2010.09.01. 08:00 | Szerző: -Ani-

Véletlenül tévedtem egy olyan oldalra, ahol férfiaknak pénzért kínálnak például efféle dolgokat: Becsajozási program, Ferromon parfüm, Hogyan kell manipulálni a nők érzéseit perceken belül, Elcsábítás mester program, Legyél te is tökéletes szerető, Hogyan viheted ágyba a leghamarabb. Nevetséges! És van pasi, aki ennek bedől!? Az ok, hogy nagyon sok férfi retteg a visszautasítástól, sőt állítólag a flörtölést, udvarlást is van, akinek tanulni kell, de nem hiszem, hogy ilyen trükkös tanfolyamokon tanulhatják meg holmi őstehetség p*na bubusoktól. Egy kicsit szemfülesebb férfi rögtön észreveszi, ha megjelenése elnyeri a tetszésünket. Pupillánk teljesen kitágul, csillogó szemek stb. Állítólag a kokettálás technikáját gyakorolhatjuk, buszon, étteremben, piros lámpánál  és rögtön le is arathatjuk a gyümölcsét, mert pozitív visszajelzéskor önbizalmat ad. Persze meg vannak a maga szabályai, ahogyan a flörtnek is. Női rafinériákról írtam már tegnap. Jöjjenek a férfi „trükkök”: Nem veszi le rólam a szemét, keresi a szemkontaktust, szemez, gyengéden megérint, sűrűn bókol, segít, amiben csak lehet, szorosan mellém ül, táncközben gyengéden megszorít. Játékos erőpróba, könnyed műfaj, ártalmatlan. Ezt megkérdőjelezem, mert született már az én esetemben is ebből komoly kapcsolat. Lásd a címet, amit a bejegyzésnek adtam! Egy tuti, száguldoznak tőle az emberben az endorfinok! A flörtben az a szép és az izgató, hogy veszélyes határon mozog. A képzelet és a szavak szintjén sok minden belefér. Felkorbácsolja a képzeletünket, vérünket, legtöbb esetben a szerelmi viszony előjátékául szolgál. Ha van olyan ember, aki ügyelni tud arra, hogy ne lépje át azt a bizonyos határt, végül is évekig eljátszadozhat így. Azt is említettem, hogy mi nők igencsak rá vagyunk kényszerítve, mert pártában maradnánk, tehát fontos a párkeresés mezején. Egy interjút olvastam, ahol megkérdezték a szakembert, hogy felér-e a flört egy megcsalással? Nem tudott rá konkrét választ adni. Szerintem, ha az embernek már van társa, és előtte csinálja aljas dolog!
Ha már a házasságnál tartunk, óriási hibát követ el az, aki azt hiszi, hogy az esküvőn kimondott igen természetes védettséget nyújt a többi emberből áradó vonzerő iránt!  És ha ezt gondolod, Te fogsz a legjobban meglepődni, amikor a párodon kívül megtetszik egy másik ember. Ettől még nem dől össze a világ! Erről valaki azt írta, hogy „kiáradó korszak”, ami jön és elmúlik. Embere válogatja. Aki hosszabb időn keresztül semmit sem fektet be a kapcsolatába, feléli tőkéjét. Ilyenkor múlik el a szerelem, s adja át helyét az ürességnek. Ha szeretünk, akkor mindenre készek vagyunk azért, hogy a másik boldog legyen: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. Szabadság létezhet egy társ szeretete, szerelme nélkül is, a szeretet azonban nem létezik szabadság nélkül. Szabadság és bizalom légkörében élni, igaz szeretet, és szerelem által, talán az a legszebb. lyen feltételek mellett házasságunkat a sok-sok együtt töltött boldog év, és az erős hit, hogy szerelmünk örökké fog tartani megszépítheti. Valahogy így kell csinálni. :)



A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr392263464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2010.09.02. 08:26:00

Igen, ha társa van csúnya dolog "kikezdeni" másokkal... persze van olyan is, hogy a társát nagyon szereti, soha nem hagyná el, de mégis valaki tetszik neki, a távolból, és csak epekedik... majd elmúlik, és rájön a társa, akivel él, az az igazi! :)

Endru · http://herbon.hu 2010.09.02. 09:38:16

Érdekes dolog ez az írás! Voltaképp kinyilatkozás minden szava, melybe csak belerondíthatsz a más-véleményeddel, ha van olyan. Ugyanakkor elismerést meg melléállást nem is vár, tehát minek írom e sorokat?
Nyilván az irigység sárgít, miközben a megjelenés vágya lököd előre, de hova?
Újabb gratula, és bocsánatkérés, hogy még mindig itt pörgök, s nem a többieket olvasgatom, de még kezdő vagyok itt ...

szittyazoli 2010.09.02. 18:22:45

„Azt már tudjuk, hogy a szerelem kémia”
…ezt,nem gondoltad komolyan. Főleg Te nem. Egy talán legmagasabb rendű szellemi megnyilvánulást azonosítani azt kísérő, fizikai síkon lezajló mechanizmusokkal valami iszonytató tévút…és rohadtul veszélyes.. Ha belegondolsz ezzel azt írod alá, az egész „ szerelem” „dolog”nem más, mint két kemikáliákkal manipulált nyershús arra irányuló tevékenysége, hogy magukban különféle drogokat termelve és felszabadítva valamiféle mesterséges más állapotba jusson ami neki…jó…mellesleg még esetleg reprodukálja is magát… Ha én ezt valaha el tudnám fogadni, nem hiszem hogy akarnék még élni. Az emberségem veszíteném el. El tudom fogadni, (belenyugodni nem) hogy világ teli van szenvedéssel igazságtalansággal halállal, tudok így is élni, de biorobotként? az nem volna érdemes.
szerencsére – bár az írásod szokásosan igényes, ez mondatod….:) nem kellően átgondolt.

(fel vagyok dúlva - és ez most nagyon komoly)

szittyazoli 2010.09.02. 18:28:08

bocsánat. az idézett, vitatott mondat az előző posztban volt, de a kettő úgy is egy.

-Ani- 2010.09.02. 18:59:42

@ildsisy: Igen biztosan van ilyen is. :)

-Ani- 2010.09.02. 19:00:40

@Endru: Örülök neked! Remélem találsz nálam olvasni valót, már közel 600 bejegyzésem van. :)

-Ani- 2010.09.02. 19:08:29

@szittyazoli: Meg kell adni igazad van! Én, aki annyi romantikus novellát írtam tudom, csak a tudományos oldalával indítottam. Megírtad a véleményedet, semmi cicó, köszönöm neked. Értékes, átgondolandó a hozzászólásod. Talán nem egészen úgy jött le a mondanivalóm, ahogy szerettem volna, ez most ilyenre sikerült. Ki, mit szűr le belőle. :) De állom a kritikát, és örülök minden kommentnek. :)

jazoli 2010.09.02. 21:34:44

Számomra érdekes volt:)
süti beállítások módosítása