Miután reggel elindítottam kis családomat, egy jó forró teával és újsággal a kezemben visszabújtam az ágyikóba. Báthory Erzsébetről olvastam egy cikket, ami aztán annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy lexikonokban és mindenféle könyvben, amit itthon találtam utánanéztem. Mindegyik könyvben más és más információt találtam a vérengző bestiaként elhíresült hölgyről.
Kár, hogy avval a tudással, ami ma tudósainknak kezében van még mindig nem tudták kideríteni, hogy koncepciós per áldozata volt-e és ártatlanul hurcolták-e meg a felvilágosult nagyasszonyt?!
Ezredévekre visszamenőleg feltárnak tényeket, csak pont ezt nem sikerül, vagy nem is törekednek rá? Alakja kísértetként járja be a világot a mai napig, és ezt igazságtalannak tartom.
Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferenc a „Fekete Bég” felesége az ország két leggazdagabb családja közé tartozott. Egyik unokaöccse Báthory Zsigmond, a lengyel király, a másik, Báthory Gábor erélyi fejedelem. A gazdag özvegy jelentősebb vagyonnal rendelkezett, mint a király.
Valószínű, hogy Thurzó György nádor erre a vagyonra vetette ki a hálóját. Nem volt bizonyíték, ennek hiányában nem volt per, a tanúkat megkínozták és utána gyorsan „eltették őket láb alól”.
A Guinnes Rekordok könyvében úgy említik, mint az emberiség legvéresebb gyilkosát. Mennyi rendezőnek adott ez a téma ihletet, film, és opera is készült belőle.
A bécsi iparművészeti egyetem hallgatói a vámpírizmus, paratizmus bemutatására készítették el a vérgrófnő korhű öltözetét, infúziós csövekből, vérpiros folyadékot pumpálva a csövekbe. A keszthelyi Kínzómúzeumban szintén a fő látványosságok közt szerepel.
Nem akarok a védelmére kelni egy rémnek, de mi van ha mindez hazugság, és tényleg nem igaz!? Juraj Jakubisko, szlovák származású rendező Báthory című történelmi thrillerében, amit szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai koprodukcióban készített és a legdrágább középeurópai filmnek számít Báthory Erzsébet nem szörnyeteg. Modern gondolkodású, reneszánsz asszony, aki egy összeesküvés áldozatává válik. Ezt szívesen megnézném!
”Szerencsére a történészek és a filmesek kezdik olyannak láttatni, amilyen volt. Vagy lehetett.
Védtelen özvegynek, akit feláldoztak a pénzre, hatalomra éhes politika oltárán. Bizonyíték egyikre sincs, és valószínűleg soha nem is lesz.”
