Az előrejelzések szerint nem sok jóra számíthatunk......
Mindannyiunknak kívánok hozzá:
- Kitartást, kitartást és türelmet.
- Legyünk optimisták, akkor sok mindent le tudunk győzni!
- Még jobban figyeljünk egymásra, szeressük egymást gyerekek!

Mindenkinek azt kívánom szeretettel, hogy váljon valóra, amit 2012-re álmodott!

Hányadik?! Te jó ég! Lehetetlen......Hisz nemrég még olyan pici voltál.......
Ez a kép akkor készült, amikor még csak pocaklakóként "terrorizáltál", ha nem ettem meg egy mázsa almát, vagy lila hagymát,  a születésed előtt nem egész egy hónappal. Majdnem a Jézuska hozott, vagyis nekünk akkor Te voltál az igazi karácsonyi ajándék.



Három hónaposan még ilyen picurka voltál, sokat kellett dajkálnom téged, és szeretted ha énekelek közben.....

- Emlékszel? A karácsonyos szülinapok mindig rengeteg ajándékban bővelkedtek..... ha már egyszer így alakult..... nem szomorkodtál ezért. :)
Ezek a képek a harmadik szülinapodon készültek.






 

Egy kis összefoglaló..... képekben Ani módra. :)

22.-én hazajöttek a nagy fiúk Innsbruckból, pont egy hónapja nem láttuk egymást, nagy volt az öröm. Sütni is ezen a napon reggel kezdtem, persze akárcsak minden évben, megfogadva, hogy max. három félét.... most hat lett belőle. :)



23.-án megérkezett Apci, még mindig sütöttem, és főztem. Minden évben ilyenkor visszük be a fát, most 24.-én reggel került be. Jobban szeretem nyugisan éjszaka díszíteni, most reggel lett, vágtázva. :)



Mindennel időben végeztünk..... telefonáltam a gyerkőcöknek, hogy ráérnek, nem ötkor, hanem hatkor lesz a vacsi..... na bumm.... de akkor már minden glédában állt. :)
Aztán helyükre kerültek az ajándékok.....



Vacsi után ajándékozás, csomagolópapír hegyek, boldog, fényes, csillogó, párás, fáradt tekintetek..... idén is szép volt. :)

Orsi és Gáborka...


Marcus és a bátyó..... a másik fotózott :)

Tekla 25.-én érkezett meg.
Bori 26.-án csatlakozott.... :)

Néhány kedvenc....


Elfáradtam, de már azóta kipihentem magam..... jöhet a következő! Na... azért ne olyan gyorsan.... kicsit ráér még. :)

"Mit adhatnék neked Karácsonyra?
A lista hosszú, de a szívemből jön, ahogy kitárom előtted mit adnék neked.
- Örömöt, ami hálából fakad.
- A bimbóból virággá hajló rózsa fenségét.
- Az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét, amit nem érdekel a világi siker.
- Szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem.
- Békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod.
- Bölcsességet, hogy megértsd hibáidat, és megbocsásd mások ballépését.
- Együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van, és nem úgy ahogy te   újraalkotnád a legszívesebben.
- A magány meglepő örömét.
- Erőt,hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget és gyengéden élhess a jelennek.
- Hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass, aminek csak a szeretet számít.
- És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted, hogy mindez az ajándék már benned él, és csak arra vár, hogy kibontsd."
 
 

 

hanem a reklámja is nagyon jó. Minden idők legtöbbet eladott illatának filmecskéi a kedvenceim közé tartoznak. Itt van például az "ártatlan szépség" Audrey Tautouval készült, aki nekem az örök Amélie. :) Imádom a filmjeit, ebben a reklámban is nagyon jó. Egy titokzatos nőt alakít, akit egy jóképű pasi üldöz az Isztambulba tartó Orient expresszen. A legendás divattervezőről film is készült, aminek Audrey a főszereplője.



Nicole Kidman volt Tautou elődje. A következő reklámfilm vele készült, partnere Rodrigo Santoro, akit az "Igazából szerelem" című filmben láthattunk, sármos, gyönyörű pasi. :)
Olvastam, hogy ez a film 3,71 millió dollárt hozott Kidman konyhájára..... nem semmi!



