Már zsenge koromban foglalkoztatott a politika, apukám „Magyarország” újságját szoktam átlapozni hétről-hétre. Ott megnéztem a képeket, és karikatúrákat, amik akkoriban az amerikai és az NSZK honatyáiról készültek. Hamar meg tanultam még németül is, hogy melyik rövidítés melyik pártot jelenti, ugyanis Apának el kellett magyaráznia, mert nem hagytam békén a kérdéseimmel. A rendszerváltás idején még igen fiatal voltam, akkor maradtam özvegy két kicsi gyerekkel (én voltam a harmadik), nem értem rá behatóbban értelmezni, hogy melyik párt mit ígér, melyiknek a politikája tetszik jobban. Aztán amikor kellett szavaztam, persze apukám és apósom véleményét mérlegelve, mégiscsak ők az öregek többet tudnak a dologról. Azóta már tudom oly mindegy kikre szavazok, egykutya! Kft. alapító tag lettem, sőt egy tanfolyamon az alapítását és könyvelését is megtanultam, aztán nagyszülőm majd általa anyukám kárpótlási jegyeivel is kellett foglalkoznom, amit nem hozzáértő lévén volt szerencsém lószarért eladni, bár akkor sokan tettek így. Abban az időben még hittünk! Apám csóválta a fejét, nem tetszett neki ez a rengeteg privatizálás, mindennek az eladása, a herdálás, a kárpótlási jegyek stb. Megjósolta már akkor, hogy ebből kutyavilág lesz! Az lett! Na nem akarok belemenni bővebben, mert csak felhúzom magam, és nem érdemes. A lényeg, amiért ezt a bejegyzést megtettem:
- Nem akarok hallani többet ’56-ról, főleg, hogy annak is két arca van, az öregek, akik látták megélték Pesten, mint az apám el tudnák mondani. Nem biztos, hogy szabadságharcnak nevezném.
- Elegem van a kommunistázásból! A régmúlt idők hánytorgatásából!
- Unom már, hogy mindenért másokat kell okolni, egyáltalán undorító ez az újjal mutogatás, és zsidózás! Ezzel az erővel számon kérhetnénk a hét vezértől, hogy miért telepedett le éppen itt, hibáztathatnák századokra visszamenőleg a hazánkat elkótyavetyélő királyokat stb. DE az már a múlté! A parlamentben politikával, gazdasággal, népünk jólétével, boldogulásával kéne foglalkozni…. Mondom népünk jólétével, az nem csak a képviselőkből áll!
- Unom a kézműves vásárokban darutollas, Árpádsávos, magyarkodó, nacionalistákat!
Némelyek ezt a bohóckodást hazafias érzelmekként értelmezik, elég szomorú. Nem tetszik a rendszer! Berakok egy klipet, ami talán néhány emberben „ellenérzést” váltott ki, pedig ebben a klipben csak a valót próbálták elmondani a „gyerekek”, még ha a végére egy kis baki sikerült is be azzal a Juliskás dologgal. Jaj aztán ez legyen a legnagyobb hiba! Nem ez a hiba, bár ne kéne a gyerekeinknek ilyen dalokat kreálniuk!
"Az tetszik ha mindenki azt csinálja ami a dolga
Az tetszik ha a felelősséget senki sem a másikra tolja
Az tetszik ha a politika nem hibáztat a hibáiért
Az tetszik ha megoldja, hogy dolgozhassak a kenyeremért
Az tetszik ha van remény, van szándék és cselekmény
Az tetszik ha tüntetésre nincs szükség, mert nincs miért
Az tetszik ha élvezem Veletek együtt az életem
Az tetszik ha elmúlik belőlünk a félelem"
2011.12.01. 17:22 | Szerző:
-Ani-
| | 8 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr103429441
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csacse · http://csacsee.blog.hu/ 2011.12.01. 19:11:16
mi a baj a Juliskás résszel? Ne legyél katona János vitéz, Julis baz'dmeg hülyének néz...ez teljesen rendben van, dramaturgiailag jól elhelyezett baz'dmeg :)
micka · http://micka.freeblog.hu 2011.12.02. 14:03:01
János vitéznek Iluska volt a párja, nem Juliska.
laci bá · http://fuziklac.wordpress.com/ 2011.12.02. 18:19:06
Itt most "szimpátiatüntetek" a harcos bejegyzésed mellett! És ez nem viszonzás, hanem őszinte tisztelet! :-)
szittyazoli 2011.12.05. 13:53:18
Kezedet csókolom Ani!
