogy mások őket. 672 millió nő van így szerte a világon. Erre a problémára világít rá a Dove legújabb filmje.

Egy FBI-os fantomkép-rajzolót, törvényszéki grafikust kértek fel, hogy készítsen a saját módszere alapján rajzokat a hölgyekről. Gil Zamora a Compositure módszerével 28 éve alatt már több mint 3000 vázlatot készített.
A filmben hét függönnyel eltakart nőről, kizárólag a saját jellemzésük alapján készített rajzokat. A kísérlet előtt minden hölgyet megkértek arra, hogy találkozzon egy idegen emberrel, de nem mondták meg nekik, hogy miért. Zamora így előbb a saját elmondásuk, majd pedig az idegen személy első benyomása alapján készítette el a vázlatokat.
Az idegen szemszögéből készített rajzok többsége a hölgyek sokkal szebb, boldogabb és gyakran pontosabb portréját jelenítette meg, megerősítve a tényt, hogy a nők saját magukat helyezik nyomás alá, amikor a külsejükről, a szépségükről kérdezik őket. A legmeghatóbb pillanat, amikor ezzel szembesülnek és a két eltérő vázlatot meglátják. Volt, aki elsírta magát.”

“Amikor felkérést kaptam, hogy szerepet vállaljak a Dove kísérletében, nem számítottam rá, hogy a két különböző vázlat-portré ennyire különbözik majd egymástól” – mondta Gil Zamora törvényszéki grafikus. ”Ami igazán nyomott hagyott bennem, azok a hölgyek érzelmi reakciói voltak, amikor megtekintették a két különböző leírás alapján készített rajzot egymás mellé függesztve. Ezen bátor nők közül szerintem sokan ráébredtek arra, hogy a külsejüket illetően mindeddig egy torz önképpel rendelkeztek, amely jelentős hatást gyakorolt az életükre is.”  
/Forrás: Hír.ma Violetta/

Egészségesen élni… hm nem is tudom, hogy ebben a XXI. században ezt mennyire lehet megvalósítani, hisz lehet azt mondani, hogy akaratunkon kívül is annyi káros dolgot fogyasztunk, belélegzünk stb. Mindenben van valami, és egyszerűen nem „hajthat” állandóan az ember, hogy mindezektől teljesen megkímélje magát. Tehet apró lépéseket, és bizony attól függ hol él, mik azok a lépések, amik elérhetőek a számára, a többi pedig sajnos anyagi feltételeken is alapul. Lehet okoskodni, elővenni a nagyik receptjeit, könyveket böngészni, kirándulások alkalmával növényeket gyűjteni. Kiskertben, balkonládában ültetgetni a bio zöldségek kedvéért, ezek azok a kis lépések…. Még ezek sem biztos, hogy szavatolják a száz évet, de ha igyekszünk vigyázni magunkra, megelőzünk, akkor kicsit biztosabb az elkövetkező „akármennyi” jobb minőségben való leélése. Minden számít, a kívül, a belül, értem ezen a lelki táplálékokat is! Találtam egy fokhagymás egészségmegőrző receptet, megosztom veletek. Nem mindenki tudja megenni, én például elalszom tőle…. Talán a vérnyomás… nem tudom. Inkább kapszulában, olaj formájában fogyasztom, majd most kipróbálom ezt a „szeszkás” receptet…
A fokhagyma eredendően szagtalan, markáns illatát nyomás, vágás, rágás hatására az allicin nevű anyag hozza létre. Az allicin erős, antibiotikum, számos baktérium, vírus, parazita szaporodását gátolja. A fokhagyma levét a világháborúban is alkalmazták, sebesültek ápolására. Rengeteg nyomelem, és ásványi anyag található benne.. (jód, kalcium, kálium, magnézium, foszfor, vas, kovasav, cink, mangán, szelén) Részt vesz az inzulintermelés és vérnyomás szabályozásában, segít megelőzni a trombózis kialakulását, csökkenti a koleszterin szintet, az érelmeszesedés veszélyét, és erősíti az immunrendszert. Van egy jó kis tinktúra, ami a betegségek megelőzésére nagyon jó, ha az ember nem akar annyi fokhagymát enni:
A 40dkg hámozott és összetört fokhagymát, 1l tömény alkoholban két hétig, sötét, hűvös helyen, lezárt üvegben érleljük. Majd leszűrjük, és további egy hétig pihentetjük. Napi 3x10-15 cseppet kell belőle fogyasztani.