És itt van ez a TV reklám a szépséges Keira Knightley brit színésznővel, aki a reklám kedvéért :) még a ruháitól is megszabadult.... Ez a reklám azt szeretné sugallni, hogy a nőket megszépíti a magabiztosság, nekem nagyon tetszik. A zene pedig zseniális választás!



És ami mindig eszembe jut a Chanel no 5 parfümről.....
A film, ahol szétröhögöd a lelked, és vérző szívvel figyeled, amint elpacsálják ezt a drága nedűt.... "Jöttünk, láttunk, visszamennénk" :)



Mert annyira jóóóó! :)








 

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.  - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT! -  Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.  - A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. -  Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! -  Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK  A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit."

"Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!! Ámen"

Rengeteg a dolgom mostanában..... de kinek nem így karácsony előtt. :) Mondjuk rá, hogy az ajándék vásárlással és csomagolással végeztem, sőt tegnap végre a házat is sikerült kidekorálnom. Aztán amikor este lehuppantam fáradtan a fotelba, és ránéztem az újság elején a naptárra, december 16. Etelka napja....tegnap lett volna apukám 80 éves....
Sajnos ő már Marci születését sem élhette meg, de itt van helyette az anyukám, akivel egyfolytában de még a legnehezebb pillanatokban is jókat tudunk nevetni. Így történ ez szerdán délelőtt is. Vásárolni mentünk, ragyogó napsütéses időben, és nem győztem örülni a napocskának, mire anyukám:
- A Jutka azt mondta, hogy januárban kemény lesz!
Kérdem én: - Mi az idő?
- Naná, majd a Lacié! - volt az anyukám válasza. (Laci a Jutka férje, idős házaspár)
Vonyítottam a röhögéstől egész úton, hát így kell válaszolni egy 68 éves "komoly" anyukának?! :)
Ma porszívóztam, ezt nem szoktam szombatra hagyni, nem akarom Apcit elüldözni a masinával, de most így sikerült. Mérgelődtem a pókhálók miatt, amik képesek hetente megújulni. Soha nem bántom a kis, kecses, karcsú pókokat, ők a Lucien, "lüszien típusúak", csak a dagadt "harckocsi" formájúak végzik a porszívó gyomrában, szerencsére ez utóbbiak nagyon ritkán bukkannak fel. Most nem tudtam vagy két Lüszient kivinni az udvarra, beszippantotta a gép, Apci azt mondta örüljek, mert ők szövik a hálót. A szívem szakadt, mondtam nekem ez igen gyászos esemény.... furcsán nézett rám a férjem..... elgondolkodtam rajta..... nem csodálom! :) Én már csak ilyen fura figura vagyok, aki még a póknak sem tud ártani. :)

Ez a fajta pók még nem jelent meg a házban..... tuti nem bántanám! :)

A mezőgazdász egy nap elmegy a logopédushoz és ott elpanaszolja, hogy mennyire zavarja őt a dadogás a munkájában.
- De hát miért? - kérdezi a logopédus.
- Tu-tu-tudja, én csi-csirkéket tenyésztek és amikor este be-be-beterelem ő-ő-őket, mi-mindig ki-kijön ke-kettő. Én rá-rájuk ki-kiáltok, hogy me-menjetek a pi-pi-pi......
erre meg kijön az összes. :)


Bizony Mikulás munkájában is felmerülhetnek váratlan helyzetek....


De a rénszarvasok élete sem "leányálom"! :)


 

50 évvel ezelőtt

"Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet hozott a dolgozók nyugdíjáról. A nyugdíj nemcsak akkor illeti meg a dolgozókat, ha elérték a rendeletben előírt korhatárt - ez a férfiaknál 60, nőknél 55 év -, hanem akkor is, ha betegség  vagy baleset következtében tartósan munkaképtelenné válnak. Nyugdíjat biztosít a rendelet a dolgozó halála után hátramaradó özvegynek és a keresőképtelen hozzátartozónak is. Rokkantsági nyugdíj jár minden olyan dolgozónak, aki megrokkant, és akinek rokkantsága előreláthatóan egy éven belül nem szűnik meg. Üzemi balesetből eredő munkaképtelenség esetén a rokkantsági nyugdíj a munkabér 75 százaléka, egyéb okból bekövetkező rokkantságnál pedig a munkabér 54 százaléka."

