Történnek az emberrel olyan dolgok, amik nem hagyják nyugodni, napokig rágódik rajta.
Kaptam egy emailt, számrejtvény volt benne. Szeretem a kihívásokat, utálom a matekot.
Néztem egy pár másodpercig......azonnal rájöttem, hogy nem fúj, matek, hanem logika.
Az jó! Beindult rögtön az agyam, és még néhány perc, megszületett az eredmény.
Nosza, nyissuk meg az excellt és írjuk be a nevünket! Ho hó, de eszembe jutott az egy évvel ezelőtti hasonló eset, mely után furcsa üzenetet kaptam, amiben a tudtomra adta az egyik barátom, akinek elküldtem, hogy milyen hamar megfejtette.
Gondolkodtam rajta eleget, vajon miért írta? Én sem kérkedek a sikerrel a feladónak.
Most leesett az, amit már akkor éreztem, rosszul csináltam valamit és nem került a listára a nevem, vagyis csak tovább küldtem. Ó én balga! Blamázs a javából!
Az az igazság, hogy a számítógépkezelői oklevelem a 90-es évek elején szereztem. Igazából az ezredforduló után kezdett a gép érdekelni, és használni intenzíven csak az internet bevezetése után kezdtem. Azóta önerőből és Tóni fiam segítségével már elég jól kitanultam mindent, de még vannak hiányosságok ebbéli tudásomban.
Bizony előfordul, ha már nem bírok a dologgal, még éjszaka is csörgetem szegény fiókámat, hogy segítsen megoldani. :))
Nem ér kinevetni!! Most már tudom!
Különben akkora marhaságnak tartom a rejtvényhez fűzött szöveget, hogy csak 120-as IQ-val rendelkezők tudják megfejteni, badarság!
Nekem kicsivel több van, és amióta ezt tudom szeretem teszteken próbálgatni magam, egészséges önbizalmat ad, amikor szuper eredmény születik.
Nem mondom, azért most is emelkedett az egóm! :))
A keresztrejtvényeket már nem szeretem, mert könnyűek, "megeszem" őket percek alatt.
A régi fajta, és jó nehéz, az az igazi!
Bonyolult ember vagyok, és azt hiszem az egész életemre jellemző az a hasonlóság, amit a keresztrejtvényekkel kapcsolatban írtam.