Dél körül Marci kitalálta, hogy elmennek az Apcival makett kiállításra, Celldömölkre. Közben Tamásnak eszébe jutott, hogy 26.-án megérkezett ugyanoda a Munkácsy kiállítás, azt is meg kell nézni. Nem kellett kétszer mondani nekem, csillogó szemmel, hamar összekaptam magam és már hipp-hopp ott voltunk.

„A celldömölki kiállítás egy szűkebb, mintegy 20 képet tartalmazó válogatás, Pákh Imre amerikai magángyűjtő mintegy 50 Munkácsy képet számláló gyűjteményéből. A kiállítás néhány korai realista életkép vázlata mellett reprezentatív darabokat mutat be az 1880-as évek szalonképeiből – Merengő nő, Két család a szalonban, Hímző nő – tájképeiből - Cigányok az erdő szélén, Téli táj, - és arcképeiből, mint Madame Chaplin, és Reök Ivánné portréi. A képek ízelítőt adnak Munkácsy művészetéből és a vetítésre kerülő film révén, pedig a közönség teljes képet kaphat a Munkácsy életmű egészéről is.”
Kimondhatatlan, csodálatos, felemelő érzés volt ezek előtt a festmények előtt álldogál, amiket eddig sehol nem láthattam, ha nincsenek körülöttem sírva fakadtam volna, hazafelé nem győztem törölgetni a szemeimet. Egyszerűen nem tudtam róla másképp beszélni, mert engem olyannyira megérintett. Hihetetlen hatást gyakorolnak rám a képek, gyerekkorom óta, egy gyönyörű film megnézése, vagy egy szomorú, de szép témájú könyv elolvasása után, sokan sírva fakadnak, én egy múzeumi látogatástól is.  Lehet mosolyogni, nem számít, én már csak ilyen szentimentális csacsi vagyok. Megnéztem a vetítőben a közel ötven perces filmet, egyedül ültem bent, erre senki nem volt kíváncsi, pedig fogalmuk sincs mit mulasztottak. Inaséveitől haláláig, életét, képeit, egész munkásságát, bemutatta a film. Nagy részében a film első szám, első személyben elevenítette fel a festő életét. Mondanom sem kell, innen is homályos szemekkel lépdeltem ki. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a festészetet, de talán még annak is, aki nem….
Nem szabadott fotózni, de nekem megengedtek egyet...
„Munkácsy Mihály (1844-1900) festményeinek számát a szakértők 650-re becsülik, ám ma ezeknek csupán a felét ismerjük. Pákh Imre azzal a céllal hozta létre a Munkácsy Mihály Alapítványt, melynek alapító elnöke, hogy az utókornak legyen lehetősége felkutatni, megismerni és méltó módon kezelni a legnagyobb magyar festő hagyatékát. Az ismert Munkácsy-alkotások egy része a világ különböző múzeumainak tulajdonában van, de a többség magánemberek gyűjteményeit ékesíti. Ma Pákh Imre rendelkezik a legnagyobb magángyűjteménnyel, 41 festmény van a birtokában. A Pákh-gyűjtemény több darabja is tárlatokon tekinthető meg Magyarország különböző városaiban. Az alapítvány tervei között szerepel a Munkácsy kulturális központ létrehozása, Munkácsy hagyatékának, többek között az 1000 levélből álló magánlevelezésének feldolgozása, Munkácsy-monográfia kiadása, lappangó képek felkutatása és bemutatása, kiállítások szervezése Magyarországon és külföldön, határon túli partnerszervezetek felkutatása, valamint fiatal kortárs művészek támogatása.”