Balcsira menet vagy onnan hazafelé mindig itt jövünk el mellette. Persze sosincs ilyenkor nyitva, mert soha nem vasárnap délelőtt járunk arra felé. Rengetegszer megfogadtuk a nyár folyamán, hogy elmegyünk, megnézzük, és milyen jót vásárolunk majd. Tegnap reggelre végre összejött, elugrottunk. A Káptalantóti biopiac Kékkút és Tapolca között található festői környezetben. Hegyekkel körülvett ligetben, egy „százholdas pagonyban” kapott helyet, a sok apró elárusító stand.

Így télvíz idején is meseszerű látvány, nyáron egyenesen csodálatosak lehetnek a folyondárral benőtt pihenők.


Vásárlás közben meg lehet kicsit pihenni, ebédelni, iszogatni több helyet is neveztek ki erre a célra a piac területén.


Mindenfélét árulnak, kézművesek, őstermelők hozzák ide a portékáikat. Különleges fahéj, és levendula illat terjengett mindenfelé, jókedvűen kóstolgattak az emberek pogácsát, kecskesajtot, áfonya- és birsalmasajtot.


Mi is vettünk fincsi és hatalmas, kelt káposztás pogácsát, azt majszoltuk bámészkodás közben. Mangalica kenyérszalonnának sem tudtam ellenállni, imádjuk apró kockákba kisütve a túrós csusza tetején.


Régiségeket is árultak a piacon, gyönyörűségeket láttam, és persze… Naná, hogy vettem egy gyönyörű régi lámpát!

Ott a képen az egyik zacsi hatalmas „lóbab” az enyém, isteni bableveseket főzök majd belőle!



Rengeteg házilag készült lekvárt, szörpöt, süteményt árultak. Némelyikre rá is csodálkoztam, hogy ilyet is lehet? Például olajban kisütött krumplis fánkocska 3 db 100Ft-ért. Egy idős néni árulta így a portékáit. :)



Itt az asszonyok tócsnit sütnek tárcsán. Nálunk cicegének hívják, nagyszüleim Pesten lapcsánkának nevezték. :) Érdemes megnézni a képen a hátteret, cserépkályha, hímzett falvédők.... nagyon hangulatos! Ide valószínű nem teheti be az ÁNTSZ (régi KÖJÁL) a lábát, itt nincs HACCP.... nem is kell!





Azért nem olyan egyszerű itt sem az árusítás, pont velünk egy időpontban ellenőrzést tartottak a NAV egyenruhás emberei.... vagyis a vámosok. Voltak riadt tekintetek...


Ez a „stand” volt a kedvencünk Apcival. Tuti, ha kívánni lehetett volna egy „jó tündértől” mindketten az itt található képekkel repültünk volna haza. Gombor festményről viszont nem mondtunk le!

Nem mertem lekapni a festőt, pedig….. az a ruha! Annyira jól nézett ki, akárcsak a képein a mesebeli manók. Apci megkérdezte, melyik képet választom, hát… végül is… a festőt megvehette volna!  No, de ez vicc, ezt neki is elsütöttem. A honlapján vagy a Google-ban találtok róla képet, ott megnézhetitek minő csuda figura.  :)
”Romantikus, szürrealistafestő, aki manókat, gyökereket, törpéket, boszikat, ördögöket és megannyi mesefigurát fest, akik léteznek, csak mi nem látjuk őket. A képei szuggesztívek, a mesék világába röpíti a nézelődőt, megfűszerezve bujasággal, erotikával.”
Tudom, érzem, hogyha jön a jó idő, fogunk itt ezen  a piacocskán megfordulni többször is.

 

Nem szeretem a cirkuszt, tán soha nem is szerettem. De találtam a YouTube-on egy filmet, ami egyszerűen odaragasztotta a képernyőre a szemem. Sejtelmes, félelmetes….
Ég és föld között, és a tengelye körül forog az ördögi fémszerkezet. Lélegzetelállító mutatvány, a vakmerő akrobaták egyben a szerkezet meghajtó "motorjai".

Mit hozott a Mikulás? Emlékeztek még az érzésre?



És olyan gyorsan kinőnek a gyerekeink is belőle.... :( Kár!

