Nyűgös egy nap volt a mai nekem, főleg az időváltozás miatt. Nehezen bírom ezt a hatalmas hőmérséklet csökkenést, frontérzékeny vagyok ezek szerint egy picit. De közbe jöttek olyan apróságok is, hogy minden piros lett a mosógépben az új mosószertől, nem olyan színű a hajam, amilyen szokott, fejfájás, egy hatalmas őz előttem az úton.... szerencsére az eső miatt lassan mentem, pedig késésben voltam.... huh! Erikához imádok menni, ott tényleg megnyugszik az ember, imádom a kis csoporttársaimat, mindig jó a hangulat. Festéssel kezdtünk, nekem valahogy nem akart menni a dolog, majd agyagozással folytattuk. Egymással szemben kellett ülnünk, és mindenkinek a társát kellett megformáznia.
Én Tibivel szemben ültem, míg ő szépen dolgozott, rajtam kitört a hiszti, nem bírtam gyúrni az agyagom, ideges voltam, nem tudtam nekiállni, majd szétosztottam az agyagom és azt mondtam: legközelebb.

Akkor odalépett hozzám szép türelmesen Erika, hozott még agyagot és rábeszélt, hogy kezdjem el a munkát és csináljam szépen, mint a többiek. Megembereltem magam, és elkezdtem dolgozni, birkózni az agyaggal.
Saját nagy meglepetésemre, mégiscsak éreztem az ujjaimban, és elkezdett szépen kialakulni Tibor arca az agyagól.. :)
Tibor mosolygott, amikor megmondtam neki, hogy így szép ahogy van, és általam ma nem lesz megformázva, de azért remélem ő is örült egy kicsit, hogy végül elkezdtem, még a kalapját is feljebb tolta, hogy jobban lássam az arcát. Édesek voltak a gyerkőcök, nagyon élvezték a "sarazást", formázást, gyúrást. :)
Nagyon gyorsan kezdett az én kezem alatt is alakulni az agyag... Mégiscsak szeretem, de jó volt csinálni!
Végül azt hiszem "elég jó helyen végeztem". :) Erikának és mindenkinek tetszett az első munkám...
Erika türelmének köszönhetem, hogy megjött az én türelmem is.... (nemhiába terapeuta) :)