Fehér zászlóval jöttem, ami máskor is előfordult már” blogpályafutásom” (?) ezt az itt kommentelt „szimpátiatüntető” bloger társam többszörösen tanúsíthatja.
Az intelligenciád és az emberi nagyságod amelyek a téged ért sorcsapások fiatal nőként két kisgyerekkel özvegység, betegségek stb. után talpon tudtál maradni (ezekről blogod olvasva és régebben néhány e-mail váltásunk kapcsán tudok) megkérdőjelezhetetlen számomra.
…és nem hiszem hogy túl messze lennénk álláspontjainkban egymástól…ezt abból gondolom hogy nekem már nagyon nagyon régen kurvára nem tetszik sok minden.
A jelenségeket amelyeket leírsz ilyen aspektusból vizsgálva maximálisan igazad van. de ez csak egy nézőpont az hogy ország határon belül maradjunk szűk tízmillió nézőpontból…
Persze másként ítél az akinek a családját üldözték, megölték ellehetlenítették stb. Tízmillió nézőpont (és még nem beszéltem a határokon túliakról.) Én közel a országhatárhoz nőttem fel, néhány km-re. Néhe elképzeltem mi lett volna ha azt a határt, pár km arrébb húzzák trianon után. Akkor a művelt anyaországbeliek tót gyereknek titulálnának.
(pár éve azt mondja nekem a cigány takaritónőnk K. Judit: képzelje ide gyütt ebbe a másik irodába egy büdös román oszt azért nem kaptam meg azt munkát. aztán később beszéltem a „románnal” Gyönyörű „dák” neve volt: Szabó Hunornak hívták. Ezen aztán elmosolyodtam, belülről, (tényleg szoktam ilyet) és arra gondolva az Istennek mindennel meg van a célja: Ezzel is . Gondolom hogy szerénységre nevelje a Magyart.
Ötvenhattal kapcsolatban is van igazságod. Rengeteg erőszak és vér szenny is kapcsolódott hozzá. De itt is igaz az örök igazság vagy közhely: „ahol kavarog a víz, felszínre jön a szar is”. Csak én nem állnék meg itt, és azt is fontosnak érzem megkérdezném (hogy ne használjak a folyamattal kapcsolatban több fajta durva kifejezést) azt a szart ki helyezte el ott?
Ötvenhat jogosságát kétségbe vonja annak nem akarom azt kívánni (bár csak hallomásból ismerem) Éljen abba a korban. Akármilyen szarul élünk is ma…gondolj arra mi lett volna a sorsa akkoriban az ilyen „ juliskás gyereknek” ezzel a nagy szabad véleményükkel.
Ötventhat szerintem forradalom volt és szabadságharc, de szerintem sem „össznépi”. Ha az lett volna akkor se győzhetettt volna (hagyományos értelemben.) nem hiszem lett volna esélye Zsukov marsal (aki ennél nagyobb falatot is teljesített – lásd Berlin bevétele) és tankjai ellen. De ha annyira össznépi lett volna tény: Karthágó szintű pusztításra lett volna kényszerítve. Amit bár nem éltem még, így utólag is nagyon NEM szeretnék annál sokkal jobban szeretem ezt a várost.. Ahogy már amikor éltem, kilencven tájékán, én sem szerettem volna nagy balhét, így a békés átmenetre szavaztam. Azokkal tartottam aki „nem tetszettek forradalmat csinálni”. Igen: mert féltettem akkor még fiatal családfőjelöltként nem akartam kockáztatni az akkor alakuló családom, (vagyonomat azt nem féltettem mert az eddig se jött még össze), és persze féltettem a vacak kis megélhetésem és féltettem valamilyen szinten mi tagadás a tyúkszaros kis életem is.