 

Vasárnap... meló hegyek, sütés-főzés, megy vissza a gyerek a koleszba, Apci hajnalban ezért vasalás, pakolászás. Azért belefért egy kis rácsos mágnás kocka, és egy kis pizza sütés is a vasárnapi ebéd mellé. Indulás előtt szokásos cirkusz, a gyerek nem készül el, fele cucc lemarad, én nem készülök el, szóval kabaréba illő fejetlen rohangálás. Marcival is mentem már a busz után majdnem Vasvárig, mint annak idején a Tónival. :) Aztán öt előtt vágta a gyerekkel a buszhoz, sötét volt már és egy kis köd is nehezítette a dolgomat. Mondom a Marcinak:
- Mi ez kisfiam? Párás az ablak belülről, vagy köd van? Nem kéne nekem mégsem ez az autó, jobb az enyém annak nagyobb a képernyője! Erre Marci bölcsen és szűkszavúan:
- Igen Anya, az lapmonitoros. :)
Azóta már vagy tízszer eszembe jutott és meghalok a röhögéstől....

Már zsenge koromban foglalkoztatott a politika, apukám „Magyarország” újságját szoktam átlapozni hétről-hétre. Ott megnéztem a képeket, és karikatúrákat, amik akkoriban az amerikai és az NSZK honatyáiról készültek. Hamar meg tanultam még németül is, hogy melyik rövidítés melyik pártot jelenti, ugyanis Apának el kellett magyaráznia, mert nem hagytam békén a kérdéseimmel. A rendszerváltás idején még igen fiatal voltam, akkor maradtam özvegy két kicsi gyerekkel (én voltam a harmadik), nem értem rá behatóbban értelmezni, hogy melyik párt mit ígér, melyiknek a politikája tetszik jobban. Aztán amikor kellett szavaztam, persze apukám és apósom véleményét mérlegelve, mégiscsak ők az öregek többet tudnak a dologról. Azóta már tudom oly mindegy kikre szavazok, egykutya! Kft. alapító tag lettem, sőt egy tanfolyamon az alapítását és könyvelését is megtanultam, aztán nagyszülőm majd általa anyukám kárpótlási jegyeivel is kellett foglalkoznom, amit nem hozzáértő lévén volt szerencsém lószarért eladni, bár akkor sokan tettek így. Abban az időben még hittünk! Apám csóválta a fejét, nem tetszett neki ez a rengeteg privatizálás, mindennek az eladása, a herdálás, a kárpótlási jegyek stb. Megjósolta már akkor, hogy ebből kutyavilág lesz! Az lett! Na nem akarok belemenni bővebben, mert csak felhúzom magam, és nem érdemes. A lényeg, amiért ezt a bejegyzést megtettem:
- Nem akarok hallani többet ’56-ról, főleg, hogy annak is két arca van, az öregek, akik látták megélték Pesten, mint az apám el tudnák mondani. Nem biztos, hogy szabadságharcnak nevezném.
- Elegem van a kommunistázásból! A régmúlt idők hánytorgatásából!
- Unom már, hogy mindenért másokat kell okolni, egyáltalán undorító ez az újjal mutogatás, és zsidózás! Ezzel az erővel számon kérhetnénk a hét vezértől, hogy miért telepedett le éppen itt, hibáztathatnák századokra visszamenőleg a hazánkat elkótyavetyélő királyokat stb. DE az már a múlté! A parlamentben politikával, gazdasággal, népünk jólétével, boldogulásával kéne foglalkozni…. Mondom népünk jólétével, az nem csak a képviselőkből áll!
- Unom a kézműves vásárokban darutollas, Árpádsávos, magyarkodó, nacionalistákat!
Némelyek ezt a bohóckodást hazafias érzelmekként értelmezik, elég szomorú. Nem tetszik a rendszer! Berakok egy klipet, ami talán néhány emberben „ellenérzést” váltott ki, pedig ebben a klipben csak a valót próbálták elmondani a „gyerekek”, még ha a végére egy kis baki sikerült is be azzal a Juliskás dologgal. Jaj aztán ez legyen a legnagyobb hiba! Nem ez a hiba, bár ne kéne a gyerekeinknek ilyen dalokat kreálniuk!