A reggeli második kávém iszogatása közben újságokat olvasgattam, és leesett az állam, amikor ezeket a sorokat olvastam:
”Tíz ország 500 ezer lakosának étkezési szokásait elemezve megállapították, hogy a virsli, a szalonna, a szalámi félék és egyéb feldolgozott húskészítmények fogyasztása, illetve az idő előtti halálozás között valóban lehetnek ok-okozati összefüggések.” Hm.. de jó, hogy én ilyenekkel nem élek, vagy csak nagyon ritkán, picurkát, ha eszem.
Nekem sosem volt magas a koleszterinszintem, de legalább öt éve ezt az Omega-3-at szedem, napi egy kapszulát este. Apcinak voltak problémái, nem engedtem a "csúnya májkárosító kutyagumit" beszedni, amit felírtak neki, hanem ezt kezdte el szedni, azóta rendben van. Most Anyikát beszéltem rá, már ő is elkezdte, remélem jót tesz neki. :)
Néhanapján ilyen vacsival szoktam kiváltani az Omega-3-at kagylóval, vagy bármilyen tengergyümölcsével, vasat pedig jófajta vörösborral. No, az a kis kifli ott nem kéne....

Már megint zene! Naná! Mert nekem így jó.... :) Van olyan nap, hogy úgy érzem, körülölelném a világot.... aztán van, hogy Viszockijt hallgatok, olvasok pedig nem.... nem is tudom.... mert csak...
"Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult."
Majd jöhetnek az "önpusztító" többiek....Joplin rekedten üvölti a fülembe... Cry Baby!.... És akkor, ha éppen... magamba öntenék egy fél üveg Chivast, és elszívnék egy csomó cigit.... de egyiket sem teszem... baromság...
Inkább... Beletúrok a nagy "meseládámba", megkeresem azt a virágos jó kedvemet, azt a lengét, amiben oly szabadnak érzem magam. Felkapom magamra a minden szomorúságot átugró topánom, orcámat hatalmas bíbor szívecskés pírral díszítem fel.... mert képes vagyok, változtatni a hülye hangulatomon...Szép napot magamnak, szépet mindenkinek! :)

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

"Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó,
tudod Amerikába is így jutott el az a hajó"

Leonard Cohen nagy kedvencem.... szeretem... a verseit is olvasgattam... de a dalai ♥
Először ezt a dalt, ha jól emlékszem egy gyönyörű film alatt hallottam, amiről írtam is...ITT és ITT... azt hiszem akkor hallottam először, azóta is ha ezt  a dalt hallgatom, a film jut eszembe.... gyönyörű, imádom... elég sokszor szól ez itt, az én kis "fülesemben"..

Láttalak ma reggel,
Te továbbléptél, s oly gyorsan
Úgy látszik, én nem tudom elengedni
A múltam.
És annyira hiányzol,
Nincs feltűnőben senki sem.
És mi még mindig szeretkezünk,
A Titkos Életemben,
A Titkos Életemben.

Mosolygok, amikor dühös vagyok,
Csalok és hazudok.
Teszem, amit tennem kell,
S így boldogulok.
De tudom, mi a jó,
És tudom, mi helytelen.
És meghalnék az igazságért,
A Titkos Életemben,
A Titkos Életemben.

Tarts ki, tarts ki, fivérem,
Nővérem, tarts ki, légy szilárd!
Én végül megkaptam parancsaim,
Menetelni fogok egész reggel,
Menetelni egész éjen át.
Vándorolni, keresztül határain
Az én Titkos Életemnek.

Átfutva az újságot
Az embernek sírni támad kedve.
Hogy a nép itt élő vagy halott,
Ugyan kit is érdekelne.
És az osztó azt akarja, hogy minden
Fekete vagy fehér legyen a szemünkben.
Istennek hála nem ilyen egyszerű ez,
A Titkos Életemben.

Az ajkamba harapok.
Én megveszem amit mondanak.
A legutolsó slágertől,
A régi bölcsességig.
De örökké egyedül vagyok,
S csak jég van a szívemben.
És szorongás van és hideg
A Titkos Életemben.

Titkos Életemben.
Titkos Életemben.
Titkos Életemben.

Végre egy hét kimaradás után voltam Erikánál. Háromperces krokik rajzolásával kezdtünk. Ezzel ügyesen megbirkóztam, mozdulatokat kellet vonalakkal ábrázolni... felváltva voltunk egymásnak modellek, különböző pózokban.