A neten bóklászva találtam egy blogot, ahol az édesanya meghalt kisfiához ír verseket. Úgy elszorult a szívem, nem tudtam a könnyeimtől talán csak kettőt végigolvasni, és soha nem fogok arra az oldalra visszanézni. Istenem, milyen szomorú emberi sorsok vannak! Sajnos az elmúlással mindnyájunknak szembe kell nézni csak nem mindegy, hogy mikor és kit veszítünk el. Általában háttér tévézést folytatok, írok, vagy olvasok miközben megy a televízió, sokszor az éjszakába nyúlóan. Így lettem fültanúja a tv2 Ezo tv műsorának. Sok problémával, vagy éppen bánattal küzdő ember fordul a műsorban lévő jósokhoz. Nem értem, én ezt csúf becsapásnak tartom, ezeknek a szerencsétlen embereknek, akik talán utolsó fogódzóként ide telefonálnak, nem kis pénzért, mindenféle tisztánlátó, tisztán halló, médium, látnokok, szellemlátó, karma elemző emberektől kapnak tanácsot. Hogy a fenébe működik ez? Bemondják a nevüket, életkorukat, és már kapják is mondjuk gyertyalángból jósolva a receptet, sőt varázskéssel elvágja a jós a negatív erőket. Nem szabadna ilyenben hinni, és egyáltalán ilyesmire engedélyt adni a médiában. Én is jártam anno sámánnál, aki jósolt nekem, jósnőnél aki, kártyát vetett és mindketten tényleg megtudták mondani a jövőt, mert ha nem is hittem el  mindent, de beigazolódott. Viszont az személyes megjelenést követelt, részt kellett vennem például emelni a lapokat, vagy rajzolni. Azt is megfigyeltem mindenki először az anyagiakat kérdezi, aztán egészség, utána pár-, társkapcsolatot, és csak a végén jön a család. Szép, nem mondom! Hát mindenkinek a pénz a legfontosabb?! Kutyafáját! Az is kell, meg jó ha van, de ne feledkezzünk meg a sokkal fontosabb dolgokról, családról, egymásról, az egymás iránt érzett szeretetről!