"Az tetszik ha mindenki azt csinálja ami a dolga
Az tetszik ha a felelősséget senki sem a másikra tolja
Az tetszik ha a politika nem hibáztat a hibáiért
Az tetszik ha megoldja, hogy dolgozhassak a kenyeremért
Az tetszik ha van remény, van szándék és cselekmény
Az tetszik ha tüntetésre nincs szükség, mert nincs miért
Az tetszik ha élvezem Veletek együtt az életem
Az tetszik ha elmúlik belőlünk a félelem"

Gábor szomszédnénije, Irénke megkérdezte tőlem, hogy van-e dióm. Mondtam, nincs vagyis egy kevéske csak, amit egyik barátunknál szedtünk. Nem telt bele egy óra és Irénke ismét ott volt a boltban, és letett a pultra egy nagy zacsit, ami telis-tele volt gyönyörű, pucolt dióval. Több mint két kiló, álomszép, finom dió és csak úgy szeretetből kaptam! Annyira jól esett! :)
Itthon gyorsan lefotóztam. :) Ugye milyen szép? :)

És ettem is belőle egy kis mézecskével, nagyon finom! :)

Olyan jó érzés... mennyit dolgozhatott vele....
Elmondta, hogy nagyon szeret, és én mindig kedves, figyelmes vagyok hozzá.... ez is nagyon jól esett... :)
 

Igen kedves barátaim, jól gondoljátok, nem éppen gondtalanul telnek mostanság a napjaim, és ez nem az én hibám! A lényeg, hogy van egy csomó fotóm, amit már épp ideje lenne berakni, jó néhány tervem jobbnál-jobb témákra, csak ki kéne dolgozni..... de hiányzik hozzá az igazi motiváció: a blogolós kedv! Érzem, tudom visszajön, csak le kell győznöm egy csomó problémát, amit nem én idéztem elő, és mondhatnám, hogy nem az én dolgom, de a szeretetem által mégis csak van valami közöm hozzá. Titokzatos volt a mondat, tudom, de nem is szeretnék róla többet mondani....
Állati rossz napom volt ma, de mindenkire csak mosolyogtam, és mindenkihez volt egy kedves szavam, még ahhoz is, akihez nem kellett volna. Anyukám meg is jegyezte, hogy hihetetlen, hogy a rossz hírek hallatán először fal fehér lettem majd jött egy angyali varázslat, szebb lett körülöttem minden, varázslat ami végül átsegített ezen a nehéz napon, varázslat ami a természetemből fakadt.... és nem kaptam infarktust... :)
Aztán a Facebookon ott volt egy barátosném linkje, ami valamiképp választ ad mindenre..... én is így képzelem a világot, és így is szeretnék élni benne, de én teszek is ezért. Mert nekem jó, neked jó..... mindenkinek jó!
- Gyerekek, gond az sajnos midig van, de ha boldogok akarunk lenni, akkor legyünk jók, figyelmesek egymáshoz is! Én azt hiszem, tudom, hogy nekem azért sikerült legyőznöm az összes problémát az életben, talán azért sem látszik rajtam annyira az idő múlása, azért érzem lelkiekben örök ifjúnak magam, mert sikerült mindenkor önmagamban megőriznem a jóságot, jóindulatot, szeretetet embertársaimmal szemben. Néha nehéz.... de türelem.... Mosolyogj és visszamosolyog rád a világ! :)

Annyit hallottam Bori nagymamájának pirított kenyérkockáiról, hogy úgy döntöttem én is gyártok a krémleveseimhez. Nagyon jól sikerült, a héten kétszer is jól jött, a zelleres burgonyakrém leveshez és a fokhagymakrémleves is fincsi volt vele. De Marcival csak úgy önmagában, üresen is ettük, rögtön kijelentette százszor jobb a bolti dobozosnál. Két üveggel készült..... már csak egy van :)

Egyik nap irodává varázsoltam az ebédlőasztalt, mivel Marcus a "nagygép" elől kiszorított, és nyomtatóra úgysem volt szükségem... megoldottam. A lényeg, hogy semmi értelme nem volt, mert a gépemen valamiért nem indult a scan program. Dühömben fotóztam..... a környezetet is :)

És mi van ott a kábelek közt kis tálban? Nem töpörtyű...:) bár az sem rossz lila hagymával, az ott egy kis datolya és füge. Kell a cukorszint rendben tartásához, ami a hivatalos ügyektől le-föl szaladgál. Jó a csokika is! :)

