Végre kisütött a nap, reggel még esett az eső! Olyan hideg volt az utóbbi napokban, hogy kénytelen voltam beüzemelni a szobákban és a fürdőben a gázkonvektorokat. Szeretem a kora őszt, azért még várhatott volna. Azok a kedvenc gyümölcseim, amik most érnek, ezért is ez az ősz szeretet. Van egy szatmári szilvafánk, picike de már termett rajta úgy három-négy kiló, nagy szemű, és illatos, nagyon finom. Alma a másik kedvencem, almafa az sajna sosem marad meg pedig minden ősszel kísérletezünk az ültetéssel. Imádom a szőlőt, Apci telepített pár évvel ezelőtt a kedvenc fajtámból, Izabella és már szép nagy lugas van belőle. Az Otelló is nagyon fincsi néniktől szoktam venni, de az majd csak késő ősszel fog érni. Nagyszüleimnek több hold szőlőjük volt, két pincével, de még a pesti nagyiéknak is volt pár szőlőlugas Angyalföldön, talán ezért ez a szőlő imádat. Ma leszüreteltem a maradék csemegekukoricát, fokozatosan lett ültetve így sokáig termett, és zeller zöldjét szedtem a hűtőládámba, télire. A karalábé is csodálatos nagyra növekedett, jót tett neki az esős idő. Behoztam egyet, megpucolva rátettem a mérlegre 1 kiló 20 dkg-ot nyomott olyan, mint a vaj, abszolút nem fás. Sajna a paradicsomunknak viszont lőttek, cukordinnye méretű szemek, de nem tudnak megérni, rohadnak a sok csapadéktól. Minden nem lehet kerek, örülök így is a sok finomságnak, ami a kertben termett, ráadásul mind bio, még a szőlőt sem permetezzük sosem. Kiszedésre vár a cékla is, őrült nagy szemek, és érik a cseresznyepaprika, szép piros, nemsokára lehet felfűzni és darálni, ez Apci reszortja lesz. Nem értem az embereket, van itt jó néhány család, akiknek sokszor nincs mit enni, kunyerálnak másoktól, holott nagy kertjük van, amit felver a gaz. Az én férjemnek nem volt sok ideje kertészkedni, én meg nem értek hozzá, és nem is nagyon szeretek, csak egyelgetni, gazolgatni néha, mégis kis időráfordítással, talán kétszeri napszámos munkával mennyi minden termett. Ezek az emberek inkább nálam dolgoztak, minthogy saját kertjükben termeltek volna egy kis ennivalót. Ha van pénzük megfigyeltem, várják a „zenélős autót”, onnan vásárolnak mélyhűtött, sajttal töltött pulykamellet, pizzát stb. Őrület! Én megtehetném, hogy ilyesmiket veszek, eszembe nem jut, mindent magam készítek, finomabbat, jóval többet ugyanazért a pénzért. A másik dolog, hogy nem főznek egyszerű ételeket, pedig nincs is azoknál jobb, ráadásul egészségesebb is! Ma például lencsefőzeléket készítettem, sütöttem mellé néhány szelet bacon szalonnát, kis bécsi bőrös virslit, Marci nagyon szereti. Én voltam Hamupipőke, hogy mennyi frinc-franc szemét volt a lencsében! Kicsit kipofoztam a szemetet fotózás előtt. Ím ehhez hasonló dolgok kerülnek a nagyüzemi konyhákon bele, mert ott nincs, aki kiválogassa, többször megmossa, sőt az első csúnya levét én mindig leöntöm.


vicces bloggerina fotója