Délelőtt beszaladtam a kozmetikushoz, majd a gyógyszertárba, ahol "hídba lementem", mert a szívgyógyszerem, amit kötelező szednem... jó csak egy felet naponta, de akkor sem hagyhatom soha életemben abba, TB támogatást vesztett pára lett, kemény pénzt kell érte fizetnem ezentúl. :( Van még sajnos ilyen, amit harminc éves korom óta használnom kell, tényleg az életemért küzdök általa, és mégsem kapok rá semmiféle támogatást..... mindegy, tele volt a hócipőm... sok pénzt hagytam ott. Majd a postára mentem Anyika csekkeit feladni, az enyémek otthon felejtődtek, mondtam is a lányoknak, hogy még kicsit dajkálom őket, és örülök a pénzemnek. :) Aztán a négylevelűektől felbuzdulva kitöltöttem két lottó szelvényt, és akkor belépett egy őszhajú kedves férfi, bácsi.... Odaállt mellém, megszorította a karomat, és azt mondta:
- Kívánom, hogy nyerjen, tiszta szívemből kívánom!
Talán kicsit értetlenül néztem rá, majd megjegyeztem: - A Jóisten beszéljen magából, nagyon köszönöm, és kívánok Önnek is hasonló jókat!
A kedves és tiszta tekintetű bácsi (akkor már jól megnéztem magamnak), újra megfogta a karom és azt mondta:
- Nem a Jóisten, csak egy jóakaratú ember kívánja, aki látja magában a jóságot, és kívánok minden jót az egész családjának... Basszus, majdnem elsírtam magam, hogy van ilyen is, és pont én botlok bele az ilyen csodálatos dologba! Ez az ember, megszépítette a napomat. Biztos nem véletlen, mert én is szeretek az emberekre mosolyogni, sosem vagyok durcás ha kilépek itthonról, próbálok szeretet sugározni... Most visszakaptam, és elakadt tőle a lélegzetem. Gyerekek! Ez az, amiről szoktam beszélni, ez egy csoda! Megszépíthetjük egymás napját, életét, és nem kerül semmibe..... :)