Tegnap a szomszédnéni hozott át egy tányér sörkiflit még melegen, hát az valami csoda volt! Rögtön le is írtam a receptjét, gondoltam babgulyáshoz tökéletes lesz. A babgulyás kénytelen volt tökéletes lenni nélküle délben, a kifli kicsit megkésve este nyolckor készült el mellé. :) Nagyon finom lett, nem szárad ki, szép nagyok, szóval..... el vagyok ájulva a kiflitől.... magamtól :) úgy látom Apci is. :)

Nem sok mindent tudtam ma csinálni, mert egész nap a Marcusom körül ugráltam. Tegnap hoztam őt haza a koleszból, minden jel arra utal, no és a koleszos doktornéni szerint is influenzás. Lázas, fáj a feje stb. Homeopátiás gyógyszerrel gyógyítgatom és vitaminokkal tömöm a gyermeket. Beteg a fél kollégium, egy kis szobában vannak hatan, nem csoda. Félre most kicsit a komoly gondokkal, mesélek valamit, és nevessetek rajta egy jót ti is!
Volt pár darab vasalni valóm, gondoltam kivasalom, végül végig vigyorogtam az egészet. Hogy miért? Ez az, ha valaki látta volna, még a könnyem is potyogott! Olvastam nemrég a Facebook-on egy viccet, és mit ad Isten naná, hogy eszembe jutott.
"Két szőke nő beszélget:
- Mi történt a füleddel? - kérdezi az egyik.
- Éppen vasaltam, amikor megszólalt a telefon és azt kaptam a fülemhez.
- És a másikkal?
- Ja, azonnal hívni akartam a mentőket."
Nem is tudom, talán vasalás közben ezt meg kellett volna osztanom valamelyik fiókámmal, természetesen telefonon, :) hiszen én is szőke vagyok! :)

Persze nem csak telefonálni lehet vasalóval..... :)
Hanem vasalás közben annyi mindent lehet csinálni....néhány példa rá a videón...


 

Két hete Tónit és Borit lefotóztam.....
Bori igyekezett mind közelebb vackolni Tónihoz. Hm.. az a nézés.... Tóni nézés..... :)

Aha! Á nem, Ő csak véletlenül pillantgat oda......nem kíváncsi, csak igazi nő! :)

Apci múlt vasárnap bevállalta az ebéd főzést. Nagyon fincsi leveles tésztát töltött meg párolt zöldségekkel, halacskával, és reszelt sajttal. Fokhagymás mártással nyakon lehetett önteni. Este, amikor mindenki "visszament" elment, bánatomban nekiestem a maradéknak, majd eszembe jutott, hogy le kéne fotózni.... egy picurka még "fotómodellként" maradt. :)

Mit tottál? Kérdezte régen azt hiszem Gábor, amikor kicsi volt. Ezt most Apci hozta....Juj, nagyon finom volt! Ha netán meghízom lesz kire fogni..... én nem tehetek róla.... :)

Hétvégén a csuda szép időben, Cilike ahogy én becézgetem Cilli-villi végig ott tüsténkedett teregetés közben mellettem.


Persze Bandi kutyám sem maradhatott ki a buliból, rögtön hozta a régi, jó labdilláját, hátha focizok vele egy kicsit. Hű nagyon jól tud védeni! :)

Hát az a labdilla már így néz ki, és ezért szereti! Vettem újat, az nem kell neki. Azért ezzel is tudunk játszani... érdekes amikor rúgom :)

Nem is olyan rég volt egy kis balesete, szegénykém az egyik oldalán saját magának tépkedte a bundáját.... Most beléphet ő is a "magyarkodók" gárdájába. Először azért, mert panyókára veti a "mentéjét", bundáját akár a huszárok. Másodszor magyarabb kutya már nem is lehetne. :) Harmadszor Kövér László mellé pont be illik a parlamentbe. Elkísérhetné birkákat őrizni....:)


 

