Ebben a hónapban ismét péntek 13 volt, az ujjamat égettem meg forró olajjal, szép nagy hólyagom van. A szombat 14 úgy mint múltkor kicsit rosszabbra sikeredett.. :(
Hajnal fél háromkor feküdtem le korán keltem, mert a boltot nyolckor én nyitottam.
Elég erős forgalom volt, otthon még  befejeztem az előző nap megfőzött  ételhez a köretet és fél háromkor már száguldottam Tónival Szombathely felé.
Melegfront érzékeny vagyok és bizony hétágról sütött a nap.
A Takko-ban már éreztem a tompa fejfájást, ami egy kabátka megvételétől, azonnal feledésbe merült. A fiú cuccoknál találtam, de nem érdekes, mert annyira jól áll, tényleg úgy tetszik, farmerral szupi, legfeljebb néha kölcsön adom a Marcinak. :)) Tónitól ötkor elköszöntem, egy sajtós bulira ment. Ezután a Metro áruházba mentem, de akkor már nagyon fájt a fejem, megnéztem a táskám mert mindig hordok magamnál fájdalomcsillapítót, most nem volt. Valakinek adtam és elfelejtettem pótolni.
Amikor a pénztárnál végeztem, körülnéztem és csak az emberek alakját láttam tisztán, az arcukat már nem, mintha csak álmodtam volna. Körbenézve kerestem az ismerős pénztárost, hátha kisegít egy fájdalomcsillapítóval, de nem találtam. Megittam egy kávét, talán jobb lesz és kimentem az esti friss levegőt jó mélyen beszippantgatva az autót bepakolni. Szombathelyről kifelé elmosódva láttam csak a felüljárón elhelyezett táblák kiírásait. Semmi gáz ezerszer megtettem már ezt az utat!
Ablak le, ablak fel, melegem volt és rázott a hideg, szédültem és hánynom kellett a fájdalomtól, de azt is tudtam, hogy nincs mese, valahogy haza kell érnem!
Eszembe jutott, egyszer régen ugyanígy fájt a fejem, akkor zuhanyozás közben elcsúsztam a kádban és mentő vitt a Margitkórházba, ahol össze kellett varrni a sebet a fejemen.
Nyomtam a gázt rendesen, zenét hallgattam, Aerosmith egy német adón, szeretem...... minden jöhet csak ne kelljen a fájdalomra gondolnom!
Mikor villog a vasúti átjáró összevissza? Hát persze, hogy most! Terelés, útépítés, rossz út, erdős rész, mind megvolt, és sajnos vannak reflektorral közlekedő barmok is!
Duplán láttam a mögöttem közeledő autók lámpáit, a szembejövő autókét pedig elmosódva. Talán ilyen lehet ha valaki részegen vezet...
Sárváron kifogtam egy tötyörgő A2-est, hangosan kérleltem, húzzon már bele! Szerencsére a körforgalomban megszabadultam tőle.
Édes őzike csorda állta az utamat, amint befordultam a falunkhoz, ez itt megszokott, örömmel szóltam ki nekik a lehúzott ablakon.  Nem bírom ki szó nélkül, imádom az állatkákat és mind a Mamáé, vagy Mamuszkáé. (Érdekes lenne ha buszt vezetnék, jót röhögnének az utasok.)
Lényeg: Az őrangyalom nagyon jól végzi a munkáját! Szerencsésen hazaértem, és ezentúl mindig megnézem mielőtt elindulok, hogy van-e nálam gyógyszer.
Este még két szem bevétele után is rosszul voltam, de reggelre már csak egy rossz emlék maradt belőle……
Azért senki ne próbálja ki így a vezetést, én is felelőtlen voltam, bárhonnan lehet gyógyszert keríteni! Főleg egy városban, ahol mindig van ügyeletes patika!