Ezért tisztelem azt a néhány ezer-tízezer embert aki effektíven fegyver mert ragadni és nem féltette mindezeket ötvenhatban ….és őket mindenképp illene mindnyájunknak tisztelni.
Aztán (ugye?)…e helyett jött a privatizáció…ami kb. nyolcvan százalékban nemzetárulás, országlopás , köztörvényes bűn…stb …volt. De ezt Te is én tudjuk, erről írtam, és te olvastad kommentelted is
…tehát végül is ne csak kifele keressünk felelőseket, nézzünk néha magunkba is …mert végtére is„ miért hagytuk hogy így legyen.”
A „juliskásokkal” kapcsolatban. sajnálom ha közel két év „együtt blogolás” után félreértetted, az eredeti szándékomat és még két erősen izzadtság szagú „ kommenterőlködés” is kevés volt hogy ezt legalább a te irányodban némiképp tisztázzam azt az ominózus posztomat… ezzel nem is akarok itt foglalkozni. Lehet ma még neki futok otthon egyszer (lehet, hogy nem és tényleg lezárom.
A népművészeti kézműves vásárokkal a gyengéimre tapintottál…Mi tagadás: szeretek ott tengni-lengni emberekkel beszélgetni (el volnék ott egész napokat is)…Szerintem…van igazad van abban mondasz ( minden szép érzelemnek így hazaszeretetnek és hagyománytiszteletek is megvannak hiénái…akik nem szívből csak üzletből meg egyéb érdekből parádéznak. De ezek szerintem csak egy nagyon kis részét alkotják ennek a „dolognak”. Érdemes jobban elmerülni abban a közegben, kár lemondanod arról az értékekről amit ott a „túlkapásokon” túl azért bőséggel találhatsz.
De befejezem. bocsáss meg hogy megint bőbeszédű voltam és köszönöm hogy (ha) meghallgattál.
Maradok irányodban tisztelettel mint olvasód és eddigi olvasottad is. ...és nem blogmarketing miatt, hanem mert igen is érdekel mindenki - mindenki aki hasonlóan és aki másképp gondolkodik mint én. ( Ha szorosan vesszük ezt a kifejezést: úgyis mindegyikünk másképp és másképp gondolkodik.)
Fehér zászlóval jöttem, ami máskor is előfordult már” blogpályafutásom” (?) ezt az itt kommentelt „szimpátiatüntető” bloger társam többszörösen tanúsíthatja.
Az intelligenciád és az emberi nagyságod amelyek a téged ért sorcsapások fiatal nőként két kisgyerekkel özvegység, betegségek stb. után talpon tudtál maradni (ezekről blogod olvasva és régebben néhány e-mail váltásunk kapcsán tudok) megkérdőjelezhetetlen számomra.
…és nem hiszem hogy túl messze lennénk álláspontjainkban egymástól…ezt abból gondolom hogy nekem már nagyon nagyon régen kurvára nem tetszik sok minden.
A jelenségeket amelyeket leírsz ilyen aspektusból vizsgálva maximálisan igazad van. de ez csak egy nézőpont az hogy ország határon belül maradjunk szűk tízmillió nézőpontból…
Persze másként ítél az akinek a családját üldözték, megölték ellehetlenítették stb. Tízmillió nézőpont (és még nem beszéltem a határokon túliakról.) Én közel a országhatárhoz nőttem fel, néhány km-re. Néhe elképzeltem mi lett volna ha azt a határt, pár km arrébb húzzák trianon után. Akkor a művelt anyaországbeliek tót gyereknek titulálnának.
(pár éve azt mondja nekem a cigány takaritónőnk K. Judit: képzelje ide gyütt ebbe a másik irodába egy büdös román oszt azért nem kaptam meg azt munkát. aztán később beszéltem a „románnal” Gyönyörű „dák” neve volt: Szabó Hunornak hívták. Ezen aztán elmosolyodtam, belülről, (tényleg szoktam ilyet) és arra gondolva az Istennek mindennel meg van a célja: Ezzel is . Gondolom hogy szerénységre nevelje a Magyart.