Azt hiszem, hogy ez a téma, amit most „boncolgatni” fogok főleg a fiatalokat érinti, viszont a szülők is megszívlelhetik, ezáltal a gyerkőcök segítségére válhat. Úgy látom, hogy a mai fiúk bajban vannak. Van ugye bár egy „anyaideál” előttük, aki idáig a gondjukat viselte, aki tud főzni, mosni, takarítani, meghallgatni, szeretgetni, ápolni, simogatni, jó szóval nyugtatgatni. Aztán amikor a fióka úgymond kirepül, vagy még ki sem repül csak szerelembe esik, sokszor ütközik a fergeteges érzelmek közt ellentmondásokba, a „nemeztvártam” falakba. Nem akarom a lányos mamákat bántani, de talán többet kéne a kislányok „életrevaló érettségével” foglalkozni. Sokszor gondolok arra, amikor a fiaimnak a „seggük alá teszek mindent”, hogy egyszer átkozni fognak érte a menyeim, pedig csak egyszerű anyuka vagyok, aki belátása szerint mindent megad a gyerkőceinek. A gondoskodáson kívül rengeteg szeretetet és megértést, mert mindig arra gondolok, hogy férfiemberek lévén ki tudja milyen kemény lesz hozzájuk a sors, legalább amíg az én „szoknyám mellett” vannak addig boldogok legyenek. Valahogy megkergült a világ, a túlzott elvárások, a sok szemét a médiában, mind-mind félre nevelik mellettünk a gyerekeinket. A lányok szépségkirálynők akarnak lenni, karrierről álmodnak, iciri-piciri darabka jut az álmokból arra, ami anyaságról, a feleség szerepéről szól. Pedig marha nagydolog szerintem anyának lenni, vagy jó feleségnek! Hány „nagymenő” legyen az politikus, vagy színész mond köszönetet a nyilvánosság előtt feleségének, hány diák köszöni meg nyilvánosan (pl. Amerikában az egyetem elvégzése után) az édesanyjának a fáradozásait. Tehát anyának és feleségnek lenni egyáltalán nem valami snassz, ciki „elfoglaltság”. Én is voltam egyszer kislány, sőt egyszem, talán kicsit elkényeztetett kislány, de mégis megtanítottak a szüleim mindenre. Az apukám is, neki is sokat köszönhetek abból, amivé értem! Én sem úgy kezdtem az „asszonyi életem”, hogy mindent tudtam. A fenéket! De megvolt bennem az akarat, hogy az alapra, amit otthonról hoztam falakat építsek. Azzal kezdtem, hogy a fiúk bajban vannak…. Igen, mert az anyaideál mellett ott van az apaideál is, és mit láttak, látnak otthon, ők is szeretnék azt vagy hasonlót elérni. (most én a noooormális családokról beszélek) A fiúk nagyon tudnak szeretni, tudom, látom! A fiúk nagyon tudnak szenvedni is, pont a nagy szeretetük miatt. A fiúk szeretnék, ha a lányok felnéznének rájuk. Sajnos a mai világ mostohán bánik a fiatalokkal, nehéz munkát találni stb. ez nehezíti a fiúk dolgát is…. Mert bizony kell az a bizonyos anyagi háttér, az „egzisztencia”. Amit látok ezek a helyzetek megkeményítették gyerekeink élethez, családhoz való hozzáállását. Folyton arról papolnak, hogy fogy a magyarság, nem vállalnak gyereket stb. Mert nincs segítség, és most nem csak az anyagiakra gondolok. Meg kell tanítani lányainkat főzni, mosni, takarítani, mert az élet nem csak a méregdrága gyorskajákról szól, és az eldobható dolgokról. Régen is tudtak kis pénzt beosztani és boldogok lenni, akkor most miért nem?! Persze a fiúkat is meg kell tanítani sok-sok mindenre, háziasnak lenni, barkácsolni, és dolgozni akarni. Az érzelmi életről meg annyit, hogy Lányok, Fiúk, keveset olvastok! Hiányzik az életetekből a romantika! Gyerekek! Ne hajszoljátok az anyagi jólétet a szeretet és a boldogság hátrányára, mindent csak mértékkel! Figyeljetek egymásra, az élet nem egy visszapörgethető film, nem lehet „retusálni”. Az élet elszalad melletted, ha nem jól éled!
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”
(Veronica A. Shoffstall)
Gyerekek törekedjetek! Mi szülők segítsünk gyerkőceinknek „felnőttnek” lenni!

(a félreértések elkerülése végett: nem családi és baráti problémákat dolgoztam fel, hanem azt hiszem mindenkit érintő általános problémákat)