Igen kedves barátaim, jól gondoljátok, nem éppen gondtalanul telnek mostanság a napjaim, és ez nem az én hibám! A lényeg, hogy van egy csomó fotóm, amit már épp ideje lenne berakni, jó néhány tervem jobbnál-jobb témákra, csak ki kéne dolgozni..... de hiányzik hozzá az igazi motiváció: a blogolós kedv! Érzem, tudom visszajön, csak le kell győznöm egy csomó problémát, amit nem én idéztem elő, és mondhatnám, hogy nem az én dolgom, de a szeretetem által mégis csak van valami közöm hozzá. Titokzatos volt a mondat, tudom, de nem is szeretnék róla többet mondani....
Állati rossz napom volt ma, de mindenkire csak mosolyogtam, és mindenkihez volt egy kedves szavam, még ahhoz is, akihez nem kellett volna. Anyukám meg is jegyezte, hogy hihetetlen, hogy a rossz hírek hallatán először fal fehér lettem majd jött egy angyali varázslat, szebb lett körülöttem minden, varázslat ami végül átsegített ezen a nehéz napon, varázslat ami a természetemből fakadt.... és nem kaptam infarktust... :)
Aztán a Facebookon ott volt egy barátosném linkje, ami valamiképp választ ad mindenre..... én is így képzelem a világot, és így is szeretnék élni benne, de én teszek is ezért. Mert nekem jó, neked jó..... mindenkinek jó!
- Gyerekek, gond az sajnos midig van, de ha boldogok akarunk lenni, akkor legyünk jók, figyelmesek egymáshoz is! Én azt hiszem, tudom, hogy nekem azért sikerült legyőznöm az összes problémát az életben, talán azért sem látszik rajtam annyira az idő múlása, azért érzem lelkiekben örök ifjúnak magam, mert sikerült mindenkor önmagamban megőriznem a jóságot, jóindulatot, szeretetet embertársaimmal szemben. Néha nehéz.... de türelem.... Mosolyogj és visszamosolyog rád a világ! :)