Ötvenhattal kapcsolatban is van igazságod. Rengeteg erőszak és vér szenny is kapcsolódott hozzá. De itt is igaz az örök igazság vagy közhely: „ahol kavarog a víz, felszínre jön a szar is”. Csak én nem állnék meg itt, és azt is fontosnak érzem megkérdezném (hogy ne használjak a folyamattal kapcsolatban több fajta durva kifejezést) azt a szart ki helyezte el ott?
Ötvenhat jogosságát kétségbe vonja annak nem akarom azt kívánni (bár csak hallomásból ismerem) Éljen abba a korban. Akármilyen szarul élünk is ma…gondolj arra mi lett volna a sorsa akkoriban az ilyen „ juliskás gyereknek” ezzel a nagy szabad véleményükkel.
Ötventhat szerintem forradalom volt és szabadságharc, de szerintem sem „össznépi”. Ha az lett volna akkor se győzhetettt volna (hagyományos értelemben.) nem hiszem lett volna esélye Zsukov marsal (aki ennél nagyobb falatot is teljesített – lásd Berlin bevétele) és tankjai ellen. De ha annyira össznépi lett volna tény: Karthágó szintű pusztításra lett volna kényszerítve. Amit bár nem éltem még, így utólag is nagyon NEM szeretnék annál sokkal jobban szeretem ezt a várost.. Ahogy már amikor éltem, kilencven tájékán, én sem szerettem volna nagy balhét, így a békés átmenetre szavaztam. Azokkal tartottam aki „nem tetszettek forradalmat csinálni”. Igen: mert féltettem akkor még fiatal családfőjelöltként nem akartam kockáztatni az akkor alakuló családom, (vagyonomat azt nem féltettem mert az eddig se jött még össze), és persze féltettem a vacak kis megélhetésem és féltettem valamilyen szinten mi tagadás a tyúkszaros kis életem is.
Ezért tisztelem azt a néhány ezer-tízezer embert aki effektíven fegyver mert ragadni és nem féltette mindezeket ötvenhatban ….és őket mindenképp illene mindnyájunknak tisztelni.
Aztán (ugye?)…e helyett jött a privatizáció…ami kb. nyolcvan százalékban nemzetárulás, országlopás , köztörvényes bűn…stb …volt. De ezt Te is én tudjuk, erről írtam, és te olvastad kommentelted is
…tehát végül is ne csak kifele keressünk felelőseket, nézzünk néha magunkba is …mert végtére is„ miért hagytuk hogy így legyen.”
A „juliskásokkal” kapcsolatban. sajnálom ha közel két év „együtt blogolás” után félreértetted, az eredeti szándékomat és még két erősen izzadtság szagú „ kommenterőlködés” is kevés volt hogy ezt legalább a te irányodban némiképp tisztázzam azt az ominózus posztomat… ezzel nem is akarok itt foglalkozni. Lehet ma még neki futok otthon egyszer (lehet, hogy nem és tényleg lezárom.
A népművészeti kézműves vásárokkal a gyengéimre tapintottál…Mi tagadás: szeretek ott tengni-lengni emberekkel beszélgetni (el volnék ott egész napokat is)…Szerintem…van igazad van abban mondasz ( minden szép érzelemnek így hazaszeretetnek és hagyománytiszteletek is megvannak hiénái…akik nem szívből csak üzletből meg egyéb érdekből parádéznak. De ezek szerintem csak egy nagyon kis részét alkotják ennek a „dolognak”. Érdemes jobban elmerülni abban a közegben, kár lemondanod arról az értékekről amit ott a „túlkapásokon” túl azért bőséggel találhatsz.
De befejezem. bocsáss meg hogy megint bőbeszédű voltam és köszönöm hogy (ha) meghallgattál.
Maradok irányodban tisztelettel mint olvasód és eddigi olvasottad is. ...és nem blogmarketing miatt, hanem mert igen is érdekel mindenki - mindenki aki hasonlóan és aki másképp gondolkodik mint én. ( Ha szorosan vesszük ezt a kifejezést: úgyis mindegyikünk másképp és másképp gondolkodik.)
-Ani- 2011.12.05. 21:55:03
@szittyazoli: Köszönöm szépen a kommentet, örültem "bőbeszédűségednek". Sok mindenben egyetértek, puszi!
