"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele: elmúlik"
Fényév távolság (Padlás musical)
Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél
Lehet, létezik õ is, aki többre képes az embernél
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tûz
Már nem vigyáz e cseppnyi földre s el kell mennünk mindörökre
Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengõ fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm
Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni
De a hang, ami szól, de a jel, ami hív
Még nem mond semmit, meddig érek, s lesz-e út, hogy visszatérjek
Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengõ fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm
